Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz (x)

Támogatók:

Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz

A tél elmúltával és a közelgő tavasszal ideje felkészülni a napraforgó és a kukorica vetésére. El kell kezdeni a gépek és a meglévő adatok értelmezéséhez és használatához szükséges rendszerek átvizsgálását, hiszen amint lehetőség van a munka megkezdésére, már nem jó a kapkodás. A vetési terveket, a tőszámváltoztatást át kell gondolni, hiszen a döntés kellően komplex ahhoz, hogy a sok bemeneti adat alapján jó irányba és kellő nagyságban differenciáljuk a tőszámokat a legjobb eredmény elérése érdekében.

Az adat, annak felhasználása, értelmezése és továbbítása ebben a munkafolyamatban is kulcskérdés a precíziós gazdálkodás megvalósításához. Különösen fontos, hogy az adat ebben az olvasatban téradat, azaz helyspecifikusan határozza meg az egyes beavatkozásokat.

Ebben a számban a szemenkénti vetés technológiát járjuk körül. Megvizsgáljuk a bemeneti adatok értékét, a vetést végző eszközök lehetőségeit, teljesítményét, illetve azok pontosságát.

Olyan gazdálkodók osztják meg a technológiával kapcsolatos tapasztalataikat, akik a helyspecifikus vetés élenjárói. Érdemes követni tehát a kitaposott utat, hiszen a vetés nagymértékben határozza meg a gazdálkodás sikerességét!

Okosan, alkalmazkodva és felkészülten: így lehet a legprecízebb a vetés

A Bugaci Aranykalász Zrt. vezérigazgatója, Börcsök András beszélt a precíziós vetés technológiájának feltételeiről és részleteiről.

Bugac nagyközség Bács-Kiskun megye Kiskunfélegyházi járásában található, a társaság által művelt közel 1200 hektár fontos növénye a gyenge talaj és a kevés csapadék ellenére a kukorica. András 2012 óta foglalkozik a lehető legkomolyabban a vetésminőség javításával és az ehhez kapcsolódó kísérletekkel. 2013-ban Európában az elsők között csatlakozott a vetőgépek továbbfejlesztésével foglalkozó Precision Planting cég kereskedői csapatába. Igyekeztünk mindent megtudni tőle, ami fontos a napraforgó- és kukoricavetéshez.

Mik a kukorica és a napraforgó vetéstechnológia aktuális feladatai?

Március végére már illik meglenni az adatok előkészítésével. Ezt egyébként már télen érdemes elvégezni, de a vetésig még van egy kis idő. Meg kell csinálni a tápanyag-utánpótlási tervet, akár vetőgéppel, akár attól függetlenül, más berendezéssel tervezzük kijuttatni a növényeknek szánt inputokat. A változó tőszámú vetéshez nagyon fontos a térképek előkészítése és azoknak a gépekben használt monitorokra való feltöltése. Ha ez megvan, próbáljuk ki, hívjuk be az adatokat, és ellenőrizzük, hogy minden működik-e. Így akkor, amikor lövési helyzetbe kerülünk, csak a ravaszt kell majd meghúzni, és kezdődhet a vetés. Nagyon lényeges még az időjárás és a talajviszonyok folyamatos figyelése, hogy azonnal reagálni tudjunk, amikor indulhatunk a földekre. Nyilván ezt a gazdák többsége így is csinálja, de ezt azzal egészítem ki, hogy a vetéssel nem szabad kapkodni. Fontos, hogy a talajhőmérséklet stabil legyen a vetés időpontjában, és a következő egy hét időjárását is vegyük figyelembe! Akármennyire is jó az idő, ha rá két napra havazás vagy éjszakai fagy várható, nem szabad elvetni a magokat. 

Ez nagyon nehéz, mert március végén a gazdák többségének már viszket a tenyere, bizsereg a talpa; már vetnének, hogy a növény minél hamarabb keljen. Hiszen az a tapasztalat, hogy a korábbi vetés után kikelő állomány stabilabb lesz, és később így nem kapja derékba a júliusi kánikula. Ez mind igaz. Azonban minden növénynél, főleg a kukoricánál figyelembe kell venni azt, hogy az adott vetőmagtétel mennyire bírja el a hideg körülményeket.

A Precision Planting alapítója, az amerikai Gregg Sauder a 360 Yield Center YouTube-csatornán sok hasznos dolgot osztott meg például a hidegteszt (cold test) fontosságáról. Arról is beszélt, hogy a kukoricanövény a vetés utáni 48 órában issza meg az első korty vizét, és egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen hideg. Ha túlságosan is az, sokat ront a mag csírázási hajlamán. Amennyiben a tervezett vetési idő után várhatóan és láthatóan hidegfront, drasztikus lehűlés jön, nem érdemes erőltetni a műveletet. Lehetséges, és elő is fordul, hogy egy 3 héttel később vetett állomány magasabb hozamot eredményez a korábban elvetettnél.

A Precision Planting-nek van egy 150 hektáros kísérleti gazdasága Illinois államban, Pontiac városához közel. Itt tavaly vizsgálták meg azt, hogyan hatnak a különböző körülmények a hozamra. Arra jutottak, hogy a legnagyobb befolyással a vetési idő van a termésre. Nagyon lényeges, hogy nem biztos, hogy a korai vetés a legjobb megoldás. Akkor kell elvégezni a műveletet, amikor folyamatosan biztosított a 8-9 fok feletti talajhőmérséklet, ami garantálja a robbanásszerű kelést és az egyenletesen fejlődő növényállományt. 

Ami a leginkább mérlegelendő, hogy ha korán is vet a gazda, győződjön meg róla, hogy a következő 8 napban olyan hőmérsékleti körülmények legyenek, hogy a mag jól tudjon csírázni. A kukorica esetében a vetéstől számított 8 nap kifejezetten kritikus időszak. Amikor a mag már kicsírázott, és bújik felfelé, már nem ennyire érzékeny. Persze ekkor és később is megfázhat, de ha csak kicsit csípi meg, képes a fagyot is elviselni.

Nagyon fontos feladat lenne a vetőmagtételek kiterjesztett hidegteszt vizsgálata (extended cold test), mégpedig gyorsított üzemmódban. Ez az USA-ban tételenként nagyjából 20 dollárba (6200 forint) kerül, de nálunk jellemzően nem elérhető szolgáltatás. Pedig, ha az előrelátó gazda januárban a megvásárolt vetőmagokból mintát vesz, azokat bevizsgáltatja, és látja, milyen a hideg csírázásra gyakorolt hatása (cold germination), ebből a tulajdonságból megtudja, hogy amikor szorítja az idő, melyik fajtától számíthat arra, hogy a legjobban elviseli a hidegben történő vetést. Sajnos Magyarországon szinte semelyik gazdálkodó nem végezteti el ezt a vizsgálatot, pedig az ismeret és az alkalmazása sok-sok tonna plusztermést is hozhatna.

Iszonyúan fontos a jó gépelőkészítés. A gondos gazda már télen előkészítette a kopóalkatrészeket, amit kellett, cserélt, és átvizsgálta a csapágyakat és a beállításokat. Bár már több a feladat a földeken, és kevesebb idő jut a műhelymunkára, még nem késő elvégezni ezeket. Amire minden vetőgépnél oda kell figyelni a megfelelő vetésminőséghez, hogy a mozgó-, kopó alkatrészek, perselyek ne lógjanak, és a gép ne rázkódjon, ne lötyögjön, ne lóg­jon sehol. Ha lánchajtásos, a láncok szabadon menjenek, ne legyen bennük macskásodás, amikor két szem összeszorul rozsda, vagy bármi egyéb tényező miatt. A szín alatt tartott gépeknél elég csak lefújni a láncokat, aki nem így tárolja azokat, le kell vennie és olajfürdőben tartania azokat, hogy ne rozsdásodjanak meg. Szükség esetén pedig ezeket szigorúan cserélni kell, mert egy-egy hibás lánc, vagy lánckerék olyan hajtási hullámokat, rángatásokat okozhat a rendszerben, ami drasztikus hatással van a vetési pontosságra.

Mire érdemes figyelni a kukorica és a napraforgó precíziós vetésénél?

A szemenként vetett kapásnövényeknél az egyik legfontosabb, hogy maga a vetőgép alkalmas legyen arra, hogy gond nélkül, precízen, hiba nélkül végig tudja vinni a vetési szezont. Ennek érdekében meg kell nézni a maglesodrók és a vetőtárcsák állapotát, és nem szabad sajnálni rá a pénzt, mondván, hogy “ez még egy évet kibír”, cserélni kell. A vetőtárcsa filléres alkatrész ahhoz képest, amennyi hozamveszteséget okoz az egyenetlen vetés.

A két növény esetében a legnagyobb különbség a vetésmélység. Optimális esetben a napraforgót kicsit sekélyebbre szükséges vetni, lehetőség szerint 3–6 centiméter mélyre. Van olyan körülmény, amikor szükséges 7 alá is menni, de ez ritka. A kukorica jobban elviseli a 10 centiméteres vetésmélységet is. Sok gazdálkodó sávtisztítóval tolja el a száraz talajréteget és úgy vet. Ez jó dolog, de egy aszályos tavasz esetén a lazább talajt a szél visszafújhatja az árokba, ami miatt a mag a kívántnál mélyebbre kerül, és ezáltal a növény kelési esélyei csökkenek, de legalábbis a kelés ideje drasztikusan megnövekedhet.

A saját tapasztalataink alapján a napraforgó nagyon érzékeny a talajtömörödöttségre. Ez főleg olyankor történik meg, amikor kicsit nedvesebb körülmények között kell vetni. Ilyenkor nem szabad indokolatlanul megtaposni a talajt, és a mai, modern vetőgépekkel az is megoldható, hogy utólag forgózzuk be a napraforgót. A legtöbb modern vetőgép szakaszvezérlésre alkalmas, és képes arra is, hogy szimulált forgóval vesse el a magokat utólagosan, ami bizony sokat hozhat a termésben. Sokszor tapasztaljuk ugyanis, hogy a forgóba vetésnél, főleg ott, ahol a traktorral a már elvetett forgóra ráforgunk, sokkal nehezebben és ritkábban kel a napraforgó. Erre érdemes figyelni. A kukorica erre nem annyira érzékeny. Azt tanácsolom, hogy aki teheti, vegyen aktív szabályozású talajnyomó rendszerrel szerelt vetőgépet, vagy a már meglévőjét öltöztesse fel ezzel a technikával. Így a vetőkocsi csak és kizárólag annyival nyomja meg a mag környezetét adó talajt, amennyire az éppen szükséges. Ez nagyon sokat számít a tömörödésnél.

Sajnos túl sok csúnya vetést látni országszerte, ezért a vetőgép pontos beállításához a művelet elején mindig érdemes megkapargatni és megnézni a területet, hogy az adott vetés egyenletes-e. A legjobb eredmény és hozam érdekében olyan géppel vessünk, amivel ez megvalósítható.

Milyen a jó talajelőkészítés?

A felesleges bolygatást és talajművelést mindenképpen kerülni kell. Természetesen másként kell dolgozni egy szárazabb és egy nedvesebb tavasszal magágyelőkészítéskor. Az egyik legfontosabb, hogy semmiképp sem szabad mélyebben dolgozni, mint a várható vetésmélység. Sajnos sok helyen látni, hogy aláengedik a magágykészítőket ennek a vonalnak, pedig ma már a Lemken, a Horsch, a Väderstad és még a keleti gyártók egy része is olyan gépeket gyárt, amiket precízen be lehet állítani elöl és hátul is, így megoldható, hogy ne járjon mélyebben a művelőelem a kelleténél. Ez azért fontos, mert így a gép nem kever be szárazabb talajt és nem veszítünk nedvességet. 

Sokszor előfordult olyan kényszerhelyzet is, amikor nem csináltunk magágyat, mert a pluszművelet túl sok vizet vitt volna el. Ilyenkor a kikelő gyomokat glifozáttal kezeltük és utána vetettünk. Ez a hatóanyag-engedély meghosszabbításának hiánya miatt már nem sokáig lehetséges megoldás, de bízunk benne, hogy hamarosan lesz helyette más, hatékony általános gyomirtó szer. Egy vizes évben lehet, hogy kétszer kell rámenni a területre, bár ez nem jó, mert így talajt tömörítünk. De lehet, hogy erre kényszerülünk, hogy a talaj megpirkadjon, és ne ragadjon be a vetőgép. Szükséges rossz, ha másként nem tudunk vetni.

Számszerűsítve mi múlhat azon, ha precíziósan vet a gazda?

A legnagyobb befolyásoló tényező a vetési idő. Nagyot lehet bukni és nyerni is rajta. A vetésidő meghatározásához pedig nem kell precíziós technológia. Elsőre az is sokat számít, ha egy 500 hektáros tavaszi vetnivaló területet nem egy 6 soros géppel kell ellátni, mert ezzel a folyamatot kitesszük az időjárás kockázatának. Ilyen esetben nagyobb vetőgép kell, és máris javíthat a gazda a hozamain és csökkentheti a veszteség lehetőségét. Sok gazdaság törekszik arra, hogy a vetés 10–14 nap alatt megtörténhessen, ma már nincs 4-5 hét a tavaszi vetésre. Ráadásul mindig lesz olyan körülmény vagy helyzet, ami miatt nem lehet aznap teljes kapacitással vetni.

Hogy a számokról is beszéljünk: a precíziós vetésnél, ha csak azt nézzük, hogy a sorelzáró kuplung, vagy olyan elektromos hajtás, ami ezzel rendelkezik, pontosan kiszámolható eredményt hoz, átlagosan 5–8 százalék vetőmagspórolást is el lehet érni. Ez függ a tábla méretétől, a formájától, a vetőgép méretétől és sok egyéb tényezőtől is.

Ami még ide tartozik az egy több, mint 10 éves tanulmány, amit az Illinois Egyetem munkatársai végeztek: 5 állam 40 termőhelyén végrehajtott kísérletsorozatról írtak. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a differenciált kijuttatási technológia, vagyis, hogy a táblákra ugyanannyi magot tettek ki, de a jobb talajadottságokkal rendelkező részeken többet, sűrűbbre, ahol pedig gyengébb, ritkásabbra vetettek, minimum 4-5, de néhol 20 százalék terméstöbbletet is tudott hozni.

Mi a következő szint a precíziós vetés technológiai fejlődésében, és mi az, ami gátolja azt?

A következő szint, ha a differenciált vetés során a tőszámszabályozás mellett hibridet is változtatunk. A Precision Planting magyar csapatával 2 éve végeztünk egy ilyen kísérletet, amit az idén is megismétlünk az eszközünkkel, amivel vetés közben automatikusan válthatunk a hibridek között. Ezzel egy rosszabb adottságú helyre nemcsak csökkentett tőszámot, hanem az oda inkább alkalmas hibridet is lehet tenni, például egy erőteljesebb gyökérképződésű, aszálynak jobban ellenálló változatot, ami a tapasztalataink alapján a gyenge körülmények között többet tud hozni a csúcstermésű hibridhez képest.

A legnagyobb gond az, hogy a termelők kevés információt kapnak a hibridtulajdonosoktól arra vonatkozóan, hogy melyiket, milyen tőszámmal és milyen talajra javasolt vetni. Néhány nemesítőház szolgáltat ilyen adatot, de a többség sajnos a kísérleti eredményeinek többségét megtartja magának, csak általános, tól-ig számokat adnak meg. A differenciált vetéshez pedig nagyon pontosan ismerni kellene a hibridek tulajdonságait. 

A fix és a flexibilis fajták közti különbségeket is érdemes megemlíteni. Az előbbi, ha kicsit sűrűbbre van vetve, akkor rosszabb körülmények esetén azzal bünteti a gazdát, hogy nem hoz csövet, vagy csak satnyát. A flexibilis fajták pedig képesek arra, hogy adaptálják magukat az időjárási és a talajkörülményekhez. Persze ezeket nehéz változó tőszámmal vetni. A fixnél pedig azt is figyelembe kell venni, hogy mi az a talajadottság, mennyi az a tőszám, amire sűríteni lehet az állományt. Mert ha túl sűrűre sikerül, és csapadékhiány lesz, drasztikus hatással kell számolni.

Mire érdemes figyelni a differenciált vetésnél?

Először is: ne csináljunk sok zónát, mert nincs értelme. Ne legyenek túl kicsi zónák, mert az eszköz nem képes lekövetni azokat, úgy tapasztaltam, hogy nincs értelme 10 méter keskeny sávot külön létrehozni és kezelni. Lényeges még, hogy ne legyen túl sok lépcső a tőszámok között, az ajánlott a 3, a legtöbb pedig 5 legyen. Ez függ a táblamérettől is, nagyobbnál lehet értelme a több tőszámcsoportnak. Fontos, hogy az eltérések legyenek szignifikánsak, felesleges 5 darab 1-2 ezer tőszámeltérésű zónát csinálni, mert a végén arra jutunk, hogy nem hoz semmit, ráadásul úgy, hogy nehezebb lesz kezelni a területet.

Milyen meglepetés ért az elmúlt szezonokban a vetéssel kapcsolatban?

A jó gazda mindig tanul, és mindig vannak meglepetések is. Egyáltalán nem biztos, hogy a kísérletekben az jön ki, amire számítasz. Most is zajlik egy 5 termőhelyen végzett kukorica- és napraforgó-vizsgálat, amiben az eltérő vetéskori talajnyomást mérve nézzük meg annak a hozamra gyakorolt hatását. Az elmúlt év után arra gondoltunk, hogy amikor a talajt jobban megnyomja a gép, az arányosan hozamkiesést okoz majd. Érdekes, hogy ott lett a legnagyobb a hozam, ahol a normál értékhez képest egy kicsit jobban odataposott a vetőgép, tehát a mélységhatároló kerekek által megnyomott, tömörített talajon. Ehhez azért hozzá tartozik, hogy a tavalyi tavasz a Dél-Alföldön nagyon száraz volt: szárazba kellett vetni, amit nehezebb tömörré tenni, így az eredmény utólag logikus is volt. A magasabb nyomásérték nem hozott szignifikáns eltérést, de a hozamadatokból mégis ezt mértük. Azt reméljük, hogy az idei tavasz nedvesebb magágyat ad, és akkor a kísérletnek látványosabb eredményei lesznek.

Mennyire számítanak a körülmények a vetésnél?

Ha valakinek olyan vetőgépe van, amivel szabályozni vagy automatizálni tudja a vetőkocsira jutó súlyt, és megkérdezi, hogy milyen súllyal vessen, eddig azt mondtam, hogy a lehető legkevesebbel tegye, amivel megfelelő mag-talaj kapcsolatot tud elérni. Ez most is igaz, de ez lehet egy adott időszakban magasabb érték, több súly is. A talajtípustól is függ, lazább területen, ha a homokos talaj kiszáradt, akkor sem szabad agyontaposni, mert szétnyomjuk azt, a felső talajréteg szétcsúszik, ahogy a malter is szokott. Ennek pedig nincs értelme. Nagyon fontos, hogy a gazda pontosan be tudja állítani a rendszerét minden talajértékre, mert nagyon másképp kell eljárni a nedvesebb és a szárazabb magágyba történő vetésnél.

Milyen adatok kellenek mindenképp a vetés során, hogy jó eredményt lehessen elérni?

A jó térkép és a tőszámterv az alap ahhoz, hogy differenciált tőszámmal lehessen vetni. Ki kell alakítani a homogén termőképességi zónákat, és fontos, hogy az adott kultúrára egyöntetűen, mert nem minden növény egyforma. Ami jó a kukoricára, az egészen másképp hat a búzára, vagy a napraforgóra. Ezért érdemes növényenként változtatni a zónákon az adatok alapján. A hozam­adatok eredményeit elemezve sokszor látjuk, hogy a hozammérős kombájn által gyűjtött adatok azt mutatják, hogy összefüggés van a magassági adatokkal (elevation data) a szárazabb és nedvesebb részen is. Az alacsonyabb részeket meghúzhatja a víz, tömörödöttebbek lesznek, esetleg víznyomásossá válnak, ami hozamkiesést eredményez. Ugyanez viszont aszályos évnél tovább tud vizet szolgáltatni a növénynek, így emiatt magasabb lesz a hozam. Ezért a legjobb, ha ugyanarra a növényre értendően többéves hozamadatok alapján számolunk, amiből a legjobban elő lehet állítani a differenciálást.

Fontos, hogy az a gazda is meg tudja valósítani, aki korábban nem gyűjtött adatot, vagy nincs hozammérős kombájnja. Olyan térképi adatokat kell szereznie és használnia, amik a bárki által elérhető műholdas fotókon alapulnak. Ezt több szolgáltató is kínálja, sokan ezek közül a Sentinel műhold ingyenesen használható idősoros adataiból csinálnak menedzsmentzónákat. Ezzel nincs is baj, ha kellően fürgén tudják elkészíteni azokat a termelőknek. Egy jó példa rá, amikor a gabona-fejtrágyázásra tavaly az egyik kollégám lekérte a február elején és közepén készített ingyenes műholdképeket, és abból generált kijuttatási tervet a fejtrágyázásra arra a tavaszra.

Úgy gondolom, hogy a vetésnél csakis historikus, előző évi adatokra lehet támaszkodni, és érdemes egy adott növényre megnézni ezeket a múltbéli információkat. Nagyon nem jó a búza NDVI-térképből kukorica vetéstervet csinálni, mert valószínűleg nem lesz sikeres. Az előbbinek ugyanis sekélyebb, utóbbinak mélyebb termőréteg kell.

Hogyan érdemes felkészülni egy vetési tervvel?

Ez is időjárásfüggő. Más a szárazabb és a nedvesebb évre javasolt technológia, ezért alkalmazkodni kell az adott körülményekhez. A legnagyobb hozamkülönbséget egyértelműen a növény által felvehető víz okozza, amire nehéz felkészülni, mert jó biztonsággal 10 napon túli időjárást nem lehet tudni. Ám ma már a 7-8 nap előrejelzése elég pontos, így azzal már lehet és érdemes is számolni.

Milyen tapasztalataid és visszajelzéseid vannak a felokosított vetőgépekről?

Kihangsúlyozom, hogy csak az én partnereimről beszélek: közülük eddig még nem hallottam sem szembe, sem hát mögött olyat, hogy kidobott pénz lett volna a beruházás. Még az általam ismert legkekecebb, legkritikusabb termelők is elismerik a technikát. Ugyan sokan szívták a fogukat, mert a technológia nem olcsó, de gazdálkodóként mondom, hogy a Precision Planting megoldása a szemenkénti vetésben jelenleg világelső.

Bugacról nyugatra indulunk, hogy megtudjuk az ország egyik legeredményesebb kukoricájának titkát.

A vetés a legszentebb dolog Szákszenden, jól is csinálják

A gyomirtásban tapasztaltam azt az első években, hogy a szántás nélküli technológiánál hamarabb melegszik a talaj, a kétszikűek gyorsabban növekednek a növényi szármaradványos területeken. Ezért aztán előfordult olyan, hogy kukorica gyomirtásnál osztott kezelést kellett alkalmazni, mert a kétszikűeknek már megvolt a szükséges hőösszegük, kikeltek, és utána jöttek az egyszikűek. Emiatt olyan szereket kellett választani, amik biztosították a kétfajta gyomkultúra elleni sikeres kezeléseket. Ez is megoldható, mert bőven van rá megfelelő termék a növényvédőszer-választékból.

Komárom-Esztergom megyében, az oroszlányi járásban, Szákszenden foglalkozik nagyjából 600 hektáron klasszikus szántóföldi növénytermesztéssel a Hartmann Farm Kft. A nagyigmándi származású Takács András feleségével és apósával közösen, családi keretek között gazdálkodik forgatás nélküli technológiával.
A Kukorica Termésversenyeken rendszeresen remek eredményeket érnek el.

Annak jártunk utána, hogyan és miért használja az Amerikai Egyesült Államokból elindult Down Force technológiát a precíziós vetéshez.

A 3 alkalmazottat foglalkoztató cégünk gépesítettsége elég magas fokú, annak köszönhetően, hogy a feleségem, az édesapja és én is innovatív szemléletet vallunk, szeretjük kipróbálni és használni is fejlesztéseket – kezdte Takács András.

Talajok, területek, történelem

A Nagyigmánd, Kocs, Mocsa és Bábolna környéki területeket szokás Kis Iowa néven is nevezni, annyira jók itt a termőhelyi adottságok a kukorica számára. Emiatt a mi termelésünk is kukorica-túlsúlyos, de a korábbiakhoz képest ma már búza is jóval nagyobb részt tesz ki a tábláinkon.

 A környékbeli talajok nagy része barna erdőmaradványos csernozjom és mészlepedékes csernozjom, ezek az országos viszonylatban a könnyebben művelhető földek közé tartoznak. Elég jó a vízháztartásuk, de homokba hajló részeink is vannak, amelyek könnyebben kiszáradnak, ezért oda kell figyelni rájuk. Az átlagos Aranykorona értékük 18-19 körül van.

A Kukorica Termésversenyben szerencsére jól szoktunk szerepelni, de tavaly és idén nem indultunk, mert a vetésforgó úgy alakult, hogy azokon a táblákon, amelyeket nyugodt szívvel be tudtunk volna nevezni, most napraforgó és búza lesz.

A területeink nagyon elaprózódottak, a birtokösszevonás pedig nálunk is nehéz. Jószágot nem tartunk, csak növénytermesztéssel foglalkozunk. Az apósom, Hartmann Imre a 80-as években csirkét és sertést is nevelt. Jó érzéke van hozzá, mert és tudott is vállalkozni, amihez az egész család nagyon sok munkát tett hozzá. Apósomnak az ágazat várható mélypontjait jól sikerült megéreznie, és mindig jókor váltott. Sajnálatos módon az állattartás ezután kikerült a gazdaság tevékenységéből. 

Te hogyan kapcsolódtál be a termelésbe?

Már gyerekkoromban nagyon érdeklődtem a mezőgazdaság iránt, a szüleim a bábolnai IKR Rt. alapításától dolgoztak a cégnél, mindketten onnan mentek nyugdíjba. Mivel Nagyigmándon nagyon közel laktunk a műszaki központhoz, minden nap bejártam oda, így egy pillanat alatt megfertőzött a gépek világa, megszerettem a gazdálkodást.

Iskolát is így választottam: Tatán a Kisalföldi ASzC Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium elődjében szereztem mezőgazdasági technikus képesítést.

A családi gazdaság életébe a feleségem révén kerültem be, miután a szomszéd faluba, Szákszendre jártam udvarolni neki. 2021. novemberében lesz 20 éve annak, hogy egy párt alkotunk, és már a kapcsolatunk kezdetén feltették a kérdést, hogy részt akarok-e venni a családi gazdálkodás feladataiban. Mivel a szándék, a lehetőség, a szeretet és a szerelem is egyszerre megvolt, így azóta is közösen dolgozunk.

Honnan és hogyan szerzed meg a modern gazdálkodási technológiákhoz szükséges ismereteket?

A 20 év gyakorlati gazdálkodás során szerzett tapasztalat mellett nagyon odafigyelek a saját fejlődésemre is: sokat olvasok, agrárvideókat nézek az interneten, szakmai előadásokra járok, és konzultálok a mezőgazdaságban aktívan kísérletező és vállalkozó kedvű emberekkel.

Nagyon sokat számított, hogy a Magyar Kukorica Klub közreműködésének köszönhetően sok szép és jó gazdálkodási gyakorlatot láthattam az USA-ban, ahol a farmlátogatásokon széles körből szerezhettem információkat, amikből fokozatosan beemeltük azokat a termelési elemeket a gazdaságunkba, amelyek a mi rendszerünkbe illettek.

Az AGRYA Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége tisztségviselőjeként pedig Európában nézhettem meg, hogyan termelnek a német, a francia és a spanyol gazdák, ezekből is sokat tanultam.

Mesélj a Down Force technológia használatáról!

A vetőgép gyári megoldásának az a lényege, hogy a szinten tartást megfelelő erősségű rugókkal biztosítják. Ennek van egy határa, hogy meddig képes egyenesben, megfelelő mélységben tartani a vetőkocsikat a talaj változásainak függvényében. Ám a talajaink alapvetően heterogének, így keményebb és puhább részek is vannak bennük, ezért jó okunk volt a Down Force technológia használatára.

A kocsileszorító kiegészítő rendszert az Ag Leaderrel szereltettük fel a John Deere 1770 MaxEmerge vetőgépünkre. A működése szenzortechnológián alapszik, amivel a talajról visszajövő nyomást érzékeli, és automatikusan beállítja, hogy az adott körülmények függvényében mennyire kell lefelé tolnia a kocsit a hidraulikus munkahengerrel ahhoz, hogy az előre megválasztott vetésmélység az első métertől az utolsóig mindenhol azonos legyen. A vetőgép soronként vezérel és reagál az adott helyzetre. A rendszer érzékeli, ha túl mélyre menne a földbe a mag, ilyenkor a hidraulikus eszköz elvesz a nyomásból, a visszahúzó rugó működésbe lép és feljebb emeli a kocsi szintjét.

Az első kísérleteket a technológiában élen járó Nagy Bence segítségével végeztük, és a gép annyira bevált, hogy meg is vettük. Több közös vizsgálatunk volt Dr. Milics Gábor közreműködésével is, aki segített a beállításoknál, a felvételezésnél, a felmérésnél és az eredmények kiértékelésénél is. A GPS-rendszer segítségével rögzítettük a nyomásadatokat, 1 táblában 24 soronként vizsgáltuk meg, hogyan befolyásolják a különböző beállítások a mért adatokat és a hozamot. Az eredmények hozták azt, amit elvártunk: az egyenletes vetésmélység fontos termésnövelő tényező. Fontos szerepet játszik abban, hogy a növények kelése a lehető legintenzívebb legyen.

Az Ag Leader azóta egy továbbfejlesztett változatot is kifejlesztett, valamint a KITE és a Precision Planting is sokat ad el és szerel fel ezekből a rendszerekből. Sőt, a John Deere új pneumatikus gyári légrugós rendszere is az egyenletes vetésmélység elérését szolgálja. A Väderstad és a Horsch is saját megoldást fejlesztett ki a leszorítóerő automatikus szabályozására.

A lehetőség és a kínálat tehát Magyarországon is megvan, akár új, akár felokosított megoldásban gondolkodik a gazdálkodó. Érdemes szétnézni a piacon, és számolni, mi a legjobb az adott gazdaságnak, mert a beruházás összege egyik esetben sem alacsony, de a jó termésért megéri.

Hogyan működik és milyen felszereltségű a vetőgépetek?

Az apósom 2012-ben a gyári felszereltséggel vette meg a John Deere 1770 MaxEmerge vetőgépet, annak az árát azóta már ráköltöttük. A gépen láncos meghajtású vetőelemsor és műtrágyaadagoló volt, ez utóbbit leszedtük, és áttértünk a térkép alapú kijuttatásra, így nincs többé sor mellé adagolás, hanem differenciáltan szórjuk a területek nagy részén a műtrágyát. A differenciált tőszámú vetés vezérlése elektromos meghajtást igényelt, amit 3 éve a Precision Planting rendszerével valósítottunk meg.

A differenciálás azt feltételezi, hogy a termelő ismeri a talajait. Ezt a kellően sűrű precíziós talajmintavételi eljárással lehet jól megvalósítani, amit több egyéb információval szükséges kiegészíteni. A kombájn adatgyűjtő rendszereivel készített hozamtérképek nagyon jól visszaadják a talaj heterogenitását jellemző adatokat, ezeket összerakva pedig már létezik olyan rendszer, ami hozzásegíti a gazdálkodókat a legjobb döntéshez. A Dekalb programjában a gazda megmondja, milyen talajon, milyen műtrágyát használ és milyen fajtát akar termeszteni, az automata pedig megadja, melyik fajtát javasolja, az ő általuk kikísérletezett legoptimálisabb ajánlott tőszámmal együtt. Ettől természetesen el lehet térni, de nagyon jó kiindulópont a termelőknek.

Nekünk is van olyan programunk, amibe beírom az adatokat, és saját magamnak meg tudom csinálni a kijuttatási térképet arra a fajtára levetítve, amit választok. Mindezt úgy, hogy figyelembe veszem a gyártó ajánlásait. A tavalyi demózás közben elég jól bevált a rendszer, idén pedig elő is fizettem rá, mert még több térképet szeretnék saját magam készíteni.

Mennyire szeretsz kísérletezni a tőszámtervezésnél?

Szerencsére a nemesítőházak közül is van olyan, amelyiknek saját részlege van és provokatívan végez kísérleteket, mer új dolgokat kipróbálni. Az egyik ilyen a Dekalb, az ő szakembereikkel közösen szoktam ötletelni. Tavaly nem akartam kivetni 77-78 ezer magnál többet átlagban hektáronként, ám ők azt mondták, az adott kukoricafajta 84 ezret is elbír. Ennek hatására a 80 ezret bevállaltam. Az időjárás is megfelelő volt, és azt tapasztaltam, hogy kimagasló eredmények lettek az adott táblában, tényleg ment volna a 84 ezer feletti mennyiség is.

Foglalkoztok a tápanyag differenciált kijuttatásával is?

A tápanyag-differenciálás nálunk egyelőre kezdetleges fázisban van. A talajok nagy része foszforral, káliummal elég jól ellátott, viszont a nitrogén folyamatosan ürül a talajból. Ezért az idei évtől figyelünk erre, és térkép alapján és a növény igényeinek megfelelően juttatjuk ki a nitrogént. Ilyen kísérleteket is végeztünk már, ezeken meglepően jó eredmények születtek. Ennek pedig az lett a következménye, hogy vettünk egy Sulky X40 Econov műtrágyaszórót, ami alkalmas a térképpel készített kijuttatási terv szerinti szórás megvalósítására, ezt idén kezdjük el használni.

Alkalmazol-e folyékony nitrogént a tápanyag-utánpótlásra?

A folyékony nitrogént búzában, egyelőre fix dózisban kijuttatva használjuk. A kukoricába nem akarok annyiszor belemenni, ezért ott még nem kezdtük ezt el. Persze erre is van fejlesztési lehetőség: a Hagie frontkeretes önjáró permetező side-dressing megoldásával akár magasabb állományban is lehet folyékony nitrogént bejuttatni a kukorica tövéhez. Ez azért lehet jó irány, mert a növény nitrogénigénye a csőképződés és a szemkitelítődés időszakában a legnagyobb, olyankor pedig nehezen lehet belemenni a sorokba bármi mással.

Ez az applikátor meg tudja oldani a feladatot, de a fejlesztés nagy beruházást igényel. Maga az alapgép 100 milliós nagyságrend, a kiegészítő applikátor pedig 10 millió forint feletti összegbe kerül, így ezt a mi 600 hektáros gazdaságunkban egyelőre nem tudjuk megvalósítani. Viszont a szomszéd faluban, a 2 ezer hektár feletti területmérettel rendelkező Aranykocsi Zrt. gazdaságának van ilyen gépe, ezért igyekszem kipróbálni, mit és milyen jól tud ez a technika.

Honnan ered a kísérletező kedved?

Már gyerekként szerettem az innovatív dolgokat, és törekedtem arra, hogy ha valamit csinálok, azt jól tegyem. Ez felnőttként persze nem megy át őrült nagy beruházásokba és értelmetlen vizsgálódásokba, érzem azt, mi az, amikor elég. Ám ha tudom és látom, hogy lehet jobban csinálni valamit észszerű kockázatvállalással és reális keretek között, igyekszem azt a fejlesztést megvalósítani. Ez segít az előrehaladásban. Egy kockás füzetben ki lehet számolni a megtérülést, ha az pozitív eredményt mutat, érdemes megvenni és használni az adott ötletet vagy megoldást. Az agrárszakemberek azért találják ki a fejlesztéseket, hogy megkönnyítsék a gazdák munkáját és jobb legyen a termelés hatékonysága. Hosszú távon a mi célunk az, hogy a fenntarthatóság megmaradjon, és az időjáráshoz legjobban alkalmazva jó, de inkább kiváló szinten tartsuk a termelést.

Mire kell figyelni a vetéstechnológia során? 

Mi 2010-ben elhagytuk az ekét, szántás nélkül műveljük a földet, szántóföldi nehézkultivátorok, könnyű kultivátorok és rövidtárcsák segítségével. A lehető legkevesebbet mozgatjuk a talajt. A túlművelés elkerülésével a vízmegőrzést is meg tudjuk oldani, és ahogy mindennél, itt is fontos, hogy jó időben kell a talajokhoz nyúlni.

Természetesen nekünk is voltak melléfogásaink, de 11 év tapasztalatával elmondhatom, hogy vannak nagyon jó eszközök, amivel sikeresen meg lehet valósítani a forgatás nélküli növénytermesztést. A vetés számomra a legszentebb dolog, azt egy évben csak egyszer lehet megcsinálni. Ha ezt valaki elrontotta, az már úgy marad. Ezért tökéletesnek kell lennie, ez elé jól dolgozni pedig csak jó eszközökkel lehet. A jó talaj kialakítása és helyzetbe hozása már az aratásnál elkezdődik. Ilyenkor fontos, hogy a szármaradvány az elsőtől az utolsó méterig egyenletesen szét legyen szórva, eloszoljon a felületen, ne legyenek vastag és vékony rétegek. Ezeket aztán az ősszel nehézkultivátorral bedolgozzuk a talajba.

2020-ban kipróbáltuk, hogy könnyű kultivátorral meghúzzuk a durva felületet, és a terület úgy, lezárva ment bele a télbe. Ilyenkor finomabb felszín keletkezik, ami jobban fogja a vizet, és a szármaradványok is szépen bekeverednek. A tavasszal már nem nyúlunk a földhöz, csak műtrágyát szórunk, magágyat nyitunk és vetünk, jó esetben két menetben.

Amikor a terület nagyon begazosodik, korán van meleg és hamar szárad az idő, kora tavasszal vetés előtt be szoktunk tenni egy sekély tárcsázást is a műveletsorba. Ám ilyenkor csak megpiszkáljuk a terület tetejét, hogy megszaggassuk a kapillárisokat, és le legyen zárva a felület, hogy minél alacsonyabb legyen a kipárolgás.

Az elmúlt évek hektikus, egyszer kevés, másszor gyorsan lezúduló csapadéka miatt fontos, hogy bent tudjuk azt tartani a talajban. Erre jó lehetőségeket ad a szántás nélküli technológia, mert a növények szármaradványa fogja a vizet.

A vetőgép a kukoricát és a napraforgót is szépen tudja vetni. A sávtisztító kerekek a vetőelem előtt eltakarítják a kisebb szármaradványokat és eltolják a kisebb rögöket, amik befolyásolnák a vetésmélységet és az egyenletességet. Természetesen a mulcsos területen nem lehet olyan finom magágyat csinálni, mint amikor a föld le van szántva, simítózva és kompaktorral apró morzsás, szinte hömpölygő felületet hoznak létre. Ez egy sokkal durvább felszín, de ezen is meg lehet találni az ideális módot a minőségi és pontos termelésre. Az eszköztár és a tudás elérhető.

Mennyire veszélyes a fuzárium fertőzése a forgatás nélküli művelés során?

A fuzáriummal nálunk nincs gond. Mert mégis mennyivel jobb, hogy van egy jó adaptered, amivel apróra összevágod a 12 tonna kukorica szármaradványt, majd rámész a területre az ekével, és az egész kórót lefordítod a földbe, 30 centiméter mélyre, egyben? Szerintem a technológia semmivel nem különb csak amiatt, hogy nem látszik a felszínen a szármaradvány. Ehelyett én egyenletesen bekeverem és a vetés idejére majdnem ugyanolyan felületű területet tudok kialakítani, mint a szántásos technológiával dolgozó gazdatársaim. Mivel pedig a szármaradvány tartja a vizet, leforgatva fogja meg egy paplanszerű rétegként az alulról jövő nedvességet. Így aztán a felette lévő szántott rész könnyebben kiszárad. Sőt, a mulcs vízzáró réteget is képezhet, ami súlyos hiba. A fuzárium terjedése gyakoribb vetésváltással, szerrotációval elkerülhető, így nálunk nincs komoly gond vele.

A gyomirtásban tapasztaltam azt az első években, hogy a szántás nélküli technológiánál hamarabb melegszik a talaj, a kétszikűek gyorsabban növekednek a növényi szármaradványos területeken. Ezért aztán előfordult olyan, hogy kukorica gyomirtásnál osztott kezelést kellett alkalmazni, mert a kétszikűeknek már megvolt a szükséges hőösszegük, kikeltek, és utána jöttek az egyszikűek. Emiatt olyan szereket kellett választani, amik biztosították a kétfajta gyomkultúra elleni sikeres kezeléseket. Ez is megoldható, mert bőven van rá megfelelő termék a növényvédőszer-választékból.

A szákszendi kukorica teljes termesztési ciklusáról 4 évvel ezelőtt az Agro Napló különkiadásában írtunk. Akkor még kísérletek szintjén foglalkoztak a helyspecifikus gazdálkodáson belül a változó tőszámú vetéssel, amit azóta már a gyakorlatban is sikeresen megvalósítottak. Idén pedig a nitrogén differenciált kijuttatásának technológiáját is komolyabb szintre emelik. A kiadványt ezen a hivatkozáson érdemes elolvasni: bit.ly/zerotol-a-precizios

A következő szakértőnk Fejér megye délnyugati csücskében igyekszik minél több tudás és információ felhasználásával javítani a gazdálkodás gyakorlatán.

Bátran kell tervezni a tőszámlépcsőket

Mintegy 8 ezer hektár földterületen gazdálkodik a Fejér megyei Lajoskomárom környéki táblákon a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport. A növénytermesztés Csepregi Attila precíziós mezőgazdasági szakmérnök vezetésével működik, aki azért töri a fejét nap mint nap a lehetséges változtatásokon, hogy még hatékonyabbá tudja tenni a termelést. A tápanyag és vetőmag differenciált kijuttatásáról és a közeljövőben várható fejlesztésekről beszélgettünk vele.

Addig, amíg a műtrágyázás, a növényvédelem, az agrotechnika és a termelés folyamatai, az alapok nincsenek rendben, nem érdemes belekezdeni a komolyabb technológiai változtatásokba – kezdte Attila. Lajoskomáromban arra törekszünk, hogy minden harmóniában legyen a gazdaságban, és hogy minden évben egy kicsit javítsunk a hatékonyságon.

A műholdkép alapján működő automata sorelzárást 3 éve kezdtük el alkalmazni a kukorica vetőgépeknél, a meglévőket szereltük át úgy, hogy képesek legyenek erre. Kiszámoltuk, hogy a 12 soros vetőgép ára 6–800 hektár elvetése után egy szezon alatt, tehát nagyon gyorsan megtérül. Elsősorban nem az inputanyag-megtakarításon fogtuk meg a pénzt, hanem a növényben a magasabb tőszám miatt okozott depresszió elkerülése volt nagy jelentőségű. Egy éve, 2020-ban szerettünk volna továbblépni a technológiában, de a Covid–19 koronavírus-járvány keresztülhúzta a számításainkat.

A műtrágyaszórókat terveztük differenciált kijuttatásra alkalmassá tenni, és a vetőgépünket úgy átalakítani, hogy lehessen velük differenciált tőszámot vetni. Ez tavaly sajnos elmaradt, idén viszont megvalósítjuk: 3 műtrágyaszórót szereltetünk át úgy, hogy változó dózist tudjanak kiadni, és a vetőgépet is hasonlóan felokosítjuk. Három kombájnba hozammérőket helyezünk, hogy utólag ellenőrizni tudjuk, mi, hogyan és miért történt. A technológiát Kauser Jakab barátunk állítja össze: a talajvizsgálatok, az NDVI műholdképek, a terepismeret és a személyes megbeszélések alapján meghatározzuk, milyen dózisban szórjunk tápanyagot és vessünk magot mintegy 450 hektáron. Néhány sajátos területen persze kicsit változtatunk az NDVI-képek és a talajvizsgálati adatok alapján tett ajánlásokhoz képest, mert azok a táblarészek már többször megmutatták a tulajdonságaikat, amiket a saját bőrünkön tapasztaltunk meg.

A domborzati viszonyok és a talajfoltok miatt a hagyományos vetéstechnológiához képest szignifikáns különbségre számítunk a heterogén táblákon. 

A helyspecifikusan meghatározott tőszám és műtrágyadózis kiadása után a kombájnok hozamtérképezésével visszaellenőrizzük az adatokat. Amennyiben mindenhol az jön ki, amit szeretnénk, ebbe az irányba megyünk tovább a többi területünkön és gépünknél is. Idén lesz a technológiai fejlesztés főpróbája, ami azért fontos, mert már nem csak fejben, elméletben tudjuk, hogy jó az irány, hanem minden kolléga saját szemével látja és tapasztalja meg, mennyire fontos a helyspecifikus gazdálkodás.

Arra számítunk, hogy 5 százalék terméstöbbletet tudunk azáltal elérni, hogy helyspecifikusan juttatjuk ki a műtrágyát és a vetőmagot. Mindezt az inputanyag-megtakarítás nélkül értve. Kétféle megoldás van: az egyiknél megvan az, hogy mennyi mű­trágyát vettünk és annyit használunk el a 450 hektárra. Ha 400 kilogrammot szeretnénk kijuttatni minden egyes táblára, azon belül differenciálok úgy, hogy legyen 150 és 750 kilós rész is. A vetőmagnál is hasonlóan járunk el: szeretnénk, hogy átlagban 70 ezres tőszámra jöjjön ki hektáronként, de legyen 45 ezres alsó lépcső és 90 ezres felső lépcső is. 

A másik megoldás, hogy kitűzzük a célt, például a hektáronkénti 13 tonna kukoricát, amihez 170 kilogramm nitrogén hatóanyaggal számolunk, és ezt helyspecifikusan módosítjuk annyira, amennyire a talajvizsgálati eredmények indokolják azt. A végén így lehet, hogy nem 400 kilogramm jön ki táblánként átlagosan, hanem 408, vagy 550. Ennél a változatnál az alapadatokból számoljuk ki az eredményt. Ebben az évben valószínűleg megfelezzük a művelt területet a kétféle bavatkozástípus szerint, így össze tudjuk hasonlítani azokat egymással és természetesen a hagyományos technológiával is.

Az egyik felén tehát 400 kilogramm műtrágyára limitálva dolgozunk, mert akkor tudjuk, hogy ugyanannyit szórunk, mint máskor és máshol szoktunk, a többi táblán. Így a költségünk ugyanannyi, mint ott, ahol nem volt differenciálva a kijuttatás. Ezt a mennyiséget pedig zónánként, foltszerűen differenciáljuk, így meglátjuk, mit ér az, ha ugyanazt a tápanyagmennyiséget okszerűen adagoljuk. 

A másik út pedig azért jó, mert van egy célmennyiség, amit szeretnék elérni, és ahhoz rendeli a precíziós gazdálkodási rendszer, hogy mennyi tápanyagot juttassunk ki. A végén meglátjuk, melyik hozta a legtöbbet. Úgy gondoljuk, hogy az utóbbi változat a precízebb, de látni szeretnénk, hogy egy-egy változtatás mit jelent a termelésben.

Mi mutatta meg, hogy szükség van a differenciált vetéstechnológiára?

Van olyan területünk, aminél a 100 hektáros táblán 100 méteres szinteltérés van. Nagyjából a 70 százaléka van völgyben, ezen a talaj fekete, mint a szurok, minden tápanyag oda koncentrálódik, közel van a talajvízhez, erős eredményeket hoz. A tábla harmada pedig homokos hegytető, amire bűntény 70 ezerrel vetni a magot. Ezen a részen komoly stresszhatás éri a növényeket: nem hoztak csövet, meddő volt az állomány. Alul viszont óriási termés nőtt, látszott, hogy a kukorica az egyedi produktivitás szélére ért, annyira hatalmas csöveket hozott. Ez is jól mutatja, hogy a heterogenitásra nagyon figyelni kell, mert ha mindenhol ugyanazt a tőszámot vetjük, az a vagyon és a lehetőségek eltékozlása. 

Egy másik hasonló táblánknál tavaly fele-fele arányban, két lépcsővel differenciálva kísérleteztünk. A jobb adottságú részen 82–85 ezerrel, a gyengébb felsőn pedig 55 ezerrel vetettük. Ez utóbbin korábban egyik évben sem volt jó termés, meddő volt az állomány. Annyira magasan van a táblarész, hogy brutális eső kell, hogy kinevelje a növényt. Hiába szórtuk műtrágyával, lemosódott. Nincsenek megfelelő körülmények a hektáronkénti 72 ezer tőre, viszont 55 ezer tővel szinte mindegyiken volt cső, még ha sok közülük kisebb, csoffadt is volt. Erre azelőtt nem volt példa. Az alsó részen pedig a táblaátlag 11,9 tonna nettó lett hektáronként, ami jobb volt, mint az üzemi átlag, pedig a műtrágyát is egységesen adtuk ki. Ez győzött meg minket arról, hogy az irány jó, tovább kell folytatnunk a fejlesztést az átalakított vetőgépekkel. A megoldásnak ott van igazán értelme, ahol a heterogenitás nagy.

Sorelzárás

A sorelzárást használva minden alaktalan táblánál pontosan tudtuk lezárni a végeket. Akkor van értelme, ha aprók a táblák és a gazdaság összes területéhez viszonyítva nagy az átfedés, sok a beszegés és a táblaszél, valamint akkor is fontos, ha alaktalanok. Nálunk ez a földek 2 százalékát érinti. A ráfedéseknél mindig alacsony terméshozam volt, aszályosabb évben pedig semmilyen. Ez indította el a gondolatot, hogy változtassunk rajta. Újra osztottunk és szoroztunk: ha ezeken a részeken feleannyi a termés, mint az átlagos, az nagyon sok veszteség. Ezer hektáron 10 hektár termés veszik el így, ami hektáronként 10 tonna kukoricával, 50 ezres árral számolva 5 millió forint. Ezért megvettünk 2 sorelzárós szettet. Egy 12 soros vetőgépet 4 millió forintért okosítottunk fel 4 évvel ezelőtt. Az akkori bekerülési árakon 600–1000 hektáros területen egy év alatt visszahozta az árát.

Vetéstechnológia és tápanyag-utánpótlás

A kukoricavetésnél alapvetően nem vagyok híve a makrostarter műtrágyázásnak. Mostanában divat, hogy nagy szemű műtrágyákat juttatnak ki a vetőgéppel a sor mellé. Ám ez a vetőgépet lassítja, és eszi az anyagot. Ráadásul elkényelmesíti a kukoricát, mert arrafelé húz a gyökér, ahol ott van a tömény tápanyag, így aztán a növény a kisebb gyökértömeg miatt nehezebben viseli el az aszályt. Mi magágykészítés előtt teljes felületre nitrogén műtrágyát juttatunk ki, azt a magágyelőkészítővel bedolgozzuk, és a vetőgéppel vetjük a magot, nagyon odafigyelve a vetésmélységre.

Fontos, hogy a mag legalább 5-6 centiméter mélyre kerüljön, és 2 centiméterre legyen a vizes rétegben. 7,5 alá aszályban sem megyünk le. A vetéssel egy menetben magas foszfortartalmú mikro­granulált startert rakunk ki, mert ez a gyökeresedést ugyan serkenti, de annyi tápanyagot nem juttatunk ki vele, hogy az rosszat tegyen a növénynek. Közvetlenül a magra folyatjuk rá a tápanyagot, és amint ez elfogy, a növény tud lefelé menni. A nitrogén könnyen mobilizálható elem, a talajban mozog, elmossa az eső, pedig a kukoricának a vetés után 2 hónappal van igénye rá, hogy intenzíven felfelé növekedjen. Ha akkor kap csapadékot, már túl kevés nitrogén van jelen, pedig akkor lenne rá szüksége. Nálunk a nagy termés záloga, hogy a vetésnél csak mikrogranulált startert adunk ki. Ebben az évben beruháztunk egy sorközművelő kultivátorra, amivel az utolsó pillanatban, amikor még bele tudunk menni géppel az állományba, 150–200 kiló nitrogént a tövéhez kijuttatunk, amit egyből bedolgoz a gép. Ekkorra már a növény kiterjesztette a gyökerét, nem tudunk vele bajt csinálni. Ezt is differenciáljuk a tábla zónái, a zöldtömeg és a talajvizsgálati eredmények alapján.

A begyűjtött információk és a vizuális megfigyelés, valamint a várható időjárás ismeretében kijuttatási tervet készítünk, és a traktor elején műtrágyatartállyal, hátsó részén sorközművelő kultivá­torral kezeljük a területet. A gép pneumatikus rendszerrel, levegő segítségével hátra viszi a kukorica tövéhez a tápanyagot, a kultivátor pedig rádobja a földet. Az AgLeaderrel bővített Kuhn-technológia elektronikus meghajtású, a műhold és a betöltött adatok alapján kapja a vezérlést arra vonatkozóan, hogy milyen gyorsan forogjon a műtrágyaadagoló. Lényeges és egyszerűbb a dolgunk azzal, hogy ugyanazt a 3 monitort használjuk a kombájnokban a hozamméréshez és a vetőgépekben is.

Hogyan valósítjátok meg a tőszámtervezést?

Úgy gondolom, hogy mivel a kukoricanövény kompenzációs képessége szinte eltünteti a különbséget a kis tőszámlépcsők esetében, a technológiának akkor van értelme, ha nagyobb eltérésekkel, bátran dolgozunk. Nálunk idén lesz olyan heterogén tábla, ahol 45 ezer mag az alsó limit, a jobb adottságú részen pedig 90 ezerre növeljük a magszámot. Azért kellenek tág határok, hogy ne mosódjanak össze az eredmények. Az a terület, ahol a talajvizsgálat, az NDVI-térkép és a saját tapasztalat is kis lépcső alkalmazását javasolja, nem hozza vissza a befektetett pénzt és energiát. Oda mehet a hagyományos vetéstechnológia, ott nem érdemes differenciálni.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

A sorozatunk következő részében a gyomirtás, a gyomszabályozás és a növényvédelem technológiai megoldásairól kérdezzük meg az adatalapú gazdálkodást folytató termelőket a tapasztalataikról, és bemutatunk néhány, a gazdákat foglalkoztató gyomkérdésekre adott helyes gyakorlati választ.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia