Agro Napló • 2020. szeptember 15. 15:31
Fontos szem előtt tartanunk, hogy az alacsony vagy nem mérhető toxinszintek sem jelentenek 100%-os biztonságot. Egyrészt a mikotoxinok kimutathatósága is csorbát szenvedhet, másrészt már alacsony mennyiségű mikotoxin felvétele is okozhat problémákat, főleg, ha a toxinok közötti kölcsönhatásokat is vizsgáljuk.
A toxinok nem csak a rájuk jellemző kórképeket okozzák – ez csak a jéghegy csúcsa. A mikotoxinok gyakran olyan alacsony koncentrációban vannak jelen, ami csökkent takarmányértékesítéshez, rosszabb gyarapodáshoz és a szaporodásbiológia romlásához vezethet, valamint képesek a szervezet általános ellenálló képességét gyengíteni, ezáltal egyéb nem specifikus kórképeket idéznek elő és hajlamosítják a szervezetet egyéb betegségek fellépésére.
Mivel minden gombafaj többféle mikotoxint is termelhet, a növények egyszerre több mikotoxinnal is szennyezettek lehetnek. Ha a mikotoxinok kombinációban fordulnak elő a takarmányokban, akkor az additív (összeadódó) vagy szinergista kölcsönhatások következtében sokkal nagyobb kárt okoznak. Szinergista hatások már alacsony szintű szennyezettség esetén is előfordulhatnak: ilyenkor két vagy több mikotoxin kombinált együttes hatásai sokkal súlyosabbak, mint az egyes mikotoxinok egyedi hatásai önmagukban. Az aflatoxin, a DON, a T-2 toxin, a fumonizin és más Fusarium toxinok gyakran mutatnak szinergista hatást különböző állatfajokban.
Ha a takarmány csekély szennyezettséget mutat, gondolnunk kell arra, hogy a takarmányokban előforduló közel 1000 toxinból általában csak párat vizsgálunk rutinszerűen, tehát a vizsgálati eredmény messze nem ad reális képet.
Ugyanakkor, amikor vizsgáljuk a takarmánymintákat, akkor a jelenlévő mikotoxinoknak csak egy része mutatható ki. Ugyanis a növények is próbálják magukat megvédeni a különböző gombatoxinok ellen, így polárosabb metabolitokat hoznak létre belőlük (pl. glükozidokat), melyeket elraktároznak a vakuólumokban, vagy pedig beépülve a sejtfalba. Ezeket hívjuk „maszkos toxinok”-nak, melyeknek az a veszélye, hogy a takarmányon keresztül ugyanúgy felveszik az állatok és az emésztés során az enzimek lehasítják a glükozid komponenst a toxinról, így a felszabadult toxin kifejti hatását. A takarmányok teljes mikotoxin-koncentrációja így általában alábecsült, mivel általános laboratóriumi módszerekkel többnyire csak a szabad toxinokat tudjuk kimutatni.
Ahhoz, hogy helyesen tudjunk védekezni a mikotoxinok ellen, elengedhetetlen, hogy egy olyan mikotoxin-ellenes készítményt alkalmazzunk, amely hatékonyan kezeli az állatok szervezetébe bejutott teljes mikotoxin mennyiséget.
Ennek Európában egyedüliként engedélyezett megoldása a Mycofix® terméksor, mely egyedülállóan, három stratégiával küzd a mikotoxinok ellen.
Enzimekkel specifikusan és visszafordíthatatlanul elbontjuk a trichotecéneket, fumonizineket és zearalenont, melynek során nem képződnek mérgező maradékok és káros melléktermékek. A köthető toxinok (aflatoxin, ochratoxin, ergot-alkaloidok) hatástalanítása a specifikus kötés által történik, valamint a növényi és algakivonatok a toxinok hatásainak kivédésével teszik teljessé a mikotoxinok elleni eredményes küzdelmet.