A CASE IH 8120-as hozammérővel ellátott 12 soros vágóasztallal felszerelt kombájn (1. és 2. ábra) hozammérő rendszere már a betakarítás első felében a becsült hozam feletti értékeket mérte. A legelső becsléseket (7 t/ha ±10%) és adatokat (7,5 t/ha) a tábla első felének (36 ha) betakarítása máris módosította: az átlagos hozam „felugrott” 9,39 t/ha értékre, ami tekintettel az aszályos évre figyelemre méltó eredmény (3. ábra).
1. ábra: a CASE IH 8120-as kombájn a szákszendi mintaterület betakarítása közben
2. ábra
3. ábra: a hozammérő rendszer adatai az AgLeader monitoron
A betakarítás teljes (nyers) adatai alapján a hozam átlagosan 9,84 t/ha lett. Az adatok előzetes ellenőrzése azt mutatta, hogy idén is szükséges azokat szűrni, hiszen a megállásoknál, illetve a sorvégeken az adatok irreálisak voltak (4. ábra).
4. ábra: a hozammérés során megjelenő hibák térbeli megjelenítése a hozamtérképezés előtt
Azért nem szabad tehát a hozamtérképet automatikusan elkészíteni, mert a hibákkal terhelt adatsor (a térképeken a kék színek a nagyon magas értékek, a lilák pedig a vizsgálat alá veendő alacsonyak) alapján helytelen következtetéseket lehetne csak levonni. A teljes táblára megjelenített „hibás” mérési adatok (5. ábra) vizsgálata és kiszűrése után a valós hozamtérkép (6. ábra) már elkészíthető, és ezek adatai felhasználhatók a további elemzésekhez.
5. ábra: a hozammérés során megjelenő hibák térbeli megjelenítése a teljes táblára vonatkoztatva
6. ábra: a 2017-es hozamtérkép
Amennyiben a mintaterek adataival szeretnénk az adatokat összevethetővé tenni, a hozamtérkép elkészíthető a mintaterek lehatárolása menti átlagolással is (7. a ábra). Ebben az esetben azonban elfedjük azokat a különbségeket (7. b ábra), amelyek a helyspecifikus gazdálkodás alapját képezik: a táblán belüli változatosság figyelembevételét.
| 7.a, 7.b ábrák: a 2017-es hozamtérkép a mintaterekre vonatkoztatva | |
A tábla, illetve a mintaterek térbeli változatossága néhány következtetésre a pontos elemzéseket megelőzően is lehetőséget ad. A tőszám- és tápanyag-gazdálkodási tervet készítő AgroAim Kft. szakembereinek előzetes értékelése alapján látszik, hogy az idei évben a víz- és tápanyag-szolgáltató képességet jelző tulajdonságok (H%, kötöttség) egyértelműen meghatározták a termést. Az aszályos év nem kedvezett a kukoricának idén, a fejtrágyázást nem követte közvetlenül bemosó csapadék, a 70 mm körüli eső csak késve érkezett. A pontos meteorológiai adatok ismeretében tehát érdemes megvizsgálni, hogy mekkora kockázatot jelentett a jó termésre a csapadék hiánya, illetve ezt hogyan csökkentette a helyspecifikus gazdálkodás.
A helyspecifikus gazdálkodás eredményeinek elemzésekor azonban sok tényezőt figyelembe kell venni. Az első – és talán szakmai szempontból legfontosabb –, hogy TAVASZI mintázás volt, valamint nem volt differenciált őszi K- és P-kijuttatás, hiszen a mezőgazdasági tábla csak az idei évben került a gazdálkodók kezelésébe. Az őszi differenciált K- és P-kijuttatás hiánya azt eredményezte, hogy a csapadékos év miatt is van olyan mintatér, ahol a K lett a limitáló tényező!
A gazdaság – és a helyspecifikus gazdálkodás folytatása – szempontjából egy további nagyon fontos kérdés meghatározó lehet: a jövedelmezőség/nyereségesség. A mintaterekre elkészített jövedelem/nyereség térkép (8. ábra) alapján a gazdálkodási évet az ideálistól messze eltérő meteorológiai viszonyok mellett is pozitív eredménnyel zárta minden művelési zóna.
8. ábra: a 2017-es jövedelem/nyereségtérkép a mintaterekre vonatkoztatva
A tőszámszabályozás alapján két következtetést lehet levonni: a magas humusztartalomhoz rendelt magas tőszám még száraz időben is hozta az elvárt eredményt; illetve a közepesen ellátott területeken a K (különösen a mostani száraz évben) limitálja a kukoricát, ami azt jelenti, hogy csak alaptrágyázott területekbe lehet nagy biztonsággal betervezni a maximum elvárható terméseket.
A táblára vonatkoztatott összes adat rendelkezésre áll, az eredmények magukért beszélnek, de az adatok elemzése meghatározza a további teendőket. Még a kísérletben részt vevők között is vannak véleménykülönbségek annak tekintetében, hogy érdemes-e már most változtatni a mintaterületek és egyben a kezelési egységek határain, vagy indokoltabb várni 2–3 évet, amikor is várhatóan az évjárathatás kiszűrhető lesz.
A cikksorozat záró számában az átfogó elemzéseket elvégezve mutatjuk be az eredményeket – megszólítva a gazdálkodót is –, valamint teszünk javaslatot a tábla további helyspecifikus kezelésére.
Dr. Milics Gábor – Szabó Szilárd (AgroAim Kft.)A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor
