Hogyan alakul az önellátottság az alapvető élelmiszerekből?

A globális koronavírus-járvány megfékezésére hozott korlátozó intézkedések következtében a korábbinál is fontosabbá volt a lakosság élelmezésbiztonsága, ezért előtérbe került az alapvető élelmiszerekből való önellátottság és az élelmiszerek megfizethetőségének a kérdése. Nem mindegy ugyanis, hogy a nemzetközi kereskedelem esetleges hosszabb távú leállása esetén hogyan biztosítható a lakosság élelmezése.

Magyarország természeti adottságainál fogva jelentős agrár­termeléssel rendelkezik, az egy főre jutó mezőgazdasági területe az egyik legnagyobb az unióban.

A nettó agrárexport is jelentős, a kivitel minden évben nagymértékben meghaladja a behozatalt. Az agrárexport 2020-ban 9,6 milliárd euró, az agrárimport 6,4 milliárd euró, így 3,2 milliárd euróval több mezőgazdasági terméket és élelmiszert értékesítettünk, mint amennyit elfogyasztottunk. De vajon a pozitív összkép mögött az egyes alapvető élelmiszerek termelésének és fogyasztásának arányában milyen különbségek rejlenek? Az élelmiszerek megfizethetőbbé váltak a lakosság számára többéves összehasonlításban?

Ezeknek a kérdéseknek jár utána a jelen cikk.

ÖNELLÁTOTTSÁG ALAKULÁSA

Az önellátottságot hagyományosan az ún. termékmérlegekből számolják, a termelést elosztják a hazai fogyasztással. Utóbbit közvetve, a termeléshez hozzáadva az importot levonva az exportot, a veszteséget és a készletváltozást lehet kimutatni. Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok nyersanyagokra vonatkoznak, a feldolgozott termékeket is alapanyagsúlyban tartalmazzák. Az adatok és a számítások összetettsége miatt jelenleg a 2019-es állapot mutatható ki.

Az önellátottsági mutatóban vegyes a kép, egyes élelmiszer-kategóriákból a hazai fogyasztáson kívül nagymértékű export árualap is képződik, mások termelése nagyjából megegyezik a fogyasztással, míg egy-két esetben az önellátáshoz importra is szükség van (táblázat). Az első csoportba a baromfihús, a zöldségfélék és a liszt tartozik, termelésük felével-ötödével meghaladja a fogyasztást. A baromfi hazánk mezőgazdaságának egy legsikeresebb ágazata, integrált termelési szerkezetének, hazai és szakmai tulajdonosi hátterének, valamint az állatok rövid életciklusából adódó rugalmas alkalmazkodóképességének köszönhetően látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A baromfihús minden évben a harmadik-negyedik legfontosabb exporttermék és a hazai vágóállat-termelés több mint felét adja. A zöldségfélék esetében a csemegekukorica, a zöldborsó, a paprika és a görögdinnye rendelkezik a legmagasabb önellátottsági mutatóval, de a legtöbb fontosabb zöldségféle termelése is megközelíti a fogyasztást, az import elsősorban a téli hónapok áruhiányát hivatott pótolni. A liszt magas önellátottsági szintje pedig egyenesen következik abból, hogy Magyarország uniós szinten is jelentős gabonatermelőnek és -exportőrnek számít, például búzából a termelés mintegy fele kerül a külpiacokra.

A második csoportba a sertéshús és a tej, tejtermékek tartoznak, termelésük közel azonos a fogyasztással. Hazánk igen fejlett tejtermeléssel, európai viszonylatban is magas tejhozammal rendelkezik, ugyanakkor a feldolgozóipar versenyképességi problémái miatt a magas hozzáadott értékű termékek esetében (pl. sajtok) jelentős külkereskedelmi hiány keletkezik.

Végül a harmadik kategóriát a gyümölcsfélék és a tojás alkotja, a hazai fogyasztást a termelés nem fedezi. A gyümölcsöknél a déli gyümölcsök jelentős fogyasztása árnyalja a képet, de az elmúlt évek igen kedvezőtlen időjárása (pl. hűvös, fagyos tavasz, csapadékhiány, nyári forróság) miatt a hazai gyümölcsfélék kínálata is szűkös volt.

A táblázatban szereplő adatokkal kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy a legtöbb élelmiszer esetében egyszerre exportál és importál is hazánk, ezért a hazai termékek aránya a fogyasztásból kisebb, mint a termelésé.

ÉLELMISZERÁRAK

Az élelmezésbiztonság szempontjából megkerülhetetlen még az élelmiszerek ára. Magyarországon uniós összehasonlításban nem számítanak drágának az élelmiszerek, aggregált árszintjük az EU árszintjének négyötödét érte el 2020-ban. Dániában, Luxemburgban és Ausztriában volt a legdrágább az élelem, 2020-ban, 26–29 százalékkal kellett többet fizetni ezekben az országokban az EU-27-hez viszonyíta. Ezzel szemben a legkisebb élelmiszerárak Romániát, Lengyelországot, Bulgáriát és Magyarországot jellemezték.

A lakosság élelmezése szempontjából még lényeges kérdés, hogy többéves távlatban megfizethetőbbé váltak-e az élelmiszerek, másként fogalmazva egyhavi keresetből több, vagy kevesebb élelmiszert lehet-e vásárolni. Erre a kérdésre szemléletes választ ad a nettó keresetek és a fogyasztói árak hányadosa, ami végső soron azt mutatja, hogy egyhavi fizetésből például mennyi sertéshúst, kenyeret, tejet lehet vásárolni. Az alábbi ábráról leolvasható, hogy a legtöbb élelmiszer-kategória megfizethetőbbé vált 2010 és 2020 között. Arányaiban leginkább a csirkecomb és a napraforgó étolaj esetében a legnagyobb a javulás, előbbinél 2,3 szoros, utóbbinál 1,6 szoros mennyiséget lehetett vásárolni 2020-ban a tíz évvel korábbihoz viszonyítva. Sertéshúsból, tejből, sajtból és paradicsomból is másfélszer annyit lehetett venni, mint 2020-ban. A vizsgált élelmiszerek közül egyedül az alma ára növekedett jobban, mint a keresetek, ami a gyenge 2019-es és 2020-as termésmennyiséggel magyarázható. Ugyanakkor azt fontos figyelembe venni, hogy a lakosság egyes csoportjai között nagy különbségek lehetnek a jövedelmek nagyságában és változásában.

Összességében megállapítható, hogy Magyarország élelmezése az alapvető élelmiszerek többségében bőven biztosítható hazai forrásból, az import esetleges akadozása nem jelent érdemi kockázatot az élelmezésbiztonságra nézve. Ugyanakkor egyes esetekben az önellátottság növelése akár stratégiai cél is lehet, amihez hatékonyság- és versenyképesség-növelő fejlesztésekre van szükség. Ehhez jó alapot nyújt majd a megnövelt forráskeretű 2021 és 2027 közötti Vidékfejlesztési Program, amely keretében a Kormány 4265 milliárd forintot fordít a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére. Ezzel megháromszorozza a jelenlegi, 2014–2020 közötti Vidékfejlesztési Program forrásainak nagyságát. A program forrásainak jelentős része fogja a hatékonyságnövelő beruházásokat szolgálni.

A cikk szerzője: Dr. Páll Zsombor