Fenntartható takarmányozási megoldások a vágósertés-előállítás ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében

Napjainkban a nehéz sertéspiaci helyzet miatt a legnagyobb kihívást a sertéstartóknak a termelés elsősorban gazdaságossági alapon történő fenntarthatósága jelenti. Annak érdekében azonban, hogy hosszú távon az ágazat versenyképes szereplői tudjunk maradni, a takarmányozási szakemberek és a sertéstartók olyan együttműködésére van szükség, amely kedvezőtlen ökonómiai környezetben is úgy teremt egyensúlyt a nagyüzemi termelésben, hogy az megfelel az ökológiai elvárásoknak is. A vágósertés-előállítás ökológiai hatékonyságának meghatározásában már régóta központi szerepet játszik a nitrogén- és foszforfelhasználás racionalizálása a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt. Ezek az értékek könnyen meghatározhatók, azonban a termelés hatékonyságának komplex értékeléséhez a karbonlábnyommal (Carbon Footprint, CFP) is számolnunk kell, amely mutatószám a teljes termelési láncon keresztül kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét mutatja meg szén-dioxid-egyenértékben kifejezve.

Amellett, hogy az állati termékek előállítását illetően egyre több élelmiszeripari vállalat fogalmaz meg a CFP csökkentésével kapcsolatos cselekvési tervet, a témának azért is van nagy jelentősége, mert Magyarországon nem állnak rendelkezésre adatok a vágósertés-előállítás karbonlábnyomával kapcsolatban. Az utóbbi években a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. és a Bonafarm Mezőgazdaság sertéságazata K+F tevékenysége során arra helyezte a hangsúlyt, hogy olyan egyensúlyt teremtsen meg a saját telepein, illetve az integrációs partnerei által fenntartott telepek termelésében, amely kedvezőtlen ökonómiai környezetben is hatékony, ugyanakkor egyidejűleg képes megfelelni a fenntarthatósági elvárásoknak is. Ennek elérése érdekében az elvégzett etetési kísérleteink és vizsgálataink során több célt is kitűztünk.

Első célunk az volt, hogy a nitrogén- és ammóniakibocsátás csökkentése érdekében meghatározzuk azokat a minimális nyersfehérjeszinteket a hízótakarmányokban, amelyekkel az adott genetikának megfelelő naturális eredmények szinten tarthatók a termelési eredmények romlása nélkül. Másrészt a jelentős karbonlábnyommal rendelkező import extrahált szójadara csökkentését is célul tűztük ki a hazai melléktermékek nagyobb arányú felhasználásával, szintén a termelési eredmények romlása nélkül. Harmadik célkitűzésünk az ökológiai szempontból ugyancsak problémát jelentő foszforkibocsátás csökkentése a monokalcium-foszfát (MCP) hízótakarmányokban történő alkalmazásának redukálásával és a fitázenzim emelt dózisban történő alkalmazásával, az állatjólét és az állategészségügy szinten tartása mellett volt. Mindezeknek a céloknak az elérését támogattuk a precíziós takarmánygyártás megvalósításával, az aktív monitorozást is lehetővé tevő in-line NIR (közeli infravörös) eszközök illetve a saját fejlesztésű lokális kalibrációk alkalmazásával, melyek a takarmányok táplálóanyag-tartalmának lehető legpontosabb beállítását szolgálták.

A vágósertés-előállítás gazdaságossági és ökológiai hatékonyságának növelésére irányuló fejlesztéseket több éven keresztül végzett etetési kísérletekkel és ehhez kapcsolódó modellszámítások során valósítottuk meg. Ennek eredményeként megállapítottuk, hogy a kitűzött célok elérésével a karbonlábnyom csökkentése kapcsán olyan adatok kerültek a birtokunkba, amelyek egyedülállók ezen a területen. Az elvégzett kísérletekben arra a következtetésre jutottunk, hogy az állatok N-felvétele és így az ürített N mennyisége jelentősen csökkenthető a termelési eredmények és a költségoptimalizálás figyelembevétele mellett a sertéstakarmányokban a következő szintek alkalmazásával: hízó I. 13,5%, hízó II. 12,5% nyersfehérje.

A meghatározó CFP-t jelentő, főként import eredetű extrahált szójadara kiváltható a hazai forrásból származó ipari eredetű melléktermékek alkalmazásával a termelési eredmények romlása nélkül. A 2015-ben a hizlalás során hízósertésenként felhasznált 35 kg extrahált szójadara 2021-re 4 kg-ra csökkent, amely a 2021-re vonatkozó hízókibocsátással számolva 20.637 tonnával kevesebb szójadara-felhasználást jelentett 2015-höz képest. Az emelt dózisban 1000, illetve 2000 FTU/kg fitázenzim alkalmazásával végzett kísérleteinkben bebizonyosodott, hogy az MCP a hízótakarmányokból teljesen kihagyható. Ezáltal az állatok Ca- és P-felvétele 20%-kal csökkenthető úgy, hogy az az állatok egészségére nem jelent kockázatot, sőt, a csontok sűrűségére vonatkozóan pozitív hatást tudtunk kimérni. A fitázenzim szuperdózisban történő használatával a sertésenkénti MCP-felvételt 400 g-ról 120 g-ra csökkentettük 2021-re 2015-höz képest. Ez a 2021-es vágósertés-kibocsátásunkkal számolva a hízótakarmányokban felhasznált MCP mennyiségét 182 tonnával csökkenti. A kísérleteink eredményeképpen kialakított takarmányozási koncepcióval 2021-ben 2.135 Ft megtakarítást értünk el sertésenként a 2015-ös receptúrákhoz képest, ami igen jelentős költségmegtakarítást jelentett az elmúlt időszakban, amikor is a vágósertés felvásárlási ára lényegesen az önköltségi ár alatti volt. A termelés hatékonyságának javítása mellett sikerült a CFP csökkentése is, ugyanis az előállított sertés élősúlyra vetített mutató 2021-ben 53,83 kg CO2 e/t-val csökkent a 2015-ös bázisévhez képest. A fentiek támogatásához a NIR rendszereinkkel megvalósított precíziós takarmánygyártásunk eredményeképpen a törvényi szabályozásban megengedett eltéréseknél szigorúbb belső határértékeknek tudunk megfelelni, ami az állatok táplálóanyag-szükségletének kielégítése és a károsanyag-kibocsátás csökkentése szempontjából is kiemelt jelentőségű.

Összességében a saját sertéstelepeinken, illetve az integrációs partnereink által fenntartott telepek termelésében (összesen több mint 665 ezer db hízósertés 2021-ben) már olyan saját fejlesztésű fenntartható sertéstakarmányozási technológiát valósítunk meg, amely kedvezőtlen ökonómiai környezetben is hatékony, ugyanakkor képes megfelelni az ökológiai elvárásoknak is a vágósertés-előállítás ökológiai lábnyomának csökkentésével.

A cikk szerzője: Fábián János