Miért érdemes szóját vetni?

2020. évi tapasztalatok, trendek, támogatási aktualitások, jövőkép

A 2020-as év nehezen indult sok gazdálkodó számára, hiszen csapadékhiány jellemezte szinte az egész országot. A gazdálkodók egy része bízott az esőben, ezért időben elvetette a tavaszi kultúráit, míg mások vártak az esőre, ezért csak a legutolsó pillanatban került a földbe a vetőmag, így a vetések időben jelentősen széthúzódtak. Ennek aztán több negatív következménye is lett: akik korán vetettek, ők a gyomokkal küzdöttek, hiszen a kultúrnövény nem tudott olyan gyorsan nőni csapadék híján, mint a gyomok, illetve a gyomirtó szerek hatásossága sem a megszokott volt (itt a sorközműveléssel lehetett a gyomokat kordában tartani), a később vetők egy része pedig a jó kelés után sok csapadékot kapott és emiatt nem tudta a gyomirtást megfelelően végrehajtani. Ezt követően hol több, hol kevesebb csapadék volt, de a szójanövények tudtak fejlődni és termékenyülni, ugyanis a forró aszályos időszak elmaradt. A nyár második felében nagyon sok csapadék érkezett, ekkorra azonban már a gyomirtásra az állományok összezáródása miatt nem volt szükség, inkább a betakarítások indulása volt kétséges. Voltak olyan területek, ahol épp emiatt be sem lehetett takarítani a szóját, vagy éppen csak későn, amikor már a hüvelyekből a magok bizonyos hányada kipergett. Mivel a csapadék eloszlása országos szinten jelentős egyenetlenséget mutatott, ezért voltak nagyon jó termésátlaggal rendelkezők (4-5 t/ha között) és voltak, akik sajnos csak éppen meghaladták az 1 t/ha átlagot. Az országos átlag a szórásnak megfelelően 2,7 t/ha körül alakult, ami már érzékelhető csökkenést mutatott, a korábbi közel 3 t/ha-os átlagértékhez képest.

Az alacsonyabb termésmennyiséget kárpótolta a magasabb ár, amire részben az a magyarázat, hogy a globális piacon befektetők a bizonytalan pénzpiacokból a biztos terménypiacba tették át befektetéseiket, ami árfelhajtó hatású volt. Ami a növénytermesztők számára magasabb árbevételt eredményezett, az az állattartók számára rossz hírt jelentett, hiszen a drágább alapanyag jelentős hatással volt és van a takarmányárakra is.

Sokszor, sok helyen elhangzott már, hogy aki több 10 ha-on termeszt szóját, az ne csak egy fajtában gondolkozzon, hanem válasszon legalább 2-3, a saját földrajzi fekvésének megfelelő tenyészidejű fajtát. A termesztés kockázata nagymértékben csökkenthető, ha nem teszünk fel mindent „egy lóra”! Ne feledjük, hogy a fajták sikerét nagyban befolyásolja az oly sokat emlegetett évjárathatás is!

A 2021-es év tavaszát már meghatározta a csapadékos ősz, ami miatt sokan nem tudták az őszi vetéseket befejezni és így a területekbe tavaszi kultúrák fognak kerülni, többek közt szója. Ezért arra lehet számítani, hogy a vetőmagok iránti kereslet jelentős lesz (amit már most, január elején is érezni lehet), így az árak is várhatóan emelkedni fognak.

A szója terményárának minimális, de nem jelentős csökkenése várható az év folyamán (érdemes elgondolkodni a tavaszi kötéseken), amennyiben a covid-járvány gyengülni fog, ekkor ugyanis a befektetők el fognak fordulni a terménypiactól. Más ágazatok viszont robbanásszerű növekedést érhetnek el. Természetesen ezt befolyásolhatják más hatások is, így az árváltozás mértéke és iránya még bizonytalan.

A támogatások mértékének tekintetében az uniós költségvetés átmeneti éveiben – 2021 és 2022-ben – változás nem várható. A normatív támogatások szintjében az euró árfolyamváltozás hatásai érvényesülhetnek csak (ami jól látszott a 2020. évi bankszámlaegyenlegeken is). A termeléshez kötött támogatások szintje a termőterület változását követi le, tehát ha csökken a terület, akkor az 1 ha-ra jutó támogatás euróban rögzített mértéke növekedni, területnövekedés esetén pedig csökkenni fog. 2023-tól az előzetes információk szerint át fognak alakulni a támogatási rendszer feltételei. A szója termesztésére kapható támogatások összegének nagyságrendje azonban várhatóan megmarad, csökkenésre nem számítunk.

A pályázati források esetében körvonalazódni látszik, hogy módosított kiírások mentén források koncentrálódhatnak a szaporítóanyag-előállítás területére, ami később, 1-2 éven belül, hozzájárulhat a még nagyobb mennyiségben elérhető, jó minőségű vetőmagok piaci jelenlétéhez. Ezen kívül több olyan pályázati lehetőség is várható mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, melyek növelhetik a gazdálkodók versenyképességét a magasabb szintű műszaki színvonal elérésének segítségével.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy önmagában a technika nem elegendő a nagy termésátlagok eléréséhez. Szükséges hozzá fejleszteni a tudásunkat, meg kell találni az adott tájegységhez legjobban illeszkedő fajtákat. Ismerni kell és kordában kell tudni tartani a területre jellemző gyomokat és más kártevőket. Nem utolsósorban pedig folyamatosan figyelni kell a piaci viszonyokat, hogy a lehető legjobb áron adhassuk el a terményt.

Ha fentiek mind sikerültek, akkor már csak azt érdemes szem előtt tartani, hogy ha a kötésekkel egy biztos, jó árat elértünk, akkor ne bánkódjunk az áremelkedés esetén. Hiszen az előre általában nem kiszámítható, így a kockázat kiküszöbölését fizettük meg a kötéssel és a közel 75 ezer forint/ha termeléshez kötött támogatással együtt biztos árbevételt tudhatunk a zsebünkben.

Hogyan látja Polgár Zoltán a jelenlegi szójapiacot a felvásárlási ár alakulásának tükrében? Merre mozdulhat tovább az ár?

Az előrejelzések szerint a fő olajosmag-termelés az EU-ban csaknem 6%-kal csökken évről évre, ezen belül a repce, mint fő olajos növény vetésterülete 2019/2020-ban drasztikusan, 19%-kal lett kevesebb. Ennek fő oka a 2018 nyarán, őszén jellemző aszályos időjárás és magas kártevőnyomás – ezért jelentős területeket kellett újra vetni –, ill. a neonikotinoid tartalmú rovarölő szerek 2018-as betiltása. Ezek együttes hatása járult hozzá nagyban a csökkenéshez, ami a legkisebb repcetermést eredményezte 2019/2020-ban 2007/2008 óta. Ezt a napraforgó +3%-os és a szójabab +1% vetésterület növekedése nem tudja ellensúlyozni.

Az egyre csökkenő árualap folyamatos keresletet generál az olajosmag piacon, ami napról napra tapasztalható a szójabab-kereskedelemben is.

Az elmúlt 2 évben a világpiac egyik meghatározó vásárlója, Kína szójabab importja jelentősen csökkent az afrikai sertéspestis miatt, a hivatalos adatok szerint 2019-ben 140 M db állatot kellett megsemmisíteni, azonban a becslések szerint ez 220 M db lehetett. Ennek következtében a 2017/2018-as 94,1 M tonnás import 2018/2019-re lecsökkent 84 M tonnára, de a járvány megfékezését követően az állami tulajdonú COFCO Intl. előrejelzése alapján 2020-ban már elérheti a rekord magas 100 M tonnát.

Meglepő módon a biodízel-felhasználás nem csökkent a koronavírus-járvány 2. súlyos időszakában, ezért várhatóan a nyári hónapokban újra beinduló világgazdaság tovább növeli a biodízel használatát, így az olajosmag iránti igényt.

Jelenleg a szójabab ára 6 éves csúcson van a chicagói tőzsdén, 13,75 $/bushel körül mozog. Ez az ár a 2020. májusi árakhoz (8,35 $/b) képest 60%-kal magasabb és a tartós dél-amerikai szárazság, a vártnál gyorsabban fogyó globális készletek még emelik az árszintet.

Ez a tendencia a hazai árakban is megmutatkozik, az aratás elején kialakult 125.000 Ft/t-s telephelyi ár mostanában 168.000 Ft/t körül van.

A spekulatív tőke („hedge found”) fontos szerepet játszik a szójabab, az ezzel gyakran együtt mozgó szójadara és szójaolaj chicagói árának alakulásában. Ezt az arányt jelen időszakban kb. 30–40%-ra teszik. Kérdés, hogy a koronavírus-járvány elmúltával ezeknek a befektetési alapoknak hány %-a keres magának helyet más pénzpiacokon, és milyen ütemben. Az elemzők egységes várakozása szerint ez csak kisebb korrekciót fog jelenteni az árak alakulásában, így a közelmúlt trendje nem fog számottevően változni az új termésig, ill. valószínűleg azt követően sem.

A pénz beszél, avagy jön a KAP! Küszöbön az agro ökológiai alapprogram (Eco-schemes) és a termeléshez kötött támogatásban is kiemelt szerep jut a hüvelyes növényeknek

Sikeres évet tudhatnak a szójatermesztők maguk mögött, hiszen az előző évi 200.000 Ft-t körüli hektáronkénti profit pedig tovább növeli a szója versenyképességét.

Az eredményességhez hozzájárul, hogy a bő termő fajták egyre inkább párosulnak a sikeresen alkalmazható gazdálkodási gyakorlattal. A stabilizálódni látszó 2,7 t körüli országos termésátlag és a magasnak mondható, kb. 115.000–120.000 Ft/t-ról induló és onnan intenzíven emelkedő értékesítési árak mellett egy másik jelentős ösztönző tényező is hozzájárul a szójatermesztés sikeréhez.

A szójatermesztők körében a TERMELÉSHEZ KÖTÖTT KÖZVETLEN TÁMOGATÁS egy jól ismert, ösztönző faktor. A 2019-ben a jogosultság feltételeit teljesítő – úgy, mint pl. a minősített vetőmaghasználat – szójatermesztők ezen a jogcímen több mint 69.000 Ft összeget kaptak hektáronként. Ez a kiemelkedő támogatás 2020-as termésű szójabab után még magasabbra emelkedhet. Ennek fő oka, hogy a támogatás összege euró alapú, azaz előre évekre euróban lett megállapítva. A támogatás annak fajlagos mértékének meghatározása után viszont forintban kerül kifizetésre.

A szemes fehérjetakarmánynövény-termesztés támogatás szempontjából kardinális napon, vagyis 2020. 09. 30-án az átváltás tekintetében kedvező szinten állt az árfolyam.

Hogy miért olyan fontos nap az a szeptember vége?

Az átváltási árfolyam ugyanis a vonatkozó EU-rendelet alapján az Európai Központi Bank által 2020. október 1-jét közvetlenül megelőzően megállapított utolsó árfolyam. Míg ez az árfolyam 2019-ben 335 Ft/€ körül alakult, addig egy évvel később, 2020-ban az átváltási napon már ~30 forinttal magasabb értéknek örülhettek a termeléshez kötött támogatást igénybe vevő szójatermesztők.

Biztató a jelen, de mit hozhat a jövő?

A szója a nem csupán a klímaváltozás, hanem az új KAP egyik nyertesévé is válhat. Jelentősen lesznek ugyanis anyagilag ösztönözve az átmeneti időszakot követően, vagyis 2023-tól a gazdák, hogy még többet tegyenek a klímacélokért. A mostanában sokat emlegetett eco-scheme / öko rendszerek egy új, többlet környezeti vállalásokat ösztönző rendszer lesz. Az új zöldítésként is emlegetett alapprogram várható mértéke a terület alapú támogatásnak a 20 illetve 30%-a között alakulhat.

Az 1. pillérben megjelenő lehetséges agro-ökológiai támogatás elemei még nem ismertek, viszont várhatóan megtalálható lesz köztük az ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS is.

A másik sokat emlegetett fogalom a green deal. Az óriási összegeket mozgósító Európai Zöld Megállapodás célkitűzése szerint 2030-ig a tagállamoknak – európai uniós átlagban – el kell érni a mezőgazdasági területeken belül a 25%-os ökológiai gazdálkodási területarányt.

Hogy profitálhat ebből a szója?

A válaszért nem is kell messze mennünk. A szomszédos Ausztriában egyre több gazda tapasztalja meg, hogy a szója kiválóan termeszthető bio körülmények közt is. Ennek eredményeképp az összesen 69 000 hektáron termesztett szója bio részaránya Ausztriában elérte a 39%-ot!

A több mint 26.000 hektáron termesztett bio szója a magyar határral szomszédos ausztriai Burgenland tartományban pedig már 50%! feletti részesedéssel bír.

Érdemes-e hazai tekintetben nagyon rövid vagy hosszú tenyészidejű fajtát választani?

2020-ban közel 60.000 ha-on termesztettek szóját Magyarországon. Kimondott agrárstratégiai cél, hogy évről évre növekedjen a hazánkban előállított szója mennyisége. A kitűzött cél eléréséhez egyértelműen növelni kell a vetésterületet, de emellett ugyanolyan fontos feladat a gazdálkodás szakmai színvonalának a folyamatosan fejlesztése is.

A fajtaválasztás során természetesen az egyedi értékmérő tulajdonságokat kell figyelembe venni, mérlegelni, amelyek közül az egyik legfontosabb a tenyészidő.

A szója esetében is igaz, hogy a hosszabb tenyészidő magasabb terméspotenciállal jár, de sokan esnek abba a hibába, hogy nem a megfelelő éréscsoportba tartozó fajtát vetnek.

Olyan fajtát kell választani, ami az adott területen egy átlagos évet feltételezve biztonságosan betakarítható!

Magyarországon sok helyen termesztenek szóját az északi országrésztől a déli határig. Az eltérő klimatikus körülmények miatt az ország északi, hidegebb, esetleg a tavasszal később művelhető termőterületein az igen korai (000), és a korai (00-0) fajták termesztése vált be, a déli területeken a középérésű (I.) fajták is nagy biztonsággal beérnek.

A túl hosszú tenyészidejű fajták (II.) választása esetében megnő a kockázata annak, hogy akár már egy átlagosan csapadékos időjárás esetén is nem lehet megfelelően és veszteségmentesen betakarítani a termést. Az elhúzódó betakarítás rontja a gazdálkodás eredményességét (érésgyorsítás válhat szükségessé, beltartalmi minőségromlás, pergési veszteség…), és emellett a munkacsúcsok egybeesése is gondot okozhat. Emiatt nem véletlen az, hogy az ilyen érésidejű szóják nem terjedtek el Magyarországon. Termesztésük egy olyan kockázatot jelent, amit nem érdemes és szabad vállalni.

A nagyon rövid tenyészidejű fajták vetésterülete évről évre nő. Köszönhető ez annak, hogy egyrészt ebben az éréscsoportban is átlag feletti, akár 4,5 t/ha terméspotenciálú, illetve kiemelkedően magas fehérjetartalmú fajták érhetők el, másrészt vannak olyan hazai termőtájak, ahol ez az éréscsoport az, ami sok év átlagában bevált.

Egy ígéretes fejlődési lehetőség a nagyon korai fajták másodvetésű termesztése. Ez gyakorlatilag egy árpa vagy búza tarlóba való direkt vetést jelent minimális egyéb művelési költséggel. Ebben az esetben a csapadék esetleges hiánya jelent kockázatot ott, ahol az öntözés nem megoldott. Egy átlagos évben akár 1,5–2 t/ha termés is elérhető, ami kiegészülve a fehérje céltámogatással az adott gazdasági évben egy adott területre garantált pluszjövedelmet jelent!

A szójatermesztés küzdelmei az időjárás, a talajművelés, a gyomnyomás és hatóanyag-kivonások tükrében

Hazánkban a szója termesztése kihívásokkal teli feladat, de az egész országban megtalálhatóak azok az ökológiai feltételek, amelyek között kellő szaktudás birtokában érdemes szóját vetni.

A szójával foglalkozó hazai szakemberek örök érvényű szabályként említik: „Ez a növény a vetésváltásban oda való, ahol szemes kukoricát is kiváló hatékonysággal tudunk termelni.” A szójának – csakúgy, mint a kukoricának – a kiegyenlített fejlődéshez szükséges hőösszeg- és vízigénye viszonylag magas, emiatt azokon a termőhelyeken válik jövedelmezővé a termesztése, ahol kedvező a mikroklíma. Azaz a tábla fekvése biztosítja az adott fajta számára szükséges mennyiségű napsütést, könnyen melegedő, mély termőrétegű és jó vízgazdálkodású a talaj, és ha nem öntözhető a terület, akkor viszonylag egyenletes a csapadék eloszlása. A termelési szükségleteket megismerve sajnos sokan mégis visszavonulót fújnak ahelyett, hogy szakmai alapon döntenének. Pedig meggyőződésünk, hogy még számos térségben kiaknázatlanok a szójatermesztés lehetőségei, amely kiemelkedően jövedelmező, a vetésforgóban is többszörösen hasznot hozó ágazattá fejlődhet.

Az időjárást ugyan nem tudjuk befolyásolni, de a szójatermesztést megnehezítő hatásait (például csapadékhiány, egyenetlen csapadékeloszlás) képesek vagyunk mérsékelni. A jövedelmező szójatermesztés hatékonyan elősegíthető a megfelelő talajnedvesség biztosításával. Ehhez szükség van az időben és okszerűen elvégzett – mélyítő jellegű, a csapadék befogadására alkalmas – talajművelési beavatkozásokra és a megfelelő szervesanyag-gazdálkodásra, növelve a talaj vízbefogadó, nedvesség- és tápanyag-szolgáltató képességét. Az így művelt területeken a szója megfelelően fejlődhet és képes lehet az elvárt termésmennyiségre, a klímaérzékenysége pedig csökken.

Vetéskor törekedjünk az egyenletes vetésmélységre, a homogén és dinamikus keléshez szükséges talajnedvességre. Ehhez a területen az alapművelést jóval a vetés megkezdése előtt, kora tavasszal munkáljuk el, hogy ülepedett és a talajkapillaritásnak köszönhetően visszanedvesedő feltalajunk alakuljon ki. A gyorsan száradó területeken magágyat csak akkor készítsünk, ha az alapművelés elmunkálása nem sikerült jól. Ne műveljük túl a talajt, ne porosítsuk a magágyat! Az ebben az időszakban elvégzett sekély bolygatás a szója kelési feltételeit rontja, és akár 15–20 mm nedvesség elvesztését jelenti a talajfelszín-közeli rétegeiből. A vetést a mai korszerű, sűrű soros gabona- vagy szélesebb sortávon dolgozó szemenkénti vetőgépekkel jó minőségben el lehet végezni.

Ebben a nedvességtakarékos technológiában a vetés idejére már rendszerint gyomosodni kezd a tábla. Ám a jó hatékonyságú pre-post gyomirtási beavatkozásokkal a kiváló minőségű vetőmag elvetését követően a már megjelent gyomok a megfelelő herbiciddel irthatók, miközben a bolygatatlan talajban a nedvesség megőrzésével elősegítjük a szója robbanásszerű csírázását és az állomány egyenletes fejlődését.

A gyomosodással szemben később is fel kell lépni. Szójában korábban is kevés gyomirtószer-hatóanyag állt rendelkezésre, és a helyzetet tovább rontották a hatóanyag-kivonások. Ezért egyre terjednek a mechanikai gyomszabályozás módszerei, van, ahol önállóan, máshol a herbicidekkel kombinálva. A fiatal szójanövényeket a gyomfésű alkalmazásával is gondozhatjuk, a szélesebb sortávon termesztett szójákban pedig lehetőség van a mechanikai gyomirtásra, sorközművelők alkalmazásával. A sűrű sorokban vetett állományokban, ahol az állománysűrűség akár 60–70 növény/m2 is lehet, a gyorsan fejlődő fajták jelentős gyomelnyomó képességére is alapozhatunk.

Javaslataimmal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy napjaink változatos körülményei között a szója termesztésének irányelveit – termőhelyválasztás, fajtahasználat, szaktudás, agronómiai és műszaki háttér – egymással kombinálva szükséges alkalmazni a jövedelmező, hatékony és fenntartható termelés érdekében.

A jövedelmezőséget jelentősen befolyásoló tápanyagellátás szójában

A szója tápanyagellátás tekintetében különleges növénynek tekintendő. Pillangós növény, ami térségünkben nem őshonos. A szójánál a pillangós-rizóbium kapcsolat kialakulása nem feltétlenül mindenhol jön létre, hiszen a szója fajspecifikus rizóbium társa (Bradyrhizobium japonicum faj) sem őshonos. A kapcsolat hiánya rendkívül súlyos következményekkel jár: terméscsökkenés (1–1,5 t/ha), fehérjecsökkenés a termésben (3–5% abszolút értelemben). A működő szimbiotikus kapcsolatban (egészséges gümők a gyökérzeten) ezek a baktériumok a gazdanövény N-szükségletének jelentős részét képesek a talajlevegő nitrogénjéből biztosítani és minden bizonnyal ráhatásuk van a többi tápanyag felvételére is. A szója táp­anyagellátásánál központi kérdésnek tartom a megfelelő gümőképződést, mely jó minőségi oltóanyag megfelelő használatával érhető el.

Alaptrágyázás: hazánkban a nagyüzemi mezőgazdaság kemizálásában tápanyag-gazdálkodási területen jelentős mérföldkőnek számított a 1970-es évek végére kidolgozott MÉM-NAK által jegyzett „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer” létrejötte. A számítástechnika térnyerésével különböző tápanyagtervező szoftvereket készítettek, melyek többé-kevésbé ezekhez az elvekhez nyúltak vissza. Ezek az algoritmusok is folyamatosan újulnak, de alapjaik a MÉM-NAK irányelvekből eredeztethetők. A tápanyagtervezés legfontosabb alapadatául akkor is, jelenleg is a megfelelően megvett és vizsgált talajminta szolgál(t). A talajvizsgálat ugyanazon adatokat mérte az 1980-as években, mint 2020-ban…csakhogy eltelt 40 év! A talajvizsgálatra alapozott tápanyagtervezés híve vagyok, ám a programok által kiszámolt tápanyagigénynek felülvizsgálatra kell kerülnie. (Égetően szükséges a talajvizsgálati és a tápanyagtervező módszerek markáns továbbfejlesztése, nem csak a szójánál.)

Tenyészidőszakban alkalmazott tápanyag-kijuttatás: ha az egészségi állapotunkról szeretnénk tájékozódni, vérvételre megyünk. Ha növényünkről szeretnénk információt kapni, a levélanalízis csak keveseknek jut eszébe, pedig a növényeknél ez lenne a „vérvétel”. A fejtrágyázás, a tápanyaggal való lombpermetezés többnyire vaktában történik, így gyakran felesleges költségnövelés. Ezek elhagyásával olyan költségeket kell hadrendbe állítani, amelyek nemcsak a saját árukat hozzák vissza, hanem azon kívül többletet is adnak. Ehhez biztosít korrekt kiindulópontot a levélanalízis, ok-okozati beavatkozásokra lehetőséget adva.