A szakember kiemelte: a tavaly betakarított kukoricáknál Magyarországon az SGS Hungária mérései szerint a DON-toxin jelenlétét többnyire a Tiszántúl északi részén lehetett tapasztalni. A szennyezettség mértéke esetenként 3000–4000 ppb nagyságrendű volt, de ez a szennyezettség a megvizsgált kukoricamennyiség nem egészen 5 százalékát érintette. Emellett azonban több, a fuzáriumgombák által termelt toxin jelenlétét is kimutatták a vizsgálatok.

Feltűnő érdekességként említette azt a tényt, hogy a DON-toxin jelenlétével azonos időszakban jelent meg Magyarország nyugat-dunántúli megyéiben – Zalában és Vasban – az aflatoxin-fertőzöttség ugyancsak a kukorica esetében. Ez a jelenség nem megszokott, mivel az aflatoxin-fertőzés általában nem a DON-toxinnal együtt szokott jelentkezni. Ezek esetenként 10-15-20 ppb mértéket is jelentettek. Ez a takarmányos határértéknek éppen hogy csak megfelel. A takarmányalapanyag-előállítók ugyanis nem vesznek át 2-3-4 ppb-nél magasabb szennyezettségi értékű kukoricát, mert az aflatoxin mennyisége a melléktermékben koncentrálódik, és az így nehezen vagy egyáltalán nem értékesíthető. De még ez az arány sem tekinthető országosan aggasztó mértékűnek – jelentette ki az SGS Hungária üzletágvezetője.

Jelezte: a tavalyelőtti betakarításkor learatott kukorica esetében átlagosan magasabb volt az aflatoxin értéke az SGS nyíregyházi laboratóriumába leadott minták vizsgálata alapján. Ekkor a minták 10–15 százalékában fordult elő az étkezési határértéket meghaladó érték (az étkezési határérték: 5 ppb). A tavalyi aflatoxin-fertőzöttség az egy évvel korábbinál enyhébb, az érdekességét az adja, hogy a DON-toxin-fertőzöttséggel együtt jelentkezett. Azt érdekes lesz megfigyelni, hogy az idei kukoricánál milyen mértékű lesz az átfertőződés mértéke búza után, és ezt az átfertőzöttséget a virágzásnál, például az eső mennyire segíti majd elő.

A szakértő kitért arra is, hogy az SGS Hungáriának arról nincsenek adatai, hogy mely fajtáknál fordul elő nagyobb mértékben a toxinok fertőzése. Vagyis: milyen fajtákat kellene vetniük a gazdálkodóknak, ha ezeket a problémákat el szeretnék kerülni. Mint mondta: az SGS Hungáriánál a vizsgálatok során úgynevezett kevert tételeket elemeznek, mivel a gazdálkodók a kukoricát nem fajtaspecifikusan tárolják. Egy garmadában ugyanis akár 5–10 vagy 15 fajta kukorica is lehet 2-3, esetleg 5 ezer tonnás halmokban.

A régiós tapasztalatok alapján Párkányi Gábor elmondta: a délvidéki szerb területek illetve a felvidéki, szlovákiai régiók valamint a szatmári romániai, partiumi térségek szoros kapcsolatban állnak a határ magyar oldalán lévő megyékkel. Azaz ha magas például a DON-toxin-tartalom a Partium szatmári részén, akkor a DON-toxin-fertőzés biztosra vehető, hogy megjelenik Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. Amennyiben aflatoxin-fertőzést mutatnak ki a Vajdaságban, úgy az észlelhető Magyarország déli megyéiben is. Jelezte azt is, hogy mindebből az is leszűrhető, hogy az aflatoxin-fertőzöttség az éghajlatváltozással összefüggésben egyre terjed észak felé. A különböző toxinos fertőzések időről időre, általában 4-5 évenként ismétlődnek úgy, hogy azok jelentős méreteket öltenek. Megemlítette, hogy a DON-toxin-fertőzöttség a búza esetében Békés megyében a legutóbbi szezont figyelembe véve igen jelentős mértékű volt.

A gabonákat alapanyagként felhasználó gyártók igen szigorúan veszik a toxinok jelenlétének határértékeit, mert a gyártás során keletkező melléktermékekben dúsul fel a mérgező anyag, és így azt nem lehet eladni. Ezek a melléktermékek jelentős bevételi források, így a gyártók rendkívül figyelnek a határértékek betartására. Sokszor szigorúbban vizsgálnak, mint például a malomipar. Mindez azt jelenti, hogy a felvásárláskor majdnem malmi határértékkel vásárolnak terményt a szóban forgó feldolgozók.

-an-

A cikk szerzője: Párkányi Gábor