Igény szerint kell szemezgetni a precíziós technológiák nagy svédasztaláról

Fejér megye nyugati határának innenső részén, az Enyingi járásban, a Lajoskomárom nagyközség körül lévő földeket műveli a több céget magába foglaló Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport. A sváb településen rend honol, a szép közterek, gondozott udvarok és karbantartott porták között autózva érünk el ahhoz az emberhez, aki ügyvezetőként irányítja a példaértékű összefogással működő termelést. Csepregi Attila gyerekkorától a mezőgazdaságban él és mozog, a gépek iránti rajongása olthatatlan tudásszomjjal és elképesztő lendülettel egészül ki. Attila Szarvason lett növényvédelmi szakmérnök, és idén végezte el a Széchenyi István Egyetem precíziós gazdálkodási szakmérnöki képzését Mosonmagyaróváron. Vele beszélgettünk arról, hogy miért érdemes a vetőgéppel kezdeni a modern technológiákra való átállást, hogy mennyire fontos a jó vállalat- és termelésirányítási rendszer, és mekkora szükség van a hozammérés fejlesztésére.

A téma és a gyakorlati megvalósítás iránt érdeklődőknek a drága technológiák és gépek helyett először olyan lehetőségeket kell keresniük, amikkel úgy tehetik hatékonyabbá a gazdálkodást, hogy a meglévő folyamatokat javítják és tökéletesítik. Amikor már ezeket a legmagasabb szinten végzik, akkor érdemes nyitni a helyspecifikus megoldások felé. Sok gazdatársat látok, akit a pillanatnyi precíziós divat irányít. Olyan termelők is bevállalják a fejlesztéseket, akiknél az alapvető tevékenységek sincsenek rendben. Jó gépeik vannak, de például a talajművelés, a növényvédelem és a szakmaiság terén is vannak hiányosságaik – meséli Attila.

Mi itt Lajoskomáromban a munkatársaimmal minden porcikánkkal arra törekszünk, hogyan lehet még jobban, még hatékonyabban termelni. Ennek elérésének egyik lehetősége a precíziós gazdálkodás. Nem kell tőle csodát várni, mindössze pár százalékot javít a termelékenységen, de a sok kicsi sokra megy. Amikor nagy a verseny és kiélezett a küzdelem, ez dönti el, hogy a magyar gazdák védett, felső kategóriájába tartozunk-e. Ha a hatékonyságunk és a jövedelmezőségünk megfelelő, sőt, még fejleszteni is tudjuk ezeket, nagyobb biztonságban vagyunk. Mi ezért is igyekszünk ebbe a csoportba tartozni. Tanulunk, fejlődünk, fejlesztünk és folyamatosan számolunk.

Megtérül-e a befektetés?

Fontos feltenni a kérdést, hogy mekkora egy fejlesztés megtérülési ideje, és mekkora befektetés kell ahhoz, hogy az plusznyereséget hozzon? A precíziós gazdálkodás működtetéséhez pontos információkra van szükség. Ennek lényegét Kecskeméti Sándor barátom, óvári szakmérnök osztálytársam fogalmazta meg a legjobban egy előadáson:

„A saját igényeinket és lehetőségeinket felmérve kell elgondolkodni azon, hogy mi az, amit leveszünk a precíziós gazdálkodás nagy svédasztaláról.”

Ki kell számolni, mennyi az a legkevesebb pénz, amit rá kell költeni a gazdaságra ahhoz, hogy mihamarabb megtérüljön a befektetés. Szerintem így érdemes elindulni és előrelépni is. Azokkal a fejlesztésekkel szabad foglalkozni, amelyek szinte azonnal hozzá tudnak tenni a profithoz. A szakdolgozatomban ezért a lehető legprecízebben végrehajtott vetés következményeit vizsgáltam. Arra jutottam, hogy első lépésben a differenciálás, az adatgyűjtés és az új vetőgép nélkül is sok olyan változtatást lehet megvalósítani, amivel javítható a hatékonyság. A már meglévő vetőgépet kisebb összegből sorelzárásra, szakaszolásra átalakítva máris nagyjából 2 százalék input anyagot lehet megtakarítani. Ez nem sok, de így a ráfedés okozta járulékos veszteséget is el lehet kerülni.

Aki ült már kombájnban, látja és tudja, hogy ahol összevetik a növényeket, a beszegés és a fővetés találkozásánál kétszer akkora lesz a tőállomány, a terület 2 százalékán duplán vetünk. Alaktalan tábláknál pedig még több lesz az átfedés. A ráfedett területeken ráadásul közel felére esik vissza a terméshozam. 1000 hektárt nézve, 1 százalék elvesztésével számolva 10 hektáron lesz ilyen probléma. Egy 10 tonna hozamú kukoricánál ez már 100 tonnát jelent, ami nagyjából 4,5 millió forint veszteség egy évben. Ehhez jön hozzá az 500 ezer forintos inputanyag-megtakarítás, összesen 5 millió forintos pazarlást tudunk elkerülni. Ezért érdemes 3,7 millió forintot költeni egy vetőgép fejlesztésére, mert ekkora területtel számolva egy szezon alatt megtérül a befektetés. Mi ezzel indítottunk, majd építkeztünk tovább. A 15 kombájnunkból azóta néhányban már van hozammérő, velük elkezdtünk adatokat gyűjteni.

Ezzel párhuzamosan igyekszünk az NDVI-értékekre (az adott terület vegetációs aktivitására) alapozott művelést megvalósítani. Néhány évre visszamenőleg a műholdképeket megnézve azt tapasztaltuk, hogy a képek egyes táblarészeken visszatérően zöld, illetve sárga foltokat mutattak. Ez azt jelzi, hogy a zöld részen a talaj vagy jobb állapotú, vagy több vizet kap. Azért kell hozzá minden esetben talajvizsgálat, hogy a valódi okot is megtudjuk. Ha pedig ezek, valamint a saját gyakorlati tapasztalatunk és tudásunk alapján a feltételeket és az adottságokat figyelembe véve differenciált kijuttatást végzünk, annak működnie kell.

Olyan termelők is bevállalják a fejlesztéseket, akiknél az alapvető tevékenységek sincsenek rendben

A tizenéves vetőgépeink munkaminőségben csak nagyon kis különbséget mutatnak a mostani, modern gépekhez hasonlítva. Ezt tudva adódik a kérdés, hogy vajon egy új 12 soros, 40 milliós, vagy egy régebbi, 5 milliós vetőgép termeli vissza hamarabb az árát?

Az egységben történő gondolkodás segít a megtérülés tervezésében

A beruházás tervezésekor érdemes figyelembe venni a faros munkaműveleteit. Mennyi időt vesz igénybe a vegyszer, a mag és a műtrágya pótlása? Nálunk ez – régebbi típusú vetőgépeinkkel – 1 óra vetés mellé fél óra pakolást jelent. A 2 vetőgép 8-9 emberrel tud hatékonyan működni. Ez a kevés szakképzett munkaerővel sújtott ágazatban túl nagy erőforrásigény. Az új vetőgép nagyobb tartályaival kevesebb rakodási és holtidő érhető el, ami növeli a hatékonyságot. A differenciált vetés 1-2 megtakarított százaléka mellé hozzájön, hogy a napi folyamathoz elég 2 munkatárs, a többiek addig mást csinálhatnak. Ez munkacsúcs idején aranyat ér, és újabb megtakarítást jelent. A nagyobb tartályú gépek egy egész műszakot kibírnak egy feltöltéssel, a vetés optimális időben fejeződhet be. Ezek a megfelelő területméret esetén összeadva, okszerű gazdálkodással párosulva már indokolhatják a beruházást.

Amitől nagyon sokat várok, az a műholdas hozammérés. Ez egy hatalmas lehetőség. Óriási előnyt jelentene, ha a gazda egy program segítségével 5 százalékos pontossággal előre tudná a terület várható termésmennyiségét. Nagyobb biztonsággal lehetne lekötni a terményeladást, és a nyereséget is könnyebb lenne számolni, vagy akár előre elkölteni. Így a gazdálkodás még hatékonyabbá válhatna – mondja az ügyvezető. A távérzékelés jelentősége ezért is kiemelten fontos. Ha a gyártó- és szolgáltató cégek közreműködésével és adatszolgáltatásával létrejön egy olyan alapszoftver, amit mindenki kiegészíthet a terület, a növény, az időjárás, a fajta, a vetésidő, a talajelőkészítés, az input anyagok és a vízellátottság adataival, a fejlődési dinamika alapján sokkal precízebb méréseket lehetne végezni. Ezzel pedig a gazdák megfelelő, 1 tonnás pontossággal tudnák megbecsülni a termésátlagot. Bízom benne, hogy a műholdas hozammérés egyre általánosabb lesz, és a jövőben nem a betakarításkor derül majd ki, milyen éve volt a gazdáknak. Végig lehetne követni a termelés folyamatát, ami a lehető leghatékonyabb döntéstámogatást tenné lehetővé.

Agrárinformatika: összefogni az adatokat, irányítani a rendszert

Ma már a sikeres és hatékony gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen az agrár-vállalatirányítási rendszer használata. Ha ugyanis kint a terepen pontosan akarjuk végezni a munkát, ahhoz ismernünk kell az összes háttéradatot, például a táblánkénti terméseredményeket, az üzemanyag-fogyasztást és az inputanyag-felhasználást is – mondja Attila. A pontosabb munkaszervezést mi az AgroVir agrár­informatikai rendszerrel segítjük, ami a tapasztalataink szerint messze a legjobb a piacon. Az üzemeltetést nem könnyű megtanulni, ezzel egy olyan, magasabban kvalifikált személyt szükséges megbízni, akinek van informatikai érzéke és menedzselni tudja a rendszert és a munkafolyamatokat. A készletek ellenőrzésétől kezdve, a termény- és az inputanyag-adatokon át a táblatörzskönyvek kezelése, a hatóságok felé történő adatszolgáltatás, és minden olyan tevékenység adatrögzítése ide tartozik, mint például a permetezési napló és a nitrátjelentéshez szükséges információk. A rendszert folyamatosan fejlesztik, és amikor módosítási igényünk volt, megcsinálták.

Az agrárinformatikai megoldások nagyban könnyítik a dolgunkat, viszont az IT-szakembereknek hamarosan újabb szintet kell lépniük: teljesen automatikus rendszert kell létrehozniuk ahhoz, hogy minden hibalehetőséget kizárjanak. A gépeknek egymással és a telep központjával is élőben kell adatot cserélniük. Ki kell iktatni az adminisztrációt és az emberi tényezőt. Nem szabad, hogy egy elütött billentyűn, egy rosszul kitöltött rubrikán, vagy egy gépkezelő hanyagságán múljon az adatok hitelessége. Akár vonalkódokkal jelölt okostelefonok, traktorok és munkagépek elterjedését is el tudom képzelni, amikor minden esetben látni, hogy ki, milyen erőgéppel és munkaeszközzel, mettől meddig és mit dolgozott. A lényeg, hogy a munkatársaknak ne kelljen az adatátvitellel foglalkozniuk, hanem a szakmai munkára figyelhessenek. Az adatmozgásnak automatikussá kell válnia.

A közeljövő agrárinformatikai rendszere minden egyes táblához hozzárendeli az ahhoz tartozó információkat, menedzseli a készletfelhasználást, ellenőrzi a raktárból kiadott tételek adatait, és a végén jelentést készít ezekből. Reményeink szerint hamarosan ez is rajta lesz a nagy precíziós gazdálkodási svédasztalon, így lesz teljes, kerek egész a folyamat.

Előző cikk | Következő cikk

Mellékletünkben igyekszünk közelebb hozni az olvasóhoz a precíziós, avagy helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatát és bemutatni a való életben bevált technológiai lehetőségeket. Frissen végzett szakmérnökökkel beszélgettünk, akik egyben helyspecifikusan termelő gyakorló gazdák is, valamint megkérdeztük a közigazgatás, az agrárdigitalizáció és a felsőoktatási képzés szakembereit arról, hogyan látják a magyar mezőgazdaság fejlesztésének jövőjét.

Tartalomjegyzék

A cikk szerzője: Csurja Zsolt