Vitathatatlan, hogy a kérdéskörrel foglalkozni kell, hiszen a jelenségnek a takarmány­ alapanyagok előállítására és minőségére, továbbá a gazdasági haszonállatok élettani folyamataira és termelésére gyakorolt hatása és annak következményei napjainkban a gyakorlat számára egyre nagyobb kihívást jelentenek. A sertéseknél jelentkező hőstressz az ide vonatkozó kutatási eredmények alapján negatív hatással lehet az állatok energia- és táplálóanyag-ellátására, az emésztő- és immunrendszer működésére, az antioxidáns státuszra, ami a termelési mutatók és a szaporodásbiológiai eredmények romlását idézheti elő.

Az utóbbi időszakban jelentkező magasabb átlaghőmérséklet az állati termékelőállítás egyik legnagyobb kihívása a világ számos országában, így hazánkban is. A Föld átlagos felmelegedésének mértékét tekintve elég sok forgatókönyv látott napvilágot, melyek közül a legpesszimistább 4 °C-os emelkedést jelez elő a 21. század végére. A szakemberek szerint már 2 °C globális felmelegedés beláthatatlan következménnyel lehet a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszerek fenntarthatóságára (Babinszky és mtsai, 2020). A sertéstartás vonatkozásában az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) arra is felhívja a figyelmet, hogy a világ sertéstermelésének több mint 50%-a a trópusi és a szubtrópusi régióban van, ahol a hőstressz hatásaival még fokozottabban kell számolni. Az USA-ra vonatkozó becslés alapján a hőstressz az ottani sertésiparnak éves szinten legalább 900 millió dollár veszteséget okoz, elsősorban az alacsonyabb hústermelés és a termékenyülési eredmények visszaesése miatt (Baumgard és Rhoads, 2013; Nteeba és mtsai, 2015). Ennek oka, hogy a gazdasági haszonállatok közül a sertés az egyik legérzékenyebb a megnövekedett környezeti hőmérséklettel szemben (Ortega és Szabó, 2021). Ahhoz, hogy megértsük, hogy a magas környezeti hőmérséklet milyen hatással van az állatok teljesítményére, először érdemes tisztázni, hogy mit tekintünk hőstressznek. A hőstressz egy komplex állapot, melyek során a szervezet nem képes a termoneutrális zónában jellemző úgynevezett minimális éhezési hőtermelését fenntartani. Az állat hőleadása a magas környezeti hőmérséklet és/vagy a nagy páratartalom, valamint a kis légsebesség miatt gátolt, így hőtorlódás alakul ki a szervezetben. Ennek következménye, hogy a testhőmérséklet a normál élettani értéket meghaladja, a légvételek száma megnő (az állat liheg), a verejtékmiriggyel rendelkező állatok izzadással próbálják fokozni a hőleadásukat. A sertés esetében azonban csak nagyon kevés izzadságmirigy van a bőrben, ráadásul a bőr alatti szubkután zsírszövet (a szalonna) vérellátása gyenge, így magas hőmérsékleten a hőleadás jelentősen gátolt.

A hőstressz hatása a növendék- és hízósertések termelési eredményeire

A rendelkezésre álló adatok szerint növendék- és hízósertéseknél az optimális termelési eredményeket 16 és 20 °C között lehet elérni (Berton és mtsai, 2015), ami – különösen nyáron – jelentős kihívás elé állítja a telepi gyakorlatban dolgozó szakembereket. Ennél a korcsoportnál a termoneutrális zóna hőmérsékleti tartománya 18–25 °C, míg a magas környezeti hőmérséklet (hőstressz) értéke 29 °C felett van. Egy nemrég publikált, 22 vizsgálatot feldolgozó metaanalízis (korábban megjelent tudományos folyóiratokban közölt adatok alapján végzett átfogó elemzés) eredménye alapján megállapítást nyert, hogy hőstressz (29–35 °C) hatására jelentősen és statisztikailag igazolhatóan (p32%) a téli időszakhoz hasonlítva (Guardia és mtsai, 2004; Cobanovic és mtsai, 2016). A magas hőmérsékletnek negatív hatása lehet többek között a sertéshús pH-jára, színére, csepegési veszteségére, miközben a hús oxidatív stabilitása (eltarthatósága) és mikrobiológiai paraméterei ugyancsak romlanak.

A hőstressz hatása a tenyészkocák reprodukciós mutatóira

A tenyészkocáknál a hőstressz negatív hatásai talán még markánsabban jelentkezhetnek. A nyári melegben nő a fialástól az első ivarzásig eltelt idő, romlanak a termékenyítési és reprodukciós mutatók. Ez a stresszhormonok emelkedett szintjével és ennek következtében kocáknál megváltozott progeszteron-, luteinizáló hormon-, inhibin-alfa- és ösztradiol-koncentrációval van összefüggésben, ami gyengébb (kisebb számú) peteéréssel és embriómegtapadással, rövidebb ivarzási idővel, a kanoknál alacsonyabb tesztoszteronszint miatt gyengébb spermaminőséggel jár (Ross és mtsai, 2017). A hőstressz különösen veszélyes a szoptató kocák esetében, hiszen a hőtorlódás elkerülése érdekében nagymértékben csökken az étvágy, így a tejtermelés fenntartásához a kocák túlságosan nagy mennyiségben mobilizálják saját tartalékaikat. A kocák tejtermelés-csökkenésének megakadályozása érdekében célszerű az etetett teljes értékű takarmánykeverék zsírtartalmát megnövelni. Hazai adatok azt igazolják, hogy a szoptató kocák takarmánykeverékében a keményítőhöz, mint fő energiaforráshoz képest a növényi olajkiegészítés (mint zsírforrás) jobb energetikai hatékonyságot eredményez (Babinszky, 1998). Ismert, hogy a kocák tejtermelése és az alom mérete, valamint a malacok átlagos napi súlygyarapodása között pozitív korreláció van, így a nagy teljesítményre képes, modern genotípusú kocák esetében a tejtermelés szinten tartása kiemelt cél. Ennek egyik eszköze lehet a biodízelgyártásból származó glicerinkiegészítés. Vida és mtsai (2019) DanBred genotípusú kocával végzett etetési vizsgálatukban, búza-árpa-szójadara alapú ad libitum takarmányozás (13,31–13,34 MJ MEs/kg takarmány, 15,78–15,83% nyersfehérje, 0,85% ileálisan emészthető lizinszint) mellett megállapították, hogy az 5% folyékony glicerinkiegészítés szignifikánsan növelte a laktáció 21. napján mért tejtermelést (kontroll: 8,94 kg kocatej/nap vs. 5% folyékony glicerin: 10,39 kg kocatej/nap), (lásd 2. ábra). Említett szerzők felhívták a figyelmet arra is, hogy a takarmányozási minőségű (min. 85% glicerintartalmú) folyékony glicerinforrás alkalmazása a szoptató koca takarmányokban 5%-ban javasolható, azonban a felhasznált glicerinforrás minőségének ellenőrzését nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Takarmányozási lehetőségek a hőstressz hatásainak mérséklésére

Megállapították, hogy a takarmányadag nyersrosttartalmának növelése hőstresszel terhelt időszakban negatív hatású a tenyészkocák élősúlyára, ugyanakkor a zsírkiegészítés a növendék- és hízósertéseknél is kedvező hatású lehet. Megnövekedett környezeti hőmérsékleti értékek mellett az alacsonyabb nyersfehérje-tartalmú takarmányadag a sertéseknél lizin-, treonin- és triptofán-kiegészítés mellett pozitívan befolyásolja a termelési eredményeket. Számos kutatásban kedvező eredményeket kaptak funkcionális adalékanyagokkal is, mint pl. az antioxidáns hatású vitaminok (pl. A-, E- és C-vitamin), mikroelemek (szelén, cink stb.), polifenolok és a betain. A betain szerepe az ozmotikus stressz és a fehérjedenaturáció csökkentésében, és mint metildonor jól ismert. Több vizsgálatban sikeresen igazolták a növényi kivonatok és illóolajok kedvező hatását a hízósertések antioxidáns státuszára hőstressz esetén.

Hazai kutatók leírták, hogy hőstressz esetén számos takarmányozási lehetőség áll rendelkezésre a negatív hatások csökkentésére, melyek a következők:

• koncentráltabb takarmány etetése,
• a takarmány zsírtartalmának növelése,
• a nyersfehérje- és nyersrosttartalom mérséklése az etetett diétákban,
• az elektrolitegyensúly pontos beállítása,
• takarmánykiegészítők és -adalékanyagok alkalmazása (pl. betain, liponsav stb.) (Horváth és Babinszky, 2020).

Összefoglalás

Az éghajlatváltozás számos ponton érinti a gazdasági haszonállatok takarmányalapanyag-előállítását, termelési, állategészségügyi és szaporodásbiológiai státuszát, továbbá az előállított élelmiszer-alapanyagok mennyiségi és minőségi paramétereit. A sertéstartás egyik jövőbeli globális kihívása a hőstressz által okozott kártétel csökkentése, és a megfelelő védekező stratégiák kidolgozása lesz. A rendelkezésre álló eddigi adatok azt jelzik, hogy hőstressz esetén a növendék- és hízósertések súlygyarapodása, takarmányfelvétele és -értékesítése jelentős mértékben romlik. A tenyészkocáknál az első ivarzásig eltelt idő hossza megnő, miközben a termékenyítési mutatók, a malacok és kocák élősúlya és a termelt kocatej mennyisége csökken. Az említett tényezők jelentős hatással vannak a sertéshústermelés gazdaságosságára, így a megfelelő genetikai, állattartási és takarmányozási stratégiák kidolgozása alapvető fontossággal bír.

Dr. Tóth Tamás1 – Dr. habil. Halas Veronika2
1Széchenyi István Egyetem, Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ;
2Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kaposvári Campus

A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás