1. Mikor nyúljunk a biológiai szövetségeshez?

Amikor az agrotechnikailag ajánlottnál sűrűbben kerül vissza a repce vagy a napraforgó ugyanarra a területre, a talajban nagyon megnövekszik a fehérpenész rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) kitartóképleteinek száma. A fekete szkleróciumok egy nedvesebb évjáratban szinte eltömítik a repceszár szállítószöveteit. Aratás után ezeket fogja betárcsázni a talajba, majd a következő érzékeny kultúrát megfertőzni velük. Hektáronként 8–12 ezer forintba kerül egy gombaölő szeres védekezés a kórokozó ellen, a biológiai megoldás sem olcsóbb, sőt. Akkor mégis miért választaná? Azért, mert biológiai úton folyamatosan csökkenthető a talaj szkleróciumkészlete, és a hatása annál látványosabb, minél nagyobb volt a baj.
A Coniothyrium minitans szó szerint annál elevenebb, minél több a Sclerotinia sclerotiorum és a Sclerotinia minor a földben. 

2. Milyen gyorsan hat?

A talaj teljes és azonnali megtisztítását ne várjuk a Coniothyriumtól, hiszen hektáronként egy-két kiló vagy 10 liter készítmény a kijuttatási lémennyiséggel hígítva sem képes a talaj minden köbcentijébe eljuttatni ezt a hasznos segítő társat. Viszont biztosak lehetünk benne, hogy a talajgomba mindaddig dolgozni és szaporodni fog, amíg táplálékot talál, aktivitását ezen túlmenően csak a talajhőmérséklet és -nedvesség befolyásolja. A repcevetés előtt kiadott gomba a talaj 5 fok alá hűléséig, az aratása után kipermetezett pedig a föld nyári átforrósodásáig dolgozik, majd nyugalomba vonul, és várja a következő kedvező alkalmat. „Tiszta” talajt néhány év leforgása alatt tudunk elérni vele akkor, ha utánpótlást is küldünk az előőrsnek.

3. Aratás után vagy vetés előtt?

Tudni érdemes, hogy a Coniothyriumnak több tucat törzsét tesztelték már a kutatók, az egyikük (CON/M/91-08) kifejezetten kedveli a magas hőmérsékletet: 20 és 25 fok között végzi a leghatékonyabb munkát. Ezért betakarítás után a tarlómaradványokra permetezve, majd azokat betárcsázva eredményesen pusztítja a fehérpenész szkleróciumait. Magyarországon leginkább a NCAIM 51/2004 törzse terjedt el, amelyik a 14–16 fokos talajhőmérsékletet és a  60–70 százalékos talajnedvességet kedveli a leginkább, ezért a repce vetése előtt szokás a talajba dolgozni, és az ősz folyamán tisztítja meg a talajt az állomány „lába” alatt. De nem tévedünk nagyon, ha azt mondjuk: a 20 fokos talajhőmérséklet tulajdonképpen mindegyik törzsnek megfelel. Így mindkét időpontban bevethetők – ha helyes technológiát alkalmazunk hozzá –, legfeljebb hamarabb vonul nyugalomba az adott törzs.

4. Hogyan fokozzam a hatékonyságot?

A legfontosabb, hogy minél több micéliumot és spórát megőrizzünk a készítményből, ezért a legjobb az esősnek ígérkező napok előtt minél hamarabb a talajba dolgozni a készítményt. Ez különösen igaz a folyadék formájában forgalmazott készítményekre, de a por alakban érkező, alapvetően spórás alakokra is, hiszen a permetlében felhígítva a gomba hozzájut az éltető folyadékhoz, és „ébredezni” kezd. Persze megoldható, hogy a deszikkálással egy menetben vigyük fel a repceszárra a Coniothyriumot, de a készítmény micéliumos hányadát ekkor elveszítjük az aratásig hátralévő 10 nap alatt. A drága készítmény megér annyit, hogy inkább aratás után és tárcsázás előtt fújjuk ki a repcetarlóra.

5. Melyiket válasszam?

Coniothyriumból nagyon szűk a piaci kínálat, tulajdonképpen kétféle por és egy folyadék formájú termék érhető el Magyarországon. Az egyes készítmények csíraszáma nagyon eltérő, de az ajánlott hektárdózis alapján kiszámolható, hogy mennyi hasznos gomba fog kikerülni a készítménnyel a talajba. Elsőként azonban ezt kell eldönteni, hogy mi a célunk: tarlóbontás vagy a tarló „gyógyítása”? Mindent egyszerre ugyanis nem fogunk megkapni: a tarlómaradványokat feltáró termék hektárdózisában százezerszer kevesebb Coniothyrium található, mint abban, amelyiket kifejezetten a talaj „gyógyítására” terveztek. Hatékonyabb a küzdelem a fehérpenész ellen, ha a törzs hőoptimumát is tekintetbe vesszük, és a kijuttatás időpontját eszerint választjuk meg.

A cikk szerzője: Gönczi Krisztina