Bevezetés és módszertan

A világ élelmiszertermelése növekvő számú és egyre jelentősebb kihívások elé néz. Elég itt keresleti oldalon a népességnövekedésre, az urbanizációra és a javuló életszínvonalra, kínálati oldalon pedig az éghajlatváltozásra, a természeti erőforrások – mint a termőföld, öntözővíz – szűkülésére és az ezekből következő, a termelés környezetterhelését korlátozó szabályozásokra vagy a fejlett világ gazdatársadalmának elöregedésére gondolni. A nemzetközi kereskedelem liberalizálódása, a globális értékláncok folyamatos, élelmiszerek és mezőgazdasági javak tekintetében is érzékelhető fejlődése miatt már régen nem csak az egymás mellett élő gazdálkodók versenyeznek egymással, hanem a különböző kontinensek termelői is.

A fentiek hatására a magyar mezőgazdaság esetében kulcskérdés a termelés hatékonyságának a növelése, vagyis „többet termelni kevesebb ráfordítással”. Ezért a magyar mezőgazdasági termelés gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságának egyik központi kérdése a termelékenység növekedése. A cikk célja a magyar mezőgazdaság termelékenysége 2010 utáni alakulásának vizsgálata ágazati szinten, uniós összehasonlításban.

A mezőgazdaság termelékenységének ágazati szintű bemutatásához a Mezőgazdasági Számlarendszer (MSzR) adatai alkalmasak. Az MSzR a mezőgazdaság termelési, jövedelmi és felhalmozási folyamatait ágazati szinten mutatja be, előnye, hogy lehetővé teszi az uniós kitekintést, valamint már 2017-ig elérhetőek az adatok.

A termelékenység a mezőgazdasági termelés során felhasznált inputok (pl. tőke, munka, termőföld, folyó termelő felhasználás) és a megtermelt termékek és szolgáltatások értéke közötti kapcsolatot jelenti. Annál magasabb a termelékenység minél több terméket és szolgáltatást állítanak elő egységnyi erőforrás felhasználásával.

Az adatokat az árhatás kiszűrése érdekében 2010-es árakon tartalmazzák a mutatók. A változatlan áras adatok jobban mutatják az erőforrás-felhasználás hatékonyságának alakulását, többek között kiszűrik a piaci válságok árakra gyakorolt hatását.

A mezőgazdasági termelés ágazati szintű termelékenységének alakulása

A magyar mezőgazdaság termelékenysége 2010 és 2017 között a termelés volumenének függvényében hullámzóan bár, de összességében jelentősen növekedett. Ez a növekedés uniós összehasonlításban is figyelemre méltó. Az egy hektárra jutó változatlan áron számolt bruttó hozzáadott érték hét év alatt 48 százalékkal emelkedett, amely Belgium, Litvánia és Írország után a negyedik legmagasabb érték az Unión belül. Ugyanebben az időszakban a 15 régi tagország (EU-15) mezőgazdaságának termelékenysége tizedével, a 13 új, 2004 után csatlakozott tagország (EU-13) mezőgazdaságáé ötödével, a V4 országoké negyedével javult.

A magyar mezőgazdaság termelékenysége a látványos növekedés ellenére még jelentős tartalékokkal rendelkezik. Az egy hektárra jutó 2010-es árakon számolt 550 eurós bruttó hozzáadott érték bár meghaladja az EU-13 523 eurós értékét, de nagymértékben elmarad a 15 régi tagország 1 122 eurós mutatójától. Az elmúlt hét évben a magyar mezőgazdaság termelékenysége érdemben kezdett felzárkózni a régi tagországokéhoz. Míg 2010-ben a magyar mezőgazdaság egy hektárra jutó bruttó hozzáadott értéke az EU-15 36 százalékát érte el, ez az arány 2017-ben már 49 százalék volt.

Hasonló képet mutat a munka termelékenységét kifejező egy éves munkaerőegységre (ÉME) jutó bruttó hozzáadott érték is. A magyar mezőgazdaság munkaerőegységre jutó bruttó hozzáadott értéke 2010 és 2017 között több mint másfélszeresére növekedett (+ 55 százalék), ami meghaladja mind a régi, mind az új tagországok munkatermelékenységének 16, illetve 32 százalékos, valamint a V4-ek munkatermelékenységének 41 százalékos emelkedését. Magyarország munkatermelékenységének a növekedése az ötödik legnagyobb volt az EU-ban.

A magyar mezőgazdaság munkatermelékenysége meghaladja az EU-13 azonos mutatójának értékét, de továbbra is nagyságrenddel elmarad a régi tagországokétól. Az elmúlt hét évben jelentős felzárkózás volt tapasztalható a régi tagországok szintjéhez. A magyar mezőgazdaság ÉME-re jutó 2010-es árakon számolt bruttó hozzáadott értéke 2017-ben 6 899 euró volt, amely érdemben meghaladja az új tagországok 5 864 eurós értékét, de az nagyságrendekkel kisebb, mint a régi tagországok 29 228 eurós mutatója. A magyar mezőgazdaság munkatermelékenysége az EU-15-ök értékéhez viszonyítva 2010 és 2017 között 18-ról 24 százaléka emelkedett.

A magyar mezőgazdaság költséghatékonysága hét év alatt több, mint negyedével emelkedett, amely uniós összehasonlításban is kedvezőnek számít. A magyar mezőgazdaság változatlan áron számolt egységnyi folyó termelő felhasználásra jutó bruttó hozzáadott értéke 2010 és 2017 között 29 százalékkal javult (jelentős ingadozások után), amely érdemben meghaladja az EU-15-ök 3, az EU-13-ak 4 és a V4-ek 10 százalékos termelékenység javulását. A magyar mutató növekedése az ötödik legnagyobb volt az EU-ban. A magyar mezőgazdaság egységnyi költségre jutó bruttó hozzáadott értéke 2010 és 2017 között az EU-15-ökhöz viszonyítva 66-ról 82 százalékra emelkedett.

A fenti mutatók alakulásával kapcsolatban érdemes megjegyezni a következőket. A magyar mezőgazdaság termelékenysége mindegyik mutató alapján jelentősen emelkedett 2010 és 2017 között, ami elsősorban a technológiai korszerűsítésnek, a jobb fajtahasználatnak, hatékonyabb menedzsmentdöntéseknek köszönhető.

Ugyanakkor a magyar mezőgazdaság termelékenységi mutatói uniós összehasonlításban is hullámzóak, ami főleg az öntözés és a termelői szintű kockázatmegelőzési rendszerek (például fagyvédelem) hiányára, a szárazsághoz alkalmazkodó agrotechnológia problémáira és a növénytermesztés magas arányára vezethető vissza. Végül azt is érdemes megjegyezni, hogy az új tagállamok gyorsabban fejlődtek, mint a régiek, mivel egyrészt fejletlenebb szintről könnyebb előre lépni, átvenni a fejlett technológiai megoldásokat, másrészt a régi tagországok egy részében a termelékenység olyan magas szinten van, amelyet csak új, átütő erejű innovációk elterjedésével lehet fokozni.

A cikk szerzője: Dr. Páll Zsombor