Hogyan érinti az agrár-felsőoktatást a gyakorlati termelésben egyre terjedő helyspecifikus gazdálkodás?

A precíziós ismeretek átadását ki kell terjeszteni a szakmérnök szintről a mindennapos képzési területekre. Addig, amíg a precíziós gazdálkodás egy tantárgyként, vagy egy oktató miatt kerül be az agrárképzésbe, csak lassan lehet előrelépni. Megvan a kialakult tematika, ma már nem kérdés, miért kell a szántóföldi művelésben menedzsmentzónákkal, a kertészetben a növényekkel, az állattartásban pedig az egyedekkel külön-külön foglalkozni. A jövő gazdálkodóinak fel kell készülniük a digitális, adatalapú működésre. Vannak olyan határterületek, amelyek nagy hiányosságokat okoznak majd. Erősödik az informatika, de egy IT-s nem tudja majd megoldani az agrárfeladatokat, egy gazdász pedig nem tudja elvégezni az IT-munkákat. A műszaki vonal hozza a gépeket, de ha azok hasznosítása nem valósul meg, értelmetlen a gépberuházás. A felsőoktatásban ennek a rendszerezése az egyik legfontosabb. Ehhez azt kell elérni, hogy az alapképzésben is több szó legyen a témáról.

Mennyire jellemző az egyetemek és az agrárcégek együttműködése a képzésben?

Ez már működik. Az eszközkészlet és a tudásanyag, amivel az egyetemek rendelkeznek, csábító a cégeknek is. Módszertanban, adatkezelésben és -feldolgozásban sokat hozzá tudunk tenni az együttműködésekhez. Az viszont kétségtelen, hogy egy picit elszökött a vállalati világ az egyetemtől, sok esetben már nem az intézmények és a kutatók végzik a kutatói munkát. Szerencsére vannak olyan tehetséges, értelmes fiatal gazdálkodók, akik a saját területeiken beállítják a kísérleteket azért, hogy minél hatékonyabban tudjanak dolgozni. A technológia és az eszközkészlet fejlődése viszont olyan villámsebes, hogy az egyetemek csak utánkövetnek. Szükség van arra, hogy az egyetemeken is rendelkezésre álljanak azok a műszaki eszközök, amelyek a piacon is használhatóak. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári képzési helyén például néhány hónapja egy drónos fejlesztést valósítottunk meg. Egy 10 csatornás multispektrális kamerával szerelt, plusz hőtartományú felvétel készítésére alkalmas eszközt szereztünk be oktatási és a kutatási célokra. A gépesítettség fejlesztése viszont nehezen követhető, így együtt kell dolgoznunk külsős cégekkel, nekik pedig ránk kell bízniuk azokat a feladatokat, amiket mi tudunk elvégezni.

Hogyan kapcsolódhatnak be az egyetem polgárai a gyakorlati hasznú kutatásba?

Fontos, hogy az agráregyetemek közössége nem csak a „szobatudósokból” és a kizárólag az elméleti tudásból felkészült professzorokból áll. Mi úgy és akkor működünk megfelelően, ha van valamilyen gyakorlati helyszínünk, ahol látjuk a valóságot, és tapasztaljuk, hogyan él és dolgozik a technológia. Az egyetemeknek el kell jutniuk odáig, hogy visszaálljon egy mintagazdaság-rendszer, amiben meg tudjuk mutatni, hogyan működik a modern mezőgazdaság. Amennyiben ez a feltételrendszer nincs meg, az egyetem volt hallgatóinál lévő tudást tudjuk használni, és akár gyakorlati helyszínként igénybe venni a gazdaságukat.

Ez az alumni rendszer mindegyik agrárképzésnél megvan, ha arra van szükség, Csornán az AXIÁL, Győrben vagy Hegyfalun a KITE, Komárom mellett pedig az AGROTEC gépeit tudjuk bemutatni a hallgatóknak. Szerencsére hosszan lehetne sorolni a lehetőségeket, hiszen mindegyik céggel jó kapcsolatokat ápolunk.

Milyen kísérleti környezetre számíthatnak azok, akik az egyetemi kutatásokban szeretnének részt venni?

A legmodernebb technológiai eszközöket és megoldásokat igyekszünk a nálunk kutató kollégák kezébe adni. Fontos, hogy a hallgató beállított kísérlettel dolgozzon, szabályozza a tőszámot, használjon drónt, vizsgálja a mikro- és makroelemeket, megfelelően juttasson ki tápanyagot és baktériumtrágyát. A PhD-hallgató feladata, hogy tudományos eredményt érjen el, de ez a gyakorlati alkalmazás számára is hasznosítható legyen. Vannak olyan megoldatlan kérdések, amiket tudományos alapra kell helyezni, és onnantól már nem képezik vita tárgyát. Például lehetséges-e menedzsmentzóna-lehatárolást megvalósítani matematikai képletek alapján, és meg tudjuk-e ezt oldani egy olyan változó függvényrendszerrel, amivel a bemenő adatok alapján egységes szerkezetű területi teljesítőképesség-térképet lehet létrehozni a teljes Kárpát-medencében? A detektálás vizsgálatánál olyan kérdés is többször előkerül, hogy az adott technológiai elem egyáltalán mire használható fel? Látjuk, hogy a külső szolgáltatók igyekeznek a különböző megoldásaikat átvinni a mezőgazdaságba, és nem biztos, hogy megalapozottan. Az is kutatói feladat, hogy ezeket megvizsgáljuk. Sokszor küzd azzal a szakma, hogy a gép- vagy eszközkereskedő megpróbálja rábeszélni a termékét a gazdára. Ennek indoklásához hiányzik egy technikai láncszem, ugyanis sok esetben nem működnek együtt a gyártók programjai. Ez pedig elveszi a gazdák kedvét attól, hogy belevágjanak az új technikák alkalmazásába. A kutatásnak erre is ki kell terjednie.

Milyen kutatásokat folytat jelenleg a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Karának óvári agrárképzőhelye?

Régóta vizsgáljuk a dróntechnológia növényvédelmi felhasználásának lehetőségét. Meg szeretnénk különböztetni a megfelelő fejlődési állapotban, teljes területre vonatkoztatva a fenyércirkot és a kukoricát. Ezt a jelenleg elérhető műholdképekről lehetetlen megállapítani, drónfelvételek alapján viszont lehetséges. Ebből következtetéseket szeretnénk levonni, és egy új eljárásrendet is igyekszünk kialakítani. Én például ma már hozamtérképhez úgy nem gyűjtenék adatokat, hogy előtte drónnal ne repültem volna le az adott táblát a növényhiány okának felismerése miatt. A szolgáltató szerint ennek semmi jelentősége nincs, mert a hozamtérképből ezt úgyis lehet látni. Én viszont arra gondolok, hogy az elmúlt évben legalább 28 olyan térképet láttam, aminél nem lehetett eldönteni, hogy mi lehetett a baj. Nem tudtuk, hogy a szenzor hibás, növényhiány van, vagy a vetéssel volt gond? Az ellenőrző monitorozó funkciókra szerintem szükség van, a kérdés az, hogy ez mennyire megy át a gyakorlatba. Ma már nem csak gazdaság-, régiós és országos szinten érdemes az adatgyűjtésre gondolni. A Pozsonyi Egyetem Comenius földrajzi intézetével például van egy közös projektünk, amiben szenzorokat és bogárcsapdákat helyeztünk el különböző helyszíneken Magyarországon és Szlovákiában is. Az ottani szakemberek ennek köszönhetően 3 nappal korábban értesülnek a délről északra terjedő rovarok megjelenéséről. Ez bizonyos fajok esetében időt és lehetőséget ad nekik a felkészülésre és a növényvédelem megszervezésére.

Miben különleges az óvári precíziós gazdálkodási szakmérnöki képzés?

Az óvári képzés elsősorban a szenzortechnológiára és a szántóföldi növénytermesztésre összpontosít, a kertészet és az állattenyésztés kérdéseit csak érinti. Fontos előnyünk, hogy a növényvédelmi vonalunk Reisinger Péter Professzor és Dr. Kukorelli Gábor vezetésével kifejezetten erős. Az is hasznára válik a hozzánk beiratkozóknak, hogy átfogó képet adunk a technológiáról: látni fogják a gépet, a talajt, a növényt és a növényvédő eszközt is. Ez a komplex, teljes megközelítés segíti a későbbi eligazodást a precíziós piacon. Amiben egyediek vagyunk, hogy nagyobb arányban külsős cégek gyakorlati gazdálkodásban jártas szakembereit hívjuk meg előadni. Fontos, hogy a tananyag dinamikusan változik, minden évben az elérhető legfrissebb agrárinformatikai szoftverek használatát tanítjuk. Lényeges, hogy az újdonságokat megfelelő kritikai szemlélettel mutatjuk be, és mi magunk is fejlesztjük a tudásunkat.

Mit jelent a mezőgazdasági oktatásnak az, hogy Dr. Nagy István az ország agrárminisztere, aki maga is óvári gazdász?

Minden óvári gazdász büszke arra, hogy a „mi karunk” adja az agrárium szakminiszterét. Az ő szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen. Az agrár szakképzésnek, illetve a mezőgazdasági oktatásnak országos szinten is fontos, hogy a közigazgatás legfelső szintjén is a modernizáció kerüljön az iránymutatás központjába. Óvári gazdásztársunk minisztersége alatt közigazgatási szinten is egyre fontosabb szerepet kapott a mezőgazdaság jövőjét jelentő agrárdigitalizáció. Ennek lényeges eleme, hogy elfogadták a Digitális Agrár Stratégiát. A szaktárca felismerte a precíziós, adatalapú gazdálkodás jelentőségét, és azt, hogy a korszerű technológiai elemekkel ellátott modern mezőgazdaságban milyen lehetőségek vannak. Arra számítunk, hogy a támogatási rendszer kialakításánál is egyre inkább figyelembe veszik majd a digitalizáció jelentőségét, ami nem csak az agrárképzésnek, de az összes magyar gazdának nagyon jót tesz majd.

Előző cikk | Következő cikk

Mellékletünkben igyekszünk közelebb hozni az olvasóhoz a precíziós, avagy helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatát és bemutatni a való életben bevált technológiai lehetőségeket. Frissen végzett szakmérnökökkel beszélgettünk, akik egyben helyspecifikusan termelő gyakorló gazdák is, valamint megkérdeztük a közigazgatás, az agrárdigitalizáció és a felsőoktatási képzés szakembereit arról, hogyan látják a magyar mezőgazdaság fejlesztésének jövőjét.

Tartalomjegyzék

A cikk szerzője: Csurja Zsolt