Napraforgó – a betegségek tárháza

A napraforgónak számos betegsége van, amelyet többféleképpen csoportosítanak, osztályoznak. Most ebben a cikkben a fertőzés helye szerinti felosztást követjük.

Talajból támadó kórokozók

A szklerotínia és a makrofomina tartozik ide. A fehérpenész korai fertőzésekor a kultúrnövény még azelőtt elpusztul, hogy virágozna. A makrofomina a napraforgót néhány lombleveles állapotban fertőzi meg, virágzásig gyakorlatilag tünetmentesen fejlődik gazdanövényével együtt, majd a nyári aszályban néhány hét alatt végez áldozatával. Ezek a korai betegségek akár 20–30%-os termésveszteséget is okozhatnak. Kártételüket, fertőzési forrásokat csökkenteni csak hiperparazita gombákat tartalmazó készítményekkel lehetséges, mint például a Xilon.

Szárbetegségek

A diaporte, a fómás-, alternáriás szárfoltosságok és fehérpenészes szárrothadás a legfontosabbak, több más betegség mellett. Közös jellemzőjük, hogy vagy a levelet, vagy a levélnyél ízesülésénél fertőzik meg általában a napraforgót. Innen halad a fertőzés a szár felé, majd a szárban tönkre téve a szállító edénynyaláb rendszert. Ennek következtében a víz, tápanyag és asszimiláta szállító rendszer károsodik. A környezeti tényezőktől és a betegség típusától függően a termésveszteség a 80%-ot is elérheti.

Tányérbetegségek

A tányérrothadásokat jellemzően a szürke- és a fehérpenész okozza. Minden napraforgó-termesztő előtt ott van a kép, hogy a betegségek által tönkretett tányérhoz hozzáér a kombájn motollája és az szétrobban, és a magok, szkleróciumok szétszóródnak a földre. Itt nemcsak termésveszteséget (akár 10–30% is lehet) látjuk közvetlenül, hanem a jövendőbeli betegségek fertőzési forrásának terítését is.

A napraforgó-termesztés célja minél nagyobb jövedelem elérése. Ez függ az értékesítési ártól (a termelőnek elenyésző hatása van a világpiaci árra), illetve a hektáronkénti költségtől, termésátlagtól. Ez utóbbira nagy hatással van a gazdálkodó, amely korszerű, szakszerű technológiát alkalmazhat. Ehhez az intenzív technológiához ajánljuk az Eldorado gombaölő szert.

Az Eldorado egy kimagasló biológiai hatékonyságú gombaölő szer, mely két hatóanyag szinergista kombinációja. A fluopiram az SDHI-gátlók csoportjába tartozó hatóanyag, a gombák légzését gátolja. A protiokonazol az ergoszterolszintézis-gátlók közé tartozik, vagyis a gombák sejtfalképzését akadályozza meg. Az Eldorado gyorsan felszívódik a növénybe és tartósan védi azt. Gátolja a spórák csírázását, csíratömlő fejlődését, micélium növekedését, spóraképzést, sporulációt. Az Eldorado előnyös tulajdonsága, hogy a strobilurinokhoz hasonlóan kedvező élettani folyamatokat indít be a napraforgóban. Használata után fokozódik a fotoszintézis, zöldítő és juvenilizáló, ezáltal termésnövelő hatású.

Az Eldorado hatásspektrumába beletartoznak a szár- és tányérbetegséget okozó gombák. Ezért mind az egykezeléses (8–10 levélpáros állapot), mind a kétkezeléses (6–10 levélpáros és csillagbimbós állapot, virágzás kezdete) napraforgó gombaölő szeres technológiába beilleszthető és eredményesen alkalmazható. Az Eldorado kettő kereskedelmi csomagban (is) lesz kapható, Wuxal Boron Plus-szal, illetve Wuxal Ascofol-lal.