Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést (x)

Támogatók:

Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést

A helyspecifikus gazdálkodás szemléletének megjelenése óta köztudott, hogy a hozammérés a technológia „alfája és ómegája” egyben. A hozamtérkép egyrészt tájékoztat egy adott év sikerességéről vagy a hiányosságairól, visszajelzi a beavatkozások hatékonyságát, ugyanakkor bemeneti adatként szolgál a következő gazdasági év tervezési folyamataihoz. Mára eljutottunk oda, hogy több gazdaságban – ezek közül kettőt is bemutatunk a cikksorozat jelenlegi számában – a technológia korai bevezetői hosszú távú adatsorokkal rendelkeznek az egyes táblák eltérő kultúráinak teljesítőképességéről. A sokéves átlagtól elvonatkoztathatunk a hozamtérképek eredményei alapján, hiszen a termésmennyiséget számos tényező befolyásolhatja, de a táblán belüli különbségek – a táblaátlaghoz viszonyítva – a gyengébb és a jobb években is kirajzolódnak. A precíziós megoldások – és ezalatt most a helyspecifikus gyakorlatot értjük – a döntéselőkészítési folyamat során megkövetelik az eredmények és a hozamadatok ismeretét. A jelenlegi cikkben a hozamtérképezés fontosságára felhívva a figyelmet arról olvashatunk jó példákat, hogy az ország teljesen eltérő adottságú területein, egymástól földrajzi értelemben is elkülönülő tájegységeken hogyan jutottak el az újdonságoktól nem megijedő gazdálkodók, és az általuk vezetett gazdaságok arra a szintre, hogy a hozamtérképezésen és adatgyűjtésen alapuló tapasztalataikat is felhasználva elmondhassák: Ezért kincs az agráradat!

Elsőként az ország délnyugati határához indulunk, hogy megtudjuk, mire és hogyan használja a hozamadatokat a 2000 óta precíziós gazdálkodással foglalkozó Kossuth Mezőgazdasági Kft.

A Zala megyei adatalapú gazdálkodás titka: van, amikor a drónt és a meddő területre vetést is el kell engedni

Zala megye délnyugati, határmenti sarkában, közel 2000 hektárnyi szántóföldön gazdálkodik a Kossuth Mezőgazdasági Kft.
A családi vállalkozásban 2000 óta foglalkoznak a precíziós gazdálkodással olyan eszközökkel, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy helyspecifikusan termeljenek. A traktorok és a kombájnok informatikai rendszere már 2010-ben képes volt az adatgyűjtésre, azóta foglalkoznak a modern, adatalapú gazdálkodással.

Már akkor rendelkezésre állt az a szoftveres háttér is, amibe be tudtuk olvasni és amiben kezelni tudtuk a beérkező adatokat és információkat – mesélt a kezdetekről Kátai Zsolt, a cég ügyvezetője. Mi az egykori AgrárOffice rendszerrel indultunk, majd a program fejlesztésével ez alakult át a Next Farming AG Office programra, ezt használjuk. Ebben minden, a mai mezőgazdaság számára fontos elem benne van.

A lényege, hogy a gépek által begyűjtött adatokat egy szoftverbe integráljuk, azokat feldolgozva, kielemezve az adatokat vissza tudom csatolni az adott termőhelyre. Nálunk ilyen táblaszintű adatgyűjtés folyik 2010 óta. A program minden, a precíziós gazdálkodás számára fontos elemet tartalmaz: benne vannak a táblák, a táblakontúrok, a táblaadatok, a gépkapcsolatok (fennakadás nélkül), a helyspecifikus információk, a talajminta-vételezési térképek, a zónatérképek, az applikációs térképek készítése, mint változó tőszámú vetés, a differenciált táp­anyag-utánpótlás, a növényvédelem stb.

Az akkori John Deere traktorok és bennük lévő 2600-as monitorok már tudták ezt, de a régi, fekete-fehér képernyős monitorból is ki lehetett nyerni fontos információkat. Azóta pedig igyekeztünk a technológiát követve, azzal párhuzamosan fejlődni. Ma már bevett gyakorlat a differenciált tápanyagellátás, a változó tőszámú vetés, melyek elengedhetetlen részét képezik a talavizsgálati eredmények és hozamadatok. Gyűjtünk adatokat növényegészségügyi szempontok alapján is, de a fő forrás, a meghatározó pont mindig a hozamadat, mert az mutatja meg a terület termőzónáinak különbségeit, a rossz és a jó részeket. Ha ezeket az adatokat minden évben folyamatosan gyűjtjük, a változások alapján látjuk, mi történik a földeken. Ehhez nélkülözhetetlen a gépek jó beállítása, hogy valóban használható, pontos adatokat szerezzünk be velük. Kellő odafigyeléssel a rendszer teljesen jól működik.

Így kezdték az adatalapú gazdálkodást Letenyén

A rendszer kiépítésének elején voltak nehézségek, hiszen a magyar viszonyokhoz és jellegzetességekhez kellett igazítani a törzs­adatok rögzítését. Ez alatt értem a saját területek kezelését, a bérlemények, valamint a bérmunka különvételét, elszámolását egy adott területen belül, ahol a művelés azonos, viszont az elszámolás elválik. Ennek megvalósítása komoly fejtörést okozott.

Idővel aztán beállt a működés, bár később is folyamatosan kell vele dolgozni. A precíziós gazdálkodás gyakorlata jelentősen fejlődött az elmúlt 10 évben. Míg 2011-2012-ben a munkagéppel kellett körberajzolni a táblát és felvenni a táblakontúrokat, ma már ki sem kell menni a táblák felméréséhez a területre. Olyan programok vannak számítógépre, táblagépre és okostelefonra is, amikből a Google térkép alapján kijelölhetem a táblakontúrt. Ezt meg lehet csinálni a John Deere operációs rendszerében és az AMS-ben is.

Nagyon leegyszerűsödött a folyamat. A központi szoftverbe összegyűjtjük és elmentjük a táblákat, a táblakontúrokat, a nyomvonalakat, majd ezeket használjuk a munkákhoz. Így amikor például elindul a repce vetése, visszamenőleg megvan az információ, hogy mikor volt előtte akár azonos növény azon a területen és milyen nyomvonalon vetették azt. Ezeket az adatokat kiírom a vetőgép számítógépére, a gépkezelő pedig az alapján elvet.

A vetés nyomvonala átkerül a permetezőbe, eszerint történik a növényvédelem és így folytatódik tovább a műveleti sorban. A meghatározott AB egyeneseket elmentem, visszaolvasom, nevet adok nekik, és azt utána bármikor, bármelyik gépbe be tudom tölteni, és azok alapján művelhetem a területeket – mondta Kátai Zsolt.

Napraforgó, kukorica és repce

Az idei repce termésátlaga 360 hektáron 4 tonnás, a napraforgó 380-on 4 tonna feletti, a gabona 420 hektáron 8 tonnás termést hozott. Ez az átlagosnál sokkal szárazabb, melegebb időhöz képest egy kicsit meglepő volt.

A technológia fontos eleme a folyékony nitrogén használata, mivel a jelenlegi szélsőséges időjárási viszonyok között a hasznosulás sokkal jobb, mint egy szilárd műtrágyáé. A jó eredményhez a nitrogén mellett lényeges a foszfor és a kálium utánpótlása, hogy stabilitást adjon a növényeknek. Mivel a napraforgó káliumigényes kultúra, így pluszt kap belőle differenciáltan kijuttatva a talajvizsgálat eredményei alapján. Ezeket az adatokat a KITE szakemberei mérték meg zónatérképek alapján, helyspecifikusan. Az információkat megkapom Shape file-ban, ahogy a mintavételi pontokat is elküldik, ezekhez tudom hozzárendelni a kijuttatandó hatóanyag-mennyiségeket, amiből a program automatikusan generálja az applikációs térképet, amit a munkagép feladat formájában kijuttat.

Az applikációs térképeket és a kijuttatási tervet magam készítem el. A gazdatársaimat is arra ösztönzöm, hogy gyűjtsenek minél több használható információt a területeikről, elemezzék ki az így kapott adatokat. Ha nem csinálnak mást, mint gyűjtik az adatokat és azt évekre visszamenőleg kielemzik, látni fogják a területen belüli differenciálódásokat. Azt a magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy egy külsős cégre bízzam a területeink menedzselését, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem veszünk igénybe szaktanácsot és egyéb szolgáltatásokat, de a végső döntés mindenképp a mi kezünkben marad. Ez alatt az applikációs térképek készítését értem a kijuttatandó mennyiségekkel, tőszámmal stb. Hiszen egy adott terület adottságait a gazda tudja és ismeri a legjobban. Szerintem jobb, ha az emberek nem adják ki a kezükből a gazdálkodás irányítását.

Az adatok elemzése és kiértékelése nagyban segít a döntésben, például abban, hogy milyen fajtát vessünk. Fontos tudni, hogy az adott fajta hogyan tolerálja a sűrítést és az egyéb változókat. Több évnyi kísérletezéssel biztosabban meg lehet határozni és az adott területhez igazítani a fajtákat. Ennek köszönhetően jól letisztul, hogy milyen fajtát érdemes vetni, ez pedig egyfajta biztonságot és kiszámíthatóságot ad. Hiszen nem mindig a hozam, hanem inkább a termésbiztonság a meghatározó. A megfelelő fajtaválasztással sokkal kiszámíthatóbb a termelés. Ebben nagy szerepe van a technológiának – mondta a szakember.

Váltás a forgatás nélküli technológiára

A napraforgó és a kukorica vetőmagok típusain nem változtattunk, a technológiánkon viszont igen. Az előkészítés idején, ősszel kiadjuk a P és K tápanyagokat, amit egészen tavalyig beszántottunk. 2019-ben viszont vásároltunk egy Kverneland DTX 300-as, 5 késes lazítóval, két sor tárcsával és egy hátulsó tömörítő hengerrel felszerelt tarlóhántó/talajlazító munkagépet.

A két kultúra együtt 1200 hektárt tesz ki, ebből idén 380 napraforgó és 870 kukorica. Utóbbiból 200 hektáron már nem szántottunk, csak ezzel a forgatás nélküli technológiával, lazítás és tárcsa alkalmazásával dolgoztuk meg. Az idei szélsőséges időjárási viszonyokhoz képest az eredmény, hogy sokkal szebb benne a kukorica, mint a szántott részeken, amelyeket jobban megviselt az aszály.

A tapasztalatok alapján jövőre duplázunk, vagy 3-szor ennyit fogunk belőle bevonni a szántás nélküli területre, ami nem jelenti azt, hogy elhagyjuk a szántást. Meggyőződésem, hogy alkalmazkodni csak úgy tudunk ezekhez a szélsőséges időjárási körülményekhez, ha minél több technikai és technológiai elemmel rendelkezünk, hogy a körülmények tekintetében a megfelelő technológiát tudjuk alkalmazni.

A technológia során az őszi műtrágyázás terve a napraforgó esetében talajvizsgálat alapján készül el, ha szükséges, ezt plusz kálival kiegészítjük. A tápanyagellátás árfüggő, ha jó áron tudunk venni, megcsináljuk külön menetben a kijuttatást, ha pedig jobban megéri az NPK, akkor azzal oldjuk meg a feladatot. A mi területeinken általában a 8-20-30 és a 7-17-30 típusok, a káli túlsúlyos műtrágya használata jellemző. Az alaptrágyát szántással, a forgatás nélküli műveléses részeken pedig a lazítókések utáni tárcsázással dolgozzuk be, ami aztán úgy is marad. Tavasszal a magágykészítés következik és vetéssel egy menetben rakunk ki általában 2-300 kilogramm foszfortúlsúlyos műtrágyát. Ha nem kell talajfertőtlenítést végeznünk, akkor starter műtrágyát alkalmazunk, a napraforgó esetén ez kiegészül egy rá felhordott Kwizda Öko-ni biológiai termésnövelővel. Az ebben található Coniothyrium minitans hiperparazita gombák elfogyasztják a talajban lévő szklerocíniumok kitartó képleteit, ezzel kiküszölböljük a talajból érkező fertőzés lehetőségét.

Ez nem olcsó technológia, de az eredménye például 4 tonna feletti napraforgótermés hektáronként. A 2 gombaölő szeres kezelést követően a Reglone-nal történik a deszikkálás, majd következik a betakarítás, hozammérővel.

A hozammérés összehangolása és szervezése

Sokan ott rontják el a kombájnban hozammérést, hogy a kalibrálást percre pontosan, a mérleg szerinti tömegre akarják beállítani. Pedig ez nem kellene, hogy szempont legyen. Felesleges elveszni a részletekben. A lényeg, hogy a rendszer egységes legyen, ha például két kombájn dolgozik, azok össze legyenek hangolva, mert az arányokkal dolgozunk. A mi 3 John Deere gépünkön például 3 különböző hozammérő eszköz van, a 2010-es, a 2016-os és a 2018-as rendszerrel. A legfontosabb, hogy az összes kombájn munkáját egymáshoz igazítsuk. Ha például valaki mindhármat a mérleghez kalibrálja, eltérő adatai lehetnek. A kombájnokat a területen kell összehangolni, úgy lehet egységesen, egy rendszeren belül dolgozni.

Amikor megnézzük a hozamadatokat, mindegy, hogy az adott zónában 13 vagy 15 tonnás kukorica van, mert az arány ugyanúgy változik a kisebb és a nagyobb képességű termőzónában is. Utólagosan a mérleg szerinti mennyiséggel korrigálhatjuk. Így a visszaolvasott adatok helyesek. A táblán történő kalibráláshoz nagy segítséget adott a Climate FieldView program. Most minden kombájnban benne van az adatgyűjtő pogácsa, ami egyből online küldi tovább az információkat. Beülök az egyikbe a táblagépemmel, látom a begyűjtött adatokat, kiválasztom azt, hogy melyik kombájn adataihoz állítom be a rendszert, rácsatlakozom a többire, és ehhez igazítom azok rendszereit egészen a kívánt egyensúlyi pontig. Ez nagy segítség. Fontos, hogy a feladatot nem kell minden alkalommal megcsinálni, elég csak egyszer. Utána esetleg még egy óra múlva, amikor összeérnek a gépek, újra érdemes ránézni, hogy történt-e, változott-e valami. Ha pedig azt látjuk, hogy együtt mennek a kombájnok, már sokat nem kell foglalkozni vele.

A hozammérés eredményeinek a mérleg adataihoz történő összehozásához minden egyes táblánál kalibrálni kell, de nem ez a cél, mert ez rengeteg időt és ügyintézést igényelne. Számunkra 1-2 tonna nem számít ebben az esetben, az arány a lényeg. Amikor az adatokhoz hozzárendelt színekkel dolgozunk, meghatározzuk a táp­anyag-utánpótlást, összevetjük a talajmintavételek eredményeivel, és ezek alapján döntünk a kijuttatandó műtrágya mennyiségéről. Ezeket pontosan be kell lőni, nálunk megvan egy hektáronkénti tól-ig határ a hatóanyagokra, a kukoricánál például 170 kilogrammig megyünk el. Amikor a növény megkapja a foszfor- és a káliumadagját, általában elég szokott lenni. A tapasztalataink szerint a kukorica nagyjából 180 kilogrammnál fordul át; onnantól nincs érdemi termésnövekedés, inkább tovább zölden tartja a növényt és később tudjuk aratni. Emiatt is érdemes pontosan meghatározni a szélső értékeket, amin belül maradva elkerülhetjük, hogy a szárításon veszítsük el a korábban megszerzett előnyünket.

A hozammérésnél az, hogy adatot gyűjtünk, nem csak azt jelenti, hogy látjuk a termőzónákat, hogy hol, mi és mennyit terem. Látjuk benne az anomáliákat. A hozamtérkép egyértelműen megmutatja, hogy vannak olyan részei a földjeinknek, ahova hiába adunk tápanyagot évről évre, nem terem rajtuk jól a kultúra, szinte meddő részek. Igyekszünk teljesen kiszűrni ezeket: például egy 63 hektáros táblánknak van egy ilyen, 5 hektáros része. A megszokás korábban az volt, hogy mindig vessük be ezt a területet is, mert lehet, hogy abban a szezonban jó lesz. Így is lett: a 8 évből 1-szer, a többi 7 viszont mind nullásra jött ki. Ilyenkor el kell dönteni, mit akarok csinálni a helyzettel. Amikor az adat előttem van, megnézem, és látom, hogy a terület nem hozott semmit, a legjobb döntés, hogy kivonom a termelésből. Érdemes a zöldítésbe rakni, kikerekítem a táblából, nem művelt területté nyilvánítom, és nem szórok, nem permetezek oda. Ez annyit jelent, hogy elmegy rajta a vetőgép, de nem veti, a műtrágyaszóró nem szórja, a permetező nem permetezi. A gépkezelő is látja, hogy ez egy vakfolt, nem kell vele semmit csinálni.

Vannak olyan területek, amiken nincs értelme differenciálni, mert nincs akkora haszna, mint amennyi inputanyag-megtakarítást hozna a gyakorlat. Ráadásul az ilyen részekből majdnem összejön a zöldítéshez szükséges területmennyiség. Az erdőszéli táblaszélek 3 méterén, ahol a fák elviszik a tápanyagot, felesleges az erdőt etetni, ahogy a víznyomásos, alacsonyabban fekvő részek sorsáról is könnyebb dönteni a meglévő hozamadatok ismeretében. A dombos, erodált területek vízgyűjtő részeit begyepesítettük, hogy ezáltal megakadályozzuk a termőréteg elmosódását. Ezen részeket folyamatosan karbantartjuk és kaszáljuk, a gépek pedig átjárnak rajta – fogalmazott Kátai Zsolt.

Ma már nincs túlgépesítés: szervezetten, gyorsan és jól kell dolgozni

Az éghajlatváltozással leszűkülnek azok az időablakok, amikben a lehető legjobbkor tudjuk elvégezni a vetést, a tápanyag-utánpótlást, a talajmunkát, a növényvédelmet és az aratást. Ma már nincs túlgépesítés, a mi gazdaságméretünknél szükség van 3 kombájnra és 2 darab 12 soros vetőgépre is ahhoz, hogy időben és jól el tudjuk végezni a feladatokat. Az idei évben 420 hektár repcét vetettünk: augusztus 20-a után jött 30 milliméter eső, ahogy tudtunk, rámentünk a talajra, és egy hétig tudtunk vetni jelentős nedvességvesztés nélkül. Az idei év fordulópont volt a repcevetés tekintetében, mivel a területek egy részén nem végeztünk tarlóhántást. A szármaradványt viszont meghagytuk, ami ezáltal megtartotta a nedvességet a talajban. A magágyat minden területen a Kverneland DTX 300-zal egy menetben készítettük el. A kelés magáért beszél, jól sikerült. Elkezdtük a talajmunkát és annyi előnyünk volt, hogy a napi 60–70 hektár teljesítményű vetőgép nem érte utol őket: a talajelőkészítés szinte pontosan egy nappal a vetés előtt történhetett meg.

A precíziós gazdálkodás egy logisztikai rendszer, amiben a műveleteket és a gépeket pontosan össze kell hangolni, úgy, hogy egymásra építjük a folyamatokat. Nagyon fontos a kommunikáció, hogy a gépkezelőkkel szinte minden reggel átbeszéljük a napi feladatokat, hogy zökkenő- és félreértésmentesen mehessen a munka. A pilótának tudnia kell használni a táblaadatokat, amihez mi egy nyomtatott papírt is adunk, amin a táblázatban látja, hogy melyik területen milyen fajtát akarunk vetni, így nem kell azon gondolkodnia, hogy magot váltunk-e, vagy mi a sorrend. Fontos, hogy a gépkezelő rögzíti a műveletekhez kapcsolódó információkat, amit vissza is kapok, majd visszaolvasom a saját rendszerünkbe, az alapszoftverbe, de a biztonság kedvéért ez megvan papíron is. Ez mind a része annak, hogy a folyamatok flottul mehessenek. A műtrágyaszórásnál tudnia kell, melyiket, hogyan adja ki, ahogy a differenciált kijuttatás részleteit is. Amikor a gép megkapja a feladatot, automatikusan szabályozza ezeket a folyamatokat, a kezelőnek szinte csak tankolnia kell.

Nem mindig a drónos felvételezés a legjobb

A Climate FieldView programban minden héten kapunk egy NDVI-alapú térképet a táblaegészségről a rendszerben rögzített adatok alapján, így heti ciklusban tudjuk nézni, mi történik a területen. Szükség esetén pedig a növényvédelem, a műtrágyaszórás, vagy a tápanyag-utánpótlás tekintetében is közbe lehet lépni. Korábban azt is megcsináltam, hogy drónnal lerepültem a területet, előfizettem több céghez is, a felhőikbe feltöltöttem az adatokat, amiket feldolgozva visszakaptam, és ezek alapján határoztam meg például a tápanyag-utánpótlást. A FieldView ezt teljesen kiváltotta: a heti rendszerességgel megkapott táblaegészségügyi térképeket egy drónos felvételezés adataival összevetve jól fut együtt, szinte teljesen ugyanaz az eredmény. Amennyiben valakinek 200 hektárja van, könnyebben kezeli a drónnal a terület felvételezését, de bizonyos gazdaságméret felett már jön egy pont, hogy a ráfordított idő miatt nem éri meg ez a megoldás. A drónnal a felvételezés, az akkumulátortöltés, csere, az adatrögzítés, feltöltés és a feldolgozás legalább fél nap egy 60–70 hektáros táblánál. A műholdas programmal viszont sokkal gyorsabban megvannak az eredmények: lenyitom a menüt, végigzongorázom az adatokat és látom, mit kell csinálni. Időben ez rengeteget jelent, ezért drónnal én már csak a vadkárt nézem.

A fő rendszer tudása mindent eldönt

A helyspecifikus gazdálkodás sikerének egyik legfontosabb része, hogy jó programmal dolgozzunk. A rendszerbe a drónrepülések, a hozammérések, a növényvédelmi kezelések, a tápanyag-ellátási gyakorlatok, vagy talajmintavételezési eredmények adatait be kell tudni olvasni, hogy egy helyen kezelhessük azokat. Ha több szoftvert kell kezelni, tanulni, összefésülni, akkor a gazdák könnyebben elvesznek a feladatok között. Nálunk a közel 2000 hektár informatikai és növénytermesztési feladatait egyedül végzem, így elmondhatom, hogy a szoftver hatalmas segítséget ad.

A 2022-es vetésterv megtervezése például összesen 3 órát vesz igénybe. A törzsadatok feltöltésére persze időt kell fordítani, de ha az megvan, már nagyon könnyű velük dolgozni, és tervezni a műveletek részleteit, továbbá a megvalósításukat. Papír alapon vezetve ez rengeteg pluszmunkát és -időt emésztene fel. Az általunk használt programban pedig ott van előttem a legutóbbi 5, vagy akár 10 év minden adata, így gyorsan és egyszerűen lehet tervezni a rendszerrel. Nem utolsósorban és szándékosan a végén szerepel a munkatársaim felkészültsége és szakmai tudása. Ugyanis az eszközök, amelyekkel dolgozunk, ma már nem csak egyszerűen traktorok, kombájnok, vetőgépek vagy permetezőgépek. Ezek nagyon komoly és nagy értékű precíziós eszközök és gépek, komoly informatikai és szoftvertámogatással, melyek működtetése jelentős szakmai felkészültséget igényel, amit ők maximálisan teljesítenek. A mai mezőgazdasági oktatás és képzés elképzelhetetlen ezen rendszerek ismerete nélkül, ezen a téren azt gondolom, nagy változásnak kell végbe mennie, hogy lépést tudjunk tartani a fejlődéssel. Ennek érdekében a hagyományos, megszokáson alapuló gazdálkodási döntési gyakorlatból tovább kell lépni az adatelemzésen és adatfeldolgozáson alapuló gazdálkodásra – zárta Kátai Zsolt.

A második úti célunk Hajdú-Bihar megye, ahol a kukoricában, a precíziós gazdálkodási rendszer fejlesztésében és az adatalapú termelésben is komoly eredményeket ér el a Balogh-Farm Tépe Kft.

Hozamméréssel és folyamatos tanulással hozzák az eredményt Tépén

Hajdú-Bihar megyében, Tépe környékén foglalkozik növénytermesztéssel közel 900 hektáron a Balogh-Farm Tépe Kft. A termeléssel 25 éve, a precíziós gazdálkodással 2010-től foglalkoznak. A területek egy része erősen heterogén, bizonyos táblákra hiába juttattak magas dózisú inputanyagokat, azok nem tudnak a tábla minden részén hasznosulni. A vállalat ügyvezetője, Balogh Sándor adott interjút az Agro Naplónak.

2010-ben megvásároltuk az első navigációs eszközünket, egy RTK csomagot a KITE Zrt.-től. A használatával azt tapasztaltuk, hogy az eszköz nagy segítség nekünk, mert a sorvezetésen kívül a gépeket is tudja vezérelni. Ezután pedig a fejlesztéseket már úgy terveztük, hogy az újonnan érkező gépek is alkalmasak legyenek a precíziós technológia alkalmazására – mesélt a gazdaság digitalizációjának történetéről Balogh Sándor. A modern gépeket és eszközöket így is, úgy is meg akartuk szerezni, akkoriban pedig nem volt igazán nagy árkülönbség a precíziós és a hagyományos gépek között, ezért a 10–20 százalékkal drágább, de precíziós munkagépeket vettük meg. Ma már a teljes területen precíziós szemlélettel gazdálkodunk a tápanyag-kijuttatástól kezdve a vetésen és a növényvédelmen át egészen a betakarításig.

A Balogh-Farm Tépe Kft. területein az utóbbi 5 évben nem volt napraforgó, a kukorica a fő növény. Sajnos az időjárás szélsőségei nálunk is megviselték a növényt, de igyekszünk mérsékelni ezeket a viszontagságokat – folytatta a szakember. 2020-ban a kedvező időjárás és a technológiai fegyelem hatására remek hozamunk, 13,1 tonnás kukorica termésátlagunk volt, az idei évben viszont sajnos a szárazság és a hideg is megviselték az állományt, ezért jóval alacsonyabb hozamokat tudunk majd realizálni. Pedig technológiai hibát nem vétettünk, az alapművelés, a vetés és a gyomirtás jó időben történt. Jellemző, hogy a forgatás nélkül művelt területeken jobb képet mutat a kukorica, illetve jól látszódik az elővetemény hatás is: a búza és a szója után sokkal szebb az állomány, mint más kultúrát követve.

A szüleinktől is azt tanultuk, hogy legyünk nyitottak az újra, amit mi meg is fogadtunk. A KITE fejlesztő csapatával 25 éves kapcsolatunk van, nagyon sok kísérletet folytattunk közösen az elmúlt időszakban is. A precíziós gazdálkodásban is így van ez, talajművelési és alapművelési módok, szántás, lazítás, sávos művelés, változó tőszámkísérlet és differenciált inputanyag-kijuttatás is szerepel a közös munkáinkban. Ezeket tovább fokozva 2015-ben egy kutatási és fejlesztési pályázatba kezdtünk, ahol a precíziós szaktanácsadási rendszer kidolgozására működtünk együtt a nádudvari cég szakembereivel. A projektmunkákból mi és a KITE is rengeteget tanultunk, nagyon sok tesztet végeztünk el és ezek eredményeit a gazdatársadalom széles körben tudja hasznosítani.

Olyan módszereket dolgoztunk ki, amiket más termelők is eredménnyel tudnak használni a saját területeiken és KITE is tapasztalat alapján tudja azokat ajánlani.

A betakarítás és a hozammérés alapjai

Törzsadatbázist alakítottunk ki, amiben rendszereztük a tábláinkat, a gépeinket és az eszközeinket. 2013-tól rendelkezünk hozamtérképekkel, ezek felhasználásával határoltuk le a menedzsmentzónákat. Azóta folyamatosan dokumentáljuk a táblákon elvégzett műveleteket és kijuttatott input anyagokat. A talajvizsgálatok jogszabályi kötelezettsége, hogy 5 hektáronként készüljön egy minta, de ezt a helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatában úgy kell megvalósítani, hogy legyen 5, 3, de 1 hektáros minta is, alkalmazkodva a domborzati és a talajfolt adottságokhoz a külön lehatárolásokon belül. Amennyiben például egy 1 hektáros gyengébb cinktartalmú táblarészt le kell választani, már jelentős költséghatékonyság-növelést lehet elérni.

Az elején mi az SMS-szoftverrel dolgoztunk, amit még ma is használok az előírástérképek elkészítésénél, a dokumentált adatokat pedig a MyJohnDeere rendszer felületén tudom elemezni és visszakeresni, illetve előírástérképeket létrehozni. Használjuk ezen kívül még a FieldView rendszert is.

Természetesen a betakarításnál keletkező hozamadat egy fontos eredmény és jó dolog, mert ez alapján tudunk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy miken kell változtatni vagy javítani. Mi folyamatosan ezeket a lehetőségeket keressük. A MyJohnDeere rendszerben évekre visszamenőleg elérem, hogy mikor, hova, miből és milyen mennyiség ment ki, és az milyen eredményt hozott és ugyancsak itt látom a táblán elért eredményeket és hozamadatokat is.

Bár a szakmában nagyon sokan ajánlják a műholdfelvételek, a biomassza térkép alapján készített zónákat, ez szerintem önmagában nem helyes, félreviszi az eredményeket a valóságtól. Igenis figyelembe kell venni a hozamadatokat. Persze ezt is tudja torzítani egy vízfolt, az időjárás, a vadkár és az agrotechnikai hiba, de a többéves hozamadatok alapján történő összevetéskor egyértelműen látszik az eltérés és a hiba. Aki viszont csak a biomassza adatokat nézi, komoly hibákat is elkövethet, rossz következtetéseket is levonhat azok alapján.

A hozammérés ma már rutin dolog, de 2013-ban még nekünk sem volt erre alkalmas gépünk, ezért vettünk a kombájnba egy hozammérő eszközt, a következő John Deere S770-es gépünket pedig 2018-ban úgy választottuk ki, hogy az nem csak egy ütközőlapos mérlegelés alapján gyűjt adatot, hanem gabonahalmazból számolja ki egy arra megfelelő módszerrel a hozamot. Aki előre gondolkodik, nem is tudja megkerülni a technológiát, a mai modern kombájnok döntő többségében már alapfelszereltségként bent van a hozammérő.

Az, hogy a gazdák mit kezdenek az adatokkal, már egy más kérdés.

A közel 10 éves tapasztalatunkkal a legtöbb esetben mi magunk értékeljük az információkat, de mi is veszünk igénybe külső segítséget, szaktanácsot, mert a technológiát folyamatosan tanulni és fejleszteni kell. Azoknak, akik még nem járnak ennyire előre, a szaktanácsadással is foglalkozó cégek tudnak segíteni az előírástérképek elkészítésében és a technológia helyes alkalmazásában.

Nagy előny, hogy az adatalapú gazdálkodás megoldásai megkönnyítik a gépkezelőnek a táblán belüli munkavégzést. A táblakontúrok, az elnevezések, a törzsadatok pontossága nagyon fontos, ahogy a művelőeszközök kiválasztása is. Mindent dokumentálni kell a programokba, mert később kellhet, és kelleni is fog. A digitális gazdálkodás az elején kihívásnak tűnt, de néhány év tapasztalatával magabiztosan mondom, hogy megkönnyíti a termelést és a munkavégzést.

A gazdatársaimnak azt üzenem: nem kell félni tőle, mert van vele feladat, folyamatosan lesznek hibák és tanulnivalók, de már középtávon is megéri belevágni a helyspecifikus gazdálkodásba – mondta Balogh Sándor.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk novemberi részében az alaptrágya kijuttatásáról, talajelőkészítésről és az adatalapú, az adottságokhoz igazodó helyes művelési módszerekről kérdezzük meg a témában jártas gyakorlati szakembereket.

A precíziós fejlesztések támogatására 2021. július 26-tól lehet pályázni

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés