Az idei évben, amikor a kukoricavetés zajlott országszerte, egy új rekord születésétől volt hangos az agrársajtó. Nagy területen, nagy sebességgel, világrekordot felállítva értek el olyan területteljesítményt a kísérlet résztvevői, ami felkeltette mindenki érdeklődését. Felmerült persze a kérdés, hogy a mi kísérleteink során érdemes-e a hagyományoknál maradva a munkasebesség és területteljesítmény visszafogásával a munka minőségét garantáltan megtartani, vagy egy kicsit túlfeszítve a sebességkorlát határait megnövelve a sebességet és a területteljesítményt, és csökkenteni a vetési időt. A kísérlet helyszínét biztosító gazdálkodó úgy döntött, hogy a sebességet egy bizonyos szint alatt kell tartani, ugyanakkor a vetőgép és a terület talajtulajdonságait összehangolandó érdemes egy kicsit „játszani” a sebesség-tőszámpontosság kérdéssel is.
A vetésellenőrzés során a tőtávot és a sortávot is ellenőriztük, ahol a vetés során mértük a gép csatlakozási pontosságait. A vetés megkezdésekor, a beállítási folyamat alatt a csatlakozási pontosságok még nem feleltek meg a sortávolságnak. Amíg a beállítást nem korrigáltuk, addig a vetőgép csatlakozási pontossága 76 és 85 centiméter közötti értékeket adott. Ezt jeleztük a gépkezelőnek, aki elvégezte a szükséges módosításokat, hogy a precíziós gazdálkodási gyakorlattól elvárható pontosságot el tudjuk érni. Ezután a csatlakozási pontosság már 75 és 77 centiméter közé csökkent, majd ez megmaradt a tábla teljes területén, függetlenül a terepviszonyoktól (1. kép).
| 1. kép: A sorvezetővel segített vetési nyomvonal tartás |
A vetés során vizsgáltuk továbbá a tőszám-egyenletességet a kialakított változó sebességgel elvetett területeken, valamint a különböző tőszám-kijuttatási zónákban is. A tőszám-egyenletesség értékeléséhez a mindennapi gazdálkodásban szokásos módszert alkalmaztuk. Egy-egy gépaljban kiválasztottunk 4 sort, ezekről lekotortuk a földet és megmértük a kivetett magok tőtávolságát. A tőtávolságokat az első észlelt magtól a 10. magig mértük. Az eredmények az 1. táblázatban leolvasható értékeket mutatták.
Az eredmények alapján a vetőgép kiváló tőszám-egyenletességgel dolgozott, kettős vetést vagy magkihagyást csak elvétve lehetett tapasztalni. A mérési eredmények tükrében elmondható, hogy a vetőgép ellenőrző rendszerén kapott adatok a valóságnak megfelelnek (2. kép).
| 2. kép: A vetést követően elvégzett magtávolság mérések |
A vetés során nem csak a tőszámszabályzásnak, de a magok egyenletes mélységének is nagy jelentősége van az egyenletes kelés miatt. Ezt szintén a gyakorlatban alkalmazott módszerrel végeztük el. A magárok tetejére helyezett vízszintes tárgy adta a talajszintet, majd ehhez a tárgyhoz mértük a magok elhelyezkedését (3. kép).
| 3. kép: A mag mélységének meghatározása a terepen (Fotó: Zsebő Sándor) |
A kelést követően a tőszámellenőrzést ismételten elvégeztük. Ezzel a munkafolyamattal két célunk volt. Egyrészt nagyobb területen ellenőrizni szerettük volna, hogy a sebesség függvényében milyen tapasztalatokat vonhatunk le a vetőgép pontosságának vonatkozásában, másrészt az eltérő tőszámmennyiségekkel vetett területeken szerettük volna objektíven meghatározni a pontosságot, függetlenül a sebességtől, azaz minden meghatározott tőszámmennyiség esetén megkerestük az azonos sebességgel elvetett területeket, amelyeket véletlenszerűen választottunk ki.
A sebesség változtatásának függvényében az átlagos tőtáv beállításakor a tapasztalatunk az volt, hogy a tőtávolságok valamelyest változnak a sebesség növelésével, de érdekesség, hogy a változások nem voltak tendenciózusak. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy az eltérések nem voltak számottevőek, az eltérések az elvárható hibahatáron belül voltak minden esetben. A beállított tőtávolság értékhez a legközelebb a 10 km/h sebességgel végzett vetés volt (4. kép), a sebesség növelése nem szabályszerűen növelte vagy csökkentette a tőtávot, mértünk a beállított értéknél alacsonyabb és magasabb értékeket is.
| 4. kép: A kelést követően elvégzett tőtávellenőrzés |
A megnövelt tőszámok esetén a tapasztalatok hasonlóak voltak: a 10 km/h sebesség tűnt ideálisnak, a sebesség növelése a hektárra vetített tőszámok növekedését okozta, de az eltérés ebben az esetben se volt jelentős.
A terepi mérések során meggyőződtünk arról is, hogy a gyomok vontatott kelése miatt a gazdálkodó gyakorlatában bevált osztott kezelés szükséges volt, különösen azért, mert a tábla gyomviszonyai ismeretlenek voltak (5. kép). Felmerül persze ilyenkor a kérdés, hogy bevezetésre kerüljön-e a precíziós gyomszabályozás is, de ezt ebben az évben még nem vizsgáltuk.
| 5. kép: Mezei acat-folt a vizsgált táblán |
A méréseket szorosan követve a gazdaság gyakorlatában bevett mechanikus gyomszabályozást is elvégeztük, amelyet kiegészítettünk egy helyspecifikus fejtrágyázási munkafolyamattal is. A precíziós fejtrágyázásról, annak informatikai és eszközigényéről, a munka tapasztalatairól, valamint a sorközművelés eszközéről a következő cikkben lesz szó.
Dr. Milics Gábor – Zsebő Sándor – Varga András – Pörneczi Attila
A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor
