Napraforgó- és kukoricapiac: gyengébb termés, stabil kereslet

Ukrán, orosz és román veszteségek

Az európai kontinens keleti, délkeleti térségeiben, valamint Oroszország ázsiai területeinek déli vidékein uralkodó nyári szárazság nem kímélte a napraforgót: míg a nemzetközi elemzők júliusban mintegy 28,5 millió hektáron (rekordnagyságú terület) 57 millió tonnát meghaladó napraforgótermés betakarítását vetítették előre a folyó, 2020/2021. terménypiaci évadra (október–szeptember), addig októberben már 51 millió tonnánál kisebb globális volument vizionáltak (1. ábra). Ez 9 százalékkal marad el az előző évi termésmennyiségtől. A napraforgó termelésében egyik szezonról a másikra ekkora léptékű, 5 millió tonna körüli visszaesés példátlan, de még így is a történelem harmadik legbőségesebb magterméséről beszélhetünk, ami 2 százalékkal felülmúlja a 2015/2016 és 2019/2020 közötti öt szezon átlagát. A számottevő kiesés ellenére tehát nem valószínű, hogy a termény ára más olajmagvak jegyzésétől teljesen elrugaszkodva mozogna a következő hónapokban.

A világ vezető napraforgótermelői közül Ukrajnában 16,3 millió, Oroszországban 15,5 millió, az Európai Unióban (EU) pedig 10,3 millió tonna napraforgótermést vártak júliusban. Ukrajnában október 26-ig a napraforgóterület 92 százalékán, közel 5,9 millió hektáron végeztek a betakarítással, a betakarított termésmennyiség 11,6 millió tonna, az átlaghozam hektáronként 1,97 tonna volt (szemben az előző évi 2,42 tonnával). Oroszországban ugyanekkor a terület 91 százalékán, mintegy 7,7 millió hektáron végeztek a napraforgó betakarításával, innen 12,2 millió tonna mag került a tárolókba, az átlaghozam hektáronként 1,57 tonna körül alakult (szemben a tavalyi 1,83 tonnával).

A gyenge terméseredmény és a megcsappant tartalékok miatt az orosz kormány a napraforgómagra jelenleg kivetett 6,5 százalék ad valorem exportvámon felül további korlátozások bevezetését fontolgatja, amivel nyomást gyakorolhat a termelőkre, hogy a terményt az oroszországi feldolgozóknak adják el, ne külpiacokra értékesítsék. Különös tekintettel a rubel exportot ösztönző gyengélkedésére, amit még a globális koronavírus-járvány első hulláma idézett elő a kőolaj világpiaci árának beszakításával.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) júliusi, műholdas távérzékelésre alapozott hozambecslése az EU átlagában még hektáronként 2,46 tonna volt, a tagországok közül Romániában 2,84 tonna, Bulgáriában 2,53 tonna, Magyarországon pedig 3,03 tonna átlagtermést vetített előre. Októberben az EU átlagát 2,15 tonnára, míg Romániáét 2,16 tonnára korrigálták. Bulgáriában már befejeződött a napraforgó betakarítása, és előzetes adatok alapján az idei termésmennyiség 1,6 millió tonna, ami 5 százalékkal kevesebb a tavalyinál, az átlaghozam pedig hektáronként 2,03 tonna (szemben az előző évi 2,31 tonnával). Magyarországon a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) jelentése szerint október közepére a 613 ezer hektár termőterület 99 százalékán végeztek a termény betakarításával, az átlagtermés hektáronként 2,84 tonna (szemben a tavalyi 3,03 tonnával), az összes termés pedig 1,73 millió tonna körül valószínűsíthető, ami 1 százalékkal több a 2019. évinél. A tavaly kis híján 3 millió tonna termésvolument elérő Románia tekintetében nagy a bizonytalanság: még a napraforgó idei vetésterületére sincs megbízható statisztika. Hivatalosan legfeljebb 900 ezer hektárra becsülik a termőterületet, a hektárhozam pedig – helyi szakmai szervezetek vélekedése szerint – jócskán elmarad a 2 tonnától. Az EU idei termésvolumene az október végi becslések alapján alulról súrolja a 8,9 millió tonnát, mintegy 0,6 millió tonnával kevesebb lesz a tavalyinál, és 2 százalékkal alulmúlja a 2015/2016 és 2019/2020 közötti szezonok átlagát is.

Kevesebb olaj, növekvő étvágy

Nyilvánvaló, hogy a világ napraforgó-termelésének visszaesése megköveteli majd a napraforgóolaj és napraforgódara felhasználásának racionalizálását. A napraforgómag növényolajipari felhasználása a várakozások szerint nem éri el a 45,9 millió tonnát a 2020/2021. terménypiaci évadban, 9 százalékkal csökken az előző évihez képest. Ráadásul a nyári szárazság miatt sokhelyütt a termény olajtartalma is alacsonyabb. Mindez az árakban is tükröződik, hiszen mind a szójaolaj, mind a repceolaj olcsóbb a napraforgóolajnál. A napraforgóolaj drágasága visszaveti a felhasználását, például a biodízelgyártásban (ahol egyébként a legkisebb mennyiségben használt alapanyag), többek között Magyarországon is (ahol viszont átlag felett alkalmazzák).

A napraforgóolaj termelésének 2,5 millió tonna körülire becsült csökkenését a pálmaolaj, a szójaolaj és a repceolaj globális termelésének növekedése előreláthatóan bőven ellensúlyozza majd – igaz, az igényeket így is csak a tartalékok rovására lehet kielégíteni (2. ábra). A főbb növényolajok felhasználása becslések szerint nem érte el a 200 millió tonnát a szeptemberben lezárult 2019/2020. terménypiaci évadban, a globális koronavírus-járvány következtében gyakorlatilag stagnált, míg az azt megelőző, 2018/2019. szezonban 8,9 millió tonnával emelkedett. Drasztikus visszaesés csak Kína növényolaj-felhasználásának és külpiaci beszerzéseinek növekedése miatt nem következett be, amit elsősorban az állati eredetű zsiradékok afrikai sertéspestis nyomán jelentkező hiánya magyaráz. A 2019/2020. terménypiaci évadban Kína növényolajimportja közel 1,8 millió tonnával, 72 százalékkal ugrott meg az előző szezonhoz képest. Ezen belül a napraforgóolaj behozatala mintegy 750 ezer tonnával nőtt, és ennek felfutása a nyár végén, illetve az ősz elején nagyban hozzájárult a napraforgómag árának emelkedéséhez. Az előttünk álló hónapokban azonban várhatóan csökken az ázsiai ország kereslete, egyrészt a növényolajok belföldi termelésének növekedése (az Amerikai Egyesült Államokból származó szójabab behozatalának újbóli fellendülése nyomán, a korábbi importkorlátozások felszámolását követően), másrészt a belpiaci kereslet növekedési ütemének lassulása miatt.

Ami a napraforgódara nemzetközi piacát illeti: Kína itt is kiemelkedően fontos tényező, mert noha szójababimportja akár 97 millió tonnára is felszökhet a 2020. naptári évben a 2019. évi 88,5 millió tonnáról, sertéshústermelésének újbóli felfelé ívelése miatt egyelőre más fehérjehordozó takarmány-alapanyagok, így többek között napraforgódara behozatalára is rászorul. Ráadásul szeptember óta a szójabab és a szójadara ára felfelé kúszik, aminek az oka részben az, hogy az argentin termelők a pezó folyamatos, feltartóztathatatlannak tűnő értékvesztése miatt továbbra sem szívesen adnak túl a még tavasszal betakarított terményen (a szójabab értékállóbb, mint a nemzeti fizetőeszköz), részben pedig az, hogy Brazíliában az egyre súlyosabb csapadékhiány miatt erősen megcsúszott a növény vetése. A világ terménypiacait időről időre alapjaiban felkavaró óceáni-légköri éghajlati jelenségek közül a La Niña (a Csendes-óceáni tengerfelszín-hőmérséklet egyenlítő környéki periodikus változásának hideg fázisa, az El Niño ellentéte) bekövetkezésének valószínűsége november–január között pillanatnyilag 80–90 százalék, ami a vegetációs időszakban a megszokottnál lényegesen kevesebb csapadék esélyét vetíti előre Dél-Amerika legfontosabb szója- (és kukorica-) termő térségeiben. Ez meglehetősen pesszimistává teszi a terméskilátásokat, ugyanakkor felértékeli az egyéb fehérjehordozó takarmány-alapanyagokat.

Szűkős exportárualap

A száraz nyár a kukoricának sem kedvezett. Noha elemzők szerint a világ még mindig újabb rekordtermésnek néz elébe a 2020/2021. terménypiaci évadban, az októberben 1159 millió tonna körülire becsült volumen (3. ábra) mintegy 30 millió tonnával elmaradt a júniusban vártnál. Ebben nemcsak a globális termelés mintegy harmadát egymaga előállító USA, hanem Brazília, Argentína, közvetlen környezetünkben pedig Ukrajna és Románia terméskilátásainak derűsből hirtelen borúsra fordulása is közrejátszott.

Ukrajnában október 22-ig az 5,451 millió hektár kukoricaterület 52 százalékán végeztek a betakarítással, a betakarított termésmennyiség 13,1 millió tonna, az átlaghozam hektáronként 4,64 tonna volt (szemben az előző évi 6,58 tonnával). Az összes termés 33,8 millió tonna körül valószínűsíthető (a bőségesebb hozamokkal kecsegtető térségekben még hátra van a termény betakarítása), 6 százalékkal marad el a tavalyitól. Ukrajnában még júliusban is 39 millió tonna körüli rekordtermést vártak, részben a vetésterület példátlan léptékű, 9 százalékos növekedése miatt.

Az EU kukoricatermését 62,7 millió tonna körülire becsülik, ami az előző évinél közel 2 millió tonnával, illetve 3 százalékkal kevesebb. Elemzők ehhez képest júliusban még 66,6 millió tonna kukorica betakarításával számoltak. Romániában – amely tavaly a napraforgó mellett kukoricából is az EU elsőszámú termelője volt –, a keleti megyéket sújtó, augusztusi szárazság miatt 9,7 millió tonna kukoricatermés valószínűsíthető, 28 százalékkal kevesebb az előző évinél. Az átlaghozamot hektáronként 3,7 tonna környékére becsülik, szemben a tavalyi 5,02 tonnával. Franciaország kukoricatermése ugyan az idén sem éri el az előző tíz esztendő 14 millió tonna körüli átlagát, még így is 13 százalékkal több lehet az előző évinél. E növekmény azonban a romániai kiesés felét sem kompenzálja. Magyarországon a NAK legfrissebb jelentése alapján október 28-ig a tervezett 960 ezer hektár 57 százalékán végeztek a kukorica betakarításával, az innen lekerült termésvolumen meghaladta a 4,6 millió tonnát, az átlaghozam pedig hektáronként 8,48 tonna volt (szemben a tavalyi 8,06 tonnával).

A magyar kukorica iránt kifejezetten erős kereslet mutatkozott az előző szezonban, és ez előreláthatóan a mostaniban sem lesz másként. A termény kivitele a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben folyt már a tavasszal, így a nyár végére elfogytak a szabad tartalékok. A legfontosabb exportpiacok közül Olaszországba és Romániába mintegy 280-280 ezer, Németországba 175 ezer, míg Ausztriába 130 ezer tonnával több kukorica ment ki 2020 első hét hónapjában, mint az előző év ugyanezen időszakában. A kimagasló exportteljesítmény nagyban köszönhető a forint gyengülésének, ami vonzóvá tette a terményt az eurózóna vevői számára, valamint a Duna magas vízállásának.

Az EU kukoricából a korábbinál előreláthatóan kevesebbet használ fel takarmányozásra a 2020/2021. szezonban (október–szeptember) (4. ábra), ami a termény viszonylagos drágaságából, valamint az állati eredetű termékek gazdasági recesszió következtében visszaeső termeléséből fakad. Eközben a kukorica ipari felhasználása valamelyest nőhet. Az ukrajnai exportárualap megcsappanása miatt az EU feltehetően több tengerit vásárol majd Brazíliától, Kanadától és Szerbiától. Összes behozatala megközelítheti a 19 millió tonnát, ami csak kevéssel lépi túl az előző szezonban importált mennyiséget. A kukorica EU-tagországok közötti kereskedelme a romániai kínálat megcsappanása miatt 19,2 millió tonnáról 16–17 millió tonna közé eshet vissza, a piac azonban – a koronavírus-pandémia második hullámának elhúzódása ellenére – vélhetően keresleti marad.

A cikk szerzője: Dr. Potori Norbert