A precíziós (helyspecifikus) növénytermesztés hazai elterjedésének gátjait nehéz megfogalmazni. Ma már technológiai oldalról nézve minden gazdaságmérethez rendelkezésre állnak azok a megoldások, amelyek a helyspecifikus gazdálkodás felé megnyithatják az utat. A gyári szériás gépek egyre nagyobb „precíziós tudással” állnak rendelkezésre, ugyanakkor, ha valaki egy-egy gépet szeretne alkalmassá tenni helyspecifikus adatgyűjtésre vagy beavatkozásra, arra is megvannak a megoldások. Az eszközök tehát nem szabadna, hogy akadályozó tényezők legyenek.

Sokat lendíthet a technológia terjedésén a hiteles szaktanácsadás. Ezen a téren van hová fejlődnünk, hiszen a szaktanácsadásnak függetlennek kellene lennie. Függetlennek géptől és input anyagtól egyaránt. Nem segít a technológia terjedésében, ha a gazdálkodók bizonytalanságot látnak abban, hogy attól függően, hogy ki adja a szaktanácsot egész más kijuttatási mennyiségek és beavatkozások szükségesek a sikeres gazdálkodáshoz. Ráadásul a szaktanácsadásnak nem szabadna megállnia a „hová mekkora mennyiségeket kell kijuttatni” kérdés megválaszolásánál. A jó szaktanács magában foglalja a kijuttatási/beavatkozási tervek elkészítését is, azaz komplex, a digitális megoldásokat is magába foglaló szolgáltatás.

Talán ez az a pont, ahol a legnagyobb szemlélet-, vagy léptékváltásra van szükség. Az informatikai megoldásoktól, a digitalizációtól a gépkezelők és a gazdálkodók sok esetben idegenkednek, az eszközökben nem feltétlenül a döntéseket megalapozó adatgyűjtőket, hanem az életüket megkeserítő „kütyüket” látnak. Szerencsére azonban egyre inkább haladunk afelé, hogy egyrészt egyszerűsödnek az eszközök, kezelésük egyre felhasználóbarátabb, másrészt egyre többen látják meg az adatgyűjtések és a beavatkozások értelmét, hiszen a munkavégzésük kényelmesebb, a gazdálkodásuk eredményesebb lesz.

Ma már egyre több az olyan gazdaság, ahol a generációváltásra tudatosan készülnek, esetleg az már meg is történt, azaz a fiatalok veszik át a tennivalókat. Úgy gondolom, hogy ha fel tudjuk kelteni a fiatal gazdálkodók érdeklődését, és megfelelően fel tudjuk készíteni őket a helyspecifikus gazdálkodás megértésére és annak helyes alkalmazására, akkor a technológiát alkalmazók köre folyamatosan bővülni fog. El kell ehhez azonban fogadni azt, hogy a helyspecifikus növénytermesztés technológiaintenzív gazdálkodási forma, ami türelmet, tapasztalatokat és nem utolsósorban szaktudást igényel.

Elmondhatom magamról, hogy jelentős számú precíziós gazdálkodással foglalkozó tanácskozáson vettem részt. A résztvevők jelentős számban azonosak voltak, elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők voltak az érdeklődők. Sajnos többször hallottam már, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya túlzottan alacsony a gazdálkodók körében. Nekem ebből az következik, hogy a felkészültség, a tudás hiánya gátja lehet a precíziós technológia elterjedésének. Természetesen vannak kivételek ez alól. Talán majd a generációváltás során emelkedni fog a tudás szintje és a befogadókészség is.

Az oktatás jelenlegi fejlettsége, különösen a gyakorlati oktatás színvonala nem segíti a precíziós technológiák elterjedését. A kikerülő szakemberek csupán az elméleti felkészültségükre lehetnek büszkék. Természetesen nem az ő hibájuk, hogy nem megfelelő a gyakorlati képzésük.

Most elindult egy dömpingszerű precíziós szakmérnökképzés, de ezen is a már végzett felsőfokú szakemberek vehetnek részt.

A rendszerváltást követően sok esetben elvált a mezőgazdasági vállalkozás tulajdonlása és a szakmai irányítás. A nem szakmai befektető nehezen hoz szakmai alapú döntést, a szakmai irányító pedig nem vállalja fel a pluszfeladattal járó technológia bevezetését.

Sajnos a jelenlegi jogszabályok sem segítik a precíziós technológia elterjedését. A politikusoktól, az irányító és képviseleti vezetőktől többször hallottam már, hogy jelentős szerepet szánnak a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokhoz való felzárkózáshoz a precíziós technológiának. Ehhez olyan környezetet (jogszabályi) kellene teremteni, amely segítené a precíziós technológia elterjedését.

Ha valaki arról van meggyőződve, hogy az ő általa alkalmazott technológia a legjobb, legnagyszerűbb, akkor nincs mit tenni. Ha viszont azon gondolkodik valaki, hogy jobban szeretné csinálni mint az előző években, optimalizálni szeretné a hozamait, ráfordításait, akkor van értelme elgondolkodnia, hogy precíziósan valósítsa meg a termesztéstechnológiát. Még akkor is van választási lehetősége, hogy mindezt egyedül saját maga hajtja végre, vagy segítséget kér külső szakértőktől szaktanács igénybevételével. Előrelépni sok jó döntéssel lehet. Tudom a szaktanácsadás igénybevétele pénzbe kerül, de mindenki a saját adatbázisát dolgoztatja fel, így a javaslat a vállalkozására van adaptálva.

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy külső szakértőket kell bevonni a gazdálkodásunk menetébe. A döntéseket mi hozzuk, de javaslatokat kérünk bizonyos folyamatok optimalizáláshoz.
Meg vagyok győződve arról, hogy a szaktanácsok végrehajtására a legjobb módszer a precíziós technológia.

Az elmúlt hónapokban többször, több helyen is lehetett hallani, hogy a 2020 utáni EU-pénzek szétosztása során a precíziós megoldások alkalmazói esetleg szinten tudják tartani a támogatások összegét, elsősorban a technológia környezettudatossága miatt. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor van még egy jelentős érvünk a precíziós megoldások alkalmazására.

A precíziós és helyspecifikus növénytermesztés hazai bevezetése – hasonlóan a külföldi példákhoz – úgy zajlik, mint minden újdonság bevezetése. Az ‘újitók' és azt gondolom, hogy a ‘korai elfogadók' egy része már komolyan bevezette és foglalkozik a precíziós növénytermesztés főbb elemeivel.

A többség természetesen megvárja a tapasztalatokat, megfontolja a beruházásokat, kérdez, néz, próbálja megtalálni a megfelelő megoldást. A hagyományos technológiáról és technikáról áttérni precíziós, helyspecifikus növénytermesztésre, az egy komoly és megfontolt döntés kell, hogy legyen, amely hosszú távra meghatározza lehetőségeinket és korlátainkat is. Sokan félnek a kezdeti beruházások költségétől, amelyet ma már számszerűsíteni lehet, és nem ez jelenti a legnagyobb korlátot. Elgondolkodtató, hogy hol tartunk a fejlesztésben az egyes elemeket tekintve (lehatárolás, differenciált tápanyag és tőszám stb.). A tapasztalatok bővülésével újabb és újabb kérdések jönnek elő, amelyekre keressük a válaszokat. Egyértelmű, hogy csak megfelelő szaktanácsadói háttérrel lehet nekikezdeni a helyspecifikus gazdálkodásnak, ehhez viszont ki kell választanunk azt a csapatot, akivel együtt szeretnénk dolgozni az elkövetkező években. Talán ez az a pont, ahol ma a legtöbben hezitálnak. A legnehezebb feladata azoknak a vezetőknek van, akiknek a vezetőtársaktól a munkagépkezelőig, vagy akár a raktárosig meg kell, hogy győzze a munkatársakat a precíziós, helyspecifikus gazdálkodás létjogosultságáról és fontosságáról. Nem elég a meg­győzés, fontos az elkötelezettség, és az egyes műveletek logikájának megértése is – minden szinten. Ez egy vezetői feladat, ugyanakkor az alapja a folyamat bevezetésének.

Fontos a képzés, és fontos a folyamatos szaktanácsadás. Vannak olyan vállalkozások, ahol az elhatározás ugyan megvan, de mi mondjuk azt, hogy nem érdemes áttérni a precíziós technológiára, nem fogja meghozni azokat az eredményeket, amelyeket a megbízó megfogalmaz. Fontos, hogy pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk – hatékonyság-növelést, profitabilitás növekedését, vagy csak egyszerűen egy rendszert szeretnénk, amely összefüggések és számok alapján segíti döntéseinket. A precíziós, helyspecifikus növénytermesztés egy eszköz. Ahhoz, hogy ezzel az eszközzel megfelelő eredményt érjünk el, meg kell lépnünk azokat a lépcsőfokokat, amelyek előfeltételei a bevezetésnek. Nem lehet kihagyni lépcsőket, nem lehet több lépcsőt ugrani. Tudatosan, megfontoltan lehet csak döntéseket hozni, a megfelelő szaktanácsadó háttérrel.

Nem leszek népszerű, miután elmondom a véleményemet. Az indokok között fel lehet hozni sok mindent, amit már többször elmondtunk az utóbbi években, vagyis a beszerzési ár, az ismerethiány, a félelem az újtól stb. Szerintem azonban nem ezek a fő gátló tényezők. Az első és legfontosabb ok az, hogy nincs kényszer az új technológiák bevezetésére. Sajnos azt tapasztalom, hogy nagyon sokan, akik megtehetnék, inkább lecserélik az alig 4-5 éves traktort vagy kombájnt újabbra, mintsem, hogy modernizálják a meglévőt. Pedig azt az új gépre elköltött árkülönbség töredékéből is megtehetnék. Itt én elsősorban a munkagépekről beszélek, mert az, hogy a traktor vagy a kombájn egyenesen megy, még nem precíziós gazdálkodás. Nem egy gazdával beszéltem már, aki azt mondta, hogy nem veszi meg a kombájnjába a hozammérőt, mert majd 2-5 év múlva az új gépét azzal rendeli. Helytelen felfogás, valószínű fel sem fogják, hogy mekkora értéke van egy hozamtérképnek a jövőre nézve! Óriási értéke lenne pedig annak az adatnak. Ezt még ebben az ágazatban viszonylag kevesen látják be, hogy a legfontosabb tényező a pontos adat megléte.

Miért mondom ezt? Mert én is beleestem ebbe a hibába. Megvettem az eszközt és nem tudtam használni, mert nem volt adatom, ami alapján egy differenciált kijuttatást el tudtam volna készíteni. Sokan felhördülnek most ezen, de én saját tapasztalatból mondom, hogy egy műhold, fotó vagy egy légi felvétel nem fogja helyettesíteni a hozamtérképezést.

A gépkereskedők is hibásak abban, hogy sok gazdálkodó a precíziós gazdálkodást csak valami drága úri hóbortnak tartja, hiszen azt sugallják, hogy ha valaki ilyenbe töri a fejét, vegyen azonnal új gépet – de ne is egyet, egyből kettőt. Ma már több olyan cég van a piacon, akik olyan termékeket gyártanak, amelyek pont arra készülnek, hogy egy régebbi “vasat” is okossá lehessen tenni. Manapság amikor a hatalmas túlkínálat miatt a használt gépeket csak nagyon nyomott árakon lehet értékesíteni, nagyon is racionális döntés a régi gép felújítása és okossá tétele. Még egyszer hangsúlyozom, az új gép és a használt gépért kapható ár különbözetének a töredékéért belevághatunk a precíziós technológiába! Legelőször is a gazdának saját magát kell meggyőzni arról, hogy ez az az út, amin el kell indulni. Ha azt kezdi el rögtön számolgatni, hogy megéri-e, akkor még nem érett meg benne a gondolat, hogy a precíziós gazdálkodásba fogjon! A legtöbb gazda egy precíziós beruházás értékének többszörösét költötte már el sokkal értelmetlenebb dolgokra, csak senki sem ismeri be.

Ha valaki egy kockás füzetbe jegyzi fel tapasztalatait, költségeit, hozamadatait stb. és ezeket a későbbiekben átülteti a gyakorlatba, annak bizonyosan pozitív hozadéka lesz. Ez a precíziós gazdálkodás, illetve gondolkodás alapja. Ehhez azonban szükség van a fejlődni akarásra. Ha ez nincs meg, nem lehet egyről a kettőre jutni. A gazdálkodók gondolkodásmódja az egyik legnagyobb akadálya a technológia elterjedésének.

A következő a földterület nagysága. Hozzávetőleg 100–150 hektártól éri meg precíziósan gazdálkodni a korszerű eszközökkel, de egy robotkormány megvásárlása és használata még nem egyenlő a precíziós gazdálkodással, ez csupán egy lépés a technológia, a hatékonyságnövelés irányába. Ráadásul legalább egy emberre van szükség, aki csak ezzel foglalkozik, az adatokat begyűjti, kezeli, értelmezi, hogy a későbbiek ő maga vagy a kollégái fel tudják használni és az erő-, munkagépbe, kombájnba be tudják táplálni azokat.

Anyagi oka is lehet a beruházás elmaradásának. Mérlegelni kell, mennyire tudom növelni a terméshozamot, csökkenteni az input­anyag-kijuttatást, csökkenteni az átfedéseket, az üzemanyag-költséget, és mennyi a beruházás, illetve a humán erőforrás költsége. Érdemes egy pro-kontra listát készíteni a pozitívumokkal és negatívumokkal, de nagyon ritkán billen a mérleg a negatív irányba.

Fontos tényező a gazdálkodók, illetve gépkezelők tudása is. A fiatalok számára most már egyre több helyen érhető el szakirányú képzés a témában, például a Szent István Egyetemen vagy a Széchenyi István Egyetemen. A GPS eszközöket vásárló gazdálkodók a forgalmazó cégek kurzusain is bővíthetik ismereteiket, erre az AXIÁL Kft.-nél is van lehetőség. Szervizüzletágunk mérnökei tartják ezeket, akik saját, a szerelők és a gépkezelők minden tapasztalatát továbbítják az ügyfeleknek.

Meg kell még említenem a technikai feltételeket. Olyan eszközöket értékesítünk, amelyek gép-, eszköz- és márkafüggetlenek. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges egyetlen gyártó irányába sem elköteleződnie a gazdálkodónak, mert bármilyen színű gépre felszerelhetők. Arra is volt példa, hogy egy idősebb gépbe szereltek robotkormányzást, tehát ez sem lehetetlen. Ugyanakkor egy modern gép alapból tartalmaz olyan megoldásokat, amelyek tovább csökkenthetik a költségeket és növelhetik a termelékenységet.

A kérdést úgy szerencsésebb megfogalmazni, hogy az elérendő célokhoz szükséges módszerek megvalósítását helyezzük a középpontba!

Egy gazdaság átállása a precíziós gazdálkodási módra hozzávetőlegesen 2–5 éves folyamat. Más szemléletű gondolkodás, egyfajta paradigmaváltás szükséges a technológia bevezetéséhez. E szemléletváltás alapján reális célokat kell kitűznie egy gazdaságnak maga elé, de nem táblaszinten gondolkodva, hanem üzemi szinten megfogalmazva az elvárásokat. A differenciált tápanyag-kijuttatásra való átállás például első lépésként jól alkalmazható, és már jövedelemtöbbletet is generálhat, de teljes körű változást az üzemi szintű technológiai váltás hoz.

A célokat 1-3-5 év távlatában kell megfogalmazni, kezdve a mintaterületek kijelölésével, folytatva a következő időszakra kivetített célokkal – amely a terület akár 50%-án lehetővé teszi a technológia alkalmazását –, majd el kell jutni már a tervezés során a teljes területen történő megvalósításig. Ez azt jelenti, hogy mind vertikálisan, mind horizontálisan rendszerben kell gondolkodni. Az üzem vezetésének rendszerszemléletű gondolkodása végig kell, hogy fusson valamennyi üzemi ponton, beleértve a gépkezelő munkáját is.

A mezőgazdaságban végbe menő generációváltással a fiatalok – köszönhetően a készség szintű informatikai eszközhasználatnak – könnyebben integrálják e technológiát, viszont az eltolódó, lassú generációváltás lassítja a technológia elterjedésének folyamatát. Az érdemi közép- és felsőfokú képzés megléte a helyspecifikus gazdálkodás másik nélkülözhetetlen mozgatórugója, ez utóbbi minimum 2 éves intervallumban biztosíthatná e tudásalapú gazdálkodás minél szélesebb körben való elterjedését. A képzésnek tartalmaznia kell a tematikus információ teljes folyamatának gyakorlati bemutatását a tervezéstől, a kivételezésen át az eredmények döntéshozatalba való beépítéséig. A precíziós technológia piaci szereplői és az oktatási intézmények együttes munkájára van ehhez szükség.

Forrásokban nem szűkölködnek a gazdaságok, de lökést adna, ha a támogatási rendszer érdemben segítené a technológiát alkalmazókat. Pont ezt várjuk a 2020 utáni időszak átalakuló támogatási struktúrájától. A termelők egyre nyitottabbak – nem feltétlenül a nagyméretű, inkább a közepes méretű gazdaságokra gondolok –, befogadóbbak, de sokan kivárnak a támogatottabb környezet reményében. Ezt a kivárási időt pedig tanulásra, tájékozódásra fordítja az innováció útján elindulni kívánó kör.

A korábbi időszakra jellemző termelői reakciókkal ellentétben nem a megtérülés az első szempont a technológiaváltáshoz kapcsolódó döntés meghozatalában. A dilemma elsősorban abból adódik, hogy megvan-e a kellő felkészültsége ahhoz, hogy tudja működtetni a rendszert, szembe tud-e nézni a kihívásokkal. A megtérülés helyett inkább a garantált jövedelemtöbblet elérése mozdítja a gazdálkodókat a precíziós technológia irányába, amelyet a szellemi, műszaki erőforrások átvizsgálása és a terület felmérését követően mi, a KITE Zrt.-nél teljes körű szaktanácsadással tudunk garantálni.

Precíziós-, helyspecifikus mezőgazdaság… digitalizáció… Hangzatosnak tűnő szavak és kifejezések, amelyek minden, napjainkban megrendezett mezőgazdasággal akárcsak érintőlegesen is foglalkozó újságcikkben, előadáson, konferencián szerepelnek.

De mi is ennek az oka? Egy szóval összegezhetném: a fejlődés!

A fejlődés az a megállíthatatlan folyamat, ami most, az egyébként állandóan előremutató gondolatokkal megtűzdelt, de a múlt, a természet által diktált szabályokat is tiszteletben tartó mezőgazdaságban is „hirtelen” felgyorsult.

A precíziós mezőgazdaság elterjedésének egyik (első) legfőbb gátja talán pont ez … A szakma szereplői ugyanis nem ehhez voltak szokva. 10–15 évvel ezelőtt ugyanis sokszor még a mérlegházakban sem volt számítógép. Mostanra a termelésben, a kampánymunkákban szereplő traktorok is minimum egy hatalmas ütés-, por- és csepp-
álló monitorral vannak felszerelve… Nem kis váltás ez gondolatilag még a vezetőknek sem, nem beszélve a gépkezelőkről.

Lehet azon vitatkozni, hogy a mezőgazdaság melyik szektorában hol van az a gazdasági küszöbérték, ami a bevezetést indokolja. Véleményem szerint ez egy hibás hozzáállás.

A „precíziós”, szántóföldi növénytermesztésben (jobban szeretem a helyspecifikus kifejezést) – ahol én is dolgozom – ugyanolyan megállíthatatlan folyamat lesz, mint ahogy a lovat leváltotta a gőzgép, majd szép lassan a gumikerekes traktor.

Ugyan lehet még azon polamizálni, hogy igen vagy nem, viszont éveken belül szinte minden gép ilyen technológiai elemekkel lesz gyárilag ellátva; s a jót könnyű megszokni.

Az elterjedés második buktatója a megfelelő háttértudás hiánya.

Ezt két részre bontanám. Először is, a gazdatársadalom nem tudja sokszor eldönteni, hogy belevágjon avagy sem. Pedig ez egy viszonylag egyszerű képlettel kiszámítható.

A teljes, rendelkezésre álló technológia nem szükségeltetik mindenkinek. Az csak a nagyobb volumenben, a magasabb technológiai színvonalon gazdálkodóknak és az igényesebb növényekkel foglalkozóknak javallott. Egy egyszerű sorvezetőt ugyanakkor egy 50 hektáros gazda is nyugodtan megengedhet magának. Ezt be lehet szerelni bármilyen huszonéves öreg gépbe is, kényelmesebbé, egyszerűbbé téve a mindennapokat.

A harmadik és talán legnagyobb akadály, hogy a gépészek (gépgyártók) egyszerűen „lefutották” a növénytermesztőket, növényvédősöket, talajtanosokat. Rengeteg gyártó van, akinek a gépeivel szinte bármilyen, a mai kor színvonalának megfelelő minőségen és sebességen lehet munkát végezni.

A baj csak az, hogy az úgynevezett „okos gépek” NEM LÉTEZNEK!

Azok minden esetben az őket irányító gépkezelőtől és szakirányító mérnöktől, mérnököktől válnak okossá. Pont ez a háttértudás van egyelőre elmaradva a mechanikai és digitális fejlettséghez képest. Gazdaságok tucatjai kezdtek el sokszor az egyetemeket megelőzve – szerencsésebb esetben velük karöltve – kísérletezni, kutatásokat- próbákat végezni, hogy pontos, validált eredményekkel rendelkezhessenek, amelyből megfelelő választ kaphatnak saját problémáikra, és most nemcsak Magyarországot, hanem nyugodt szívvel szinte az egész világot mondhatom.

Ezen üzemi méretekben, a táblaszinten vizsgált kérdések ugyanakkor csak lassan-lassan fognak tudni beépülni a mindennapi döntési mechanizmusba. Ugyanis rengeteg a változó, sok a befolyásoló tényező. Lehet, hogy ami jól működik Bács-Kiskun megyében az a Zemplénben már egyáltalán nem.

A cél elérése érdekében elkerülhetetlen lesz a konstruktív gondolkodók összefogása. Az, amikor a gazdálkodó egy innovatív, nyitott gépgyártó mellett letéve a voksát külön, független szakmai csapatot épít a gazdasága mögé; egy olyan specialista gárdát, aki gép-input anyag és egyéb közvetlen vagy közvetett háttérérdekek nélkül a szakmát helyezi előtérbe.

Ez ugyanis az egyetlen lehetőség arra, hogy gazdaságunk közép- illetve hosszú távú stabil működését biztosítani lehessen.

Véleményem szerint a legfőbb hátráltató tényező a tájékozatlanság a termelők részéről, és a szándékos vagy „véletlenszerű” félretájékoztatás a kereskedők oldaláról.

A kereskedelmi cégek nagyon nagy része a precíziós mezőgazdaságot marketing eszközként használja, mert manapság ez egy nagyon divatos dolog, ezzel a hívószóval szinte bármit el lehet adni. Ha viszont egy kicsit mélyebben megnézzük a dolgok hátterét, akkor megláthatjuk, hogy Ők elsősorban az alaptevékenységük támogatását látják ebben a dologban, így remélik, hogy több gépet vagy input anyagot tudnak majd értékesíteni. Ennek következtében terjedt el sajnos a gazdálkodók fejében is az a tévhit, hogy a precíziós mezőgazdaság egy nagyon nagy beruházást igénylő, igen bonyolult rendszer, ami a traktorok, munkagépek és kombájnok cseréjével kezdődik, és egy hatalmas rendszerhez való csatlakozással folytatódik. Ennek a marketing gépezetnek köszönhető az is, hogy a precíziós mezőgazdaság megvalósítását a nagy többség az automatikus kormányzásban látja. Így nagyon sok termelő, akihez csak ezek az „információk” jutnak el, sorra veszi, hogy le kéne cserélni a kombájnt egy hozamtérképezősre, aztán robotpilótával felszerelt ISOBUS-os „vezér” traktort kell venni, és még a „buta” vetőgépet is „okos”-ra cserélni, és akkor talán már el is lehet kezdeni gondolkodni a dolgon…Így sajnos az esetek nagy részében az egész precíziós mezőgazdaság bevezetése lekerül a napirendről, azzal a felkiáltással, hogy „ha majd lesz rá támogatás”.

Valójában, ha csak egy icipicit változtatunk a fogalmakon, és „helyspecifikus NÖVÉNYTERMESZTÉST” mondunk, akkor egészen más lesz a dolog pénzügyi része is. Ebben a megközelítésben a NÖVÉNY van a középpontban, és minden eszközt arra használunk, hogy az igényeit maximálisan kiszolgáljuk. Ennek a célnak az eléréséhez semmi szükség RTK-pontosságra, meg robotpilótára, meg a többi drága dologra, egy egyszerű GPS-vevő is megfelel. A megvalósításhoz az esetek legalább 90%-ában nincs szükség új munkagépek vagy traktorok beszerzésére sem, mert a jelenleg használatban lévők egy kis ráfordítással alkalmassá tehetők a feladat tökéletes elvégzésére. A mostani kombájn is felszerelhető azokkal a szenzorokkal és kezelőfelülettel, ami hozamtérképet készít. De a dolog technika sport részénél sokkal fontosabb, hogy válasszunk egy olyan FÜGGETLEN szaktanácsadó céget, akik minden erejükkel és tudásukkal azon lesznek, hogy magasabb profitot érjenek el a partnereiknek, meghagyva a szabad input és gépválasztás lehetőségét a jövőre nézve is.