Megszületett a politikai megállapodás a Közös Agrárpolitika új szabályairól

Összességében elmondható, hogy a jelenlegi ciklusban alkalmazott rendszerhez képest a gazdáknak nyújtott támogatások túlnyomó többsége a közös célkitűzések felé történő haladásnak lesznek alárendelve, és e célokon keresztül kerülnek majd megítélésre. A termelők esetében elsősorban a környezet- és klímavédelmi ambíciószint emelkedése jelent majd többletfeladatokat, ugyanakkor a jóval bonyolultabbá váló támogatási rendszer működéséből eredő adminisztratív terhek nem a termelők, hanem a tagállami végrehajtásért felelős szervek szintjén jelennek majd meg.

2021. június 28-án, Luxemburgban, a Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésén az agrárminiszterek megerősítették azt az előzetes politikai megállapodást, amely néhány nappal korábban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsát képviselő portugál soros elnökség között létrejött. Ezzel pont került a 2018 nyara óta zajló tárgyalássorozat végére, legalábbis ami a szabályozás kereteit adó alapjogszabályokat illeti. Egyúttal pedig megnyílt a lehetőség arra, hogy a tagállamok érdemi döntéseket meghozzanak a nemzeti stratégiai tervük tartalmi elemei tekintetében.

A Stratégiai Terv elnevezésű dokumentum a KAP keretei között biztosított összes közvetlen, piaci és vidékfejlesztési támogatásra vonatkozó működési struktúrát fogja bemutatni.

Magyar szempontból vizsgálva a végeredményt, büszkén állíthatjuk, hogy a 2018 júniusában napvilágot látott bizottsági javaslathoz képest a valósághoz, a realitásokhoz közelebb álló, a pénzügyi kockázatok tekintetében jelentősen javított szöveg fekszik előttünk. Azt követően tehát, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során sikerült nagyságrendileg megőrizni a Magyarországra jutó uniós agrárforrások szintjét, az ágazati jogszabályok esetében is számos kérdésben érvényesíteni tudtuk a támogatási rendszer észszerű továbbfejlesztésére vonatkozó igényünket. Ahogyan az Agrárminisztérium vezetői több fórumon is kifejtették, a jelentős magyar sikerek között említhető a teljesség igénye nélkül az érzékeny ágazatok támogatását biztosító termeléshez kötött támogatások és az átmeneti nemzeti támogatások megőrzése, a vidékfejlesztési támogatásokon belül a beruházási jogcímek túlsúlya, illetve a szabályok rugalmasabbá tétele. Nagyon fontos, hogy a szabályozási keret lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebb területen gazdálkodó, ezáltal méretüknél, piaci erejüknél fogva legvédtelenebb termelők megkülönböztetett elbánásban részesüljenek a környezet- és klímavédelmi elvárások, a támogatási szint és az ellenőrzés oldaláról egyaránt. Végül, de nem utolsósorban az is komoly eredmény, hogy a kompromisszumos szöveg olyan rugalmassági elemeket is tartalmaz, amelyek segítségével megteremthető a kívánt egyensúly a növekvő környezet- és klímavédelmi ambíciószint és a KAP hagyományos, ún. szerződéses céljai között, a gazdasági és szociális értelemben vett fenntarthatósági szempontok érvényesítésével.

A születő joganyag tartalmi elemei mellett rendszerint kevés szó esik az odavezető útról, jellemzően azért, mert a tárgyaló felek taktikai húzásai kevéssé érdekesek a végeredmény szempontjából. Jelen esetben azonban mindenképpen megérnek néhány gondolatot a tárgyalásokat övező körülmények, hiszen azok alapvető hatást gyakoroltak a viták korábbi lezárásának időpontjára, illetve a megállapodás tartalmára. A tárgyalások ilyen szintű elhúzódására az egyes szakaszok mind-mind hozzátettek egy keveset.

• A tervezetek megismerését követő nagyjából fél év minden fél számára az alapvető újításokat tartalmazó alapkoncepció megértésével telt, és sajnálatos módon ekkor még maga a Bizottság sem látta javaslatának részleteit, következményeit. Így a kérdésekre is csak késői vagy egyes esetekben érdemi tartalmat nélkülöző válaszok érkeztek.
• Az idő előrehaladtával természetesen megkezdődött az érdemi vita, és több mint egy évbe telt, mire a jórészt magyar aggályok mellé a tagállamok többsége is felsorakozott, és sikerült az indikátorrendszerre és szigorú tervezésre épülő teljesítményalapú megközelítésből adódó pénzügyi kockázatokat érdemben csökkenteni. Sok munka van abban is, hogy a Bizottság szerepe a tagállamok öt évre szóló stratégiai terveiben meghozott döntések tekintetében a szubjektív felől az objektivitás irányába mozduljon el.
• Ekkorra azonban minden fél számára egyértelművé vált, hogy a javaslatok messze túlmutatnak a tagállamok által preferált észszerű továbbfejlesztésen, így a tárgyalások jelentős elhúzódása miatt a Bizottság kénytelen volt javaslatot tenni egy átmeneti időszakra, amelynek hossza végül két év lett.
• A tárgyalások utolsó szakaszát elsősorban a környezet- és klímavédelmi ambíciószint emelése irányába ható erőteljes nyomás jellemezte. Ez politikai és tárgyalási szempontból is igen kényes területnek bizonyult, ahol annak ellenére, hogy az alapgondolattal mindenki egyetértett, mégis óriási szakadék tátongott az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács által képviselt álláspontok között. Olyan fajsúlyos, a termelők mindennapi gazdálkodását befolyásoló kérdésekről kellett ebben a témakörben egyezségre jutni, mint az agro-ökológiai alapprogram (AÖP) minimális kiadási aránya és végrehajtási szabályai, a vidékfejlesztési források zöld célokra fordítandó minimális kiadási aránya, az öntözési beruházások kérdése, a kondicionalitás alapfeltételeinek meghatározása vagy éppen az Európai Zöld Megállapodás keretein belül született Termőföldtől az asztalig, és Biológiai Sokféleség Stratégiákban szereplő 2030-as célértékek beépítése. Ez utóbbi jogi szempontból is igen aggályos volt, tekintettel arra, hogy e stratégiák a Bizottság egyoldalú kinyilatkoztatásait tartalmazzák – hatástanulmány bemutatása nélkül –, amelynek érdemi vitájára és a célok jogszabályi formába történő átültetésére még nem került sor.

A KAP történetének jogalkotási eljárásai közül a hamarosan záruló dosszié abban is rendhagyó, hogy az időnyomás miatt a tagállamok a bemutatott nehézkes, lassan haladó tárgyalások mellett voltak kénytelenek megkezdeni a stratégiai terveik előkészítését, nem tudva, hogy mikor következik be olyan fordulat a tárgyalások során, ami újratervezésre készteti a szakértőket. Látni kell, hogy a politikai megállapodás megszületése még önmagában nem enyhít az időnyomáson, hiszen a nemzeti stratégiai tervek első hivatalos változatát 2021 végéig kell benyújtani a Bizottság részére. Ezt azonban még meg kell, hogy előzze a júniusban elfogadott alaprendelet szövegének véglegesítése és hivatalos elfogadása, majd ezt követően az uniós végrehajtási rendeletekről szóló megállapodás is.

A kereteket adó alap jogi aktusok ismeretében immár feltehetünk magunkban olyan kérdéseket, amelyet minden, az ágazathoz valamilyen módon kötődő szereplő is – legyen az termelő, klímapolitikai szakértő vagy akár egyetemi oktató – vélhetően feltesz:

Közös uniós politika marad-e a KAP?

Annak ellenére, hogy a stratégiai tervezés keretében számos, korábban uniós rendeletben szereplő szabályt a tagállamok fektetnek majd le a tervekben, és a végrehajtás során számos döntési ponton indulhatnak más irányba a tagállamok a megvalósításban, a KAP továbbra is az Európai Unió egyik legnagyobb közösségi forrással támogatott, közös politikája marad. A fő irányokat, a beavatkozásokat közös uniós jogszabályok tartalmazzák majd, az uniós szinten lefektetett közös célok elérése érdekében kidolgozott terveket pedig a Bizottság formálisan hagyja jóvá. Közös politika, óvatosan bővülő tagállami mozgástérrel, ahol a Bizottság valós szerepét az új teljesítési modellben egyelőre nehéz megjósolni.

Többet tesz-e majd a KAP a környezet- és klímavédelem területén, mint eddig?

A KAP keretében minden uniós területnél magasabb arányt, az uniós források 40%-át kell környezet- és klímavédelemhez kötődő kiadásokra fordítani. A KAP forrásainak nagyobb részét kitevő közvetlen támogatások alap környezeti elvárás szintje (jelenleg: kölcsönös megfeleltetés; a jövőben: kondicionalitás/feltételesség) emelkedik, amely kiegészül a közvetlen támogatások között új elemnek számító, önkéntes vállalások alapján támogatást nyújtó agro-ökológiai alapprogrammal (AÖP). A vidékfejlesztési források jelentős bővülése (a 80%-ra emelt nemzeti társfinanszírozás miatt) a korábbinál nagyobb összeget juttat majd agrár-könyezetgazdálkodási, ökológiai gazdálkodási és állatjóléti jogcímekre, emellett pedig kiemelt szerep jut majd az ún. zöldberuházásoknak is.

Hogyan és mekkora összegben jutnak majd el hozzám a megszokott támogatások?

Ahogyan a bevezető is fogalmaz, a termelők esetében elsősorban a környezet- és klímavédelmi ambíciószint emelkedése jelent majd többletfeladatokat, ugyanakkor a jóval bonyolultabbá váló támogatási rendszer működéséből eredő adminisztratív terhek nem a termelők, hanem a tagállami végrehajtásért felelős szervek szintjén jelennek majd meg. Az agrárkormányzat célja a folytonosság biztosítása mind a pénzügyi, mind pedig az eszközrendszer elemeinek többségét tekintve. A közvetlen termelői jövedelemtámogatások szerkezete alapvetően nem változik. A támogatási összegek alappillére 2023-tól a fenntarthatósági alap jövedelemtámogatás lesz, felváltva a jelenlegi SAPS és zöldítés jogcímeit. Erre pedig a mai rendszerhez hasonlóan épülnek majd kötelező és választható elemek, mint a fiatal gazda támogatás, a termeléshez kötött támogatások, valamint az új elemként belépő, már említett AÖP.

A cikk szerzője: Vitárius Csaba