A növényolajok iránti globális igény ugyanis a húsfogyasztásénál háromszor gyorsabb – évi 4 százalékot meghaladó – ütemben nőtt 2007–2016 között, amit az utóbbi években nehezen tudott követni a termelés, elsősorban klimatikus okokra visszavezethetően. Jó példa erre a 2015/2016. évi szezon, amikor az El Niño éghajlati jelenséggel járó, hónapokig tartó szárazság és forróság tetemes kárt okozott Indonézia és Malajzia olajpálma-ültetvényeiben. E két ország – amelyek a világ pálmaolaj-termelésének 85 százalékát adják – az egy évvel korábbihoz képest 4,2 millió tonnával kevesebb pálmaolajat állított elő (1. ábra). Ugyanakkor ebben a szezonban a világ repceolaj-termelése is mérséklődött a globális repcemagtermés 4 százalékos zsugorodása miatt – ami jórészt az Európai Unió, Kína és Ausztrália termelésének csökkenésével magyarázható. A pálmaolaj és a repceolaj kínálatának visszaesése ösztönözte ugyan a szójaolaj és a napraforgóolaj előállítását, azonban az élénkülő kereslet maradéktalan kielégítésére ez sem volt elég, így az olajmag- és a növényolajkészletek egyaránt megfogyatkoztak. Ez az árak emelkedését idézte elő, ami a 2016/2017. gazdasági évben (július/június) is éreztette hatását: a pálmaolaj ára 18 százalékkal 734 USD/tonnára, a szójaolajé 11 százalékkal 837 USD/tonnára, a repceolajé 9 százalékkal 856 USD/tonnára nőtt az unióban egy év alatt (2. ábra).

Az olajmagok és a növényolajok ára a 2017/2018. gazdasági év első felében is magas szinten maradt annak ellenére, hogy a globális olajmagtermés közel kétharmadát kitevő szójababból rekordközeli, 347 millió tonna termésre van kilátás. Az árak „bezuhanását” egyelőre akadályozza, hogy a világtermelés felét adó déli féltekén 2017. december elejéig nem fejeződött be a 2017/2018. évi termést adó állomány vetése, így ott a tavaszi betakarítási kilátások még meglehetősen bizonytalanok. A munka a La Niña éghajlati jelenség erősödése miatt késett, amelyet a 2017. december–2018. február közötti időszakban átlag alatti hőmérséklet és csapadék kísér Argentínában és Brazília déli területein. Az argentin gazdák rövid tenyészidejű szójafajták vetésével (5 millió hektáron, rekord!) igyekeznek minimalizálni a terméscsökkenést, azonban ezek a hagyományosaknál gyengébb hozamok elérésére képesek. Itt optimális körülmények között is legfeljebb 53,5 millió tonna termés (–3 százalék a 2016/2017. gazdasági évhez képest) várható az olajmagból. Brazíliában biztatóbbak a kilátások, bár az egy évvel korábbi rekordnál kevesebb, 108 millió tonna szójababtermés valószínűsíthető.

A fentiekből eredő, globális növényolaj-termeléssel kapcsolatos bizonytalanságot valamelyest enyhíti, hogy a pálmaolaj előállítása ismét emelkedő pályára állt, továbbá az EU-ban és a fekete-tengeri országokban várhatóan bőségesen áll majd rendelkezésre napraforgóolaj ebben a szezonban. A repceolaj-termelés bővüléséhez nagymértékben járul hozzá a rekord 2017. évi kanadai canolatermés (21,3 millió tonna), miközben Ausztráliában még zajlik a rendkívül gyenge (3,2 millió tonna) termés betakarítása.

Hosszabb távon a bioüzemanyagok piacát érintő intézkedések hatásaival is számolni kell. Tekintettel arra, hogy az unióban előállított repceolaj kétharmadát az EU biodízelipara használja, az első generációs bioüzemanyagok közlekedési ágazat végső energiafelhasználásában elszámolható részarányának a 2020. évi 7 százalékról 2030-ig 3,8 százalékra csökkentése esetén jelentősen, 20 százalék körüli mértékben apadhat az ágazat biodízel – így a repceolaj – iránti kereslete. Tovább árnyalja a képet, hogy az Európai Bizottság 2016. szeptember végétől az Argentínából behozott biodízel 22,0–25,7 százalék közötti antidömping vámtarifáit – a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elmarasztaló döntése nyomán – 4,5–8,1 százalékra mérsékelte. Ugyanakkor az USA egy hónappal korábban vetett ki antidömping vámot az argentin biodízelre (amelyből korábban belső fogyasztásának 30 százalékát fedezte), vagyis a dél-európai biodízelgyártók a konkurens termék fokozott jelenlétével számolhatnak a mediterrán térségben. Az Indonéziából érkező, pálmaolajból készült biodízelre jelenleg még érvényben levő 18,9 százalékos antidömpingvámot is vizsgálja a WTO.

Némi optimizmusra adhat okot, hogy – az európai biodízelipar várható nehézségeit enyhítendő – minden az EU-ba szánt biodízel-szállítmánynak kivétel nélkül fenntarthatósági tanúsítvánnyal kell rendelkeznie, ami korábban nem volt általános. Sőt, éppen most van kidolgozás alatt az import pálmaolajra (amely közel egyharmad részben szolgál az unióban előállított biodízel alapanyagául) vonatkozó fenntarthatósági tanúsítványról szóló javaslat is. A szigorú előírásokat várhatóan nem tudják teljesíteni a malajziai kistermelők, így a kiszállítás útvonala az EU piacáról például Kína irányába tevődhet át, ezzel csökkenne a nyomás az unió biodízelpiacán.

A cikk szerzője: Molnár Zsuzsa