Nagyot változott a kelet-közép-európai térség megítélése az elmúlt években. 2009-2010-ben a válság által leginkább sújtott és sokáig a befektetők által került térség 2013 után került vissza a térképre és 2017-re aktuális kedvencé vált. Az erős, immár főként a belső kereslet által is hajtott növekedés, a legtöbb országot jellemző alacsony sebezhetőség – alacsony kedvező költségvetési és külső egyensúlyi mutatók –, a kedvező kamatkörnyezet, az emelkedő ingatlanárak és a meglóduló ingatlanbefektetések mind növelik az érdeklődést Kelet-Közép-Európa iránt.

Noha a negyedik negyedéves adatok még nem ismertek, az első háromnegyed év adatai, valamint a negyedik negyedéves ipari, kiskereskedelmi és építőipari adatok erősen valószínűsíthető, hogy 2017-ben Magyarországon 3,8, Lengyelországban és Csehországban 4,4, Szlovákiában 3,3% lehetett a GDP-bővülés üteme. Ez mintegy másfél százalékpontos gyorsulást jelent a 2016. évihez képest a magyar, a lengyel és a cseh gazdaság esetében, egyedül a szlovák ütem stagnált és a visegrádi négyek esetében az átlagos GDP-bővülés üteme ismét elérte a 4%-ot, jelentősen meghaladva az egy évvel ezelőtti, 3% körüli növekedést előrejelző várakozásokat.

A növekedés tényezői közül a visegrádi országokban az export évek óta erős és 2013 óta évi 6% körüli ütemben bővül. Ez a dinamika várhatóan fennmarad 2018-ban is, köszönhetően annak, hogy Európa gazdasága 2017-ben felgyorsult, illetve mind Szlovákiában, mind Magyarországon sor került érdemi kapacitásbővítő beruházásokra a feldolgozóiparban.

A régiós gazdaságok igazi hajtóereje azonban már nem a kivitel, hanem a belső kereslet, azaz a fogyasztás és a beruházás. A válság utáni években – 2010 és 2012 között – a háztartások elsősorban megtakarításaik növelésére és a hiteleinek visszafizetésére koncentráltak, így a fogyasztás a régió országaiban lényegében stagnált, vagy csökkent. Ahogy azonban a régió munkapiacain csökkent a munkanélküliség, lassan oldódni kezdett a túlzott óvatosság. A kisebb munkanélküliség egyrészt mérsékelte a háztartások félelmét azzal kapcsolatban, hogy elveszíthetik munkahelyüket, másrészt pedig 2015/2016-tól egyre inkább rákényszerítette a munkáltatókat arra, hogy magasabb bérekkel versenyezzenek az egyre szűkösebb munkaerő-kínálatért. Ennek köszönhetően a fogyasztás bővülni kezdett, a 2013. évi 0%-os növekedést 2014-ben 2; 2015-ben 3; 2016-ban 3,5; ami 2017-ben 4%-ra gyorsult tovább. Az egyes országok között nincsen nagy különbség, Szlovákiában 3–3,5%, Csehországban 3,5–4; Lengyelországban és Magyarországon 4,5% körüli ütemben nő a fogyasztás. Előretekintve a fogyasztás folytatódó bővülését vetíti előre, hogy a bérek növekedése a régióban fokozatosan gyorsul, és már elérte az 5–10%-os dinamikát, miközben a munkaerő-kereslet továbbra is erős, a munkanélküliség alacsony, a hitelkereslet pedig bővül.

A beruházásoknál szintén kedvező a kép. 2016-ban a régió minden országában visszaesett – 2–10%-kal a beruházás –, mivel ekkortól már nem voltak elérhetőek a 2007-2013-as EU-s költségvetési ciklus két év késéssel még lehívható forrásai, miközben a magán- és ingatlan-beruházások és a hitelkereslet a válság utóhatásaként még gyengélkedtek. De 2017-ben az új EU-s költségvetési ciklus forrásai által hajtott beruházások is megindultak, lényegében egy időben azzal, hogy az erős fogyasztás és az élénkülő ingatlankereslet miatt meglódultak a magánszektor beruházási is. Emiatt 2017-ben a régió egészében közel 8%-kal bővültek a beruházások. A kedvező trend a szűk kapacitások, a magas bizalmi indexek és az építési engedélyek alapján nem szakad meg 2018-ban, régió átlagában 6–8%-os bővülés várható.

Összességében tehát elmondható, hogy a régiós gazdaságok elérték a ciklus leginkább kedvező szakaszát. A gazdasági növekedés erős, bázisa pedig széles, azaz a kiviteltől kezdve a fogyasztáson át a beruházásig minden tétel hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez. Ráadásul a visegrádi országok egyike sem mutat erős túlfűtöttségi jeleket. A költségvetési pozíció kedvező – a hiány mindenhol a GDP 3%-a alatt van, a külső egyensúly pedig vagy többletes, vagy pedig mérsékelt hiányt mutat, így belső tényezők nem korlátozzák egyelőre a növekedést. 2018-ra a jelenlegi folyamatok szerint minden adott ahhoz, hogy folytatódjon a visegrádi négyek gyors felzárkózása, a GDP a jelenlegi várakozások szerint a régió átlagában 3,5–4% között lesz. Szlovákiától 3,2%-ot, Magyarországtól 3,5%-ot, Csehországtól 3,6%-ot, Lengyelországtól 3,8%-ot vár az elemzői konszenzus, de a kockázatok inkább a magasabb növekedés irányába mutatnak. 2019-től várhatóan enyhén lassul majd a régiós gazdaságok felzárkózása, de ha a külső környezet nem romlik érdemben, akkor a növekedés nem lassul majd 3% alá.

A cikk szerzője: Tardos Gergely