Agro Napló • 2021. április 11. 22:42
A tejelő tehéntartást nem véletlenül nevezik a mezőgazdaság nehéziparának. Erre az ágazatra különösen jellemző, hogy a megtermelt tej mennyiségét és minőségét számos tényező befolyásolja. Hatással van rá a telepi technológia és menedzsment, a humán-erőforrásbeli adottságok, a takarmányok minősége, mennyisége, a takarmányozás módja, de befolyásolhatja az időjárás is.
A májvédő anyagok alkalmazása kis szelete a takarmányozás témakörének, aminek hatásait éppen ezért nagyon nehéz tetten érni a termelésben. Mivel ezek az anyagok az állatok májműködését hivatottak segíteni, így elméletileg minden olyan termelési paraméterben vizsgálhatók a hatásaik, ami összefügg a máj működésével. Abban az esetben viszont, ha nincs mód tehénpáros kísérleti metodika alkalmazására, messzemenő következtetéseket csakis hosszú távú nyomon követés alapján érdemes levonni. A genetikai előrehaladás okán a tejtermelés éves változása (növekedése) sok esetben nehezen hozható összefüggésbe a májvédő anyagok etetésével, még úgy is, ha elfogadjuk, hogy ezek az anyagok direkt módon segítik a tejtermelést. A májvédő hatás az állatok egészségi állapotában tükröződhet hosszú távon, ami a korai selejtezés csökkenésében, a szaporodásbiológiai paraméterek javulásában és ezáltal a hasznos élettartam növekedésében jelentkezhet. A folyamatosan növekvő tejtermelés és májterhelés következtében azonban az is elképzelhető, hogy ezen paraméterek szinten tartása is az aktív májvédelem hatásait igazolja.
Telepi tapasztalatok
Az említett okok miatt vizsgálatainkat 2020 júliusától folyamatosan végezzük a májvédő programot elindító szarvasmarhatelepeken. A nyomon követések során igyekeztünk az anyagforgalmi betegségekre, az ezzel kapcsolatos selejtezések/kiesések mértékére, valamint a szaporodásbiológiai paraméterekre koncentrálni és azokat a korábbi időszakok eredményeivel összehasonlítani. Célunk olyan tendenciák feltárása volt, amik alapján további információkat kaphatunk a májvédő anyagok alkalmazása és hatásaik nyomon követése terén.
Egy 700 tehenes szarvasmarha-állományban 2020 júliusától indult el a májvédő anyagok alkalmazása az előkészítő és a fogadó csoportokban. A telep fejési átlaga jelenleg 36,3 kg, istállóátlaga 31,3 kg, a teheneket naponta háromszor fejik. A telep klasszikus kukoricaszilázs, gabonaszenázs (rozs, tritikálé), fűszéna alapú takarmányozást folytat.
A telepen a 2020-as évben történt kieséseket az 1. ábra mutatja be. Az etetés indulását piros nyíl jelzi.
Az ábrán jól látható, hogy a májvédő anyagok etetésével szorosabban összefüggésbe hozható 50 nap alatti kiesések mértéke folyamatosan csökkent a 2020-as év során. Ha összehasonlítjuk a 2020-as és 2021-es évek azonos időszakát (január, február; piros és zöld körök), akkor látható, hogy a májvédő anyagok kb. féléves etetése után az 50 nap alatti kiesés mértéke 3,2%, illetve 7%-kal csökkent az említett hónapokban.
Az ellés után jelentkező klasszikus anyagforgalmi betegségek (ketózis, oltógyomor-helyzetváltozás, magzatburok-visszatartás) előfordulása szintén csökkenést mutat a májvédő program elindulása óta
(2. ábra).
A 2. ábrán látható, hogy az etetés elindulása utáni időszakban (2020. július), néhány kivételtől eltekintve, jóval alacsonyabbak az egyes betegségek előfordulását jelző oszlopok. Különösen igaz ez a ketózis és OHV esetében, ami a májvédő anyagok pozitív hatását igazolhatja.
A szaporodásbiológiai eredmények kapcsán az látszik, hogy az első termékenyítésig eltelt idő az etetés időszakában (2020. augsztus–2021. február) 6 nappal alacsonyabb (75,1 vs. 81,1 nap), mint a korábbi időszakban (2020. január–július). A második termékenyítés esetében tapasztalt csökkenés 1,3 nap (113,3 vs. 114,6 nap).
2020. augusztustól egy másik nagy létszámmal (750 tehén) rendelkező partnerünk szintén elkezdte etetni a májvédő anyagokat a fogadó csoportban (ellés után 50 napig). A telep fejési átlaga jelenleg 34,3 kg, istállóátlaga 30,3 kg, a teheneket naponta háromszor fejik. A telep kukoricaszilázs, gabonaszenázs (rozs), lucernaszenázs, fűszenázs, fűszéna alapú takarmányozást folytat.
A kiesések és az anyagforgalmi betegségek kapcsán az ellés utáni 30 napban előforduló elhullások mértékét rögzítettük a 2020. évben (3. ábra).
Látható, hogy a 2020 augusztusától kezdődő etetés elindulása után (piros nyíl) az elhullások jelentősen csökkentek az év első feléhez képest. 2020 októberében 2% alá csökkent az elhullások aránya és 2021 februárjában is alig növekszik 4% fölé, ellentétben a 2020-as év február-márciusával, amikor az elhullás kiugróan magas értékeket mutat (kb. 14–16%).
A szaporodásbiológiai paraméterekre gyakorolt hatásokat a 2019-es és 2020-as évek vemhesülési arányainak összehasonlításával végeztük el (4. ábra).
A májvédő program 2020. augusztusi elindulása után a vemhesülési % szemmel láthatóan javult és az év utolsó 3 hónapjában (október-november-december) tartósan 25% fölött maradt. Ennek hátterében természetesen a külső hőmérséklet csökkenése is állhat, de az év többi időszakában jellemzően kisebb a különbség az előző évhez viszonyítva. Az eredmények értékét növeli, hogy a két összehasonlított év korábbi hónapjaiban (január–augusztus) nagy részben a 2019-es eredmények a kedvezőbbek. A januári hónap eredményei 3 év viszonylatában is összehasonlíthatóak, ahol a 2019-2020-as év 20%-os vemhesülési arányához képest 2021-ben már 25%-hoz közeli értéket láthatunk.
Később, az őszi időszakban, 2020. szeptember elején indult el a májvédő anyagok etetése egy 500 tehénnel termelő szarvasmarhatelepen az előkésztő és fogadó csoportokban. A telep jelenlegi fejési átlaga 36,4 kg, istállóátlaga 32,4 kg, a teheneket naponta háromszor fejik. A telep kukoricaszilázs, lucernaszenázs alapú takarmányozást folytat.
A telepi tapasztalatok alapján a fogadó csoport soha nem látott termelési szintet produkál a májvédő anyagok etetésének elkezdése óta (átlagosan 38 kg tej/állat/nap) és a fogadó csoport kondíciópontjai is javultak az etetés elindulása óta. Ezt igazolják a rendszeresen elvégzett anyagforgalmi vizsgálatok eredményei is (5. ábra).
Az 5. ábrán jól látható, hogy mind a fogadó, mind a nagytejű csoportokban javult az állatok kondíciója az utolsó két vizsgálat eredményei alapján, amelyek már a májvédő anyagok etetésének elkezdése után készültek.
A kondíciók javulásával összevág, hogy a fokozott zsírmobilizáció előfordulása jelentős mértékben csökkent az elmúlt félévben, ami összefüggésbe hozható a májvédő anyagok etetésével
(6-7. ábrák).
A 6. ábrán látható, hogy a telepi menedzsment munkájának köszönhetően a fokozott zsírmobilizáció kizárólag az ellető istállóban jellemző. A 2020. első felére jellemző magas, 0,35 mmol/l fölötti NEFA-értékek azonban az elletőben is megszűntek a májvédő program elindulása után (piros kör).
Az első 50 napban történt kiesések arányát a 7. ábra szemlélteti a 2019-2020. augusztus–decemberi időszakokban. Az ábra alapján látható, hogy az augusztus–októberi időszakban az említett két év 50 nap alatti kiesései hasonlóan alakultak. A májvédő anyagok etetésének elindulása (piros nyíl) után viszont a 2020-as évben a kiesés a téli hónapokban sem nőtt meg, ellentétben a 2019-es évvel.
A nyomon követések eredményei és a telepi tapasztalatok alapján a bendőstabil májvédő anyagok pozitív hatásai már 6-7 hónapig történő etetés után is láthatóak. Ezen túlmenően indokolt lehet a hosszabb távú nyomon követés, ahol az állományok egészségi állapotára, hasznos élettartamára és szaporodásbiológiai paramétereire gyakorolt hatások egyértelműbben vizsgálhatóak. Ebbe a feladatba kezdett bele közösen a VITAFORT Zrt. és az ADEXGO Kft. a 2020-as évben. A májvédő anyagok etetésével kapcsolatos hosszú távú vizsgálataink eredményeit további cikkekben fogjuk bemutatni.
Tóth AttilaVITAFORT Zrt. Roszkos Róbert
ADEXGO Kft.
A cikk szerzője: Roszkos Róbert