Kipergés-ellenálló repcék (x)

Az aratás előtt növekvő feszültség tölti el a repcetermesztőket, különösen, ha az időjárási prognózisok kedvezőtlen körülményeket jeleznek előre, vagy éppen a deszikkáláshoz felhasználható hatóanyagok jelentős szűkülésével kell számolni. Számos nemzetközi kísérlet igazolja, hogy a termelők sokszor a túl korai betakarítás és – általában ennek előzményeként – a túl korai deszikkálás mellett döntenek, pedig ameddig a becők nem száradnak el, addig folyamatos a szárazanyag-beépülés a magokba. A RAPOOL több kísérletsorozatban is azt tapasztalta, hogy a napokkal későbbi betakarítás mázsákban mérhető többlettermést produkált még esős és szeles időjárási körülmények között is.

A későbbi betakarításhoz köthető magasabb hozamok részben a becők hosszabb ideig tartó asszimilációjára, részben a repceszalma kedvezőbb, szárazabb állapotára vezethetők vissza, nem utolsósorban pedig az újabb hibridekben fellelhető nagyobb kipergés-ellenállóságra. Az ilyen állományok jobb betakaríthatósága mellett csökken a kombájnokban a cséplési veszteség, mivel kisebb a veszélye, hogy a szalmához tapadó repcemagok egy része is visszakerül a talajra. Az időjárási körülményeket és az érési állapotot mérlegelve a betakarítás időpontja néhány nappal elhalasztható, hogy az állományokban rejlő maximális terméspotenciál a jobb betakaríthatósággal kiaknázható legyen, érdemi veszteség nélkül (1–2. kép).

A biológiailag éretté vált káposztarepce becői abban az esetben nyílnak fel, ha a külső erőhatások (ide értve a fizikai hatásokat, mint a szél vagy jégverés) nagyobbak lesznek a két termésfalat rögzítő erőnél. Hagyományos hibridek esetén a növények öregedése és száradása fokozza ennek kockázatát, ugyanis a becőfalak összehúzódnak, a termésfalat és az álválaszfalat (replum) összetartó varratban a sejtek eltávolodnak egymástól, és a becő felnyílik. A kipergés-ellenálló hibridekben a varrat szinte észrevehetetlen, a becők felnyitásához nagyobb erőre van szükség (1. ábra).

Deszikkálással a repce betakarítása jobban tervezhető, ám a helyes időpontjának meghatározása komoly szakmai kihívás, túl korán alkalmazva a betakarított termés mennyisége jelentősen elmaradhat az állomány valós potenciáljától. A deszikkálás nem szükségszerűen része az eredményes repcetermesztési technológiának. A RAPOOL számos kísérletben vizsgálta, hogy melyek azok a hibridek, amelyek deszikkálás nélkül is helytállnak a magyarországi klimatikus viszonyok között.

Az egyik teszt során a becők termésfalait húzták szét, és mérték a felnyitáshoz szükséges erő nagyságát (3. kép). Egy másik tesztben az érett becőket egy gumilabdákkal töltött rázóedénybe helyezték, majd minden edényt egységes erővel megráztak (4. kép). A rázást követően megszámolták a kipergett magokat, és indexálták a kapott eredményeket. A két teszt eredményeit a lenti grafikonon ábrázoltuk (2. ábra). A tesztek során a DARIOT, FRANKLIN, DYNAMIC és DUKE hibridjeink kifejezetten jól szerepeltek, bizonyítva ezzel kipergés-ellenállóságukat.

A szélsőséges időjárás és a deszikkáláshoz felhasználható készítmények körének szűkülése miatt talán soha nem volt annyira fontos a repcehibridek hozamstabilitása, mint most. Természetesen a kipergés-ellenállóság sem nyújt teljes körű védelmet a szélsőséges időjárással és a fizikai behatásokkal szemben, de a DARIOT, FRANKLIN, DYNAMIC és DUKE hibridek alkalmazása nagyobb biztonságot ad a hagyományos hibrideknél.

A RAPOOL repcevetőmag-katalógusa letölthető ide kattintva.