Agro Napló (A.N.): Mi tette szükségessé a beruházás megvalósítását?

Sándorfy András (S.A.): Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a magyar beruházók anyagi forrásaiból megvalósítandó üzem egy zöldmezős beruházás ebben az iparágban, amire 60 éve nem volt példa Magyarországon. Ez nagyon fontos dolog, mert ha felépül egy ilyen létesítmény, ami teljes egészében magyar tulajdonban van, azt jelenti, hogy a teljes értéklánc felügyelete magyar. De nem elhanyagolható tény az sem, hogy ez a beruházás várhatóan a következő 40 évben is működik majd, mindemellett Martonvásár 70 éve a magyar vetőmagkutatás és -nemesítés központja…

A.N.: A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) strukturális átszervezése érintette-e a beruházást, illetve a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) tagjává vált Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Mezőgazdasági Intézetét?

S.A.: A tudományos akadémia átstrukturálására már nagy szükség volt, és a változások nemhogy akadályozták volna a beruházás megvalósítását, hanem inkább segítették azt. A növénynemesítés egy nagyon idő- és tudásigényes, innovatív tevékenység. Az innovációnak az egyik legfontosabb ismérve, hogy az újításokat és az ennek nyomán megvalósuló fejlesztéseket meg kell jeleníteni a hétköznapi gyakorlatban. A 2019. augusztusa óta működő új rendszer pedig arra jelent garanciát, hogy a martonvásári kutatóintézet kiváló eredményei közvetlenebbül érvényesülhetnek a gazdák számára. Ennek kézzelfogható eredménye az, hogy a Marton Genetics Csoport piacvezető a kalászosgabona-vetőmagvak értékesítésében Magyarországon, a hibrid kukoricában pedig a piaci részesedése 8-9 százalékos. Ez a magyar piacon a 4. hely birtoklására elegendő.

A.N.: Ezek szerint az ELKH nagyobb mozgásteret biztosít a gazdaságban, mint a korábbi MTA által biztosított keretek?

S.A.: Igen. Így nagyobb a külső tőkebevonás lehetősége, valamint a cégek által folytatott gazdasági tevékenység is a korábbinál jobban alkalmazkodhat a valós piaci környezethez.

A.N.: Hogyan határozták el, hogy milliárdokat fektetnek a vetőmagüzletbe?

S.A.: Ehhez mindenképpen ösztönzést adott az a tény, hogy előttünk volt az a gyakorlat, miszerint egy-egy külföldi nagy, multinacionális cég Magyarországra hozta a saját genetikáját, és azt felszaporította Magyarországon, majd feldolgozta és innen vitte ki a világba. Az említett gyakorlatnak az a legnagyobb hátulütője, hogy az értéklánc végén a hozzáadott hasznot hazaviszik saját országukba.

De, amikor azt állítjuk, hogy Magyarországon tudunk vetőmagot előállítani, akkor miért felejtjük el azt, hogy nekünk, magyaroknak is lehet Magyarországon saját vetőmag-feldolgozó üzemünk, ami magyar tulajdonban van? Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a saját piaci csatornáinkon értékesített vetőmag hasznát itthon lehet tartani ily módon.

A.N.: A szóban forgó beruházás mikor kezdődik?

S.A.: Az óra már elindult. Bár ez nem az építkezés megkezdését jelenti, mert egy ilyen beruházás megvalósítása előtt egy hosszabb előkészítési folyamatot is el kell végezni. Vagyis: meg kell tervezni a megvalósítandó üzemet és a technológiai folyamatokat össze kell illeszteni. Igazi kihívás, hiszen a megvalósítandó vetőmagüzemet a jövőnek kell tervezni. Így minden olyan technológiai elemet, amely ezt lehetővé teszi, be kívánunk építeni az új üzembe, hogy akár 20 év múlva is versenyképes termék kerüljön ki az üzemből.

Mivel egy nagy ipari beruházásról van szó, fontos, hogy a technológiai folyamatok és az egész működési struktúra fenntartható legyen. Figyelni kell arra, hogy az üzem kibocsátása lehetőleg közelítsen a nulla emisszióhoz, környezetvédelmileg minden rendben legyen, az ökológiai lábnyom se legyen nagyobb a szükségesnél. Ezért a káros környezeti hatásokat minimalizálni kell, például a biomasszakazán használatával.

Most a tervezésben három magyar iroda vesz részt. A komplett tervek várhatóan szeptemberre készülnek el és tudunk továbblépni az építkezés tényleges megkezdésének irányába.

Az idei év negyedik negyedévében várható a kivitelezés megkezdése, akkor lesz a tervek szerint az első kapavágás. Úgy kalkuláljuk, hogy az üzem várhatóan két-három év múlva kezdi meg a termelést.

A.N.: A magyar tervezők honnan tudják, hogy milyen terveket kell készíteniük, ha 60 évig nem csináltak ilyet?

S.A.: A tervezők tudják, mit kell csinálniuk, mert készítettek már ilyen terveket, csak nem magyar megrendelők számára. Vagyis megvan a tervezéshez a szaktudás is.

A.N.: Az üzem hol fog felépülni?

S.A.: Természetesen Martonvásáron, azon a területen, amit ipari parknak jelöltek ki 2016-ban a városban.

A.N.: Milyen vetőmagokat dolgoz majd fel az üzem?

S.A.: Megismétlem, a Marton Genetics csoport belföldön kalászos gabona tekintetében jelenleg is piacvezető, míg hibrid kukoricában is ott vagyunk az elsők között. Ez a két alap-genetika, ami intézeti szinten hagyományosan rendelkezésünkre áll, így az üzemi kapacitást is erre tervezzük: kalászos gabona- és kukoricavetőmag-feldolgozást végeznek majd a megépülő üzemben.

A.N.: Mekkora lesz az üzem termelési kapacitása?

S.A.: A kezdet kezdetén az üzem kalászos vetőmagból mintegy 5000–5500 tonna fémzárolt vetőmagot állít majd elő, kukoricából pedig az alapanyagon túl – az alapanyag ugyanis egy külön vonalat jelent, ami igen kényes, így az sokkal speciálisabb technológiát igényel – egy 400 ezer zsákos kapacitással számolunk, ami mintegy 8000 tonnányi mennyiséget jelent.

A.N.: Lesz-e elegendő termelői kapacitás arra, hogy önöket kiszolgálják vetőmag-alapanyaggal?

S.A.: Jelenleg Magyarországon mintegy 28 ezer hektáron állítanak elő kukorica-vetőmagot, és 30 ezer hektáron pedig kalászost. Így a kapacitás bőségesen elegendőnek tűnik. Azzal számolunk ugyanakkor, hogy az öntözési beruházások fejlesztésének kormány általi ösztönzésével a vetőmag-termelői kedv is növekedni fog. Hiszen az öntözési beruházás is csak akkor tud megtérülni, ha magas értékű növényi kultúrát termelnek az öntözött területen. Ilyen például a vetőmag.

A.N.: Lesz-e az üzemben előállított vetőmagnak megfelelő piaca?

S.A.: Piac az biztos lesz, mivel már betettük oda a „lábunkat”, ahova a jövőben is szállítani szeretnénk. Azért hozzuk létre a most építendő üzemet, hogy a piaci igényeket a jövőben is ki tudjuk szolgálni, a fejlesztés tulajdonképpen a kapacitásbővítést szolgálja, valamint a termék minőségének növelését, egységesítését. Azaz a termelésünket tesszük a mostani beruházással hatékonyabbá. A cégcsoport piacként Közép- és Kelet-Európában gondolkodik a Balti országoktól a Balkán-félszigetig.

Pont az a mi nagy előnyünk, hogy az ebben a régióban folyó genetikafejlesztés és a hagyományos nemesítések okán ezt a teljes észak-dél irányú vertikumot le tudjuk fedni megfelelő minőségű vetőmaggal. Hiszen a klímaváltozás tolódik északra, és délre is. Ezt a folyamatot kell a kutatóknak nemesítéseikkel adaptálniuk. Például, ha több szárazságtűrő fajtát hoznak létre Magyarországon a szakemberek, akkor ezek a dél-európai országokban és Magyarországon is egyre keresettebbek lesznek, a mostani magyar fajtákat pedig már tőlünk északabbra keresik a termelők. 

A.N.: Ön, mint szakember, hogyan látja a klímaváltozás hatásait a vetőmagokra konkrétan hazánkban?

S.A.: Magyarország klímája egyre szárazabbá válik a klímaváltozás hatására, és az tapasztalható napjainkban a Kárpát-medencében, hogy az egyre kiszámíthatatlanabb és a nagy intenzitású változásoknak ellenálló fajtákat keresik a gazdálkodók. Olyan fajták kellenek tehát, amelyek nagyon bírják az esőt és a belvizet, de jól bírják bizonyos periódusokban az aszályt, a szárazságot is. De adunk szaktanácsot is például a vetésidő beállítására a gazdálkodóknak, mert igénylik. Elmondjuk nekik, mikor vessék el az adott fajtát, annak milyen a tápanyagigénye, és egy adott talajnak milyen vetőmag, genetika a legmegfelelőbb, hogy ott eredményesen lehessen alkalmazni.

A.N.: Térjünk vissza oda, hogy megkezdik a Magyar Vetőmagipari Vállalat beruházásának építését Martonvásáron, mekkora költséggel számolnak a kulcsrakész átadásig?

S.A.: Ez az összeg jelenleg 61–65 millió euróra, azaz mintegy 21–23 milliárd forintra tehető, ennyi a beruházás becsült bekerülési értéke. Megjegyzem azonban, hogy ez az üzem egy komplex egység lesz, amely magában foglalja a vetőmag-feldolgozást, a logisztikai bázist, egy jól felszerelt laboratóriumot, valamint a cég működtetéséhez szükséges irodaház felépítését is. A beruházás megtérülési ideje a jelenlegi számítások szerint 9–11 évre tehető.

A.N.: A termelőket hogyan lehet ösztönözni egy olyan bonyolult munkafolyamat elvégzésére, mint amit a vetőmagtermelés kíván tőlük?

S.A.: A legtöbb termelő tisztában van vele, hogy a vetőmag-előállítás jelentősen nagyobb figyelmet igényel, mint a termény megtermelése. Ezzel azonban egyenes arányban áll a haszon is, mivel ezt a munkát jól megfizetik. A jól és előre gondolkodó gazdálkodók, akik intenzív gazdálkodást folytatnak, szeretnek vetőmagot termelni. De hiába is szeretne egy-egy termelő esetleg sok vetőmagot termelni, megvannak ennek a fizikai és a biológiai korlátai is.

A.N.: Szükséges lesz-e az új üzem termékeinek piaci bevezetése?

S.A.: A marketing igen fontos része a termék eladásának, nagy energiabefektetést igényel mind anyagi, mind pedig emberi oldalról egyaránt. Még inkább tudatni kell a gazdatársadalommal azt, hogy a mi vetőmagjaink milyen pluszértéket hordoznak mind biológiai, mind minőségbiztonság tekintetében. Így lehet majd a megtermelt vetőmagot még nagyobb sikerrel eladni külföldön is.

A.N.: Milyen viszonyban vannak a versenytársakkal?

S.A.: Nagyon jó. Ezért is szeretem azt a szót használni, hogy versenytársak, mert a piacon versenyzünk, de tevékenységünkkel egymás munkájának kiegészítői vagyunk. A gazdáktól ugyanis nem várható el, hogy csak ezt vagy csak azt szeresse, ugyanis egy-egy probléma megoldására muszáj alternatívákat felkínálni számukra, amit egyetlen cég nem mindig tud megtenni. Kell a piacon a választási lehetőség! Emellett a versenytársak arra is ösztökélik az embert, hogy ne aludjon el.

A.N.: Az új üzem mekkora növekedést eredményezhet az árbevételben?

S.A.: Konkrétan a mostani összeg megháromszorozódását jelentheti, azaz összességében mintegy 20 milliárd forintos árbevétellel számolunk. Továbbá számolunk azzal a haszonnal, amit a hatékonyság növekedéséből adódó költségelőnyökből származnak majd.

A.N.: Mindez milyen új gazdasági dimenziókat nyit meg a cégcsoport előtt?

S.A.: Az első és legfontosabb a piac stabilizálása. A beruházás és a munkánk eredményeként ugyanis a piaci jelenlétünket lehet megerősíteni. Következő lépés pedig a piacbővítés, hogy táguljanak a cégcsoport piaci lehetőségei. Fontos az is, hogy az árbevétel-növekedés eredményét vissza szeretnénk forgatni a kutatómunkába, a nemesítésbe, a genetikai fejlesztésekbe, hogy élénkítsük versenyképességünket és a különböző kutatási tevékenységeinket is.

A.N.: Ez azt jelenti, hogy az új üzem teljesítménye főként az exportpiacokon jelenik majd meg?

S.A.: Inkább úgy fogalmazom meg, hogy is-is. A hazai nemesítésű, kiváló genetikával bíró vetőmagok belföldi felhasználásának növelése és stabilizálása az egyik fő célunk. Versenyképes ágazata ez a nemzetgazdaságnak, hiszen importigénye úgyszólván nincs, a magyar kutatók szellemi tőkéjéből táplálkozik és újul meg, a gazdasági haszna főként itthon volt mérhető. A felépülő vetőmagüzem azonban a másik fő célunkat is szolgálja, a magyar vetőmag exportjának növelésére ad lehetőséget, hogy a globalizálódó vetőmagpiacon is versenyezzünk. Én úgy látom, hogy a rajtvonalhoz képest a martonvásári brand-del alapból előnnyel indulunk!

A riport kapcsán megkérdeztük az AKI Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft. (AKI) osztályvezetőjét Dr. Molnár Zsuzsát, hogy egy ekkora kapacitással bíró hazai vetőmagüzem mekkora szerepet tölthet be az európai vagy világpiacon és mennyivel nőhet ezáltal az ország vetőmagexportból származó bevétele.

A szántóföldi növénytermesztési gazdálkodási gyakorlat változásával párhuzamosan világszerte dinamikusan nőtt a vetőmag iránti kereslet az elmúlt évtizedekben. A magasabb hozam, jobb beltartalom és fokozottabb betegségellenálló képesség egyaránt arra ösztönözte a gazdákat, hogy a visszafogott (farm saved seed) helyett magas biológiai értéket képviselő, minősített vetőmagot használjanak.

A vetőmag-termelési és a növénynemesítési trendeket hosszabb távon a piaci igények (stabil és kiváló minőség, nagy hozam) és a környezeti fenntarthatósági törekvések mellett az egyre változékonyabb időjárási feltételek (biotikus és abiotikus tényezőkkel szembeni rezisztencia és ellenálló képesség) diktálják. E feltételek együttes teljesülése amellett, hogy folyamatosan új kihívások elé állítják a gazdálkodókat, a növénynemesítőket és a szaporítóanyag-termeléssel foglalkozó szakembereket is, megkívánja a biológiai alapok folyamatos fenntartását és bővítését. Az EU Termőföldtől a fogyasztóig és Biodiverzitás stratégiáiban is megfogalmazott ambiciózus, környezetileg fenntarthatóbb termelést célzó törekvések elérésében, miszerint 2030-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a növényvédő szerek és 20 százalékkal a műtrágyák felhasználását, továbbra is vitathatatlan szerepe lesz a növénynemesítésnek és a tudatos, termőhelyhez és üzemi technológiához illeszkedő fajtaválasztásnak.

Magyarországon a szántóföldi növények közül a búza és a kukorica nemesítése nagy és eredményes múltra tekint vissza. A martonvásári Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és a szegedi Gabona-kutató Nonprofit Közhasznú Kft. (GK), valamint jogelőd intézményeik kitartó és világszínvonalú nemesítői munkájának köszönhetően az előállított fajták és hibridek nagyban hozzájárultak a két gabonaféle terméseredményének növeléséhez. A multinacionális vállalatokkal való tartós együttműködésük eredményeként 1960–76 között a Martonvásáron, az 1980-as években Szegeden nemesített kukoricahibridek vetőmagpiaci részesedése meghaladta a 70 százalékot. Ma Magyarországon a jelentős termőterületet elfoglaló növények közül az őszibúza-vetőmag piacán erős a magyarországi kutatóhelyen nemesített fajták jelenléte.

Az őszibúza-fajták és a kukoricahibridek bőséges kínálatában egy-egy fajta/hibrid sikerét nagyban befolyásolja a gazdák értékítélete és választási prioritásai – ezeket igyekezett feltárni az AKI 2019-ben végzett kérdőíves felmérése. Az eredményekből azt lehetett leszűrni, hogy a kukoricát és őszi búzát is termelő válaszadók a magyar nemesítésű fajták és hibridek beltartalmi értékével, hazai klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodóképességével, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességével voltak megelégedve. Fajtaválasztásukban az elérhető hozam az elsődleges szempont, hibrid kukorica-vetőmag esetében ezt a vetőmag ára és a beltartalmi paraméterek, őszibúza-vetőmag esetében a szaporítóanyag minősítése és ára követik.

A hazánk földrajzi elhelyezkedéséből eredő kedvező termőhelyi, klimatikus és infrastrukturális adottságaira, valamint jól képzett szakembereire alapozott sikeres nemesítői munkának köszönhető, hogy mára Magyarország a világ és az EU egyik meghatározó vetőmagtermelőjévé és -exportőrévé vált. A 110–130 ezer hektár szaporítóterületen évente 320–330 ezer tonna vetőmag előállítása folyik, a meghatározó kultúrák a búza és a hibrid kukorica. A magyarországi hibrid kukoricavetőmag-termelés egyébként európai szinten is fajsúlyos, a 2019. évi 151 ezer hektár uniós szaporítóterületből 17 százalékot hasított ki. A belső felhasználáson túl jelentős mennyiségű a vetőmagexport, az elmúlt években a világ öt legnagyobb exportőre között tartják számon hazánkat is.

A vetőmagszektor jövőbeli beruházásai révén tovább erősödhet ez a pozíciónk. A Martonvásárra tervezett vetőmagüzemben előállított szaporítóanyag külpiaci értékesítésével számottevően, évi legkevesebb mintegy 9 milliárd forinttal nőhet az ország vetőmagexportból származó bevétele.