Az egyre hektikusabb időjárásnak köszönhetően szinte minden egymást követő év más és más kihívások elé állítja a mezőgazdasági ágazat szereplőit. Az eltelt tíz év a hazai kukoricanemesítés számára és a lokális tesztelési hálózat számára meghatározta és egyértelműsítette azt a nemesítési irányt, amely mára már nem csak a magasabbnál magasabb termésátlagok elérését vagy az alacsonyabb betakarításkori víztartalmat célozza meg elsődlegesen, hanem a termőhelyi és évjárat-stabilitást is. Általánosságban elmondható, hogy a korai éréscsoport hibridjeit célszerű magasabb tőszámmal vetni, míg a késői csoport képviselőit alacsonyabb tőszámon tartani. A precíziós technológia előrehaladtával és vívmányainak helyes használatával a blokkon belüli tőszámok változtatásával akár 3,5–4%-os terméstöbbletet is el lehet érni. Mára a nemesítőházak nem a termés folytonos maximalizálásában látják elsődlegesen a fejlődés lehetőségét, sokkal inkább előtérbe helyezik és célul tűzik ki a 100% elérhető termésmaximum megtartását. Az időjárásunkat jelenleg egy felmelegedési ciklus jellemzi, hiszen egy kis jégkorszak végéhez közeledünk. Az 1960–1990-es évek között csupán 2–6 olyan napot számoltunk az év 365 napjából, melynek paraméterei éjszaka a 20 °C feletti vagy nappal a 35 °C-ot meghaladó napokat mutatta
(1. ábra). A 2021–2050 közötti időszakra vetítve már 22–25 napra is felszaporodhat az interpolált adatok szerint (2. ábra).

Feltehetőleg ez a tendencia tartósan folytatódik és egyre kiszámíthatatlanabb eseményekkel találkozhatunk, ami súlyosan érintheti a gazdaság ezen szektorát. Cégünk már több éven keresztül vizsgálja, teszteli kukoricafajtáinak tőszámreakciós érzékenységét. Ha ár és a piaci kínálati oldalról vizsgáljuk a kérdést, azt tapasztalhatjuk, amikor kedvezőek az abiotikus tényezők a piacon, túlkínálat várható. A nagy mennyiségű kínálat mellett az árak alacsonyak lesznek. Viszont a kedvezőtlen körülmények hatására piacon fellépő hiány árfelhajtó hatással reagál. A kedvezőtlen körülmények ellen, így a lehetséges aszály ellen is tudunk védekezni az alacsonyan tartott tőszámokkal.

Az elmúlt aszályos években folytatott kísérletek is bebizonyították, hogy a hektikus időjárásnak köszönhetően az alacsonyabb tőszámmal vetett állományok stressztűrő képessége magasabb volt. Emellett számos előny is származik, ha alacsonyabb tőszámot használunk:

• intenzívebb a korai fejlődés,
• duplacsövűség megjelenése,
• jobb szár- és gyökérstabilitás (nagyobb tenyészterület az egységnyi növényre számítva),
• fattyasodás a karbantartott talajokon (mikrobiális élet, talajművelés, gyommentesség…).

Ha a termelői önköltség és egyéb járulékos költségek nagymértékben nem változnak az egymást követő években, nagyobb profitot lehet elérni alacsony tőszámon tartott állománnyal az aszály súlytotta esztendőben. Hosszú távon a fenntartható gazdálkodást is tudjuk segíteni az alacsony tőszámok használatával, hiszen a területeinken az eddig jellemzően alulmért inputok az alacsonyabb növényegységre nézve jobban hasznosulhatnak.

Napjaink változó termesztési körülményei között jogos elvárás, hogy a kukoricatermelő minden olyan információt megkapjon – rendelkezésére álljon –, mellyel a profitját maximalizálni tudja. Fejlesztői munkánkban az ajánlott kukoricahibridjeinket bevezetés előtt számos helyen teszteljük Magyarországon és Európa számos pontján, hogy minél pontosabb képet kaphassunk egy adott hibrid tőszám-karakterisztikájáról. Nagy szó ez, hiszen egy rendkívül fontos, nagyon precízen kivitelezett, tökéletes tőeloszlást és tőtávolságot feltételező vizsgálatsorozat van a háttérben. E nélkül, viszont ahogy a bekezdést is kezdtem, nem lehet sem a termelőknek, sem az egyre nagyobb számban jelentkező független szaktanácsadó cégek részére megbízható tőszámajánlást adni.

A hektáronként „lehozható” kukoricatermésünk a termő kukoricatöveink számából és az azokon fellelhető egyedi produkcióból épül fel. Értelemszerűen, ha nincs termőtő, vagy nem elegendő számban van jelen a táblánk adottságaihoz képest, akkor az elvárható mennyiség sem lesz kihasználva. A vizsgálataink alapján közreadott tól-ig értékhatárok segítségével az egyes hibridek esetében ki tudjuk használni a genetikában rejlő lehetőségeket – a gazdaságossági szempontok figyelembevételével –, alacsonyabb terméspotenciálú területeken alacsonyabb tőszám nagyobb stresszhatások esetén éppúgy, mint a jó víz- és tápanyag-hasznosítású magas termőképességű (12 t/ha feletti) területeken. Utóbbi esetben a hibrid tőszám-sűríthetőségéből adódó előnyök magasabb hozamokkal járhatnak.

A (termő) tőszám kérdésére, és hogy mennyi a hektáronkénti tét; jól szemlélteti a 2018-as iregszemcsei (optimális, magas potenciálú helyszín) kísérleti eredményünk. Az itteni kísérletbe bevont kilenc hibridünk termés­átlaga alapján közel 3 t/ha különbség adódott az 50 ezres és a 80 ezer tő/ha tőszámlépcsők között az utóbbi javára. Természetesen nagyon sok tényező döntő hatással lehet a vetéskor beállított tőszámra, hogy csak a legfontosabbakat említsem: vetésidő, használati érték, termőtáj ökológiai sajátosságai, érésidő, tápanyag, talajművelés és a technikai eszközök műszaki színvonala, illetve akár az elmúlt és a vetésig elkövetkezendő lehulló havi csapadék mennyisége.

Az általam képviselt vállalat több éve már specializálodott kukorica vetőmagos csapattal segíti a kukoricahibridek ajánlását és fejlesztési munkáját országszerte. Feladatuk a több száz demonstrációs, nagy parcellás kísérletek beállításánál a hibridek termőhelyi adaptálódását felvételezni, illetve az adott üzem vetőgép-beállításán keresztül a kivetett és a betakarított tőszámok közötti információk feltárása is. E vizsgálatok is megerősítették azon álláspontunkat, hogy egy adott táblán belül csak a tőszám megváltoztatásával és minél pontosabb megadásával – egy-egy hibrid esetében – még óriási kihasználhatatlan potenciál van a termelők kezében. Számszerűsítve a fenti, elvégzett munkánk eredményét; az üzemi technológiákban 5–20%-os eltérések is mutatkoztak a kivetett (elméletben várt) és a betakarított tőszám között negatív irányban. Természetesen ez több tényező együttes eredményeként jön létre, de a szaktanácsadóink együttes véleménye alapján ez a szám jelentősen csökkenthető lenne, csak egy tényezőt vizsgálva, például a vetőgépek helyes beállításával.

Nagyot változott a világ, hiszen egyre pontosabb, precízebb vetőgépek megjelenésével, az elektromosság és a digitalizáció térhódításával  a vetőgépek szerkezeti elemében a táblán belüli tőszámelosztás változtatása kis túlzással rutinfeladattá válik. Természetesen ez jól képzett gépkezelőt és pontos, minél több forrásból származó adatok alapján történő beviteli információkat – ami alapján a vetőgép elvégzi a kívánt tőszámelosztást – követel meg a vetőmagos fejlesztőktől, szaktanácsadóktól.

Ahogy a cikk első bekezdésében fogalmaztam, mindenki igyekszik a profitját maximalizálni, ezért ha a szükséges technológia rendelkezésre áll a differenciált vetésre, akkor az eltérő adottságú területekre ún. menedzsmentzónákra (területi inhomogenitás, változó termőréteg, humusztartalom, domborzati viszonyok, változó tápanyag-ellátottság, talajtípus és emiatt változó termőképesség alapján) eltérő tőszámajánlást kell foganatosítani. Az egyes hibridek talajtípusra, tőszámra vonatkozó reakcióinak megismerése már a nemesítési munka során megkezdődnek, párhuzamosan a stressztűrő képességük tesztelésével. Csak az európai nemesítő hálózatban több mint 80 helyszínen végeznek nemesítőink normál és provokációs – magas, 90 ezer tő/ha feletti – tőszámbeállításokat a jövendő kukoricahibridekkel. Ezt a munkát folytatja a fejlesztői csoport szintén magas kísérleti számban, több talajtípus, évjárati hatás figyelembe vételével legalább 5 eltérő tőszámszinten, folytatva a megkezdett információ feltárást. A munka hozadéka a területi képviselőink által közvetlen adott tól-ig határok szaktanácsa az egyes hibridek szintjén, illetve a több éve a Contivo csapattal kivitelezett változó tőszámkísérletek beállítása ellenőrző üzemi technológia mellett. Ez nem titkoltan egy hosszú tanulási folyamatot kíván mindenkitől, de az egyre növekvő adathalmaz és az egyre pontosabb információk reálisan már 8–10% többlettermést tudnak felmutatni a kontrollhoz képest. Várható, hogy az egyes menedzsmentzónákat érintő információk még szélesebb köre  – nagyobb mintaszámot lefedő tápanyagprofil, talajellenállási adatok stb. – esetén a többlettermés is nagyobb lehet. Egy adott tábla többéves termőképességi mutatói után képesek vagyunk meghatározni a maximális profit elérése érdekében az alkalmazandó hibrid (ek) körét és a stresszhatások elkerülése végett az idevonatkozó helyes tőszámnagyságot is.

Összegezve a hibrid tulajdonsága szerinti és együttesen a tábla adottságaihoz alkalmazott tőszám megválasztásával az egyre szélsőségesebb termesztési körülmények mellett a termésbiztonságot tudjuk általa egyértelműen növelni.

A termesztéstechnológia komplex egész, így a tőszámot sem vizsgálhatjuk önmagában, harmóniában kell lennie az összes, a kukoricatermést befolyásoló környezeti és technológiai elemmel. Ha az egyiket optimalizálom, a többit is hozzá kell igazítanom, hiszen: minden technológia annyit ér, amennyit a leggyengébb eleme képes produkálni.

Akár 20–30 tényezőt is figyelembe vehetünk a terület- vagy táblaspecifikus tőszám meghatározásakor, kérdés hogy felkészültek vagyunk-e erre, illetve hogy van-e értelme?!

Egy gyakorlati példával szemléltetve: Van értelme egy 50–100 hektáros kukoricatáblán figyelembe vennem a domborzati adottságokat, ahol a tengerszint fölötti eltérés 1 méteren belül van a tábla két széle között, több száz méteren (Alföld)? Mekkora lehet ez esetben a domborzat hatása a termésre? Természetesen a dombságok területein már egészen más lehet a helyzet (Dunántúl). A lényeg, hogy megtaláljam azt a 3-4 tényezőt az adott területen, melyek legnagyobb mértékben meghatározzák a szántóföldi növénytermesztésemet. Ezek a tényezők területenként eltérhetnek. Nem létezik kizárólagosan legjobb technológia és nem létezik „a” legjobb hibrid sem!

Évjárat

Hazánkban a szántóföldi növénytermesztés (így az árukukorica termesztése is) zömében öntözetlen körülmények között zajlik, tehát ki vagyunk téve az időjárási szélsőségeknek, melyek egyre hektikusabban befolyásolják a termésünket (évjárathatás). Ezen környezeti adottságokhoz (talaj fizikai félesége, hőségnapok száma, hasznos hőösszeg, csapadék stb.) alkalmazkodnunk kell, hiszen talán könnyebb a környezethez alkalmazkodni a technológiában, mint megpróbálni a környezetet a technológiára szabni. Ezt nagyon fontos felismerni, mivel az évjárat hatása óriási lehet, melyet befolyásol a talajunk pufferképessége, illetve az alkalmazott technológia.

Tőszám – környezet
(Nem egyforma eséllyel indulunk ugyanazon a versenyen)

Természetesen azt a vetés pillanatában nem tudhatjuk, hogy milyen évjáratnak nézünk elébe, viszont a környezetünk sok mindenre enged következtetni. A vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogy az egyik legfontosabb ilyen tényező a talaj vízkapacitása, vízszolgáltató képessége, azaz a fizikai talajféleség (avagy textúra), mely egyben a talajunk pufferképességét határozza meg. A kukoricahibridek eltérő módon reagálnak az egyes talajféleségeken, más és más a genetikai alkalmazkodóképességük, eltérő módon hasznosítják a rendelkezésükre álló vizet és tápanyagot. Mindezek következtében az egyes fizikai talajféleségeken máshol lesz a hibridek tőszámoptimuma. Lesz, ahol csökkentenem kell az általam standard-ként használt tőszámot, és lesz, ahol növelnem. Nem kezelhetem egységesen területeimet.

Tőszám – Genetika (a hibridekben rejlő lehetőségek)

Ma már több száz kukoricahibrid áll a vásárlók rendelkezésére. Ez nem véletlen, mindegyik más és más lehetőségeket rejt, más és más problémára nyújt megoldást. Azt kell megtalálnom, hogy az én területi és technológiai adottságaimnak és céljaimnak melyik felel meg leginkább. Ez akár tábláról táblára változhat, ahogy a táblaadottságok is változnak. Elvárható bármely élő szervezettől, hogy ugyanúgy érezze magát az egyenlítői, sarkvidéki és a sivatagos körülmények között?

Természetesen itt sem szabad általánosítani! Vannak olyan hibridek, melyek jobban reagálnak a tőszám változtatására (kisebb kompenzációs képességgel rendelkeznek – szűkebb tőszámoptimum intervallummal, vagy általánosságban a rendelkező hibridek fix csőtípussal), illetve amik kevésbé reagálnak jól a tőszám változtatására (azaz, nagyobb kompenzációs képességekkel rendelkező hibridek – széles tőszámoptimum intervallummal, vagy flexibilis csőtípussal rendelkező hibridek).

Ezen gondolatmenetet követve a fix csőtípusú hibridek nyújtanak lehetőséget a magas terméspotenciállal rendelkező területek, az intenzívebb technológia leghatékonyabb kihasználására (megemelt tőszám = több termőtő, több cső, magasabb termés, magasabb profit).

Ezzel szemben a flexibilis csőtípussal rendelkező hibridek képesek kompenzálni a területek szélsőségeit, az esetlegesen előforduló technológiai hibákat – alacsonyabb terméspotenciállal rendelkező területek (csökkentett tőszám = kisebb termelési költség, kisebb stresszkockázat, több profit).

Mit jelenthet ez számokban?

2015 óta üzemi körülmények között igazoljuk a több tíz éves kisparcellás tőszámkísérleteink eredményeit.

Azt tapasztaljuk (több száz hektár és több millió adatpont alapján), hogy száraz, aszályos/kedvezőtlen években a területhez, technológiához igazított (azaz területspecifikus) tőszám átlagosan akár 20–25%-ot képes hozzátenni a terméshez.

Természetesen megint igaz az, hogy ha víz van, akkor minden van! Optimális, vagy csapadékos években a különbség szerényebb, eredményeink alapján 5–8% körül alakul a terméstöbblet.

Visszakanyarodva az évjárat kiszámíthatatlanságához, mire számíthatunk? Sok év átlagában hazánk kukoricatermesztését tekintve 10 évre vetítve átlagosan 5 év kedvezőtlen, 3 mondható átlagosnak és csupán 2 év, ami kedvezően alakul.

Táblán belüli lehetőségek

A fenti megállapítások szerint a környezethez való alkalmazkodás – mint minden technológiai elem, így a tőszám esetében is – profittöbbletet jelent. Az input anyagok okszerű felhasználása a környezettudatos mezőgazdasági tevékenység szempontjából sem elhanyagolható. Ha ezek tábla szinten igazak, akkor (mivel minden eszköz rendelkezésre áll ehhez) táblán belül még inkább azok lehetnek.

Még mindig nagyon bátortalanul állunk a tőszám változtatásához (jellemzően a megszokások rabjai vagyunk az egész technológiánkat illetően), pedig a lehetőségek szinte határtalanok, melyek alapjában meghatározhatják a szántóföldi növénytermesztésünk fenntarthatóságát.