Ezért kincs az agráradat – XIII. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat

Támogatók:

Tesztelték a precíziós szolgáltatókat

Az adatgyűjtés mindenképpen szükséges az agrárium számára a helyes döntések meghozatalához – fogalmazott a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense, Dr. habil. Milics Gábor, PhD. Egy ismeretlen terület feltérképezése különösen nagy feladat, de ma már nem akkora kihívás idősoros távérzékelt adatokat szerezni, mint az akár néhány évvel ezelőtt is volt. Az adatgyűjtést azonban nem szabad meggondolatlanul végezni, és tisztában kell lenni a technológia korlátaival is.

A távérzékelt képek nagyszámú rendelkezésre állása nem jelenti azt, hogy mindegyik időpillanatban hasznos felvételeket kapunk, így a megfelelő felvételek kiválasztása nagyobb segítség, mint a túl sok felvétel elemzése. A talaj tulajdonságainak megismerése szintén fontos kérdés, hiszen a precíziós gazdálkodásra csak annak ismeretében lehet átállni. Nem mindegy azonban, hogy az információszerzés és -feldolgozás milyen eszközökkel és milyen szaktudással történik. Sok esetben az adatgyűjtő eszközökben rejlő mérési eljárások miatti különbségek, illetve a begyűjtött adatok eltérő értelmezése bizonytalaníthatja el a döntéshozót. Egy gazdaság számára megtalálni a helyes utat a digitalizáció felé, illetve a precíziós gazdálkodás bevezetéséhez nem egyszerű, a rengeteg döntési pontban sok a hibalehetőség. Az alábbi cikkben egy jó gyakorlatot olvashatunk, amikor a folyamatot szakszerűen, a jó gazda módjára végezték el. A tanulási folyamatnak azonban itt nincs vége, hiszen a technológia fejlődésével újabb és újabb lehetőségek keletkeznek a tudás elmélyítésére.

Tóth Gergely, a Magyar Tenger Kft. egykori ügyvezetője, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodó arról beszélt, miért nem érdemes csak egyféle vizsgálati módszerrel menedzsmentzónákat kialakítani. Egy ritka tesztet hajtott végre: több precíziós szaktanácsadást szolgáltató magyar vállalkozás szakembereit kérte fel arra, hogy vizsgálják meg az egyik leginkább eltérő tulajdonságokkal rendelkező 35 hektáros táblájukat, majd az alapján adjanak szaktanácsot. Elképesztő különbségekről számolt be.

Minél több az adat, annál jobb a helyzet: Somogyban tesztelték a precíziós szaktanácsadási módszereket

Magától tanult bele a mezőgazdaságba

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem biomérnök szakát elvégző szakember a szennyvíztisztítás területén dolgozott, amikor édesapja befektetési céllal megvette a zamárdi Magyar Tenger Kft.-t. Mivel az akkori ügyvezetés munkájával nem voltak elégedettek, és Gergely épp akkoriban jött el a munkahelyéről, úgy gondolta, megtanulja az agrárszakmát, ezért beiratkozott Gödöllőre, ahol agrármérnök képesítést szerzett, és 2014-ben lett a cég ügyvezetője.

Úgy kezdtem el a munkát a 600 hektáron gazdálkodó társaság Somogy megyei területein, a Zamárdi és a Balatonendréd környéki földeken, hogy a diplomám még nem volt meg, és a cég nem volt jó állapotban. Egyből a mélyvízbe kerültem, és a lehetőségeket átgondolva fejleszteni kezdtünk, aminek részeként fokozatosan bevezettük a precíziós technológiákat a területen, ahol több kísérletet is végeztünk. Eközben Mosonmagyaróváron, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán elvégeztem a növényvédelmi szakmérnök és a precíziós mezőgazdasági szakmérnöki képzést is.

Összesen 7 évig vezettem a céget, amit 2021-ben eladtunk, így ma már őstermelőként foglalkozom továbbra is a mezőgazdasággal, szántóföldi növénytermesztéssel. Közel 110 hektáron irányítom a termelést, amihez bérmunkát veszünk igénybe a Nagyberény és a Balatonendréd környékén lévő földeken. Ezen kívül a PhD-fokozat megszerzésén is dolgozom; a fenyércirok foltok drónos távérzékeléssel való felismerésének lehetőségei, illetve az ALS-gátló nikoszulfuron-rezisztens fenyércirok populációk feltérképezése, az ellenük való hatékony integrált növényvédelmi technológia fejlesztése a doktori dolgozatom témája. Ezt szintén Óváron, Dr. Kukorelli Gábor vezetésével igyekszem a lehető legjobban megvalósítani. Mivel a rezisztenciát jelenleg cserépedényes permetezéses vizsgálattal lehet igazolni, ami sokáig tart és drága is, dolgozunk azon, hogy a vizsgálatot egy olyan PCR-teszttel tudjuk elvégezni, amivel egy napon belül meg lehetne tudni, hogy hordozza-e az adott egyed a rezisztenciagént, amiből a mintát vették.

A kutatás körülményei és helyszíne

A Somogyi-dombságon, Zamárdi környékén jellemző talajtípus a barna erdőtalaj, amely a dombokon erodálódik, azok tetején és oldalán alacsonyabb a humusztartalom, ami leginkább a völgyekben gyűlik össze. Így aztán a táblán belül a tápanyag-ellátottságban nagyok a különbségek. Ezért a talajelőkészítésre vonatkozóan szántás nem javasolt ilyen domborzati viszonyok között, mert növeli az eróziót, és hosszabb távon a humusztartalom fokozott csökkenéséhez is hozzájárul. A folyamatos forgatás miatt felszínre kerülnek azok a szerves anyagok, amik bolygatás nélkül humuszosodtak volna, így azonban ismét előtérbe kerülnek azok a lebontó folyamatok, melyek során a szerves anyagokat szén-dioxiddá alakítják a mikroorganizmusok. Ez pedig nem kívánatos, a humuszban szegény talajnak alacsonyabb a tápanyag-szolgáltató és a vízmegtartó képessége. Ezért a termelési gyakorlat egyik legfőbb iránya volt, hogy minimálisra csökkentettük a forgatást, csak akkor alkalmaztuk, ha más módszerekkel már nem volt eredményes a technológia, például a mezei acat fertőzés, vagy egyéb károsító háttérbe szorítása érdekében. Teljesen áttértünk a kultivátoros művelésre, volt olyan tábla, amin 5 évig nem szántottunk. Azt tapasztaltuk, hogy a felszínen hagyott és bekevert, nem aláforgatott növényi maradványok segítik az erózió mérséklését a domboldalakon.

A vizsgált terület további fontos adottsága, hogy talajtani és domborzati szempontból is nagyon heterogén, ezért nagy szerepe van rajta a helyspecifikus tápanyag-kijuttatási technológiának.
Az adott táblarészek között nem csak néhány százalék a különbség a humusz-, a kálium- vagy a foszfortartalomban; van olyan rész, ahol az érték kétszerese az átlagnak.

A tápanyag-kijuttatás

A helyspecifikus gazdálkodás technológiájára való áttérést az alaptrágyázással kezdtük: kiegyenlítettük a táblán belül a káliumban és a foszforban található különbségeket. Ezt 3 év alatt átlagosan hektáronként 150-150 kilogram MAP, illetve kálisó kijuttatásával tudtuk úgy véghez vinni, hogy a táblák kezdetben gyenge-közepes ellátottságúak és igen heterogének voltak, majd a végére nagyrészt egyenletesen jó ellátottságot értünk el mindkét makroelem esetében. Előfordult, hogy ugyanabban a táblában az egyik zónában nem kellett műtrágyát kiadni és volt, ahol 200–250 kilogrammra volt szükség. Ezután kezdtünk a nitrogénnel foglalkozni.

A menedzsmentzónák kialakítása

A döntéselőkészítési feladatot az Agridron Kft. ügyvezetőjével, a szintén egykori gödöllői gazdász, Dr. Láng Vince szakmai irányításával végeztük el. A menedzsmentzónák lehatárolása a műholdképek 5 évnyi NDVI felvételei alapján történt. Ez minden szezonban az adott évi kultúráról az arra legjellemzőbb időszakban készített felvételt jelentett: a kalászos és a repce tavaszi, április-májusi legzöldebb állapotának képét, a kapások esetében pedig a nyári képek voltak erre a legalkalmasabbak.

Az NDVI-felvételek elég jó összefüggést mutatnak a hozammal, így el lehetett különíteni a táblán belül azokat a részeket, amelyek jobban, vagy rosszabbul teremnek. A táblát ez alapján megfelelő méretű kezelési egységekre lehet bontani és további vizsgálatokkal megállapítható, hogy pontosan mi okozza a terméskülönbséget. A domborzati viszonyok és a talajadottságok meghatározó szerepe miatt elkerülhetetlen a talajvizsgálat. Ideális esetben akár minden négyzetmétert külön kezelnénk, ez azonban a gyakorlatban kivitelezhetetlen, egyrészt a technika, másrészt a talajvizsgálatok költségei miatt. Ugyanis a távérzékelés önmagában nem ad pontos információt a talajadottságokról, az alkotóelemekről, így minden esetben mintát kell venni a zónákból és az eredmények alapján kell kialakítani a tápanyag-gazdálkodási tervet kifejezetten az adott zónára.

Eltérő zónalehatárolási módszerek

A folyamat elején nem voltak hozamtérképeink, azokat később szereztük be, az NDVI-információk viszont rendelkezésre álltak. Fontos, hogy némi szakmai utánajárással és tanulással egy precíziós gazdálkodásban kezdő vállalkozásnál ezekre az adatokra érdemes és lehet támaszkodni, mert könnyű és ingyenes a hozzáférhetőségük. Ezzel megvalósítható a zónák kialakítása, amikből talajmintavételi terv elkészíthető. Természetesen a részegységek menet közben változhatnak: a később beszerzett, újabb adatok birtokában átalakulhatnak a zónák, más területeket határolhatunk le, és kezelhetünk különbözőféleképpen.

A beépített emberes kísérlet

A kísérlet alapötletét akkor fogalmaztuk meg, amikor kijött hozzánk egy szolgáltató cég, akinek a képviselője azt mondta, hogy talajszkenner segítségével meg tudja állapítani a terület heterogenitását, ez alapján pedig megmondja, hol kell mintát venni, és azokból az információkból ad szaktanácsot, mindenféle további adat nélkül. Mi ezzel nem értettünk egyet, szerintünk ez nagyon kevés információ, ráadásul a talajszkennelés eredménye nagyon függ az évjárattól, az aktuális nedvességi állapotától és így tovább. Ezért aztán mintegy beépített emberként termelőként 3 különböző céget kértem fel, hogy adjon precíziós gazdálkodási szaktanácsadási szolgáltatást egy táblára. Mind leszkennelték ugyanazt a 35 hektáros területet, majd adtak rá szaktanácsot, mi pedig a műholdképek alapján 5 évre visszamenőleg elkészítettük a térképeket, amelyeket a hozamtérképekkel is összevetettünk, így hasonlítottuk egymáshoz a beérkező információkat. Ez volt a kísérlet első fele. Már itt is hatalmas különbségek látszottak, gyorsan egyértelművé vált, hogy a szkennelésnek köze sincs a hozamtérkép mutatta terméseloszláshoz. Az 5 éves NDVI átlag sokkal jobban hasonlított a hozamtérképre, mint a szkennelés eredménye. Fontos, hogy a vizsgálatunkkal nem egy adott adatgyűjtő megoldás szükségességét vitatjuk, hanem az a cél, hogy felhívjuk rá a gazdák figyelmét, hogy nem szabad csak és kizárólag egy technológiára alapozni a döntéseket. Minél több az adat, annál jobb a helyzet. Amennyiben lehet választani, a termelők inkább a műholdképek felhasználásával kezdjenek, azt egészítsék ki a talajszkenneléssel, ami hasznos pluszinformációkat adhat a döntéselőkészítéshez. Ám csak a szkennelés nem nyújt elegendő információt ahhoz, hogy menedzsmentzónákat határozzunk meg, főleg a nagyon heterogén területeken.

A kísérlet területe és gyakorlata

A vizsgált, Juhállás nevű 35 hektáros tábla Zamárdi környékén található. A táblán belüli 40 méteres szintkülönbségével ideális terep volt a szélsőségek vizsgálatára a precíziós tápanyag-kijuttatás tekintetében. Negyedhektáronként vettünk talajmintákat, így 150 pontról volt adatunk. Ezzel elértük, hogy már nem csak a hozamtérképekhez kellett hasonlítani az eredményeket, hanem a talajvizsgálati adatokhoz. Ezután azt néztük meg, hogy az adott lehatárolással az egy zónán belül lévő különböző talajvizsgálati eredmények mennyire szórnak. Minél kisebb volt a szórása humusz, a kálium vagy a foszfor esetében zónán belül és minél nagyobb volt a különbség a zónák között, az annál inkább jelentette azt, hogy az adott lehatárolási módszer vagy technológia jobban tudja jelezni a heterogenitást, a különbözőségeket. Ez azért kiemelten fontos, mert az a lehatárolás, ami összemossa a nagyon különböző talajfoltokat, átlagosabb értékeket eredményez, nem megfelelően ragadja meg a különbségeket és egyben kezel egymástól eltérő tulajdonságú területeket, ezáltal pedig nem lesz jó a helyspecifikus gazdálkodás gyakorlata. Erről készítettem el a szakdolgozatomat is, aminek az eredménye, hogy a mért adatok alapján egyértelműen kimutatható, statisztikailag is igazolható az az eredmény, hogy az 5 éves átlagos NDVI-felvételek alapján végzett menedzsmentzóna-lehatárolás jobban megmutatta a különböző ellátottságú foltokat a táblán belül, mint a pusztán a talajszkenneres megoldásra alapozottak. Természetesen folytattuk a vizsgálatot, amelyek újabb eredményeit Dr. Láng Vince elemezte talajtani szempontból, és egy másik téma (és egy másik cikk – a szerkesztő) részét adják majd.

A második mintavételezési körben fúrásokat végeztünk ugyanilyen sűrűséggel, és elemeztük az 1 méteres furatokat. A mélyebb rétegekből is további következtetéseket vontunk le arra vonatkozólag, hogyan alakul a domborzat és a talajok közötti viszony, és ez hogyan hat a termésre. Az eredmények feldolgozása és a további vizsgálat még folyamatban van – mondta Tóth Gergely.

A technológia a gyakorlatban

A talajmunkák végzésekor az volt a cél, hogy minél kisebb menetszámmal dolgozzunk és megvalósuljon a szántásosról a forgatás nélküli technológiára történő áttérés. Ehhez a Farmet Triolent TX 470 PS 4,7 méter munkaszélességű vontatott szántóföldi kultivá­torral csináltunk majdnem mindent, a tarlóhántásra és többféle mélységben történő művelésre alkalmas eszköz cserélhető kései ezt támogatták. A búza, árpa, kukorica és napraforgó négyesből álló vetésforgónkban ritkán fordult elő, hogy önmaga után jöjjön egy kultúra, a napraforgó 4 éves újravetési idejét szigorúan betartva termeltünk. A többi növénynél előfordult az egymás utáni vetés, de igyekeztünk ezt minimálisra csökkenteni. Természetesen nem 25-25-25-25 százalék volt a növények aránya az évek során a vetéstervben, mert igyekeztünk igazodni a piaci igényekhez is. Afelé toltuk el az adott szezonban a vetést, ami jobban megérte, vagy biztonságosabban termelhetőnek ígérkezett. A búzát rendszerint árpa követte és gyakori volt ez fordítva is, a búza-búza, árpa-árpa utáni vetése sokkal ritkábban történt meg. Fontos, hogy a kukorica után is mindkettőt sikeresen tudtuk termeszteni.

A talajegészség megtartása és javítása érdekében 2-3 évente mélylazítottuk a táblákat gabonatarlón közepes, nem túl nedves, nem túl száraz talajnedvességi körülmények között, 50 centiméter mélyen. A lazító lezáró hengere nem végzett elég szép munkát, így egy sekély tárcsával és annak hengerével zártuk le a lazítást, hogy járható talaj maradjon utána. A tarlóhántást minden esetben röviddel az aratás után elvégeztük, a gabonák után általában kultivátorral, a kukorica és a napraforgó után inkább rövidtárcsával, mindig sekélyen, legfeljebb 10 centiméter mélyen.

Amikor gabonát követett kukorica vagy napraforgó, akkor ősszel, októberben kijuttattuk az alaptrágyát és azt kultivátoros alapműveléssel 25 centiméterre dolgoztuk el, a kapásoknál is hasonlóképp jártunk el. A gabona előtt is kultivátoros alapműveléssel dolgoztunk.

Lényeges, hogy a kukorica után is forgatás nélkül tudtunk gabonát vetni, ehhez fokozatosan szereztük be a szükséges eszközöket. A vetőgépek kiemelten fontos elemei a forgatás nélküli és helyspecifikus gazdálkodási rendszernek: a Horsch Pronto 4 DC gabonavetőgépünk tárcsával és lezáró hengerrel is felszerelt, ezzel egy műveletben végeztük a magágykészítést, a vetést és annak lezárását. Ugyanez kukorica után is tökéletesen működött, majdnem a „no till” teljes megoldásköre felé hajló technológiával. Előfordult, hogy kukoricaaratás után kiszórtuk a műtrágyát, majd egy menetben elvetettük az árpát, amihez a tárcsák maximális mélységre voltak állítva. Abban az esetben, amennyiben volt előtte alapművelés, nem kellett a legmélyebbre tenni a tárcsákat – ismertette a részleteket a szakember.

Kihívások és megoldások

A kukorica és napraforgó termesztésénél a szárzúzás sokáig problémát okozott, amíg nem volt arra megfelelő adapter a kombájnon. Korábban ezért a kapásoknál rögtön aratás után szárzúzást is beiktattunk. Aztán az új adapterrel már be is tudtuk zúzni a szárat egy menetben, ennek következtében pedig olyan állapotba került utána a talaj, hogy ki lehetett rá szórni a műtrágyát. Ezután egy kultivátoros művelés és a vetés következett, az eredmény kukorica után betakarított jó árpa és búza lett. A termelés során soha nem volt fuzáriumfertőzés egyik növénynél sem a forgatás nélküli művelés hatására. Ennek előzménye, hogy nem volt olyan kártétel, amely után elindulhatott volna a fuzárium terjedése. A kukorica aratása után gyorsan és magas hőfokon szárítottuk a terményt, így, ha volt is benne, nem tudott fejlődni, terjedni a betárolt, nedves anyagban. A védekezés érdekében mindig csávázott vetőmagot vetettünk, ez jól működik. A búza esetében a technológia kötelező eleme volt a fuzárium elleni kalászvédelem.

A kukoricavetőgép fontos technológiafejlesztés

Egy remek John Deere 1765NT direkt vetőgépet használunk, amivel bármibe lehetett volna vetni, de nem így alkalmaztuk, kukorica és napraforgó alá mindig végeztünk alapművelést, hogy megfelelő lazultságú talaj álljon rendelkezésre a gyökerek fejlődéséhez. Ugyanakkor gyakorlatilag nem volt szükség arra a kukoricavetéshez, hogy a szántás elmunkálásakor asztal simaságú talajfelület jöjjön létre, mert a gép a sávtisztítókkal, és azzal, hogy pluszban egy tárcsával bevágta a sorban a magoknak a helyet, megteremtette a jó vetés alapjait a növényi maradványokkal teli talajon is. Ezáltal teljesen jól el tudtunk vetni mindent, a felesleges maradványokat a sorközbe szórta ki a sávtisztító, sőt, még a szárazabb port is kitolta, ami miatt a sorban nedvesebb talajba kerültek a napraforgó- és a kukoricaszemek.

A felületen a gyomirtó szerek is hatékonyan működtek. Amennyiben megfelelő mennyiségű eső jött, sokszor volt, hogy nem kellett napraforgóban posztemergens gyomirtást végezni. Még így sem, hogy nem szupersima, növénymaradványtól mentes felületet készítettünk elő a vetéshez. Ez nagyon fontos része volt a technikának, ahogy az is, hogy csak akkor kellett szántanunk, ha nagyon erős gyomprobléma volt, de ez is elhanyagolható arányban fordult elő – fogalmazott Tóth Gergely.

A hozamtérképezés adatai és felhasználásuk

Sok kihívás van a hozamtérképekkel, mert nem igazán jó adatot szolgáltatnak, több hibalehetőség és rossz adat van az információk között. A kiugró és hibás értékek miatt nehéz letisztítani azokat, de arra tökéletesen megfelelőek, hogy a kísérletek eredményét le tudjuk ellenőrizni ez alapján is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a kombájnok tisztítását és megfelelő beállításait. Ahogy az is kiemelten fontos, hogy más növényre, fajtára, hibridre történő átállás esetén, minden alkalommal újra kell kalibrálni a rendszert. Ezt nem lehet megspórolni, sajnos mégis sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni és nem teszik meg ezt olyan gyakran, mint ahogy a pontos működéshez kellene. Amikor már sok hozamtérkép összegyűlt és azokat sok munkával letisztítottuk, akkor ad igazán értékes pluszadatokat a menedzsmentzónák lehatárolásához. Ráadásul még sok információ ismerete és szintetizálása kell ehhez. Tudni szükséges, hogy vadkár, betegség vagy belvíz okozta-e a területek változásait. Ezek közül sok olyan is van, ami az NDVI alapú térképeket is befolyásolja, ez a hozammérés tényezőire is igaz.

A tápanyag-kijuttatás részletei

Az alapműtrágyákat két menetben juttattuk ki, először a magas foszfortartalmú MAP, másodszor a magas káliumtartalmú kálisó műtrágya formájában. A MAP kijuttatásakor a foszforellátottságra differenciáltunk, a kálisót pedig külön a káliumellátottság adatainak függvényében. A hiányos területre tettünk ki többet, ahol pedig többlet volt, oda kevesebbet – mondta Gergely. Így mindkettő tápelem mennyiségét több esetben gyenge-közepesről jó szintre tudtuk emelni 3 év alatt a talajban. Mindezt viszonylag kevés alapműtrágyával, összesen 300 kilogrammot juttattunk ki évente átlagban, ami a hagyományos, átlagos mennyiségnél nem több.

Fontos, hogy a monoműtrágyák árai olcsóbbak a hatóanyagra vetítve, mint a komplexeké, még akkor is, ha azt dupla kijuttatással végzik. A technológiánk előnye, hogy külön-külön meg tudtuk határozni, hogy melyiket hogyan szeretnénk differenciálni. Az egyetlen hátrány pedig, hogy kétszer kellett végigmenni a területeken, így tovább tartott a művelet. Aki ezt vállalja annak érdekében, hogy akár 3 év alatt rendbe teszi a talajait, áttérhet az egyéb feladatokra, például a humusztartalomban lévő eltérések kiegyenlítésére.

A vizsgálatainkban sok mindennel próbálkoztunk, a nitrogénnel is, aminél a differenciálás számos tényezőtől függ. A talajban található nitrogént a humusz szolgáltatja a növények számára.
Az esetek nagy részében ez azonban kevés intenzív termesztési körülmények között. A humusztartalom növelése a műveletek számának csökkentésével, folyamatos növénytakaró/takarónövények alkalmazásával, a táblán képződő szerves anyagok visszaforgatásával, egyéb szerves trágyák kijuttatásával valósítható meg, de nagyon időigényes feladat. A hagyományos termesztési körülmények között az is nagy eredmény, ha elérjük, hogy ne csökkenjen tovább a humusz talajban lévő mennyisége.

Azonban el lehet érni nagyon lassú emelkedést és eredményt a forgatás nélküli technológiával és a jól megválasztott takarónövényekkel. Ez is nehéz feladat, ilyen megoldásokkal is kísérleteztünk. Vegyesek lettek az eredmények, többek között a növényvédelmi kihívások miatt. Ugyanakkor az erózió hatása egyértelműen csökkent, de ezzel együtt a megoldás a nedvességtartalmat csökkenti, száraz talaj marad utána, ami a csapadékhiányos időszakokban öntözés nélkül problémát jelentett a főnövény fejlődésében. Összességében nehéz egyértelműen azt mondani, hogy minden évjáratban előnyt jelent a zöldtrágya vetése és hatása. Mindenkinek ki kell kísérleteznie a sok takarónövényből, hogy a saját talaján, az ő csapadékviszonyai között mi válik be. Van olyan is, amelyik nem szárítja ki annyira a területet. Ugyanakkor például a kukorica talajlakó kártevői sokkal jobban át tudnak telelni a takarónövények jelenlétekor.

Az input anyagok differenciálásakor meghatároztuk a menedzsmentzónákban a humusz, a foszfor és a kálium mennyiségét, majd meglévő modellek alapján és tápanyag-gazdálkodási szakértő támogatásával alakítottuk ki a kijuttatási terveket. Ehhez figyelembe vettük az előveteményt és a tervezett termést is. A szármaradványok minden részét visszaforgattuk a talajba. A minőségi szaktanácsadást nyújtó szakember az eredményekből kiszámolja, hogy annak tükrében, hogy milyen növényt akarok termeszteni, vagy mit szeretnénk elérni a termésben, nekünk mit, mennyit és mikor érdemes kijuttatni. Az így létrehozott adatokat aztán térinformatikai fájlokba töltjük fel, amit a traktor monitorja fogad.
Az input anyag- és a műtrágya-differenciálásra kiváló gépkombinációt használtunk, amit AgLeader monitorral vezéreltünk. A feladatok nagy részét a Rauch Axis mérleges műtrágyaszóróval végeztük el 20–30 méter szélesen. Ezen a szakaszon belül tudta változtatni a gép a GPS-pozíció alapján a monitorban megadott, az adott részterületre szükséges mennyiségeket. Pontosan a szükségeset szórtuk a káliumból, majd a foszforból és tavasszal a nitrogénből is. Napraforgónál és kukoricánál általában csak a vetéskor juttattunk ki nitrogént, ez volt az egyetlen hiányos technológiai szakasz, nem rendelkeztünk modern sorközművelő kultivátorral. A nitrogén műtrágya differenciálása a humusztartalom alapján történt, mert ez szolgáltatja a nitrogént a növények számára a talajban. Ennél a tápelemnél jóval kisebb volt a differencia, mint a foszfor és kálium feltöltésének időszakában.

A tőszámváltoztatás hatásai

A kapások esetében van igazán gyakorlati jelentősége a tőszámváltoztatásnak, mi is ezeknél foglalkoztunk vele. A tőszám differenciálásához mindig érdemes figyelembe venni a domborzatot és a humusztartalmat is. Ezek alapján kisebb tőszámot vetünk a rosszabb ellátottságú, kevesebb tápanyagtartalmú, hamarabb kiszáradó, nedvességet rosszabbul tartó táblarészekbe, amiket kevesebb kiadott nitrogénnel látunk el. A jobb termőképességű, jobb vízellátottságú táblarészekre emelt tőszámot és emelt nitrogénmennyiséget tervezünk. Tőszámváltoztatás nélkül a nitrogéndifferenciálás csak kisebb mértékű lehet. Lombtrágyát nem differenciáltunk, de úgy gondolom, hogy azzal is lehetne bővíteni a technológiai sort és a vizsgálatokat. A gabonák esetében a folyékony nitrogén fejtrágyát a permetezőgépünkkel juttattuk ki és differenciáltuk. Tavasszal szinte teljesen leálltunk a szilárd műtrágya kijuttatásával, mert kevés és bizonytalan volt a csapadék, a folyékony műtrágya jobban hasznosult – foglalta össze a technológiát Tóth Gergely.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

A sorozatunk következő részében a gyümölcs- és a szőlőtermesztés okszerű, adatalapú termesztésének helyes gyakorlati megoldásait nézzük meg közelebbről.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben

A cikk szerzője: Csurja Zsolt