A talaj az elsődleges közeg, mely mindennek az alapja. Nemcsak biológiai, de fizikai szempontból is fontos róla beszélni, hiszen az öntözés egy speciális tevékenység, mely a kellő ismeretek nélkül nem csak pozitív hatásokkal jár.

Mint elsődleges tápanyagnyújtó elem meghatározó a növénytermesztésben. A táp­anyag-gazdálkodás és a tápanyagok feltáródása, valamint a talajélet növelése pozitív hatásként jelentkezik, valamint a tápoldatozás is lehetővé válik. Mindemellett az öntözés, mint innovatív technológia használata, mellett is áteshetünk a ló túloldalára. A túlzott öntözéssel a terület szikesedése vagy a tápanyagok kilúgzása is jelentkezhet, mindamellett, hogy hosszú távon a tömörítő hatás sem marad el.

Az öntözés tervezésénél egyik meghatározó tényező az adott öntözésbe bevonni kívánt táblák talajainak pontos ismerete. Talajaink vízgazdálkodási tulajdonságai alapján kell mérlegelni, hogy a megvalósítani kívánt öntözési beruházás milyen hatásokkal fog járni. Az öntözővizet nem elég kijuttatni a talajfelszínre, annak be is kell szivárogni a talajba, és minél nagyobb mértékben az aktív gyökérzónában maradnia. A víz mozgását több tényező befolyásolja, melyek közül a legmeghatározóbbak a talaj fizikai féleségéből adódó pórusösszetétel, a pillanatnyi talajállapot, tömörödöttség és a víztelítettség.

A talajalkotókat méret szerint csoportosítva homok, iszap és agyag frakciókat különíthetünk el, csökkenő sorrendben. Ökölszabályként elmondhatjuk, hogy nagyméretű talajalkotóhoz nagyméretű pórusok is tartoznak. Egy nagyobb pórustérfogattal rendelkező talajtípus könnyebben engedi beszivárogni a csapadékot, mindemellett gyorsan át is engedi azt, tehát rossz vízmegtartó hatású. Ezen pórusok méretük alapján lehetnek mikro-, mezo-, makro- és megapórusok. Növényeink szempontjából vízszolgáltató képességgel a mezo- és makropórusok jelentősek.

Talajszemcsék között elhelyezkedő különböző vizek (Oroszlány, 1965)

Következő tényező a talaj pillanatnyi tömörödöttsége, melyre a talajművelési gyakorlat komoly hatással van. Egy kialakult eke- vagy tárcsatalp réteg vízzáróként működik, így a lefelé és felfelé irányuló (kapilláris) vízmozgást sem segíti/engedi. Fontos megemlíteni a talaj humusztartalmát is, mely a tápanyag-szolgáltató képességen túl meg is köti a vizet, ezzel is alakítva a vízgazdálkodást.

A harmadik tényező a pillanatnyi nedvességtartalom. Egy már telített közeg nem fog tudni további mennyiséget befogadni, s bár mindössze rövid távon, de komolyan kihat arra, hogy hogyan is adagolhatjuk az öntözővizet.

Talajaink pontos ismerete így elengedhetetlen tudás az eredményes öntözés tekintetében.