Ennek okai igen egyszerűek. Egyrészt a földhasználatból adódó sajátosságok miatt lehetséges ez, ugyanis a művelt területeink kb. 50%-át minden évben egyszikű kultúrnövénnyel hasznosítjuk, ez pedig fokozott kitettséget eredményez a gyomirtás hatékonyságát illetően (egyszikűből szakmailag korlátozottabb és sok esetben drágább az egyszikűek eredményes eliminálása, mint a kétszikűekből). Egy másik ok eredője pedig a biológia világában keresendő, ugyanis a sokszor jellegtelen színű és alakú virágzatok nem adnak jó lehetőséget pontos fajmeghatározáshoz üzemi szinten; a virágzást megelőzően pedig kevesek foglalkoznak jó megkülönböztetésre lehetőséget adó határozó bélyegek azonosításával (fülecske, nyelvecske, szőrözöttség, nódusz, „gallér”…), hiszen ez már egy speciális szakterület. Egy harmadik okot pedig szintén a biológia szolgáltatja; nevezetesen ezen fajok morfológiai, genetikai sajátosságai segítik ezen egyszikűek erőteljes térhódítását; ugyanis kis felületű leveleik, azok kedvezőtlen térállása és kedvezőtlen felületük sokszor hiúsítják meg a gyomirtás sikerességét. Mindezen túlmenően pedig igen gyors a gyomirtó szerekhez való alkalmazkodóképességük, ezért a számunkra kedvezőbb morfológiájú fajok esetében is erős a rezisztencia kialakulásának lehetősége. Ezek csak a legfontosabb biológiai alapokkal rendelkező okok – az előző cikkben az antropogén hatások erősítő szerepéről volt szó –, de ezek együttes eredője eredményezi azt a változó tájképet, aminek egyszerre vagyunk alakítói és elszenvedői. Ezek után nézzük meg a leglátványosabb tájátalakító egyszikűeket a teljesség igénye nélkül. Két nemzetség hét fajáról esik majd szó a cikkben; melyek közt van relatív és abszolút új faj is a szántóföldjeiken.

Az első a Vulpia nemzetség Vulpia myuros faja, azaz a vékony egércsenkesz. Ez a faj abszolút új faj a szántóföldjeinken, amennyiben a bázisunk a szántóföldi gyomfelvételezések kumulált adatai; ellenben „csak” relatív új faj, amennyiben a már megjelent publikációkat (pl. Ujvárosi Miklós: Gyomnövények), közléseket is figyelembe vesszük. Ez a faj ugyanis az ország több területén, pl. Ny-Dunántúl (főleg Vas megye területén) és É-Magyarország (pl. Nógrád megye) több szántóföldjén már kiemelten fontos gyomnövényként nehezíti meg a gazdálkodók életét. Minden kultúrnövényben nagy nehézséget okoz az eredményes gyérítése, de például kalászosban ez szinte lehetetlen. A Budapest melletti agresszív jelenlétéről és annak problémáiról az előző cikkben tettünk említést. A fő probléma ennek a növénynek a megtelepedésekor a szinte biztos téves azonosítás. A legtöbb esetben a herbicidekre sokkal érzékenyebb nagy széltippannal (Apera spica-venti) azonosítják, és ennek megfelelően kezdik el a védekezés megszervezését is. A hatás teljes elmaradása után kezdődik az okok helyi feltárása és ez a továbbra is téves azonosítás miatti rezisztenciától az új faj megjelenéséig igen sokféle kifutású lehet. Sok esetben mire a pontos identifikáció megszületik, bekövetkezik a faj által indukált táblaszintű tájátalakítás is. Az igen terhes gyomnövény esetében sokkal jobb megoldás lenne a megtelepedés – még inkább a behurcolás – megakadályozása (1. és 2. kép).

1. Vulpia myuros lucernában

2. VULMY dominancia lucernában

A második nemzetség sokkal jobban ismert – nemzetség szinten – az érintett szakemberek körében, de ez pedig a relatív nagy fajgazdagságával okoz zűrzavart még ebben a körben is (ezért ezen növények esetében a legtöbb esetben csak nemzetség szintig történik meg az azonosítás). Ez a nemzetség pedig a Bromus nemzetség. Ennek a nemzetségnek a tájátalakító hatásáról még több cikk, publikáció, közlés jelent meg a hazai szakirodalomban; tulajdonképpen maga az esemény nem is igazán hírértékű. Sokkal inkább lehet hírértéke annak a ténynek, hogy a nemzetségen belül milyen fajok képesek ilyen mértékű környezet-átalakításra táblaszinten; netán regionálisan. Ma már elfogadott tény, hogy a Bromusok már nemcsak a szegélyben és a forgóban gyomosítanak – és nemcsak a feltört lucernatáblák utáni kalászos vetésekben képesek uralkodó gyomnövényekké válni –, hanem a megváltozott – és a számukra kedvezően változó feltételek közepette – körülmények hatására borítási százalékuk jelentősen növekszik. A szántóföldi gyomfelvételezések kumulált listája szerint nyolc Bromus faj jelenlétét mutatták ki a hazai szántóföldjeinken (Bromus: arvensis, commutatus, hordeaceus, inermis, japonicus, secalinus, sterilis, tectorum). Ez a lista további egy Bromus fajjal kiegészíthető (B. squarrosus) Ujvárosi Miklós: Gyomnövények könyve alapján, bár a kultúrnövényekkel hasznosított területek közül kizárólag a szőlőt említi. Érdekességképpen megjegyezendő, hogy a B. secalinus – azaz a gabona rozsnok – jelenléte mára már elhanyagolható a kalászosainkban, csak nagyon kis helyen és csak időszakonként jelentkezik nagy egyedszámmal. A B. sterilis – azaz a meddő rozsnok – javarészt megmaradt szegélygyomnak és a B. tectorum sem lépett ki komolyabban a komfortzónájából; azaz főként a sovány homoktalajokat kopírozó kalászos gyomnövényünk maradt. Az évelő B. inermis – árva rozsnok – csak alkalmi jövevénynövénye a szántóinknak, kis borítási százalékkal a szegélyben (3. kép).

3. Bromus inermis

Ami pedig a B. japonicust – parlagi rozsnok – illeti, már itt-ott követeli a maga részét a szántóföldek széléről a táblába behúzódva (pl. Kiskunlacháza és Ráckeve határán). Akkor hát mik a látványos változást generáló Bromus fajok?

A legtöbb esetben a Bromus fajok kevert populációja található meg egy-egy táblán, de a nagy tömegük és a felületes megfigyelésünk eredményeként ezt gyakran egy fajnak érzékeljük. Jóval ritkább az az eset, amikor egy Bromus faj adja a táblán található Bromus fajok több mint 95%-át. Ez utóbbi esetre volt jó példa a Jászfényszaru határában bekövetkezett esemény, ahol az őszi búzában a monodomináns Bromus fajként a Bromus commutatus (bókoló rozsnok) volt megfigyelhető (4. kép).

4. Bromus commutatus

Ez a faj – több azonos nemzetségbeli fajtársával – közösen gyomosított igen erősen egy őszi árpa táblában Tiszalúc határában. Itt szinte az összes eddig említett Bromus faj fellelhető volt kisebb-nagyobb borítási százalékkal, de ezek közül „csak” 3 faj volt meghatározó egyedszámban jelen. A legnagyobb szerepet a tájátalakításban itt a Bromus hordeaceus (puha rozsnok), a Bromus arvensis (mezei rozsnok) és a már említett Bromus commutatus idézte elő (5-6. kép), de megtalálható volt egy abszolút új faj is a táblában – igaz „csak” a 4. legnagyobb borítással –, ez pedig a Bromus squerrosus (berzedt rozsnok) volt (7. kép).

5. Bromus mix, Tiszalúc

6. Bromus mix, Tiszalúc

7. Bromus squerrosus

Ez az egyedszám – még a rangsorban 4. faj esetében is – az adott táblában már elegendő ahhoz, hogy a régió kitettsége megnőjön ezen problémás relatív és abszolút új fajok végett.

Egy másik táblán – a Tisza túlpartján – pedig a Bromus fajok megdöbbentően magas egyedsűrűsége és egy minden tekintetben abszolút új faj megjelenése (Bromus benekenii, azaz erdei rozsnok) miatt – az őszi búza idő előtti betakarítására és bebálázására volt szükség a táblán gyomosító rozsnokok magéredését megakadályozandó. A drasztikus méretű infesztáció legnagyobb egyedszámú faja a Bromus hordeaceus volt, de nagy tömegben és szinte egyenletes borítással fordult elő a tábla egyes részein a már említett Bromus benekenii is; s mindezt színesítette a Bromus tectorum foltonkénti jelenléte is (8. kép).

8. Bromus mix, Tiszadob

A Bromus benekenii informatív határozó jegyei közül (külső toklász) a jól fényképezhető részleteit kívánjuk itt bemutatni – a jellegzetes buga alapot és az azt ölelő porcos murvapikkelyt (9. kép). Ennek a fajnak a szántóföldön való megjelenéséről ez idáig nem volt információnk; annak ellenére, hogy maga a faj nem túl ritka a hegy és dombvidéki erdős-bokros területeinken, ártéri erdeinkben. A faállományok kiligetesedését és a zavarást jól tűri; így elvi lehetősége adott egy ilyen mozaikos élettérre való behurcolásának és megtelepedésének. Az is tény, hogy a táblán többéves kalászos termesztése zajlott ezen esemény bekövetkeztéig, a művelési rendszer is megváltozott ezen időszak alatt, a fajok felismerése és meghatározása, azok szétválasztása is váratott magára; de végül is ezen események összességeként meghiúsult egy gazdasági cél, ellenben „gazdagodtunk” egy új fajjal a szántóföldjeinken.

9. Bromus benekenii

Minden döntésünk következményekkel jár és ezek lenyomatait a természet hosszú ideig képes megőrizni, ami nagyon sokszor nem segíti a mi gazdálkodásunkat. Ez a két cikk a nagyobb fokú figyelem és a pontosabb információk szükségességének igénye érdekében íródott.

A cikk szerzője: Szabó Roland