A három tápelem közül a kén élettani szerepével és a kéntrágyázás problematikájával az elmúlt 15 évben egyre többet foglalkoznak a szakemberek, ezen eredményeket foglaltuk össze a következőkben.

A talajban a kén szerves vagy szervetlen formában található. A két forma aránya talajtípustól, a talajművelés módjától, a nitrogén és foszfortrágyázás adagjától, a kijuttatás módjától és időpontjától stb. függ. A szervetlen (ásványi) formák szulfátok, amelyek a kalciummal, káliummal, nátriummal képeznek vízoldható sókat. Ugyancsak a szervetlen kénvegyületek csoportjához tartoznak a vas vagy alumínium szulfátok, amelyek azonban nem vízoldhatóak.

A talajok kéntartalma általában 0,02–0,2% között változik, ami egy hektár mezőgazdaságilag művelt terület felső 20 cm-es rétegében 600–6000 kg elemi ként jelent. Nagyon gyakran azonban ennek a mennyiségnek a 100%-a szervesen kötött formában van, így azt a növények nem tudják hasznosítani. A növények által felvehető vízben oldódó szulfátforma koncentrációja a humid régiókban 10 mg/kg talaj, míg az arid éghajlatú területeken ez az érték az 1000 mg/kg talajkoncentrációt is meghaladhatja.

A szerves kötésben lévő kén ásványosodása, illetve az ásványi kén beépülése a szerves anyagokba a talaj C:N:S arányától függ. Ha a C:N:S arány a 100:10:1–1,5 értéktől a szén vagy nitrogén javára tér el, az ásványi kén szerves formában lekötődik, míg ha a kén értéke megnő a C:N:S arányon belül, vagy a szén és nitrogén értéke csökken, a szerves formában lévő kén ásványosodik.

A múlt század 70-es 80-as éveiben vizsgálták azt, hogy miképpen változik a felvehető kén-koncentráció különféle csernozjom talajok esetében őszi búza vetemény esetén. Megállapították, hogy a március eleje, április vége közötti időszakban a 15–20 ppm közötti értékről 1 ppm alatti értékre csökkent és több mint 1 hónapig ezen a szinten maradt. Ennek valószínű oka, hogy a nitrogén fejtrágya és a növényvédő módosítják a talaj C:N:S arányát, illetve gátolják a talajlakó mikroorganizmusok, így a kénbaktériumok aktív tevékenységét és szaporodását.

Ezért a tavaszi gabona vagy őszi káposztarepce vetések fejtrágyázásával egymenetben szinte automatikusan javasoljuk a  kéntrágyázást, amelynek adagja a nitrogén adagjának 10–15%-a.

A kénhiány a sejt- és fehérje-anyagcserében játszott szerepe következtében hasonlóan nyilvánul meg, mint a nitrogénhiány, ezért a két hiánytünetet nehéz egymástól megkülönböztetni. Látható különbség a kén- és nitrogénhiány között, hogy a kénhiány általában először a fiatal levelekben jelentkezik. A kénhiányos levelek kisebbek, az idősebb levelek nem halnak el, mint a nitrogénhiánynál. A kénhiány megjelenését – elsősorban a kénigényes növények esetében – kéntartalmú talaj (VARIO & COMPLEX termékcsalád), vagy levéltrágyák (L.A.T SUPREMO termékcsalád) használatával tudjuk megelőzni.

A kénigényes növények nagyon gyakran fokozott mértékben igénylik egyes mezo- vagy mikroelemek pótlását, így a kéntrágyázást célszerű összekapcsolni más tápelemek egyidejű adagolásával. Pl. a repce, mustár és a káposztafélék, melyeknél a kénhiány tünetei kisebb, durva szövetű levélben, vékony fás szárban, merev habitusban nyilvánul meg – egyben bórigényesek is (L.A.T SUPREMO bór + mikroelem-tartalmú termékek).

További tápanyag-utánpótlási kérdéssel valamint a megfelelő termék kiválasztásához keresse bizalommal értékesítő kollégáinkat.

A cikk szerzője: Sebestyén Gergely