A legfrissebb adatok szerint a hazai foglalkoztatottak száma az idei második negyedévben 4,415 millió fő volt, ami 75 ezer fős növekedés az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A statisztikák a nem mezőgazdasági versenyszférában dolgozók számának alig 30 ezer fős bővülését jelzik az előző negyedévhez képest, míg éves összevetésben 100 ezer fős növekedésről beszélhetünk. Az éves növekedés bő felét a feldolgozóipar adja, valamint jelentős az építőipar, illetve a piaci szolgáltatások közül az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás részaránya. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az első negyedévi 218 ezerről 216 ezerre mérséklődött a szezonálisan igazított statisztikák szerint, míg éves összevetésben 3%-os csökkenés következett be a mezőgazdasági foglalkoztatásban.

A versenyszektor bérnövekedése drámaian felgyorsult, az éves béremelkedés mértéke a második negyedévben elérte a 10%-ot, jóval meghaladva a korábbi várakozásokat. Az erőteljes bérnövekedés azonban nem kizárólag az év eleji minimálbér-emelés, hanem a kritikus munkaerőhiány következménye is. Fontos kiemelni, a bérnövekedés a minimálbér-emelés nélkül is 5 éves csúcsra érne.

A hazai munkaerőhiány egyre súlyosabb, egyes ágazatokban kritikussá vált az idei évben

A felmérések is azt mutatják, hogy a munkaerőhiány jelenti a legnagyobb termeléskorlátozó tényezőt a vállalkozások számára a gazdaság számos ágában. A munkaerő-tartalék tovább csökkent 2017 során, a munkaerőpiac feszítettségét jelző mutató pedig történelmi csúcsra emelkedett. A cégek továbbra is azt a trendet követik, hogy korábbi részmunkaidős alkalmazottaikat teljes munkaidőben alkalmazzák, így az alulfoglalkoztatottak száma a részmunkaidős szegmensben tovább csökkent. A munkaerő-tartalékok is lassan kimerülnek. A munkaerőpiaci folyamatok, valamint a minimálbér jelentős emelése következtében a magánszektor bérnövekedése az egekbe szökött.

Az erős bérnövekedésnek azonban árnyoldala is van, a reál bérköltség alakulása elszakadt a termelékenységtől. A jelenség nem új keletű: már 2015 negyedik negyedévében megindult ez a folyamat. Ám a reál bérköltség és a termelékenység közötti olló mostanra hatalmasra nőtt.

A termelékenység és a munkaerőköltség növekedése közötti növekvő rést részben az magyarázza, hogy a vállalatok helyesen érzékelték, a gazdasági növekedés 2016-os lassulása csak átmeneti, és a munkaerőszűke miatt nem voltak elbocsátások. A munkapiac flow mutatói – az új foglalkoztatottak és új munkanélküliek száma – azt mutatják, a foglalkoztatottság 2016-os bővülése inkább az elbocsátások mérséklődésének, semmint a látványos munkahelyteremtésnek volt az eredménye.

A termelékenység és a munkaerőköltség nagyobb szétválása különböző gazdasági következményekkel járhat: a gazdasági növekedés nyomán az előttünk álló 1,5–2 évben kevesebb új munkahely jöhet létre, így a termelékenység közelebb kerül a munkaerőköltséghez.

Ez megvalósulhat munkaerőt helyettesítő beruházásokon keresztül vagy úgy, hogy a vállalatok az egyre nagyobb munkaerőhiány miatt, és mert növekvő keresletet érzékelnek, előrehozzák a munkaerő-felvételt.

A másik lehetséges forgatókönyv az infláció gyorsulása. A volatilis, valamint a hatósági árszabályozás alá eső termékek nélkül számított infláció az első félévi 1%-ról 2% fölé emelkedett 2016 második felében. Viszont az építőipar termelői ára szintén emelkedésnek indult és számos olyan szolgáltatás esetében is gyorsuló inflációt figyelhetünk meg, melyek nem részei a fogyasztói kosárnak.

Összességében azt gondoljuk, a munkapiac (akárcsak a lakáspiac) ugyanolyan helyzetben van, mint 2001-ben. Emlékeztetőül, 2001-ben és 2002-ben jelentősen emelték a minimálbért és a közszféra béreit. Ezeket az intézkedéseket a TB-hozzájárulás 4%-pontos csökkentésével egyidejűleg vezették be. Jelentősen emelték a minimálbért 2017-ben, illetve újabb emelés következik 2018-ban is, melyhez a TB-járulék összesen 7%-pontos csökkenése, valamint a közalkalmazotti bérek kétszámjegyű emelése társul. Hasonló reálbér-növekedésre utoljára 2001/2002-ben volt példa. Az akkori intézkedések következtében a foglalkoztatás bővülése jelentősen lassult, annak ellenére, hogy a gazdaság közel 4%-os éves növekedést mutatott a 2002–2006-os periódusban.

A cikk szerzője: Rátkai Orsolya