Precíziós mezőgazdaság a valóságban: ezeket vizsgálták a gyakorlati szakemberek

Tartalomjegyzék

Már a negyedik évfolyam szakmai továbbképzése folyik a precíziós mezőgazdasági szakmérnök szakirányú továbbképzési szakon a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi karán. A járványhelyzet ezt a képzést is kihívások elé állította, bár az elzárkózás lehetőségeket is tartogat: alaposan fel lehet készülni a záróvizsgákra, illetve több időt lehet fordítani a diplomadolgozatok elkészítésére. A januári – keresztféléves – záróvizsga témáiban érdekes gyakorlati kérdéseket jártak körül a végzős agrárszakemberek. A helyspecifikus gazdálkodás számos szempontrendszer szerint megközelíthető. A technika fejlődése újabb eszközöket ad a kezünkbe, a digitalizáció fejlődése és agráriumba integrálása – vagy az agrárium digitalizációba integrálása, kinek, hogyan tetszik – lehetővé teszi, hogy a gazdálkodást egyre inkább az adatokra alapozva végezhessük. A szakmában szükséges jártasságot bizonyítandó diplomamunkák az idei évben is arról tanúskodnak, hogy rengeteg olyan vizsgálandó nézőpontja van a precíziós gazdálkodásnak, amely akár az oktatóknak is hasznos információként szolgál a legfrissebb eredmények mélyebb megértéséhez. A dolgozatok témái lehetőséget adnak arra, hogy ki-ki a saját érdeklődése szerint szemezgessen. A technológia terjedésével a szaktanácsadás módszertana és tartalma is folyamatos – és a járványhelyzet miatt meglehetősen dinamikus – fejlődés alatt áll. Mára már nem kérdés, hogy a digitalizáció felé mozdul el a gyakorlat. Az európai országok eltérő szaktanácsadásának összehasonlítása, a jó gyakorlatok átvétele legalább ilyen fontos témakör. És ha már külhon: a tudástranszfer eredményeként a távérzékelési eszközök használata a szlovák Kisalföldön is hatékonyan alkalmazható, amennyiben erre a gazdálkodók irányából is megvan a nyitottság. A gépesítési oldalról a műtrágyaszórók dózisváltás pontossága, annak ismerete fontos adalék a gazdálkodói döntések során, ugyanakkor az évek óta gyűjtött tapasztalatok – nem tagadva a nehézségeket, kihívásokat és a buktatókat se – szintén hasznosak lehetnek azért, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessék el a technológiaváltók, amelyeket sokan keserűen tapasztaltak meg. Elolvasva a növénytermesztői szemmel írt dolgozatokat a búza differenciált vetésének eredményeiről, a frissen művelésbe vont és precíziós szemléletű technológiával termesztett kukoricáról vagy a széles sortávú repce vetéséről mind-mind olyan anyagot és bizonyítékot ad a precíziós gazdálkodás számára, amely meggyőző eszközt jelent a technológia bevezetése mellett érvelők számára. Bátran ajánlom tehát a következő összefoglalókat azoknak, akik a szántóföldi növénytermesztés és a precíziós technológiák iránt érdeklődnek.

Precíziós technológiával művelt széles sortávú repcevetés értékelése

Vadász Nóra diplomadolgozatában a széles sortávú repcetermesztés bemutatásán keresztül vizsgálta azt, hogy milyen előnyei vannak a precíziós gazdálkodásnak, valamint az új technológia milyen hatással van a növények fejlődésére. Megoldást keresett arra, hogyan tudnák az egyre szigorodó szabályozások mellett legalább a hagyományos technológiának megfelelő termésszintet elérni úgy, hogy közben a költségeiket csökkentik. Az őszi káposztarepce meghatározó szerepet tölt be a vetésforgóban, viszont a szántóföldi növények között a legköltségesebbnek számít. Nóra vizsgálatait Veszprém megyében, Mezőlak határában, a családi tulajdonban lévő Finorak Kft. területén végezte, ahol édesapja 2018-ban kezdett el foglalkozni a precíziós gazdálkodással. Az új technológia bevezetését náluk két fő indok határozta meg. Egyrészt a gépállomány cseréje, korszerűsítése időszerű volt, így olyan gépeket vásároltak, amelyek minden, a mai kornak megfelelő technikával felszereltek. Másrészt az állandó inputanyag-drágulás miatt szeretnék csökkenteni azok felhasználását, ezáltal minimalizálni a költségeket. Ezektől a lépésektől pedig gazdaságuk jövedelmezőségének javulását várják. Diplomadolgozatában a gabonasortávra vetett és a 75 cm sortávolságra vetett őszi káposztarepce technológia közti különbségeket vizsgálta, valamint bemutatta a precíziós műtrágyázás szervezését és megvalósítását.

A kísérletet Nagyacsád község határában állította be, a vizsgált tábla nagy része kötöttebb agyagos, de vannak benne homokos-kavicsos részek is. Mindegyik technológiát a munkagépek szélességéhez igazítva, 9 méteres szélességű parcellákon alkalmazta. A műtrágya-kijuttatási térkép létrejöttéhez szükség volt a talajvizsgálati eredményekre, a belőlük készült homogén zónatérképre, a céltermés térképre, a tervezett növény tápanyagigényére, az elővetemények hozamadataira, és szármaradvány mennyiségére, valamint a kiértékelt NDVI-felvételekre. Mindezekből a ProPlanta program segítségével meghatározta a kijuttatandó hatóanyagokat. Majd e mennyiségek és a mérlegszemlélet szerint megállapította a választott műtrágyaféleség dózisait. A kísérlettáblájában a céltermést 3,5–4 tonnára tervezte. A felsorolt információk alapján határozta meg, hogy a komplex, ez esetben 8:24:24-es műtrágyából milyen dózisokat juttassanak ki művelési zónánként. A tavaszi fejtrágyázást két kijuttatással végezték el. Az adagolásnál a komplex műtrágya nitrogénmennyiségét leszámítva, a fennmaradó rész 60 százalékát az első alkalommal, míg a 40 százalékát a második alkalommal szórták ki. A kijuttatott műtrágya első alkalommal CAN, második alkalommal 27 százalékos MAS volt. 2020. szeptember 5-én vetettek. Mindegyik technológiát a munkagépek szélességéhez igazítva, 9 méteres szélességű parcellákon állították be. A hagyományosan vetett hibridekből így 72 sort, a széles sortávúból pedig 12 sort vetettek. A széles sortávú technológiában a vetést 75 cm-re, 250 ezer tő/ha vetőmagnormával a szemenkénti vetőgéppel (Väderstad Tempo T6) végezték, ami pontosabb mélységtartást és magkijuttatást tesz lehetővé. Továbbá ezzel a géppel kijuttatható vetéssel egy menetben starter műtrágya és mikrogranulátum is, így kevesebb a taposási kár és csökkenthető a kijuttatási költség. A hagyományos technológiában a repcét Väderstad Rapid gabonavetőgéppel vetették, 12 cm sortávra. A vetőmag mennyisége 500 ezer tő/ha volt. Ez a vetőgép sem műtrágya, sem mikrogranulátum kijuttatására nem alkalmas. Így külön menetben kellett elvégezni a starter műtrágyázást, ami azt jelenti, hogy a precíziós technológiával szemben egy menettel többet kell beiktatni.
A két technológia közti különbségeket több szempont szerint vizsgálta. Először összehasonlította a növények kezdeti fejlődését és kelési tőszámot számolt. Mindegyik kísérleti parcellában három helyen nézte meg a kikelt repcéket. A hagyományos művelésűekben 1 m2-es mintaterületet jelölt ki, a széles sortávnál pedig soronként 13,3 folyóméteren számolta a növényeket és számolt egy átlagos tőszámot hektárra vetítve.

Október végén összehasonlította a két technológia növényeinek gyökérzetét. A növények fejlődését NDVI-felvételeken is nyomon követte. Elvirágzás után megszámolta a repcék elágazásait 10 növényen, mindhárom hibridnél mindkét technológiában. Végül pedig összehasonlította a hozamadatokat. A különbségek már a kelésnél szembetűnőek voltak. A szemenkénti vetőgép pontosabb kijuttatása miatt a magok 5,3 cm távolságra kerültek egymástól a sorban, a nagyobb térállás miatt nem gátolták egymás csírázását, így egyöntetűbb, gyorsabb kelés valósult meg. A vetés után 10 nappal, a nagyobb hellyel rendelkező növényeknek a sziklevél mellett már két nagyobb valódi levelük volt, míg a gabona sortávú vetésnél épp, hogy megjelentek az első kis levelek. A széles sortávra vetett hibridek fejlődése továbbra is sokkal egyöntetűbb és kifejezőbb volt, mint a gabona sortávra vetett növényeké. Megvizsgálta a növények gyökerét is, amelyeken szintén meglátszott a különbség a két technológia között. Az elágazások számának tekintetében megállapítható volt, hogy mindegyik hibrid esetében több elágazást fejlesztettek a széles sortávra vetett növények. Az elágazások számának növelése azért különösen fontos, mert sok veszteséget lehet vele elkerülni egy olyan tavaszon, mint a 2020-as, amikor a fagy miatt lehullott a főhajtás virágainak nagy része, a mellékhajtásokon lévők viszont nem szenvedtek károsodást. A betakarításkor hozammérés után egy hozamtérképet is készítettek, összességében 2,5 t/ha táblaátlagot realizáltak. Ez a hozam a tavaszi csapadék minimális mennyiségét és a talaj adottságait tekintve megfelelőnek tekinthető. A hozamtérképet és a nitrogén-kijuttatási térképeket összehasonlítva megállapította, hogy a jobb adottságú részeken, ahova kevesebb nitrogént juttattak ki, 2,5– 3,3 t/ha között változott az átlagtermés. A homokosabb, sülevényes részeken a növények jobban megsínylették a száraz időjárást, mint a jobb vízgazdálkodású és ezzel összefüggésben jobb tápanyag-szolgáltató foltokon. A széles sortávú technológia mindegyik hibrid esetében meghaladta a gabona sortávú vetés termésmennyiségét. A 2019–20. évben a két technológia között a költségkülönbség 16.217 forint volt hektáronként a széles sortávú vetés javára. A vetőmag feleannyiba került a széles sortávúnál, valamint egy műtrágyaszórás költségét is meg tudták takarítani a vetéssel egy menetben történő startertrágyázással.

A műtrágyázáshoz képest nem nagy részt tesz ki a vetőmag és a vetés költsége, viszont itt nagyobb mozgástere van a gazdának a kiadások visszaszorításának tekintetében. A precíziós technológia, a térkép szerinti műtrágya-kijuttatás pedig ennek a termesztési elemnek a folyamatos optimalizálását is lehetővé teszi – írta Nóra.

A kísérlet igazolta az elvárást, miszerint a csökkentett vetőmagnormával 75 cm-re vetett repce terméseredményben tudja ugyanazt, mint a gabonasortávon vetett. A növények teljes mértékben kihasználták a rendelkezésükre álló nagyobb teret és a feleakkora mennyiséggel vetett repce termésben kompenzálta a sűrűbb állományt.
A kezdetektől fogva jobb fejlődési erély volt megfigyelhető, ami később a termésben is megmutatkozott. Mindhárom kísérletben szereplő hibrid termesztése rentábilis volt. Ősszel megfelelő mennyiségű csapadék segítette a kelést, valamint a talaj is jó állapotú volt. Ez különösen a széles sortávú vetés szempontjából, a csökkentett tőszám miatt volt igen jelentős tényező. Tavasszal viszont a csapadékhiányos helyzetben előnyben volt a széles sortávú vetés, ahol egységnyi területre kevesebb növény jutott, így jobban tudott hasznosulni a talaj minimális vízkészlete. Nóra szerint a jövőben mindenképp érdemes folytatni és tökéletesíteni ezt a technológiát.

Őszi búza differenciált vetésének hatásai a mennyiségi paraméterekre

A Baranya megyei Újpetrén élő Jávorka Dénes kísérletében az őszi búza Variable Rate (VR, változó tőszámú) vetésének a termésmennyiségre gyakorolt hatásait vizsgálta. A VR vetés Magyarországon főként a tavaszi kultúrákra és közülük is a kukoricára jellemző, de az őszi vetésű kultúrák esetében még szinte ismeretlennek mondható. Nagyon kevés termelő rendelkezik olyan kalászos vetőgéppel, ami alkalmas lenne a változó tőszámú vetéshez és sajnos még kevesebb használja ki a vetőgépekben rejlő lehetőségeket. A kísérletbeállítás az Agricola 2011 Kft., valamint a Kaposvári Egyetem közreműködésével valósult meg. A fiatal szakember a vizsgálatok során arra volt kíváncsi, hogy a kukorica differenciálási módszere alapján elvetett őszi búza milyen termésreakcióval válaszol. Az angol SOYL precíziós mezőgazdasági szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat és a hazai képviselője, a Danuba Kft. által javasolt technológia a következő: az őszi vetésű kultúrák esetében a gyengébb adottságokkal rendelkező zónákra egy megnövelt tőszám, míg a jobb zónákra egy csökkentett tőszám kerüljön. Tavaszi vetésű kultúrák esetében a javaslat ennek az ellenkezője. A jobb területekre több vetőmagot ajánlanak. Dénes a hagyományos mintavétellel szemben az egyes mintavételi pontok 20 méter sugarú köréből vett véletlenszerűen egyes almin­tákat (20 db/mintavételi pont). A kapott adatok alapján alakította ki a vetéstervet. A kísérleti táblát 8 zónára osztotta, továbbá 4 kontrollcsík került a térképre. A legkisebb vetőmagdózisú zónát 187, a legnagyobbat 226, a kontrollcsíkokat pedig egységesen 205 kg/ha mennyiséggel vetették el.

A kísérlet költségei

Az input anyag nettó bekerülési költsége hektáronként 133 585 forint, a vetőmag költsége 143 ezer forint volt tonnánként. A gabona nettó értékesítési árát tonnánként 48 ezer forinttal számolták. A betakarítási eredmények jelentős mértékű heterogenitást mutattak. A legjobban teljesítő 3 zónában 10 t/ha felett volt a termés. Ebből a 3 zónából egy volt kontroll zóna, ahol 205 kg/ha volt a vetőmagdózis, míg a másik két zónában 218 kg/ha, illetve 187 kg/ha eredményt mértek. A legrosszabb eredményeket hozó 3 zóna 5–6,5 t/ha közötti termésmennyiséget hozott. A precíziós mezőgazdasági szakmérnök a zónák jövedelmezőségét az ArcGIS segítségével térképen is ábrázolta. A választott tőszám termésreakciójának ábrázolásához a zónákat több részre kellett felosztani. Az egyes zónák jövedelméhez hasonlította az adott zónához tartozó kontrollcsíkból származó eredményeket.

Dénes következtetése szerint a precíziós szántóföldi növénytermesztésen belül a differenciált vetőmag-kijuttatás a jövőben elengedhetetlen. Erre világít rá az elvégzett kísérlet is, amiben a kukorica differenciált vetési elvét alkalmazta őszi búza esetében. A jó minőségű, humuszban gazdag talaj jó tenyészterületet biztosít a növényeknek, ezért az ilyen területekre sűrűbben juttatható ki a generatív szaporítóanyag, mivel több a felvehető tápanyag és a víz a növény számára. A kísérletben arra kereste a választ, hogy ezen elv alkalmazása esetén is sikeres lehet-e az őszi búza termesztése. Fontos, hogy alapvetően a terület heterogenitása határozza meg a differenciált vetőmag kijuttatását, valamint a tápanyag-utánpótlás szükségességét. Minél heterogénebb egy tábla, annál indokoltabb az input anyagok differenciálása. Sajnos a 2020-as év agroökonómiai feltételei nem voltak optimálisak a gabonater­mesztés számára. Az őszi bokrosodáskor, valamint a kalászhányás és virágzás időszakában jellemző aszály kedvezőtlen hatással volt az őszi búzára. A legrosszabbul teljesítő zónában a rosszabb talajadottságok, a csökkentett tőszám és a száraz időjárás különösen negatívan hatott a termés mennyiségére. A legjobb eredményeket produkáló két zónában sikerült 320 ezer Ft/ha feletti jövedelmet elérni. Ezekről a területekről több mint 10 t/ha volt az őszi búzatermés mennyisége. Az eredményekből az derült ki, hogy az EC-mérés alapján elvégzett zónalehatárolás helyes, továbbá a választott tőszám a kontrollhoz képest az esetek többségében jövedelmezőbb volt. Mindez annak ellenére, hogy nem egy őszi búza-specializált vetési térkép alapján juttatták ki a vetőmagokat. Megállapítható, hogy a differenciált vetőmag-kijuttatással kedvezőtlenebb feltételek mellett is növelni lehet a növénytermesztés jövedelmezőségét. Ezért a területen folytatni kell a differenciált vetés alkalmazását – írta Jávorka Dénes.

Kukorica kultúrnövény fejlődésének nyomon követése precíziós eszközökkel, első alkalommal művelésbe vett terület esetén

A Győr-Moson-Sopron megyei Egyházasfalun gazdálkodó Derdák Gábor egy első alkalommal termelésbe vont 8 hektáros területét monitorozta különböző precíziós módszerek segítségével. Ellenőrizte a vetés pontosságát, a gyomirtás sikerességét, valamint a növényállomány fejlődése során bekövetkező változásokat. A vizsgálat a technológia anyagi vonzatait is érintette. A műholdas vizsgálatoknál a Sentinel-2 műhold képfelvételeinek kiválasztását online felületen végezte, a tenyészidőszak során 17 alkalommal készültek használható felvételek a területről. A kiértékeléshez a Quantum GIS nyílt forráskódú szoftvert használta, minden egyes nap értékeléséhez elmentette és elemezte a True Color, a False Color, illetve az NDVI képeket. Drónos vizsgálatokat is végzett a felvételezésre, egy DJI Mavic Mini típusú, pilóta nélküli gépet használt. A 2020. április 16-i vetést bérvállalkozó végezte, a tervezett vetőmag mennyisége 72 ezer szem/ha volt. Az ellenőrzés során vett minták bizonyították, hogy az átlagos magtávolság 18,5 cm volt. Ez hektáronként 72 ezer magszámot jelent. A gyomirtós kezelés után az előírt várakozási határidők leteltével a területen 24 véletlenszerűen kiválasztott helyszínen végezték el az állomány monitoringozását. Ennek két célja volt: a gyomirtó szer hatásának ellenőrzése és a kultúrnövény kelésének felmérése. A felvételezés alapján megállapították, hogy a növényvédő szeres kezelés hatékony volt. A betakarításnál az átlagos nedvesség a kombájnban mérve 24,1 százalékos, a kézi mérőműszerrel megmért mintáknál 22 százalék volt. Ez a 2,1 százalékos különbség hektáronként 360 kg kukoricát jelent, ami az eladáskori 56 Ft/kg árral számolva 20.160 forint hektáronként. Ezt okozza egy rosszul elvégzett kalibráció. Akármilyen is a géppark, ha nincsenek jól beállítva az eszközök, pontatlanok lesznek az adatok. A kombájn adatai szerint 10.750 kg/ha volt a nedves átlagtermés, valójában pedig a behordó járművek lemérése alapján 12.200 kg/ha volt az átlagos nedves hozam. A kombájn kalibrálása nem volt pontos. Az, hogy a kombájn és a hídmérleg mérése között hektáronként 1450 kg különbség volt, a hozamtérkép arányain nem változtat, hiszen arányaiban pontos képet ad a területről. A kombájn által mért adatokhoz viszonyítva, a 10.750 kg átlagszámhoz képest a leggyengébb területeken 5,5 t/ha volt a minimális termésmennyiség, míg a legjobb területeken 13,1 t/ha volt a mért termés mennyisége.

Gábor következtetései és a költségek: a személyes jelenlétet és az ellenőrzést éppoly fontosnak tartom, mint a műholdas felvételek adatainak létjogosultságát. Az anyagi ráfordítás a szokásos termeléshez képest egy nettó 100 ezer forintos drón vásárlása volt. Ez viszont a többi terület felvételezésére éppúgy használható, és még jó néhány évig működőképes technika. Így az adatgyűjtés, vagyis a helyspecifikus és precíziós gazdálkodásra való áttérés első lépése nem került jelentős többletköltségbe. Az adatok kiértékelésénél a különböző nyílt forráskódú szoftverek használatakor semmilyen licencdíj nem volt. A Quantum GIS alkalmazásáról rengeteg videó és oktatóanyag található az interneten, így a program használatát semmilyen költség, illetve használhatósági tényező nem akadályozza.

A betakarításkor készített hozamtérkép az egyik, ha nem a legfontosabb adat a gazdálkodó számára. A 2,1 százalékos nedvességkülönbség jól prezentálta, hogy egy aprónak tűnő hiba mekkora anyagi különbséget is jelenthet. A jó beállítás anyagi ráfordításokkal nem jár, csak pontosságot igényel. Aki először próbálkozik helyspecifikus műveléssel, és ezért semmilyen információval nem rendelkezik a területeiről, a precíziós eszközök segítségével, a műholdas felvételekkel, vagy a MePAR rendszerrel visszamenőleg is információt tud szerezni a földjeiről. A drón segítségével a növényzetben bekövetkezett hirtelen változásokról lehet gyorsan információt gyűjteni, a hozamtérkép pedig a jövőbeni műveletekre lesz hatással. A kísérletből kiderült, hogy sok információ szerezhető be rövid időn belül ingyenesen, vagy alacsony költséggel is. Ha pedig már végzünk megfigyeléseket, és az abból származó adatok a rendelkezésünkre állnak, kopogtathatunk a precíziós gazdálkodás ajtaján. A helyspecifikus gazdálkodáshoz ismerni kell a helyet, a precíziós gazdálkodáshoz viszont precíznek kell lenni, ami a sikeres és hatékony termelés alapja – mondta Gábor.

Évek óta precíziósan. Tapasztalatok, nehézségek, buktatók

A Tolna megyei Regölyben gazdálkodó Vas Bálint saját, szántóföldi növénytermesztést végző cégük példáján mutatta be az alkalmazott precíziós mezőgazdasági folyamatokat. Náluk a gazdálkodás nem az elmúlt években vált precízióssá, hanem 2005 körül, amikor elhagyták az addig jól bevált modelleket és a termelést egy innovatívabb, költséghatékonyabb, kevesebb élőmunkát használó úton folytatták. A Recrea Kft. két család közös tulajdonában van, fele-fele arányban. 1430 hektárnyi földterületen termesztenek szántóföldi növényeket. A fejlesztéseket és azok következményeit 10 év távlatában végignézve látszik, hogy a cég nagy utat tett meg és teljes mértékben elköteleződött a precíziós gazdálkodás irányába. A szép eredmények mellett hibák is vannak, de minden elkövetett hiba egy tapasztalat, amivel gazdagítják a modern technológia mellett felsorakoztatott érveket. Bálint vizsgálatai során igyekezett eredményekkel alátámasztani, illetve bizonyítani azt, hogy a precíziós gazdálkodás a „hagyományos” gazdálkodás ellenében jobb gazdálkodási forma, de véleménye szerint ez csak részben sikerült. A precíziós, zónákra osztott, változó dózisú tápanyagpótlás, illetve a változtatható dózisú növényvédelem tekintetében mindenképpen a precíziós gazdálkodást lehet iránymutatónak tekinteni, míg a tőszámváltoztatásos vetés esetében a precíziós gazdálkodás elemei még nem igazán kiforrottak – írta. Ugyan a térinformatikai rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó programok minden tekintetben képesek a tőszámváltoztatásos kijuttatás megszerkesztésére és vezérlésére, de a kijuttatást végző munkagép nem minden esetben alkalmas erre. A 3, tőszámváltoztatásos vetést megvalósító évben vagy a megfelelő és problémamentes vetéssel, vagy a változó tőszám miatt várt terméseredménnyel volt gond. Bár nem feltétlenül csak a precíziós gazdálkodás eleme, de a csak lazításos talajművelés sem mindig hozta az előzetesen elvárt eredményeket. Megállapította, hogy a csak lazításos talajművelést nem feltétlenül a terméseredmények javulása miatt kell alkalmazni, hanem hogy a talajok állapota hosszú távon rendbe jöjjön, vagyis, hogy nagyjából ugyanakkora terméseredményt fent lehessen tartani rajta, mint a szántás esetében, de mindezt jóval hosszabb távon, kevesebb ráfordítással. Mivel a lehulló csapadék évről évre egyre kevesebb, illetve, egyenetlen az eloszlása, fel kell készülni a hosszú, száraz nyarakon kívül a csapadékmentes tavaszokra és telekre is. A csak lazításos talajművelés e tekintetben mindenképpen előnyt élvez a szántással szemben, mivel alkalmazása során a megművelt talaj azonnal lezárásra kerül. A precíziós tápanyag-visszapótlás tekintetében a szántóföldi növénytermesztés esetében egyre inkább felértékelődik a nem csak makro-, hanem a talajvizsgálati adatoknak megfelelő mikroelemek pótlása is. Vas Bálint véleménye szerint az elmúlt évtized felgyorsult éghajlatváltozása még a szántóföldi növénytermesztés esetében is azt fogja eredményezni, hogy a következő évtizedekben, aki csak teheti, bevezeti az öntözést a gazdálkodásába. Felértékelődnek majd azok a területek, ahol öntözni lehet, és nagy előnyre tesz majdan szert az a gazdálkodó vagy gazdasági társaság, aki hamarabb fejleszt ez irányban. A Bálint szakdolgozatában leírtak szerint a precíziós dózisváltoztató, specifikus „gyomkövető” gyomszabályozással, illetve előre felmért és kellőképpen lehatárolt, a kellő időben csak a megfelelő dózissal alkalmazott inszekticidek kijuttatása segít az élővilág fenntartásában. Ehhez hozzá tartozik, hogy a következő évtizedekben törekedni kell a meglévő táblaszegélyek, az elválasztó erdősávok, a ligetek és természetes élővizek megóvására, valamint újabbak létesítésére és fenntartására, akár a termőterület minimális csökkenését is bevállalva. Az előnyöket és hátrányokat is figyelembe véve elmondható, hogy tudásban, üzemméret szempontjából, technológiában és minőségben a Recrea Kft.-nél minden adott ahhoz, hogy továbbra is eredményes precíziós mezőgazdasági termelést folytasson és a precíziós termelés segítségével óvja a természetet, növelje a hozamot, javítsa a minőséget és csökkentse a ráfordításokat – írta Vas Bálint.

A precíziós művelés hatékony támogatásának lehetőségei távérzékelési eszközök használatával a szlovákiai Kisalföldön

A felvidéki Vágfarkasdon gazdálkodó Narancsík János szaktanácsadóként partnereivel folyamatosan olyan eszközöket és lehetőségeket keres, amelyek még hatékonyabbá tehetik a szántóföldi növénytermesztést, valamint a mezőgazdasági gépüzem szervezését. Szem előtt tartja az okszerű gazdálkodást, amely lehetővé teszi a környezet további terhelése nélkül a jobb minőségű, és magasabb terméshozamok elérését, valamint a magasabb jövedelmezőséget. A téma kapcsán megvizsgálta annak lehetőségét, hogy miként lehetne egy adott gazdaságban bevezetni és alkalmazni a távérzékelési eszközöket és hogyan lehet beilleszteni a meglévő technikai eszközök sorába, elsősorban a már a gazdaságban meglévő eszközök mielőbbi, lehető leghatékonyabb kihasználásával. Ilyen az osztályozott adatgyűjtés, az adatok tárolása, a mért eredmények értékelésének megkezdése és kommunikációja. Következő lépésként pedig vizsgálta az újabb hatékonyságnövelő, költségcsökkentő elemek bevezetését az üzemszervezési teendők mindennapjaiba a talajtani és a domborzati tulajdonságok fokozott figyelembevételével, a műholdfelvételek időbeni értékelésével, valamint a drónfelvételek operatív jellegű felhasználásával. Dolgozatában gyakorlatiasan, a mindennapi szaktanácsadói munkájában hasznosítható és elérhető, költséghatékony döntéstámogató eszközöket mutatott be, amelyeket egyszerűen be lehet vezetni a precíziós, vagy az ebbe az irányba törekvő termesztés támogatásába. A távérzékelés eszközeivel adatokat gyűjtöttek, melyeket kiértékelve következtetéseket vontak le, és azok eredményeire alapozva adtak útmutatót a jövőbeli eredményes precíziós gazdálkodáshoz. A cél az volt, hogy az elért eredmények alapján bizonyítani tudja a gazdatársainak a precíziós gazdálkodás előnyeit, és hatékonyabbá tegye a szaktanácsadói munkáját. A vizsgált terület szülőföldjén, a szlovákiai Kisalföldön helyezkedik el. A kiválasztott parcellák jól reprezentálták a Kisalföld szlovákiai részét, melyen kiválóan bemutatható a műholdfelvételekből kinyerhető adatok feldolgozhatósága is. Fontos, hogy az adatgyűjtés folyamata a helyes döntés meghozatalához a lehető legtöbb elérhető forrásból kell, hogy összeálljon. A gyakorlatban ez az adatgyűjtési folyamat terepbejárástól kezdődően, a gazda tapasztalatait figyelembe véve, a műhold-, illetve a drónfelvételek (UAV) felhasználásáig vezet. A két eltérő információszerzési forrás jól kiegészíti egymást. A gyomfelvételezés és a kórokozók időben történő lokalizálásához a kisebb táblákon belül a drónfelvételek segíthetnek hatékonyan. A műholdfelvételek segítségével pedig gyorsabb eredmények kaphatóak a nagyobb területekről (több település, megyék, régió), ahol a gyomfertőzöttség, a kórokozók és a kártevők aránya magasabb lehet. A domborzati tényezők jelentősen befolyásolják az adott területen zajló, mezőgazdasági szempontból fontos folyamatokat. A Sentinel-2 műholdképek és a felvételezési paraméterek díjmentesen elérhetők a gazdálkodók számára. Nagy táblatömbökön a távérzékelési eszközök segítségével még a látszólag homogén területeken is kiválóan megfigyelhetők a parcellák eltérő fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai. Parcellaméretek tekintetében Szlovákia kiemelkedően jó helyzetben van, ugyanis ott van a legnagyobb átlagos méret az EU-ban. A távérzékelés útján nyert adatok a termesztés és a növényfejlődés során adnak az adott területen zajló biológiai folyamatokról döntéstámogató, segítő információt.

A feldolgozott drónfelvételek is rámutattak arra, hogy a területen tapasztalt heterogenitás összhangban van a különböző időpontokban készült űrfelvételekkel, amelyek bizonyítják a két technológia alkalmazhatóságát, kapott eredményeinek időbeni összehasonlíthatóságát. A virágzáshoz közeli időszakban a színkompozit felvételek alapján az állomány egyre homogénebbé válik. Az érési időszak közeledtével felerősödnek a növények fejlődési állapotából adódó eltérései. A táblán belül az állományon tapasztalható heterogenitás megnő. Ezek a jelek rámutatnak a tábla fizikai tulajdonságaira és az ebből adódó biológiai és kémiai folyamataira is. Az elérhető műhold- és drónfelvételek megfelelő elemzésével, illetve feldolgozásával a kísérleti területekről nagy pontosságú, akár termésbecsléshez is kiválóan felhasználható indextérképek készíthetők. Az állapotelérés feltárására alkalmas indexképek János példáiban nem mutattak erős és stabil kapcsolatot a cellahozam-térképpel. Ezek az indextérképek nem segítenek a számszerű eltérések megállapításában, csak a „gyengébb-erősebb” minősítésben, ami időben természetesen változik a táblákban. Így a hozamok, vagy azzal összefüggő mennyiségek pontos, megbízható megállapítására való használatukban óvatosnak kell lenni. A cellaszintű hozamtérkép egy jó eszköznek látszik a hozamok mérésében olyan helyen is, ahol nem áll rendelkezésre precíziós hozamtérkép megfelelően kalibrált kombájnról. A gazda tapasztalatai igazolták, hogy az elérhető precíziós gazdálkodás megfelelő, költséghatékony elemeinek bevezetésével (mint amilyenek a távérzékelési eszközök által nyújtott adatok is), már alacsony költség mellett is rövid idő alatt megtérülő beruházást jelentenek. Ezért bevezetésük egyértelműen alkalmas a kis és közepes gazdaságok számára is. Segítségükkel bizonyíthatóan állandó jövedelemnövekedéssel lehet számolni a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele mellett is – írta Narancsík János.

A dán és szlovák mezőgazdasági szaktanácsadó rendszerek összehasonlítása

Orcsik Szilvia szakdolgozatában a szlovákiai és dán mezőgazdasági szaktanácsadói rendszereket hasonlította össze. A témája aktualitását az adta, hogy Szlovákiában, a csallóközi Nagymegyeren dolgozik agronómusként egy közel 8 ezer hektáron gazdálkodó, növénytermesztéssel és sertéstenyésztéssel foglalkozó, dán vezetéssel irányított cégnél. Növénytermesztésük fő célja, hogy nagy mennyiségű és kiváló minőségű takarmányt állítsanak elő sertéseik számára, emellett eladásra is termelnek. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben is rendszeresen segítségül hívnak Dániából szakembereket – főként állatorvost és mezőgazdasági szaktanácsadót. Kíváncsi volt arra, hogy miért kell külsős szakemberek tanácsát kikérni annak ellenére, hogy Szlovákiában mind a mezőgazdasági adottságok, mind pedig a helyi emberek munkához való hozzáállása merőben eltér a Dániában megszokottól. Először azt gondolta, ez csak azért van így, mert a dán vezetés megkívánja az „otthonról hozott” szakértelmet. Feltette magában a kérdést, hogy lehetséges-e az, hogy a szlovák mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer fejlettsége és kezdetleges szervezettsége még nincs azon a szinten, amely megfelel egy nyugat-európai cég elvárásainak. Ezért dolgozatában kitért a dán és szlovák szaktanácsadási rendszerek közti azonosságokra és különbségekre is, illetve arra is kereste a választ, hogy valóban magasabb szintű és megbízhatóbb-e a dániai rendszer, mint a szlovákiai. Dánia és Szlovákia mezőgazdasági szaktanácsadási rendszereinek összehasonlítása során sok hasonlóságot és párhuzamot lehet felfedezni. Ezen egyezések vélhetően az európai uniós tagságnak és az unió Közös Agrárpolitikájának is köszönhetőek – írta. Azonban a két állam agrárszektora közel sem egyforma, a lakosok mentalitása és a helyi történelmi és mezőgazdasági hagyományok között is jelentős különbségek vannak. Szilvia kutatása során ezen eltérések mértékét igyekezett felmérni a két országban élő és dolgozó szaktanácsadók bevonásával. Dánia már a 19. század óta fejleszti szaktanácsadási rendszerét, ami a gazdák kezében van, így a folyamatos fejlődés alapkövetelmény az ott élő agrártársadalom számára. Ezzel szemben Szlovákiában minden mezőgazdasági folyamatot az állam és a Mezőgazdasági Minisztérium irányít, főleg az Unió irányelveit és jogszabályait követve. Emiatt sokszor nem a gazdák érdeke kerül előtérbe, a termelők nehezen jutnak hozzá az egyes információkhoz, de szerencsére ezen a téren is látható a fejlődés. Szilvia véleménye szerint Szlovákiában is szükség lenne arra, hogy a termelők nagyobb szerepet kaphassanak a mezőgazdasági termelés szervezésében, a jogszabályok meghozatalában, valamint a különböző fejlesztési irányok kijelölésekor is megkérdezzék őket, mire lenne igazán szükségük. Úgy gondolja, hogy mindegy, milyen fejlett technológiát alkalmaznak, a termelők nélkül nem jöhet létre hatékony, fenntartható és biztonságos mezőgazdaság. A szlovákiai szaktanácsadás nem tekint vissza több évszázados múltra, így több területen is fejlesztésre és bővítésre szorul. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a más országokhoz képest fiatal rendszer viszonylag könnyen és gyorsan adaptálható a környező országok, valamint az EU szaktanácsadási tapasztalatához is. Arra a következtetésre jutott, hogy a két ország szaktanácsadási rendszere közti különbségek ugyan jelentősnek tűnhetnek, azonban az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának köszönhetően, valamint a versenyképesség növelésének szükségessége miatt Szlovákia fel fog zárkózni. Ehhez több szint megugrása szükséges, azonban megvan a lehetőség a más országoktól való tudás és tapasztalatok gyakorlati alkalmazására, ezáltal a fejlődés gyorsabb ütemben mehet végbe – írta Orcsik Szilvia.

A precíziós műtrágyaszórók dózisváltás-pontosságának vizsgálata

Kecskeméti Sándor, a Valkon Kft. ügyvezető igazgatója, mezőgazdasági gépész a differenciált, helyspecifikus tápanyag-utánpótlás gyakorlatával, azon belül a mérleges műtrágyaszóró precíziós használhatóságával foglalkozott. Tapasztalata szerint a talajművelésnél, a vetésnél, a növényápolásnál, valamint a növényvédelemnél alkalmazott párhuzamvezetés a legkönnyebben alkalmazható és megtérülő beruházás. Nem igényel nagy szakértelmet, ráadásul jól alkalmazható és hasznos segítség a gazdálkodók számára. A szakaszolt technológia (Section Control) bevezetéséhez a meglévő munkagépparkot is fejleszteni, vagy cserélni kell. A szakaszolás kezelése viszonylag egyszerű, alkalmazása pedig pénzügyi megtérüléssel járhat. Sándort szakmérnöki tanulmányai megkezdése óta foglalkoztatta a kérdés, hogy egy olyan 30 éves technológia, mint a „mérleges műtrágyaszóró” – amin a szakma egy mérleggel, mérőcellákkal szerelt gépet ért – miként tud a differenciált tápanyag-utánpótlás alapgépe lenni. Ezeket arra tervezték, hogy a gazda dolgát megkönnyítve – leforgatás nélkül – a munkagép önmagát beállítva, és folyamatosan ellenőrizve kijuttassa a kívánt mennyiséget. A technológia ezt a feladatot tökéletesen ellátja. Géptől és műtrágyától függően 150–200 kg kiszórása után a gép meghatározza a tartályban lévő műtrágya átfolyási tényezőjét. A jellemzően mechanikus hajtású gép másodpercenként 100–200 között méri a tartályban lévő műtrágya súlyát, és a tartály alján lévő kifolyási mennyiségen állító tolózáron – típustól függően – 15–25 kilogrammonként szabályoz. Tehát egy alacsonyabb dózisú kijuttatáskor (pl. 60 kg/ha) 1/3-1/2 ha-t is kiszór a tolózár állítása nélkül. A kijuttatott anyag mérésére egy másik megoldás is szolgál, ez az elektronikus tömegáram-vezérlés, melyet a Rauch mutatott be és szabadalmaztatott 1999-ben, EMC néven. Ez a műtrágya átfolyási mennyisége és a röpítőtárcsa hajtónyomatéka közötti egyenes arányosságot használja ki, tehát a hajtás nyomatéka arányos a műtrágya áramlási sebességével. A röpítőtárcsák hajtónyomatékát a korszerű szenzorok érintés nélkül mérik. Ez a technika folyamatosan állítja a tolózárat. Az eltelt évtizedek alatt ez a technológia is fejlődött. A mai csúcstechnológiát képviselő magnetostrikciós nyomatékszenzorok azon fizikai összefüggés alapján működnek, hogy a röpítőtárcsa terhelésének változása esetén a tengely mágneses mezeje is megváltozik. A rendszer a mágneses mező változásának érintés nélküli mérésével, a másodperc tört részén belül nagy precizitással számolja ki a hajlító nyomatékot.

A kísérletében Sándor megvizsgálta, hogy a menedzsmentzónák kialakításánál kell-e számolni a műtrágyaszórók különböző dózisok közti átállásának technikai idejével. Igyekezett választ adni arra a kérdésre, hogy szakmailag indokolt esetben – például korábbi vízátfolyás, elterelt patak medre, erodált domboldal – van-e értelme 30–50 méteres menedzsmentzónákat tervezni. A méréshez egy Amazone ZA-TS 2600-as mechanikus hajtású mérőcellás műtrágyaszóróval, és egy Rauch Axis H EMC hidraulikus hajtású tömegáram vezérlésű műtrágyaszóróval, térkép alapján végzett differenciált kijuttatást. A szórást egy egyedileg kialakított mérőpályán hajtotta végre kollégái segítségével 2020. novemberében.

Elkészítettek egy kijuttatási térképet (Task), amelyet betöltöttek az erőgép termináljába. A térkép egy olyan táblát modellezett, melyen 300 kg/ha-os (1. zóna) dózisú menedzsmentzónáról 150 kg/ha (2. zóna) menedzsmentzónára vált. A mérőpályán 50 darab, ¼ m2-es mérőedényt helyezett ki egymástól 1 méteres távolságban a szórással párhuzamosan. 13 mérőedény az első zónában, 1 a zónahatáron, 36 a második zónában helyezkedett el. A mérés során visszamérte az első zóna mennyiségét, és a második zónában az első zónában mért mennyiség felét kereste. A 300 kg/ha mennyiségre, azaz nagy dózisra azért volt szükség, hogy az ¼ m2-es mérőedényekbe mérhető mennyiségű műtrágya kerüljön. A tárcsás műtrágyaszórók keresztirányú szórásképe nem állandó (csak a gép mellé visszafordulva alakul ki a homogén szóráskép), és ezekről számos, professzionális körülmények között végzett szórásképvizsgálat készült, ami azt mutatja, hogy már közel vannak a tökéleteshez. A mérési eredményekről készített diagramon szemléletesen látszik a szórásmennyiség alakulása a megtett távolság függvényében.

Kecskeméti Sándor szakdolgozatában kiemelte a számára nem várt, és mindkét esetben tapasztalható, a menedzsmentzóna határán történő mennyiségnövekedést. A kiugrások okára a gyártóval való konzultáció után sem kapott választ. A feltételezése beigazolódott: a mérőcellás rendszernek, és a tömegáram vezérlésű rendszernek is 15–20 méter kell ahhoz, hogy a beállított mennyiséget szórja. Fontos tapasztalat, hogy a működési elvükből adódóan homogén műtrágya használata esetén 5-6 méter után már 15–20 százalékos pontossággal szórtak. A szabályzási szakasz a tömegáram-vezérelt rendszernél 9, a mérőcellás gépnél 14 méter volt. A mérés igazolta, hogy a sűrű, 20–30 méterenkénti dózisváltás folyamatos 15–20 százalékos pontatlanságot okoz. Ezért Sándor szerint azoknak a gazdálkodóknak, akik precíziós műtrágyaszóró vásárlását tervezik, hidraulikus hajtású gép beszerzése javasolt. Érdemes túllépni a klasszikus, mérleges műtrágyaszórón. A Rauch első generációs EMC műtrágyaszóró technológiájának 2019-ben lejárt a szabadalma. Ennek következtében az elektronikus tömegáram vezérlésű technológia több gyártónál is elérhető. A technológia előnyeit, használhatóságát, beállításának egyszerűségét a szakember mérése alatt is tapasztalta. Ezért a kijuttatási térképeket készítő, vagy a differenciált kijuttatásban nagy lehetőséget látó, illetve a szabálytalan területtel rendelkező gazdák figyelmébe ajánlja, hogy valamennyi vezető gépgyártó kínál Section Control-os, azaz keresztirányú szakaszvezérelt gépeket.

A precíziós mezőgazdasági szaktanácsadás és a digitalizáció kapcsolata

Dolgozatom elkészítéséhez egy önálló, kérdőíves kutatást végeztem el. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen véleményeket, tapasztalatokat, eredményeket és adatokat osztanak meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara névjegyzéki szaktanácsadói listáján a precíziós mezőgazdasági szaktanácsadást szolgáltatásként kínáló szakemberek. A kitöltött adatokból több következtetést is le tudtam vonni. A szakdolgozat készítésének második szakaszában az agrárdigitalizáció, a precíziós mezőgazdaság gyakorlata és a szaktanácsadás közötti kapcsolódási pontok és fejlődési lehetőségek feltárására törekedtem. Ennek érdekében felkerestem több, a hazai precíziós szaktanácsadási piacot meghatározó embert, akikkel arról beszéltem, milyen lehetőségek és feladatok vannak a területen. Ezek a beszélgetések megerősítettek abban, hogy hatalmas jelentősége van a technológia terjedésében és helyes alkalmazásában a digitalizációnak, az adat- és információcserének, valamint a megfelelően képzett és viszonylagosan független szaktanácsadónak. Megállapítottam, hogy a meglévő szaktanácsadó és falugazdász hálózat jó lehetőséget kínál a digitális technológiai megoldások és szolgáltatások elterjesztésére. Ehhez viszont folyamatos fejlesztés, edukálás, digitális marketing és szakképzés szükséges.

A precíziós gazdálkodásról és a mezőgazdasági szaktanácsadásról szóló szakirodalmi kiadványok áttekintése, továbbá a saját kutatásom eredményeinek alapján a következőket állapítottam meg:

• A megkérdezett szakemberek egybehangzó véleménye és tapasztalata, hogy az agrárdigitalizációra szükség van.
• A szaktanácsadás digitális szintjét a szaktanácsadó képzettsége, érdeklődése, nyitottsága és kora is meghatározza.
• A gazdálkodók kapcsolata a digitalizációhoz sok esetben jelentős eltérést mutat az üzemméret, az életkor, a gazdálkodás helye és a tevékenység alapján.
• A válaszokat visszaküldő szaktanácsadók egy része szerint a precíziós mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó szaktanácsadás elterjedése még idő kérdése.
• Empirikus úton szerzett ismereteim alapján a NAK névjegyzéki szaktanácsadói rendszerében a precíziós gazdálkodást, mint tevékenységi kört megjelölő szakemberek képzettsége elmarad a modern technológia által megkövetelt szinttől. Emiatt óriási szükség van a tudásuk bővítésére, a szakterületen folytatott folyamatos tanulásra rendszerszinten és autodidakta módon is. Erre megfelelő eszközöket kínálnak a más iparágakban már alkalmazott és bevált digitális eszközök.
• A digitális kommunikáció és a digitális marketing nagy lehetőséget kínálnak a szaktanácsadási rendszer fejlesztésére. Ezeket véleményem szerint mind a NAK névjegyzéki listájában, mind a kereskedelmi szektorban tevékenykedő szaktanácsadók esetében szükségszerű használni.
• Az anyaggyűjtés során tapasztaltak alapján úgy gondolom, hogy az agrárdigitalizáció kizárólag akkor lehet pontos, eredményes és sikeres, amennyiben valamennyi szaktanácsadó elsajátítja a precíziós mezőgazdasághoz kapcsolódó alapismereteket, a legismertebb, legnépszerűbb programok használatát.
• Kiemelten fontos a precíziós mezőgazdaság üzleti szereplőinek, kereskedőinek, szolgáltatóinak szakmai szűrése. Ehhez edukált gazdálkodók szükségesek, akik a megfelelő információk birtokában akár beugratós kérdéseket is feltehetnek a hozzájuk érkező ajánlattévőknek. Ez alapján pedig eldönthetik, mennyire érti és tudja az általa kínált termék és szolgáltatás adott termőhelyi körülmények közötti alkalmazhatóságának feltételeit, előnyeit és hátrányait.
• Fontos célja a szaktanácsadási szolgáltatás fejlesztésének a hatástöbbszörözés. Ennek alkalmazásával kevesebb energiabefektetéssel lehet sokkal több feladatot elvégezni. A partnerenként rendszeresen ismétlődő, ugyanolyan, vagy hasonló folyamatok automatizációja rengeteg időt és energiát spórol meg a szaktanácsadónak. Ezek használatával kevesebbszer kell személyes találkozókat és telefonbeszélgetéseket szervezni, ami egyrészt a covid-járványhelyzet, másrészt a szaktanácsadó időgazdálkodásának hatékonyságnövelése szempontjából is kiemelten fontos.
• Mind gazdálkodói, mind szaktanácsadói szempontból lényeges, hogy minden, a gazdálkodást érintő döntés előtt minél több és jobb adatot tudjanak beszerezni. Nagyban megkönnyíti a szaktanácsolás közben történő információátadást, amennyiben mindkét fél előzetesen felkészül egy adott témából. Ennek megvalósítására több, a marketingkommunikációban már bevált eszköz is rendelkezésre áll. Ilyen például a sales funnel (értékesítési tölcsér) kiépítése, a videós képzés, a podcast adás, a folyamatokat felvázoló forgatókönyv (storyboard) és az ajánlatcsomag készítése, amelyen keresztül az edukálás megtörténik. Fontos előny, hogy ezek az eszközök folyamatosan elérhetőek a gazdálkodóknak, így ezek szezonon kívül, a nap abban a szakaszában is rendelkezésre állnak, amikor a gazdálkodó, a döntéshozó a legjobban ráér, és fogékony azok befogadására. Az információátadás és a -befogadás így nem egy adott időponthoz és megbeszéléshez kötött.
• Az előző pont alapján mind a névjegyzéki, mind az agribusiness területen tevékeny szaktanácsadók számára érdemes az új kommunikációs felületeken kapcsolatot fenntartani és annak intenzitását növelni.
• A gazdák képzéséhez elengedhetetlen a képzett, elismert és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szaktanácsadók közreműködése, valamint a termelők hajlandóságának javítása az új technológiák befogadására. Erre remek lehetőséget és helyet kínálnak az országszerte megtartott precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzések.
• A meglévő szaktanácsadó és falugazdász hálózat jó lehetőséget kínál a digitális technológiai megoldások és szolgáltatások elterjesztésére.
• Fontos, a megkérdezett szaktanácsadók és a mélyinterjún megszólaltatott agrárszakemberek válaszaiban visszatérő téma a támogatási rendszer átalakítása és kiterjesztése a precíziós mezőgazdasági technológiák és az agrárdigitalizáció terjedésének szolgálatában.
• Lehetőség még a felsőoktatási képzés fejlesztése, amit speciális agrárinformatikai tudás felépítésére érdemes megszervezni.
• Komoly lehetőség és kitűzendő cél az interoperábilis ágazati nyilvántartások fejlesztése, továbbá a termelők és ezáltal a szaktanácsadók adminisztrációs terheinek csökkentése.
• Mezőgazdasági és azon belül ágazati adatvagyon-gazdálkodás létrehozása.
• Az ágazati szabályozás módosítása a digitális technológiák által biztosított lehetőségek alapján.

A gyakorlati precíziós mezőgazdasági tudás teszi a mestert

Az agrárdigitalizáció és a helyspecifikus termelés megoldásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság minden résztvevője megtalálhassa azt a változást, ami nagyobb hozamot és/vagy alacsonyabb költségszintet eredményez neki. A precíziós mezőgazdaság térhódítása egyre gyorsabban történik, amihez egyre több kísérleti eredmény és helyes gyakorlati gazdálkodói példa járul hozzá. Érdemes minden döntés előtt alaposan tájékozódni a választási lehetőségekről, az érvekről, az ellenérvekről tudomást szerezni. Ebben segítenek azok a szakemberek, akik valóban jártasak a technológia egyes elemeiben és kipróbált, bizonyított gyakorlati működésében. A 2021-ben precíziós mezőgazdasági szakmérnök szakirányú továbbképzési szakon végzett hallgatók nevében mindenkinek jó gazdálkodást, eredményes fejlesztést, megfelelő időt és remek termést kívánunk!

A cikk szerzője: Csurja Zsolt