A Vetőmag Szövetségben 12 évig elnökségi tagként, 4 évig hibrid növények szekció bizottsági elnökként tevékenykedő szakemberrel folytatott beszélgetés a VSZT folyóirat 2019/3. számában jelent meg.

– Milyen tevékenységéért ítélték Önnek a rangos állami kitüntetést?

A hivatalos indoklás szerint a növénytermesztés területén végzett példaértékű, nemzetközileg is számontartott fejlesztési és oktatói munkásságom elismeréseként kaptam.

Közel 25 év termékfejlesztési és marketing tapasztalat áll mögöttem, s tudni kell, hogy akkor kerültem a céghez termékfejlesztő mérnökként, amikor a napraforgó üzletág elindult 1998-ban, így tevékeny részese lehettem a magyar napraforgó termesztésben bekövetkezett pozítív változásoknak. Emlékezzünk csak vissza, hogy a 90-es években nem volt olyan év, ahol a hazai napraforgó termelésben 2 t/ha meghaladó eredmény született volna. Ebben az időszakban 400 ezer hektár körül alakult a termőterület, s hektáronként 9 év átlagában 1.45 tonna termést takarítottak be a gazdák. Olyan hibrideket választottunk ki, s választunk ki ma is a termékfejlesztésből, valamint vezetünk be a magyar és a kelet-európai piacra 1998 óta, melyek terméspotenciálja és termésstabilitása is kiemelkedő. Ennek következtében 2004-től a magyar országos termésátlag tartósan meghaladta a 2 t/ha-t, mostanság pedig a 3 tonnát ostromoljuk.

Természetesen a hazai napraforgó termesztés biológiai alapjainak bővülésével egyedijelűleg alapvetően megváltoztak a hibridek értékmérő tulajdonságai. Az igen nagy termőképességű hibridjeink megjelenésével a napraforgó kikerült a gyengébb termőhelyi kategóriájú területekről, valamint a teljesen extenzív ráfordítású növények csoportjából. Így különösen fontos volt számomra a napraforgó termesztéstechnológiájának fejlesztése, a napraforgó tápanyagellátásának, állománysűrűségének, növényvédelmének növényi produkcióra gyakorolt hatásainak vizsgálata, a hibridspecifikus termesztéstechnológiák kidolgozása, különös tekintettel a napraforgó hibridek eltérő tőszám, tápanyag és gombaölő szeres állományvédekezésre mutatott genotípusos reakcióira.

Nyilván a kitüntetésben elismerték a vetőmagágazat hatékonyságának megőrzéséért kifejtett erőfeszítéseimet, valamint tíz éves oktatói munkámat is.

– Kifejtené e két utóbbit bővebben? Kezdjük a vetőmagágazat hatékonyságával.

Talán induljunk el onnan, hogy a magas színvonalú növénytermesztés alapját jelentő genetikai anyagok megőrzéséhez, a növényfajták állami elismeréséhez, a megfelelő minőségű vetőmag előállításához és felhasználásához, valamint a korszerű fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fűződik. Annak érdekében, hogy a vetőmagvak megfeleljenek a hazai és a nemzetközi követelményeknek mindenre kiterjedő ellenőrzés szükséges a szaporulati ciklusokon átívelően. Ez az ellenőrzés állami feladat, de természetesen sok cég a maga minőségbiztosítási rendszerén belül javarészt részlegesen, de elvégzi ezeket a feladatokat.

2011-ig a vetőmagágazat irányítása hatékonyan működött, a folyamatok, az ellenőrzések jogi háttere állandó és stabil volt, benne olyan törvényi lehetőségekkel, mint az átruházott hatósági jogkör.

Ez utóbbi sajnálatos módon kivezetésre került 2011-ben a rendeletből, s a feladatok visszaszálltak a NÉBIH Növénytermesztési- és Kertészeti Igazgatóságára, illetve a szántóföldi szemléket illetően a Kormányhivatalokra. A hatóságnál dolgozó kollégák szaktudása és segítőkészsége példás, de a forráshiány minden területen egyre jobban érzékelhető volt, és sok esetben gátat szabott a feladatok időben történő elvégzésének.

Ezt felismerve az elmúlt 5 évben rengetegszer egyeztettem a témáról a minisztériummal és a NÉBIH-hel tudván, hogy a vetőmag szakma és annak minden érintett szereplője egyaránt érdekelt abban, hogy hazánkban a szaporító területek tovább növekedjenek, és fennmaradjon a világviszonylatban is jelentős hibrid vetőmagexportunk.

Példaképpen hazánk, illetve hazai cégeink belső és külső versenyképességének megtartásához és növeléséhez elengedhetetlen a kiszámítható és gyors okmánykiadás, hiszen ezzel a vetőmagüzemek feldolgozási szezonja meghosszabbodik, kapacitása megnő, javul a vetőmaggal való ellátás biztonsága is. Ezért a jelenleginél nagyobb termőterület is bekapcsolható a termelésbe. Ez ágazati szinten több ezer hektár vetőmagelőállítást jelent, további vidéki munkahelyeket teremt, magas bevételt biztosítva a mezőgazdasági vállalkozásoknak.

Arra jutottunk, hogy az államigazgatási reformok tükrében a vetőmag szakma és a hatóság közös érdeke egy olyan hatékony ellenőrzési rendszer kidolgozása, amely a rendelkezésre álló korlátos állami forrásokkal ésszerűen gazdálkodva ugyan, de képes kiszolgálni a vetőmagágazat igényeit.

A jelenlegi agrárminisztérium vezetésének köszönhetően eredményesen zárultak a tárgyalások, s megszületett egy rendeletmódosítás, miszerint a vetőmag minősítési és ellenőrzés átruházott jogkörben is újra lehetővé vált. Hiszem, hogy az intézkedés a kisebb vállalatokat is kedvezően érintheti, hiszen az így felszabaduló hatósági kapacitás ezeknek a cégeknek a magas színvonalú kiszolgálására fordítható.

– És mi a helyzet az oktatással? A mezőgazdaság jövőjét képező új generáció nevelésében Ön is aktívan kiveszi a részét.

Igen, az oktatásában is tevékeny szerepet játszom 2009 óta. Nem feltétlen beszélnék új generációról, hiszen a vetőmag gazdálkodási szakmérnök képzésben kortól függetlenül képzünk szakembereket.

A hallgatók jellemzően a hazai mezőgazdasági nagyüzemekből, nemzetközi vetőmagcégektől, a hatóságtól, a forgalmazóktól, illetve kisebb szaporító-gazdaságokból jönnek. A Szent István Egyetem szarvasi Tessedik Campusán a vetőmag szakemberképzés úgy épül fel, hogy az mind szerkezetében, mind tartalmában az ágazati tevékenységek átfogó meglétét tükrözze. Így a szakmérnöki diploma kitűnően hasznosítható a hazai vetőmagvertikum valamennyi területén. Jellemzően 10 feletti létszámmal sikerül a kurzusokat beindítani, tehát a szarvasi vetőmaggazdálkodási képzés kifejezetten sikeresnek mondható, s ez aláhúzza azt a tendenciát, amit agrár oktatók és menedzserek is látunk:  a munkaerőpiac sokkal specifikusabb és magas szintű tudással rendelkező mérnököket igényel több területen. A  vetőmagszakma folyamatosan fejlődik, ezért szükség van az új ismeretek megszerzésére, a tudás bővítésére.

Ami tényleg az új generációt érintheti az az iskolakert projekt. 2016-ban keresett meg a Vörösmarty Ének Zenei és Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője iskolakert létesítésével kapcsolatban.  A gondolat, hogy az iskola rendelkezzen kerttel és az a szabadidőtöltés mellett az az oktatás színhelye, eszköze is legyen három évvel ezelőtt megfogalmazódott igazgató asszonyban, személyemben pedig személyes támogatóra és segítségre leltek.

A tankert végül irányításom mellett a Syngenta pénzügyi és szakmai támogatásával valósult meg, s  Miniszter Úr nyitotta meg tavaly szeptemberben. Én azt gondolom, hogy ez adta az indíttatást, hogy az iskolakertek alapítása és fejlesztése az Agrárminisztérium 2018-ban meghírdetett Városi Agrárpolitikájába, mint szakpolitikai programjába bekerült. Jómagam közvetítő szerepet játszottam a program indulásának a legeljén a Minisztérium és az Iskolakertekért Alapítvány között, melynek köszönhetően utóbbi kapta meg a szakmai-módszertani koordinálási feladatot.

– Önt vetőmag szakemberként ismeri a szakma, mégis -ha jól tudjuk- akkor az új pozíciója specifikusan növényvédelmi pozíció. Mit lehet tudni erről?

2011-ben a Syngentánál lezajlott üzletági integráció lehetővé tette, hogy ne csak a vetőmagra, azaz egy adott szakterületre koncentrálhassak, hanem a növényvédelemre is.

A pozíció a kukorica és egyéb szántóföldi növények növényvédelmi vezetését takarja a Syngenta kelet-európai területi egységében, a kalászos gabonafélék, valamint a szőlő gyümölcs területet más vezetők kontrolálják. Alapjában a globális termékstratégiaiának átfogó, 5 éves tervekbe történő átalakítása a feladatunk a területi egységben.  Oroszország, Ukrajna, Magyarország, Románia, Szerbia, Bulgária, Fehéroroszország valamint a közép-ázsiai országok (Kazahsztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán stb) tartoznak ebbe a földrajzi egységbe. A központ Magyarországon van.

– Huszonöt éve dolgozik a Syngentánál, tényleg végigjárta a ranglétrát. Volt területi képviselő, fejlesztőmérnök, vetőmag marketing vezető országosan, majd több országért felelve. Vezette a cég regionális technológiai fejlesztését 17 országban, most növényvédelmi területen az egyik vezető Kelet-Európában. Mire büszke a leginkább?

A 2013-2018 év között eltelt öt évre rendkívül büszke vagyok, amkor is a közép- és dél-kelet európai technológia fejlesztés és támogatás vezetője voltam. Ritkán adatik meg egy vezetőnek, hogy egy új divíziót alakítson ki 17 országban.

Ki kellett alakítani a részleg működésének rendszerét, stratégiával, költség tervszámokkal, invesztíciókkal. Az elszigetelten kidolgozott funkcionális stratégiai tervek megvalósítása önmagában nem elegendő, így a mi funkcionális területünk sikerességének a kulcsa a különböző divíziók közötti (kutatás - fejlesztés, technológiai fejlesztés és támogatás, marketing és értékesítés) széles körű együttműködésének és a koordinációjának megteremtése volt.

Szóval ha nem is a nulláról, de elég mélyről kellett felépíteni a divíziót, s személy szerint engem hihetetlen mértékben motivált, hogy valami újat, s talán nem nagyképűség, de maradandót alkothassunk.

– A vetőmag és a növényvédelem két kulcsterület a mezőgazdasági termelésben. Az elmúlt időszakban a növényvédelem több csatát is vesztett az európai színtéren. A hatóanyagok korlátozása számos nagy kihívást tartogat a szakma számára. Hogyan lehet ennek megfelelni? Hogyan lehet így több évre, évtizedre szóló szakmai munkát végezni?

Tagadhatatlan, hogy ránk, növényvédő szer gyártókra, egyre nagyobb nyomás és felelősség nehezedik, hogy a fejlesztéseink megfeleljenek az egyre szigorodó elvárásoknak. Újraregisztráció esetében pedig az, hogy egy-egy hatóanyag felülvizsgálata milyen eredménnyel fog járni, teljesen kiszámíthatatlan. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) minden esetben közzéteszi véleményét, amely nyilvános, de ebből nem feltétlenül következik a végső döntés, amelyet a Bizottság javaslatára a tagállamok szavaznak meg. Németország és Franciaország ebben, véleményem szerint, rendkívül óvatos, mondhatni kontraproduktív, míg például Magyarország elfogadható vagy kezelhető kockázatokkal menedzselhetőnek ítél, ítélt meg sok hatóanyagot. Sajnos  az esetek többségében az EFSA és a vezető nyugati tagállamok javaslata a meghatározó.

Természetesen arra kell törekedni, hogy a peszticidek felhasználása célzottan, a kártétel gazdasági küszöbértékének elérése esetén, előrejelzés alapján történjen meg a jövőben. Ez persze sokkal nagyobb szakértelmet, hozzáértést, gondosságot igényel, szemben egy receptszerű technológia végrehajtásával. Én úgy gondolom, hogy ehhez egy tudásintenzív gazdálkodás és nem egy adminisztratív intenzív szabályozás szükséges, hogy mind a felelős környezet- és egészségvédelem, mind a mezőgazdaság élelmiszer termelésének hatékonysága fenntartható legyen.

– Nemzetközi tapasztalatai alapján Ön szerint mik a vetőmag szakma előtti legfontosabb kihívások a következő 10 évben?

Közismert, hogy táplálni kell a növekvő globális népességet, s ki kell elégíteni a folyamatosan növekvő állati takarmányszükségletet is. A megnövekedett mezőgazdasági árualap igények kielégítésére olyan újabb és újabb hibridekre van szükség, melyek terméspotenciálja magas, termésstabilitása pedig kiemelkedő. Emellett mindinkább fontosak azok a nemesítési feladatok, amelyek a tápanyag- és vízhasznosítás, a rezisztencia és a szárazságtűrés javítását célozzák.

A fajtaváltás rendkívül gyorsuló tendenciájára lehet számítani, ami a kutatás-fejlesztésre kettős nyomást gyakorol. Egyrészt gyorsabban kell előállítani a piacképes hibrideket és fajtákat, amiben óriási segítséget adhatnak az új nemesítési technológiák. Másrészt a hibrideket úgy kell köztermesztésre bocsátani, hogy azok termőhelyi adaptációját és az üzemi technológiába való illeszthetőségét is meg kell adni, mert arra nem lesz idő, hogy mindezek a gyakorlati termesztés során derüljenek ki. Divatos szó a digitalizáció, de ittt tényleg értelmet nyer, hiszen az adatok kiértékelésének módja enélkül már nem lesz lehetséges.

Kicsit félek attól, hogy a lezajlott akvizíciókkal, a vetőmag és növényvédelmi cégek konszolidációjával a kutatási beruházások szintén központosulni fognak, globálisan nagy stratégiai fontosságú növényfajokra és jellemzőkre összpontosítva. Elsősorban azokban a régiókban, ahol ezeket a növényeket a legszélesebb körűen termelik. A kisebb jelentőségű növényfajokra jutó fejlesztési költségek tovább csökkenhetnek, s kisebb innovációval kell számolni. Márpedig kisebb, speciális jelentőségű fajokra mindinkább szükség van, hiszen egy változatos vetésszerkezet az egészséges, a környezetünkkel összhangban működő növénytermesztés kialakításához elengedhetetlen.