A nagy teljesítményű kocák megvásárlása előtt azok takarmányozásával kapcsolatban az alábbi két kérdés szokott felmerülni:

1.) „Milyen eredményeket lehet elérni az adott kocavonallal, mennyi az élve született malacszám almonként?”

Az egyes genetikák között nagyon nagy különbségek mutatkoznak az élve született malacszámokban. Ebből következően köztudott, hogy a malacok minőségében is nagy különbségek mutatkoznak. Ezek a különbségek a tenyésztőszervezetek tenyésztési programjából (tenyészcélok meghatározásából) adódnak.

 Amikor a tenyészcélok között elsősorban az élve született ma­lacszám a fontos (szuperszapora genetikák) a malacok átlagos szü­letési súlya 1 kg vagy ez alatti, akkor ez negatívan fog kihatni a vá­lasztott malacszámra, a hizlalási tulajdonságokra és az eredményekre. Egy kiegyensúlyozott tenyésztési programban – melyben a malacok vitalitása, születési testtömege (átlagosan 1,4–1,5 kg/malac születési súly), az almonkénti választott malacszám a fontos – tenyésztett kocavonal használatával az almonkénti választott malacszám akár kedvezőbben is alakulhat, mint egy szuperszapora kocavonal esetében, mindamellett, hogy a malacok minőségében óriási különbségek mutatkoznak.

A fentieken túlmenően egy nagy teljesítményű koca egy jó technológiával, menedzsmenttel és főként magas állategészségügyi státusszal rendelkező telepen, akár már az első fialás alkalmával is, 14 körüli választott malacszámot ér el, szerényebb körülmények között lehet, hogy ugyanez a koca csak 11-12 db választott malacszámot.

2.)  „Ez a nagy teljesítményű koca mennyire érzékeny a takarmányozásra?”

Míg az első kérdés megválaszolására különböző adottságú telepi referen­ciákat lehet felsorolni, addig a második kérdés alapvetően helytelen!

Egy alacsonyabb színvonalú genetikával szemben egy nagy teljesítményű koca semmivel sem „érzékenyebb” a takarmányra.

Mivel az utóbbiaktól almonként akár 3-4 malaccal is többet lehet leválasztani, ugyanannyi takarmányból nem tudja felnevelni a plusz 3-4 malacot. A többletmalac neveléséhez meg kell oldanunk a koca többlet tápanyagellátását, ellenkező esetben;

• nem tudja felnevelni a megszületett malacokat,
• nő a fiaztatói malac elhullás mértéke, és
• csökken a malacok választási súlya.

Amennyiben a laktáció alatti takarmányozás nem megfelelő, a táp­anyaghiányt a nagy teljesítményű koca kompenzálni fogja saját testtartalékainak mobilizálásából. Ebben az esetben, ha a koca testtömege több mint 8%-kal csökken (a hátszalonna-vastagság pedig több mint 4 mm-rel), az negatívan fog kihatni a következő ciklus eredményeire.

„Tehát egy nagy teljesítményű koca nem érzékeny a takarmányra, csak puszta levegőből nem tudja felnevelni a plusz 3-4 malacot!”

Ahhoz, hogy maximalizáljuk a koca napi tápanyagbevitelét a laktáció során két dolgot kell tennünk:

1.) A legfontosabb a napi takarmányfelvétel maximalizálása.

Egy nagy teljesítményű koca által biztosított többletmalac felneveléséhez megfelelő lehet a telepen alkalmazott szoptató kocatáp is. A kérdés, hogy a szoptató kocatápból mennyit tudnak felvenni naponta, mennyi lesz a napi tápanyagbevitel?

A következő felsorolás tartalmazza azokat a kritikus pontokat, amelyek nagymértékben befolyásolják a laktáció során a napi takarmányfelvételt;

• A koca kondíciója a vemhesség végén, a fiaztatóba történő át­hajtáskor. A vemhesség elején túltakarmányozott, kövér kocák takarmányfelvétele és tejtermelő képessége jelentősen elmarad a normál kondíciójú társaikhoz képest.
• A fialás előtti takarmányozás a fiaztatóban meghatározza a bél­sárpangás és az MMA-szindróma kialakulását, amelyek szintén ne­gatívan hatnak a takarmányfelvételre.
• A fialás utáni takarmányozás – a napi adagok fokozatos emelése – meghatározza a tőgygyulladás kialakulását. Ebben viszont jelentős különbségek vannak az egyes genetikák között. Egyes szuperszapora kocák esetében nincs jelentősége a fokozatos emelésnek, mivel a takarmányfelvétel hiánya a probléma.
• A vízfelvétel mértéke alapvetően meghatározza a napi takarmányfelvételt. Egy nagy teljesítményű kocának naponta
  35–40 liter vízre van szüksége. A vízfelvételt a víz minősége mellett a vízátfolyás mértéke is meghatározza.
• A fiaztató terem hőmérséklete.
• Az etetések száma és napi elosztása a fiaztatóban.

Egy nagy teljesítményű koca napi tápanyagigényének a kielégítéséhez elsősorban a napi 4x-i etetés javasolt.

Sok telepen a munkarendből adódóan naponta csak 2 alkalommal etetik a kocákat a fiaztatóban. Napi 2x-i etetés esetén lehetetlen olyan mértékben koncentrálni a takarmányt, hogy meg legyen a szükséges napi tápanyagbevitel!

A genetikát előállító tenyésztő szervezet tudja megadni pontosan, hogy adott kocavonal esetében milyen legyen a javasolt illetve normál kondíció a fialás előtt, és a választáskor, annak érdekében, hogy a kocák minél magasabb szinten termeljenek, minél inkább ki tudják használni a genetikai potenciál biztosította lehetőségeket.

2.) Szükség esetén növelni kell a takarmány beltartalmát, és ezzel koncentrálni a takarmányt.

Amikor a telep a lehetőségeihez mérten már mindent megtett a napi takarmányfelvétel maximalizálása érdekében, de még mindig nem elegendő a napi tápanyagbevitel a laktáció során, akkor szükséges a szoptató tápot koncentrálni.

A szoptató kocatáp kialakításának lépései:

1. Az alomgyarapodás kiszámítása a telepen, amely megmutatja a kocák nevelőképességét, adott körülmények között.

Az alomgyarapodás nemcsak a malacok számától függ, hanem a malacok születési és választási súlyától is. Tehát a választott malacszámon túl, ha nem vagyunk megelégedve a malacok súlyával, akkor is a szoptató kocatápot kell felülvizsgálni.

2.) Amennyiben nem vagyunk megelégedve az aktuális alomgyarapodással, vagyis az alábbi mutatókkal:

• a malacok élve született és/vagy választott darabszámával,
• a malacok születési és/vagy választási súlyával,

akkor az adott körülmények között reálisan kitűzött naturális célértékekkel kell kiszámolni a célként kitűzött alomgyarapodást.

Minden egyes kocavonalon belül az alomgyarapodáshoz, vagyis az egyes termelési szintekhez a tenyésztőszervezet adja meg milyen napi tápanyagbevitelre van szükség a laktáció alatt.

A fenti példában a 2,67 kg és a 3,32 kg/nap alomgyarapodás között, a napi takarmányfelvétel-szükségletben a laktáció utolsó két harmadában 2,0–2,3 kg különbség is lehet attól függően, hogy milyen a szoptató kocatáp.

A napi takarmányfelvétel maximalizálásával sem tudunk plusz 2,1–2,3 kg-os napi takarmányfelvétel-többletet elérni, emiatt szükséges a szoptató kocatápot olyan mértékben koncentrálni (beltartalmi értékeit növelni), mellyel biztosítani tudjuk a nagy teljesítményű kocánk tápanyagigényét ahhoz, hogy a célként kitűzött eredményeket elérje számunkra.

El kell felejteni azt az általánossá vált közhelyet, miszerint;

„egy magasabb szintű genetika igényes a takarmányozásra”
„nem fogjuk tudni kielégíteni a koca igényeit”.

Egy nagy teljesítményű kocának nincs többlettápanyag-igénye más kocákkal szemben, de mivel jóval több malacot nevel, így a malacok által támasztott többlettápanyag-igényt biztosan nem fogjuk tudni kielégíteni napi 2x-i takarmányozással, sőt lehet, hogy napi 3x-i etetéssel sem.

A cikk szerzője: Marosi Sándor