Cikkünkben arra adunk választ, hogy a szója tervszerű öntözéses gazdálkodással történő termesztésével ellensúlyozható-e a szélsőséges időjárási anomáliák kedvezőtlen hatása, azaz az öntözés csökkenti-e a hozamok ingadozását, növeli-e a termésmennyiséget és ezáltal a termelési értéket, hozzájárul-e a termék minőségéhez. Mindezt gazdaságossági oldalról is elemeztük, vagyis hogy rentábilis-e a szója öntözése, és ha igen, milyen körülmények között.

Magyarországon az összes vízkivétel átlagosan évi 6000 millió m³-re tehető, amelynek 75 százaléka hűtővízként hasznosul. A fennmaradó mennyiségnek csak 35 százalékát használja fel a mezőgazdaság, amelyből öntözésre – évjárattól függően – csupán 100–200 millió m³ fordítódik, ami területarányosan és a természeti adottságok tükrében nemzetközi összehasonlításban kiugróan alacsony érték. Magyarország mezőgazdasági területe az ország összes területének 57,5 százaléka, ami az európai országokkal összevetve kiemelkedő. Annak ellenére, hogy Magyarország – nemzetközi összehasonlításban – jelentős édesvízkészlettel rendelkezik, az 5,35 millió hektár mezőgazdasági területből a szabadföldi öntözésre berendezett terület csupán 191 ezer hektárt tesz ki, amelyből átlagosan 68 ezer hektárt öntöznek a termelők a SAPS-támogatásigényléshez négy év (2011–2014) alatt bejelentett főnövények területadatai alapján. Magyarország – klimatikus adottságai alapján – a feltételes öntözés zónájába tartozik, ahol a legtöbb növényfaj öntözés nélkül is termeszthető, ugyanakkor a hazai szabadföldi növénytermelés számára az öntözhető területek növelése óriási fejlődési lehetőséget tartogat.

Mindezek miatt célul tűztük ki, hogy a fontosabb természeti és gazdasági tényezők figyelembevételével öntözésgazdaságossági alapú, döntően vízkeresleti szempontú lehatárolást adjunk a valószínűsíthetően gazdaságosan öntözhető területekre. Annak érdekében, hogy térben vizsgálni lehessen, mely területeken térül meg az öntözés kiépítése és hogyan változik a térbeli kiterjedése, egy modellt alakítottunk ki. Ennek a módszertana a környezeti és gazdasági hatásokat egyaránt igyekszik minél teljesebb mértékben leképezni. Részletes öntözésgazdaságossági számításokra alapozva elkészült az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tanulmánya Az öntözhetőség természeti-gazdasági korlátainak hatása az öntözhető területekre címmel, amely a magyarországi öntözésfejlesztési lehetőségeket komplex módon dolgozza fel. A megtérülő öntözési beruházás által érintett területi lehatároláshoz nettó jelenértéket (NPV)1 számoltunk, amelyet az öntözéshez kapcsolódó beruházási és üzemeltetési költség, valamint az egyes növények öntözés hatására várható többlethozamának köszönhető többletjövedelem alapján határoztunk meg. A kalkulált NPV és a természetföldrajzi szempontok figyelembevételével elkészítettük a gazdaságosan megvalósítható öntözési beruházások által érintett területek lehatárolását.

Öntözési potenciál és az öntözés vízigénye

A kiemelt öntözési potenciállal bíró szántóföldi és ültetvényes gazdálkodás által érintett növények területére (2,7 millió hektár) végeztük el a dinamikus öntözésgazdaságossági megtérülési kalkulációt. Habár kizárólag beruházásgazdaságossági szempontok alapján a 2,7 millió hektárból összesen több mint 1 millió hektárt lehetne öntözni (1. táblázat), a meglévő magyarországi felszíni és felszín alatti öntözőrendszerek a mezőgazdasági vízigényt csak részben képesek kielégíteni.

Az öntözésbe vonható területek vízigényét elsősorban felszíni készletekből célszerű fedezni, így a vizsgált növények mezőgazdasági területét és a felszíni öntözőrendszerek által lefedett területet, azaz a vízkeresletet és vízkínálatot összemetszettük. Ez alapján elvileg maximum 720,1 ezer hektárra (2. táblázat) csökken a kiemelt öntözési potenciállal bíró szántóföldi és ültetvényes gazdálkodás által érintett növények területe, amelyből felszíni vízre alapozva a nettó jelenérték számítása alapján 337,2 ezer hektáron térülne meg az öntözési beruházás.

Ezen területek térbeli elhelyezkedését az 1. ábra mutatja. Szója esetében a vizsgált négy év (2011–2014) alapján az országos termőterület nagysága 43 ezer hektár volt, amelynek csupán 3,7 százalékát öntözték a gazdálkodók. Kalkulációink szerint kizárólag beruházásgazdaságossági szempontok alapján további 8,5 ezer hektár szóját lehet gazdaságosan öntözésbe vonni, ha pedig a vízkínálattal is összemetsszük ezen igényeket, akkor ennek kevesebb mint felét, maximum 3,7 ezer hektár szóját lehet a jelenlegi felszíni öntözőrendszerek és kapacitások mellett gazdaságosan öntözésbe vonni.

Végeztünk egy kalkulációt arra vonatkozóan, hogy az öntözhető növények által lefedett összes mezőgazdasági területből a gazdaságosan öntözésbe vonható 1 millió hektárra mennyi öntözési vízigénnyel kell tervezni, valamint a felszíni vizekből gazdaságosan öntözhető területekre (337,2 ezer hektár) is megbecsültük az öntözési vízigényt (3. táblázat).

A szójának virágzás és terméskötés idején nemcsak meleg, hanem magas páratartalmú levegőre van szüksége. Magyarországon azokon a területeken lehet eredményes a szója termesztése, ahol június közepétől augusztus közepéig biztosítva van ennek az igénynek a kielégítése. A szója a párás mikroklíma mellett a tenyészidőben lehullott csapadék mennyiségére is igényes. A legtöbb vizet (160–180 mm-t) a virágzás, hüvelykötés, magtelítődés időszakában igényli, épp azokban a hónapokban, amikor hazánkban a légköri aszály előfordulási valószínűsége gyakori. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1981–2010. évi adatsora alapján a szójatermesztés szempontjából kritikus három hónapban a lehullott csapadék mennyisége elérte, sőt meghaladta a 180 mm-t (30 éves átlagban 192,5 mm), de az évek között jelentős különbségek voltak a lehullott csapadék mennyiségében és eloszlásában. Szójánál a fent írt klimatikus szélsőségek miatt bekövetkező termésingadozás az alkalmazott agrotechnika optimalizálásával, valamint az öntözés alkalmazásával mérsékelhető. Az aszályos évek egyre gyakoribb előfordulása miatt törekedni kell a szója korai vetésére, hogy a talajban még rendelkezésre álló nedvességgel a szója kikeljen és növekedésnek induljon. Az alkalmazott agrotechnika több elemére is fokozott figyelmet kell fordítani, amelyek közül kritikus fontosságú a megfelelő talaj-előkészítés. El kell kerülni a talaj kiszáradását okozó tárcsa használatát, és minden talajmunkát azonnal le kell zárni, hogy a nedvesség a talajban maradjon. A másik kulcsfontosságú elem a növényvédelem, azon belül is a gyomirtás. A szója gyommentesen tartása kellő szakértelmet igényel. Az öntözés alkalmazásával nemcsak a kritikus időszakban végzett vízpótlás a cél, hanem a talaj optimális nedvességállapotának fenntartása is. Ez elősegítheti a megfelelő gyomirtó hatást, és a növény fejlődéséhez szükséges tápanyagok feltáródását is. Fontos hangsúlyozni, hogy szójánál egyfelől a termésbiztonságnak, másfelől a termésminőségnek (a harmonikus tápanyagfelvételen keresztül) is az alapja az öntözés.

Rentábilis lehet-e a szója öntözése?

Egy öntözési beruházás tervezésekor felmerülhet a kérdés, hogy az öntözés költségeit hány tonna plusztermés árbevétele képes kompenzálni, hiszen akkor gazdaságos egy ilyen beruházás, ha többet hoz, mint amennyibe kerül. A különböző típusú öntözőberendezések beruházási költsége igen változó, és egy adott típusú öntözőberendezés esetén is viszonylag széles intervallumban változhat annak technológiai képessége szerint. Hektáronkénti fajlagos összegét is több tényező befolyásolja (a tábla mérete és alakja, a vízkivétel lehetősége, a víz távolsága az öntözendő területtől, a kitermelt víz minősége, az alkalmazott művelési rendszer stb.). Szója esetében esőztető típusú öntözőberendezésekkel kalkuláltunk, amelyek egy hektárra vetített költségei a 4. táblázatban kerültek feltüntetésre.

Az éves üzemeltetési jellemzők és költségek tekintetében meghatározó tulajdonság, hogy milyen típusú öntözőrendszerről van szó és hogy milyen kultúrát/kultúrákat szolgál ki. A szójatermesztés üzemeltetési költségeit és az öntözéssel elérhető többlethozamokat az AKI tesztüzemi rendszerének adatai, valamint szakirodalmi és szakértői információk alapján határoztuk meg. Minden növénynél – így a szójánál is – meghatároztuk az öntözéssel elérhető többlettermést aszályos, átlagos és csapadékos évjáratra vonatkozóan, majd ezen eredmények súlyozott átlagaként kiszámoltuk a többlethozamokat aszályos és nem aszályos klímaforgatókönyv esetén. A piaci árakat a kárenyhítő juttatás iránti kérelemhez megjelölt 2011–2014. évi referenciaárak átlagával modelleztük (5. táblázat).

Az üzemeltetési költségeknél mind a szárazműveléses, mind az öntözéses művelés esetében csak az anyagköltséggel, a gépi munkák költségével, a személyi jellegű költségekkel, valamint az egyéb költségekkel kalkuláltunk, a földbérleti díjjal, az idegen gépi szolgáltatás költségével, az értékcsökkenési leírással, valamint a gazdasági általános költségekkel nem. A termelési érték meghatározásakor csak a szójabab értékesítésével számoltunk közvetlen (SAPS, zöldítés, termeléshez kötött) állami támogatások nélkül. Jelen számításainknál mérsékelt (0,76–0,88 t/hektár) terméstöbblettel számoltunk öntözés hatására. Kalkulációink alapján a szója öntözésével az üzemeltetési költségek átlagosan 89 ezer forint pluszköltséget jelentettek hektáronként, míg az öntözéssel elérhető többletterméssel aszályos évjáratban átlagosan 103 ezer forint, nem aszályos évben átlagosan 89 ezer forint pluszárbevételt lehet realizálni hektáronként.

Összességében megállapítható, hogy öntözés hatására a szója hozamai ugyan javultak, de gazdaságossági oldalról nézve nem minden körülmények között tudta az öntözés költségeit a plusztermés árbevétele kompenzálni, azaz a szója öntözése nem minden esetben volt gazdaságos az AKI adatai alapján. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szója öntözésével nem csupán a nagyobb mennyiségű termés elérése a cél, hanem a kiegyensúlyozott növényfejlődés biztosításával a jobb minőségű termék-előállítás is, ugyanis egy korszerű öntözőberendezés a vízpótlás mellett a mikroklíma szabályozását is biztosítja a szója számára, valamint hozzájárul a harmonikus tápanyagfelvételhez is. Azáltal, hogy nemcsak a termés mennyisége, hanem a minősége is kiszámíthatóbbá válik, a minőségorientált szójatermesztésre helyeződhet a hangsúly, amely szemlélettel összefüggésben magasabb piaci árakkal is kalkulálhat a termelő. Mindemellett megemlítendő, hogy az öntözés céljait főként a szója vetőmagtermesztésében lehet és kell használni. A vetőmag értéke durva becsléssel is minimum az árunövény értékének kétszerese-háromszorosa. Ha ebből a szempontból nézzük az öntözési beruházások megtérülését, más következtetésekre juthatunk, mint közvetlen árutermelés esetén.

1  A nettó jelenérték egy különbségjellegű mutató, azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik.

A cikk szerzője: Vári Enikő