Zöldhitelezés a mezőgazdaságban – I. rész: Okok és szabályozói háttér

A fenntarthatóság mint cél

A zöldhitelezés legfontosabb elméleti, gazdaságpolitikai alappillérét a fenntarthatóság fogalma jelenti, amely 1987-től, az ENSZ Brundtland-Bizottságának jelentése nyomán vált egyre inkább meghatározó paradigmájává a gazdasági növekedésről és fejlődésről folyó nemzetközi diskurzusnak. A fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés fogalma alapvetően olyan jelenbeli fejlődési pályát ír le, amely nem korlátozza a jövő generációit saját jólétük biztosításában. Ennek kiemelt területe a természeti tőkével való gazdálkodás: ennek úgy kell megvalósulnia, hogy nem fogyaszt több természeti erőforrást a jelenbeli gazdasági növekedés eléréséhez, mint amennyit a természeti környezet megújítani képes, tehát ezzel nem csökkenti a jövőbeni erőforrások nagyságát. A fenntarthatóság kérdése különleges aktualitást kapott az emberi hatásra, meghatározóan a fosszilis energiahordozók égetése nyomán bekövetkező klímaváltozás, globális felmelegedés tényének bebizonyosodása után. Ennek megakadályozására született meg a párizsi klímamegállapodás és az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja (Sustainable Development Goals, SDG) 2015-ben, amelyeket a világ majd' minden országa elfogadott és számos természeti erőforráshoz kapcsolódó célt ölel fel.

Az EU zöld megállapodása és a finanszírozás szerepe

A fenntartható fejlődési célok és a párizsi klímamegállapodás teljesítését kívánta elősegíteni az Európai Unió 2019-es Európai Zöld Megállapodása, amely célul tűzte ki az EU klímasemlegességének elérését 2050-ig, illetve az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának 55%-os csökkentését 2030-ig az 1990-es értékhez képest. A Zöld Megállapodás támogatási, szabályozási és finanszírozási eszközök összehangolt alkalmazásával támogatja a fenti célok elérését. Ezt pusztán uniós támogatások segítségével nem lehet megvalósítani, miután világossá vált, hogy a magas karbonkibocsátású gazdaságból az alacsony karbonkibocsátású gazdaságba való áttérés eléréséhez az éves EU-s GDP több mint 2%-ának megfelelő beruházási többletre van szükség. Így jelentős szerep hárul a pénzügyi szektorra, hogy a magánmegtakarítások mind nagyobb hányadát a zöldberuházások irányába terelje, biztosítva a forrásokat a zöldátálláshoz. Ennek az elterelésnek két fő motorja lehet: (1) egyrészt a zöldfinanszírozás kedvezőbb kamatozást jelenthet a hitelfelvevőnek, akár mert a szabályozó jegybankok kedvezményt adnak rá; vagy mert a magánbefektetők alacsonyabb kamatot várnak el, ha igazolható módon a fenntarthatóságot szolgálja a hitelfelhasználás; (2) vagy mert a fenntartható beruházás alacsonyabb kockázatot hordoz, így alacsonyabb az ilyen hitel kockázati felára. Szintén fontos hajtóerő a szabályozó hatóság azon elvárása, hogy a bankok meghatározott és minél nagyobb arányban finanszírozzanak zöldberuházásokat – így a bankok a szabályozói elvárások teljesítése érdekében törekednek a zöldhitelezésre.

A Taxonómiarendelet

Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, mi tekinthető fenntartható befektetésnek vagy beruházásnak, az EU 2020-ban megalkotta a Taxonómiarendeletet. Ez egyértelműen meghatározza az SDG-vel megfeleltethető 6 környezeti- és klímacélt: mitigáció – ÜHG-kibocsátás csökkentése; adaptáció – klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás; vizek védelme; szennyezésmegelőzés; körkörös gazdaság – hulladéktermelés elkerülése és újrahasznosítása; biodiverzitás védelme, amelyeket támogató beruházások zöldberuházásnak minősülnek. A Taxonómiarendelethez tartozó technikai segédrendeletek közül 2021-ben csak a mitigációs és adaptációs környezeti célt szolgáló beruházások meghatározásához szükséges részletes feltételek leírása jelent meg, a maradék 4 környezeti célhoz kapcsolódó részletes feltételeket tartalmazó technikai segédrendelet megjelenése 2022 második felében vagy csak 2023-ra várható.

A mezőgazdaság szerepe

A mezőgazdaság kulcsszereplője a fenntarthatóságnak, hiszen a 6 taxonómiacél teljesítésének mindegyikéhez jelentős a hozzájárulása – a 3. legnagyobb ÜHG-kibocsátó szektor (mitigáció), a klímaváltozásra legérzékenyebb ágazatok között van (adaptáció), a legnagyobb területhasználóként meghatározó a hatása a biodiverzitásra és a vizek állapotára, az élelmiszeriparral együtt pedig kulcsszereplője a körkörös, hulladék nélküli gazdaság megvalósításának. Ennek megfelelően a Közös Agrárpolitika fő céljai közé is bekerültek az SDG-k környezeti (és társadalmi-szociális) elemei, a Farm to Fork és a Biodiverzitási Stratégiával pedig olyan elvárások jelentek meg, mint a műtrágya- és antibiotikum-használat drasztikus csökkentésének célja és az ökogazdálkodás jelentős kiterjesztése, amelyek mind ezen célokat szolgálják.

Ennek ellenére a Taxonómiarendelet technikai segédrendeletébe végül mostanáig csak az erdészet jelent meg, mivel az EU mezőgazdasági miniszterei nem tartották reális elvárásnak, hogy a termelők a KAP-beli elvárásokon túli speciális elvárásoknak feleljenek meg (pl.: farm-fenntarthatósági tervek készítése, amelyek a jelen ÜHG-kibocsátás üzemi felmérését és jövőbeni csökkentésének lépéseit tartalmazzák). Így a Taxonómiarendelet várhatóan csak a KAP szabályozási- és támogatáspolitikájával tartalmilag és időzítésében összehangoltan terjed ki a mezőgazdaságra.

A magyar zöldfinanszírozás speciális jogszabályi háttere

Ugyanakkor Magyarországon a mezőgazdaság esetében már most is van lehetőség a fenntartható, zöldfinanszírozás alkalmazására. Ennek oka a Magyar Nemzeti Bank (MNB) aktív támogató szerepe: az MNB vállalati és önkormányzati tőkekövetelmény-kedvezmény programja ugyanis külön lehetőséget nyit a mezőgazdaság zöldfinanszírozására. Amennyiben a mezőgazdasági termelő vállalja, hogy gazdálkodásával, célzott beruházásával az MNB által elvárt mértékben hozzájárul a termelés környezeti fenntarthatóságának megvalósulásához, úgy akár kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez.

(A következő cikkünkben részletesen kifejtjük a hazai zöld agrárhitelezés lehetőségeit és a zöldhitelezés elvárásait.)

A cikk szerzője: Dr. Kemény Gábor