A tavalyi év vegetációs ciklusának indulása nagymértékben hasonlít az idei tavaszra. Az enyhe téli periódust követően a rovarkártevők erőteljesebb és intenzívebb betelepedési nyomására lehetett (és kell az idei évben is) számítani. A termelőknek elsődleges problémát okozott, hogy időben és hatékonyan megvédjék a repceállományaikat a zöldbimbós stádiumban erősen betelepülő repce-fénybogár populációk ellen. Mint tudjuk ez a kártevő faj tartós 9–10 °C hőmérsékletnél hagyja el telelőhelyét és keresi táplálékát, pontosan egyidőben a gabonákat károsító vetésfehérítő bogarakkal (Oulema spp.). A két kártevő csoport egyidejű betelepülési hulláma okozhatta, hogy több esetben a vetésfehérítő fajoknak „szabad” bevándorlási időszaka tömeges és elhúzódó volt a gabonavetésekbe. Pár napos táplálkozás, majd párosodás után megtörtént az állományokban a tojások elhelyezése. Ezt követően a folyamatos lárvakelés időszakában történt védekezések esetében több régióban az alkalmazott készítmények (főként a piretroid típusú rovarölő szerek) csökkent hatásáról számoltak be a termelők. Ennek eredményeként fogalmazódott meg a kérdés, hogy a vetésfehérítő fajok esetében is beszélhetünk-e rezisztenciális folyamatok elindulásáról? Farkas István több készítmény hatékonyság vizsgálata során igazolta, hogy a tavalyi évben jelentkezett vetésfehérítő probléma nem rezisztenciális eredetű. Felhívta a figyelmet, hogy sok esetben megkésett kezelések történtek, amelyek esetében a lárvapopulációk L3-L4 lárvastádiumban voltak. A túlfejlett lárvák ellen (védelmi burok) alkalmazott – legtöbb esetben – piretroid típusú készítmény gyenge hatékonyságot mutatott. Ebben az esetben további komoly problémát jelenetett az alacsony lémennyiség, a kezelések időszakában jellemező magas hőmérséklet és extrém erős UV-sugárzás. A szerző a jövőbeni sikeres védekezések érdekében felhívta a figyelmet az előrejelzésre alapozott védekezésekre és kártételi küszöbértékek (5–8 db imágó/m2) figyelembe vételére. Fontos technológiai elem, hogy a védekezések már a betelepülő imágókra irányuljanak, a lárvák elleni védekezési fázisban pedig a fiatal L1-L2-es lárvák ellen szükséges védekezni. A védekezések során hatóanyag-kombinációk (piretroid + foszforsavészter; piretroid + neonikotinoid) alkalmazása biztos bázisa a technológiának. Az idei évben a vázolt problémakör ismételet figyelmet érdemel, ugyanis a bevezetőben érintett időjárási tényezők függvényében a vetésfehérítő bogarak idő előtt megkezdték a telelési helyeik elhagyását és a gabonaállományokba történő betelepülést (1. ábra).
Hasonló növényvédelmi kockázatot jelentenek az idei vegetációs ciklusban a kórokozó gombák fertőzési veszélyei. Annak ellenére, hogy a tavasz rendkívül száraz, ne felejtsük el, hogy az előző évről visszamaradt fertőzéshez szükséges inokulum mennyiségek gyakorlatilag nem károsodtak és optimális fertőzési feltételek esetén jelentős lehet a kártétel mértéke. Ezen a specializált területen a sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis) és a búzafuzáriózis (Fusarium spp.) sajátosságaira szeretnénk a figyelmet irányítani.
A sárgarozsda 2014-es országos járványa kellő tapasztalatot adott a termelőknek ahhoz, hogy a következő években a betegség potenciális súlyát felmérve mindenki a megelőzésre törekedjen. Ennek ellenére a betegség eltérő intenzitású fellépésére minden évben számítani kell. A rozsdagombák közül a sárgarozsdának a legalacsonyabb az optimális hőigénye (10–15 °C), amely napjainkban már nem azt jelenti, hogy csak főként az észak-európai országokban okozhat jelentős kártételt, hanem fertőzőképessége hazai viszonyok között is széles vegetációs ciklust foglal magába. Az említett országos járványt előidéző fertőzési anyag feltételezett származási helyeként Kínát, Indiát, Pakisztánt, illetve Közép-Ázsiát jelölték meg. Csősz Lászlóné Dr.† a szakterület elismert kutatója jelezte, hogy a betegség elsődleges veszélyforrása az, hogy a fertőzésben új, erőteljesebb rasszok jelentek meg, amelyek az európai rasszoknál sokkal agresszívebbek. A betegség hazai fennmaradásában meghatározó tényező, hogy több évre visszamenőleg a téli időszakokban nincsenek meg azok a tartós fagyos periódusok, amelyek csökkenteni tudnák a következő év fertőzési anyagát. A tavaly őszi időjárás kedvezett a rozsdagombák szaporodásának, több esetben lehetett tapasztalni vegyes fertőzést és a kórokozók intenzív sporulációját (gabona árvakeléseken és vetett állományban). Az előttünk álló időszakban egy csapadékos időszak abszolút kedvező feltételeket teremthet a kórokozónak a felszaporodáshoz. A járványos évjáratban a betegségre fogékony fajtákon már április elején jelentkezett a betegség (2. ábra). Mindenképp fontos, hogy ne várjuk meg a tüneteket, évjárattól függetlenül, megelőző jellegű védekezési stratégiában gondolkodjunk!
2. ábra: a sárgarozsda intenzív sporulációja április elején, fogékony fajtán (Fotó: Varga Zs. 2014.04.11.)A kórokozók szaporodásbiológiájában további fontos tényező a termelők körében egyre szélesebb körben alkalmazott forgatás nélküli talajművelés. Az őszi búza termesztése esetében ennek főként a fuzáriózis (Fusarium spp.) kialakulásában van szerepe. Tipikus veszélyforrást jelenthet a betakarított kukorica után visszamaradt tarlómaradványok (3. ábra), amelyek fokozottan elősegítik az őszi búza fuzáriózisának (a fertőzés kialakulása ilyen esetekben biztos – intenzitása évjáratfüggő) kialakulását. A betegség elleni védekezési technológiában a termelők kimondottan a kalász teljes védelmére fókuszálnak, holott a kórokozók száralapi részen okozott fertőzése az utóbbi években szintén számottevő.
3. ábra: visszamaradt kukorica tarlómaradványok (fertőzési forrás) őszi búza állományban (Fotó: Varga Zs. 2019.03.21.)Az őszi búzát termesztők körében 2015-ben országosan (régiónként eltérő mértékű tüneti megjelenéssel) nagy riadalmat okozott a búzaállományok korai kifehéredése (4. ábra). Ezt a jelenséget a következő években is – eltérő mértékben – tapasztaltuk. A témával kapcsolatban több lehetséges hipotézis is megfogalmazódott, amely jelezte, hogy az adott probléma és tünet megjelenése több tényező (biotikus és abiotikus) együttes hatásának az eredménye. Az egész búza növényeket érintő sokkszerű és idő előtti fehéredést kiváltó kórtani okok a búza szártő betegségeit előidéző kórokozók körében keresendő. Ezen területen kiemelkedő lehet a különböző Fusarium fajok által előidézett szártőrothadás. Vizsgálataink során a beteg növényekről minden évben igazoltuk a Fusarium fajok ivartalan és ivaros (Gibberella sp.) szaporodási formájának a megjelenését. Fontos kiemelni, hogy a búza szártőbetegségeit még számos további kórokozó (Rhizoctonia spp.; Gäumannomyces graminis; Ramulispora herpotrichoides) is előidézheti, így a probléma rendkívül összetett és véleményünk szerint a közeljövőben fokozódó növényvédelmi kihívást jelenthet a szakemberek részére. A búza szártő irányú megbetegedése szintén erősen összefüggésbe hozható a klimatikus (enyhe telek) és agrotechnikai (szűkített vetésforgó, szántás nélküli talajművelés) tényezők erőteljes változásával.
4. ábra: az őszi búza állományban a szártő fertőzés/betegség következtében kifeherédő foltok jelentkeznek (Fotó: Varga, Zs. 2016.06.21.)Összefoglaló javaslatok a kártevők és kórokozók elleni védelemben:
- a kártevők elleni védekezésben meghatározó szerepe van az előrejelzésnek. A vetésfehérítő bogarak esetében a védekezést igyekezzünk a betelepedő imágók ellen elvégezni;
- a kórokozók fertőzése és egy adott betegség kialakulása esetén ne várjuk meg a tünetek kialakulását, törekedjünk a megelőző védekezésre és a teljes vegetációs ciklust lefedő védelmi blokk (állandó hatóanyag jelenléte a növényben) kialakítására. Napjainkban elérhető már olyan applikáció/program, amely az időjárás-előrejelzési adatok alapján megfelelő szignalizációt biztosít egy adott betegség várható fellépéséről;
- a védkezések során törekedjünk az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok, esetleg ezek kombinációinak alkalmazására;
- a permetezéseket a hatékonyság növelése érdekében megfelelő lémennyiséggel és cseppmérettel végezzük el és törekedjünk a maximálisan elérhető fedettség biztosítására;
- a kezelések kivitelezését ideális körülmények között (hőmérséklet, UV-sugárzás figyelembe vétele) végezzük el;
- növénytermesztésünk során figyeljünk az optimális genetika (betegség ellenállóság) kiválasztására és a helyes agrotechnika (talaj forgatása, optimális növényi sorrend) alkalmazására.
Dr. Varga Zsolt
FMC-Agro Hungary Kft.
A cikk szerzője: Dr. Varga Zsolt
