Ezért kincs az agráradat – XVI. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán

Támogatók:

Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán

Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense írt előszót az interjúhoz:

A tudatos gazdálkodást korán elkezdők ma már akár két évtizedes adattömegre támaszkodva hozzák meg a döntéseket. A „zöld agronómus füzettől” – avagy a kockás füzettől – eljutni a legmodernebb döntéstámogató, vállalatirányítási szoftverig időt vesz igénybe, amit azonban fontos kiemelni, hogy az áttérést nagyban segíti az akarat. A folyamatosan bővülő adattömeg – vagy ahogy a sorozat jelenlegi részében olvashatjuk; „adatpiramis” – akkor lesz hasznára a gazdálkodóknak és a döntéshozóknak, ha az adatgyűjtés tudatosan történik. Hasznot pedig csak akkor hoz, ha az adatoknak nem csak a gyűjtése, de a feldolgozása és az elemzése is a megfelelő módszerekkel történik. A komplex szemlélet megkívánja, hogy a fejlesztések olyan irányba történjenek, ami a legmodernebb adatgyűjtő technológiákkal rendelkező gépek állománymegóvását is elősegíti. Az észszerűség pedig azt diktálja, hogy a gazdaságmérethez igazított fejlesztések valósuljanak meg, hiszen a kapacitások túlzott növelése nem lesz kifizetődő. A területek ismerete és a helyspecifikusan elvégzett hosszú távú munka eredményeként a területek természetesen homogenizálódnak, így a gazdaságosság szempontjait is figyelembe véve lehet meghozni az adatalapú döntéseket. A megfontoltan tervezett munkafolyamatokkal nemcsak helyben, hanem időben is pontosabban végezhetők az egyes műveletek a rendelkezésre álló időablakon belül, optimális körülményeket biztosítva a növények számára. A folyamatos fejlesztés persze még az akár 20 éves tapasztalattal rendelkező gazdaságokat is arra ösztönzi, hogy az újdonságokat teszteljék, a technológiát a saját rendszerükbe illesztve folyamatosan fejlesszék.

Egy azonban biztosan jó tanács: „A legfontosabb, hogy mindenképpen, mindenki és minél hamarabb vágjon bele a fejlesztésekbe, mert aki nem megy az idővel, annak idővel mennie kell”.

Minden döntésnél felhasználják az előző évek tapasztalatát és adatait

Miskolcot keletre, a várost Onga felé elhagyva, a Hernád folyón átkelve, majd Gesztelytől északra haladva található Alsódobsza község, annak déli végében van az AGRO-TÁR Kft. telephelye. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szerencsi járásában működő agrárvállalkozás vezetője, Bűdi Károly beszélt nekünk az őszi kalászosok helyspecifikus termesztéséről, a növényvédelemről és a tápanyag-utánpótlásról.

Mit szeretsz a legjobban a szakmában?

Ezt az életmódot azért szeretem és választottam, mert a családom közelében, a természettel összhangban élhetek nyugodt és szorgos életet, ami a mai világban egyre kevesebbeknek adatik meg. Akik talán nem is tudják, hogy miről maradnak le. Nálunk egy falun belül van a család, sokat segítjük és támogatjuk egymást, összetartó közösséget alkotunk szakmailag is.

Hogy kerültél kapcsolatba a mezőgazdasággal?

A családunk 1868 óta él Alsódobsza településen, azóta foglalkozunk itt mezőgazdasággal. Az elődeink első írásos emléke ebből az évből van, amikor a család megvásárolta azt a portát, amiben most édesapámék élnek. Az első földterületünk közel
4 ezer négyzetméter volt a 100–200 lelkes faluban. Mindig is gazdász család voltunk. Édesanyámék 12 éves koromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, hogy szeretnék élni. Azt mondtam, hogy mezőgazdász, agrármérnök vagy gépészmérnök.

Így is történt, Gödöllőn végeztem az agrármérnök képzést növényvédelem szakirányon, majd ott szereztem vadgazda mérnöki és mérnöktanári képesítést, később Miskolcon tanultam ki a gépészmérnök szakmát.

Hol, mit és mekkora területen termeltek?

Az Alsódobsza körüli földeken mintegy 6,5 kilométeres sugarú körben összesen bruttó 600 hektárral foglalkozunk, a növények: őszi búza; vetőmag és takarmány, őszi hibrid árpa, őszi árpa vetőmag. A kalászos vetésterületünk 150 hektár körül van.

Továbbá termelünk őszi káposztarepce hibridet, hagyományos technológiával LO hibrid napraforgót, takarmánykukorica hibridet, van egy kis szőlőnk, gyepünk, lucernánk, vetett herénk, néhány tucat birka, és felfutóban van az Angus szarvasmarhatartásunk is.

Szerencsére az évtizedek azt mutatják, meg lehet élni abból, hogy kint vagyunk a természetben.

Hogyan működik nálatok az adatalapú gazdálkodás gyakorlata?

Édesapám gépészmérnök és mérnök-közgazdász, ebből is következik, hogy amióta az eszemet tudom, mi mindig, mindent kiszámolunk és csinálunk róla utókalkulációt is. Az adatalapú gazdálkodás helyszíne 20 éve egy zöld agronómus füzet volt, amibe mindent felírtunk előre és utólag is, aztán decemberben megnéztük, jól csináltuk-e. Ma már az AgroVIR farmmenedzsment rendszerbe és az SMS helyspecifikus gazdálkodást támogató szoftverrel rögzítjük az adatokat. Továbbá használjuk a JDLink intelligens adatmenedzsment programmal a traktorok, illetve a kombájnok irányából érkező információt. Miután rendszereztük azokat, saját szempontjaink szerint alakítottuk a kapott, szűrt adattömegünket, amit rendszeresen megnézünk és ki is elemzünk. Ezután pedig megdicsérjük magunkat, vagy éppen elgondolkodunk, hogy lehetett volna még jobban elvégezni a feladatokat.

Hogyan gyűjtitek és rendszerezitek az információkat a döntéselőkészítéshez és a döntéstámogatáshoz?

Az AgroVIR rendszeréhez igyekszünk az összes kliensprogramot közelíteni. A döntéshozatalkor megnézzük az előző évek adatait, majd azt, hogy adott pillanatban hol tartunk, aztán azt, milyen adatokat kaptunk a traktorokból és a kombájnokból az előző éven, valamint figyelembe vesszük a várható csapadékot. Ezek alapján igyekszünk egy prognózist készíteni úgy, hogy minden döntésnél felhasználjuk az előző évek tapasztalatát és adatait. Így, egymásra alapozott információkkal és összefüggésekkel építjük az adatpiramist.

Milyen fejlesztéseket terveztek?

Fontos, hogy az aranytojást tojó tyúkot etetni kell, az adatalapú gazdálkodás gyakorlata időt, pénzt és energiát igényel. Mindent, amit csak lehet, fejleszteni kell.

10 éve már, hogy folyamatosan pályázunk, építünk, beruházunk és fejlesztünk, a terv szerint ezeket 3 év alatt befejezzük, a hiteleket 3–5 év alatt visszafizetjük és egy hosszú távon fenntartható, magas feldolgozottsági fokú termelést tudunk üzemeltetni. A vetés és a betakarítás kapacitását mindenképpen bővíteni szeretnénk, mert így tudunk optimális időben dolgozni a technológiák megvalósításához. Jelenleg 300 százalékos vetőkapacitással számolunk, a munkavégzéshez szükségesnél háromszor több gépünk van. Ezt 7-800 százalékra szeretnénk felvinni, úgy, hogy a napraforgót és kukoricát szokott, hagyományos sortávra, a repcét pedig 45 centire vetjük. A telephelyet is tovább bővítjük: raktár és gépszín épül, mert a megnövekedett termésátlagok és az intelligens gépek miatt egyre több fedett helyre van szükségünk.

Ezek a gépek ugyanis nem szeretik látni se a napot, se a havat, és mi tiszteletben tartjuk ezt, vigyázunk rájuk, ápoljuk, gondozzuk őket.

A 2019-es évtől kezdve mindenünk megvan, ami az adatalapú termeléshez szükséges és a gazdaság méretéhez képest okszerűen használható a technológia napi gyakorlatában. Persze nagyon örülnénk még egy hidas permetezőnek, hogy virágzáskor be tudjunk menni a napraforgóba és a kukoricába, utóbbinak ilyenkor akár nitrogént is kiadva, de a mi üzemméretünknél ez egyelőre nem releváns.

Van-e különleges módszered, kipróbált, bevált gyakorlatod a helyspecifikus technológiákban?

A legegyszerűbb, ami semmi pénzbe nem kerül, egy agronómiai megoldás: néhány táblánkat megosztottuk, mert a lejtésszögük túl nagy volt. Ezért a lejtő közepénél kettévágtuk a táblákat, az egyik felében mindig kapás, a másikban sűrű sortávra vetett növény van. Ez a nulla forintos technológia az erózió és a defláció hatásának csökkentését hozza magával.

Lényeges még, hogy mindent igyekeztünk differenciáltan kiadni, amit csak lehetett. Ennek következtében homogenizálódtak a tábláink. A végeredmény, hogy egyre kisebbek az eltérések a területrészek adatai között. Így ennél a fejlődési szakasznál sokszor nincs értelme a differenciálásnak, mert a tevékenység hatására előbb-utóbb a különbségeket tompítani lehet. Ma mi ott tartunk, hogy egész jól le vagyunk tompítva, nagyjából 30–50 kilogramm nitrogént kellene módosítani zónánként. Azzal nem foglalkozunk, ha viszont van 100–200 kilónyi különbség, akkor természetesen igen.

Hogyan használjátok a precíziós technológiával szerelt gépeket és eszközöket, és milyen előnyöket jelent ez?

Amit igyekszünk digitalizált, vezérelt eszközzel végezni, az a vetés, a műtrágyaszórás, a vegyszerezés és az aratás. Ezek azért kiemelten fontosak, mert a helyspecifikus technológia részeként adatgyűjtést is végzünk a szolgáltatás, az inputanyag-kijuttatás és a késztermék begyűjtése során. A többi feladatnál, a sorközművelésnél és a talajmunkáknál csak a párhuzamos kormányzást használjuk. Ezzel az optimális időszakokat jobban ki tudjuk használni, nincs a vizuális körülményekhez rendelve a munkavégzés, éjjel és nappal is ugyanaz a tevékenység minősége. Azzal, hogy az inputanyag hasznosításában jobbak vagyunk, vagy spórolunk, vagy jobb hasznosulást érünk el általa. Megtakarításban ez 2–4 százalékot jelent például az átfedések minimalizálásánál. A másik nagy előny, hogy rögtön a magárokba, a növény tövéhez, „a szájához” tesszük ki az inputanyagokat. Egy további fontos szempont a viták elkerülése és a nyitott kérdések lezárása. Mivel egyre többet dolgozunk bérbe, adatalapon segítjük a gazdatársak, a partnerek munkáját is. Miután a gazda megmondja, mekkora a területe, körbemérjük azt kézi GPS-szel és géppel is, 2-3 évre rá pedig már literre pontosan ki tudunk számolni egy permetezést.

Milyen szakmai tanácsadást használtok a termeléshez?

A cégnél két növényvédelmi szakmérnök és vegyészmérnök dolgozik főállásban, és megbízási szerződéssel alkalmazunk két talajtani szakmérnököt. A tápanyag-utánpótlási terveket igyekszünk mindig aktualizálni, évente végzünk üzemi szinten beállított kísérleteket, 10–12 éve csiszolgatjuk a meglévő technológiát. Természetesen mindig lehet rajta javítani. Ha érdemleges mondandója van, bárkit meghallgatunk, utána adott esetben 1-2 kultúránál ki is próbáljuk a technológiát, és ha beválik, beépítjük a rendszerünkbe.

Milyen nehézségekre és kihívásokra adott és ad választ a precíziós gazdálkodás nálatok?

A legfontosabb az időoptimalizálás, hogy a feladatokra rendelkezésre álló időablakokat minél jobban ki tudjuk használni. Az egyre magasabb inputanyagárak mellett különösen fontos, hogy okszerűen gazdálkodunk, nem szórjuk, csak oda, ahova kell.

Mit tanácsolsz vagy javasolsz az adatalapú termelésre átállni készülő, illetve részben, vagy egészben átállt gazdatársaidnak a technológiával kapcsolatban?

Azt, hogy mindent számoljon és mindent próbáljon ki. Tesztelni kell, előre és utólag is kalkulálni, majd ellenőrizni, mi lett belőle. Ne higgyen senkinek, csak annak, hogy nála, otthon, az ő talaján, a gépeivel, a csapadékeloszlásával, a mikroklímájával hogyan működik. Ugyanis lehet, hogy egy kiváló termék a helyi adottságok miatt nála épp nem válik be. Minél több információt kell begyűjteni, majd azokat szűrni kell. Nem csak azt kell figyelni, mit hallunk, hanem azt is, hogy ki és miért mondja. Éles forráskritikával kell élni, majd, ami ezek után is működőképes ötlet lehet, azt ki kell próbálni.

A legfontosabb, hogy mindenképpen, mindenki és minél hamarabb vágjon bele a fejlesztésekbe, mert aki nem megy az idővel, annak idővel mennie kell. Fájdalmas ezt meghallani és még fájdalmasabb elismerni, de ha megállok, elsétál mellettem az élet. Ezért haladni és fejleszteni kell.

Honnan tájékozódsz az aktualitásokról?

A hazai szaksajtót mindig átfutom, ehhez egy ideje német és angol nyelven is olvasok. Van jó pár barátom a szakmában, akitől lehet és érdemes is tanulni, velük is tartom a kapcsolatot. Ha tehetem, a fontosabb rendezvényekre is elmegyek.

Őszi kalászos termesztés növényvédelmi és tápanyagtippek

Hogyan működik nálatok a technológia a gyakorlatban?

A vetésforgóban markáns szerepet játszik az őszi árpa és az őszi búza is. A picit gyengébb adottságú területekre a kalászosok közül 4-5 éve hibrid árpát, illetve mennyiségi búzát teszünk. A fajták közül egyébként a fajtabúza az egyetlen, amit még vetünk. Vetőmagbúzát és mennyiségi búzát is termesztünk 9–12 tonnás eredménnyel, 17–26-os sikértartalommal, de a piac sajnos nem fizeti meg eléggé a jó minőséget. A jobb, erősebbnek vélt területekre vetőmagnak termesztett búzát és árpát vetünk. Fontos, hogy mi a mennyiségi búza vetőmagunkat is magunknak készítjük el. Megvásároljuk az első szaporítási fokú vetőmagot a nemesítőháztól, azt felszaporítjuk, majd a vetőmagüzemben előkészítés, csávázás, fémzárolás és ellenőrzés után azt vetjük el a földeken.

Elővetemény tekintetében két lehetőség van: repcére zöldtrágyát vetünk és az után, vagy napraforgó után kerül ki a kalászos. A technológiát jellemző példa a mennyiségi búza esetén, hogy hétfőn befejezzük a napraforgó aratását, kedden felhúzzuk a táblát TopDown technológiával, szerdán kijuttatjuk a műtrágyát, és este, vagy csütörtökön következik a vetés. Ha nagyon rögös a terület, hengerezünk is rajta.

A megfelelő minőséghez forgatás nélküli művelés és direktvetőgép szükséges, amin elöl simító tárcsasor, hátul tömörítő henger található. Amikor ez sem elég, ráadunk egy 10 méter munkaszélességű Väderstad Rexius hengert, méterenkénti 1200 kilogrammos tömeggel. A kultivátoraink szintén Väderstad gépek, az ekéket a Lemken szállítja, valamint kis rugós Kongskilde magágykészítőket is használunk. A sorközművelés technológiája hamarosan Orthman gépekkel bővül.

Milyen növényvédelmi megoldásokat alkalmaztok a kalászosokban?

Növényvédelemben a legnagyobb kihívás az utóbbi időben a meleg és az egyenlőtlen csapadékeloszlás. Próbálkozunk ezekhez a hatásokhoz alkalmazkodni, az egyik verzióban a tápanyag-utánpótlásban nyitottunk a folyékony technológia felé. A szilárd nitrogén műtrágya mellé elkezdtünk kétféle folyékony nitrogénnel dolgozni, az egyik hagyományos, csak alap hatóanyaggal, a másik pedig olyan, amiben vannak még további segédanyagok is, kén, vagy egyéb más elemek. Ennek lényege, hogy van benne olyan inhibítor, egy stabilizált nitrogénrész, ami lassú hatóanyag-leadással, hosszú ideig folyamatosan eteti a növényt. Így a tápanyag 12-14-16 hétig nem illan el. Ezek a termékek lényegesen drágábbak voltak a hagyományosnál, de az inputanyagok áremelkedésével ez a különbség jelentősen csökkent.

Az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt nem elég csak megfelelően táplálni a növényt, nagy gondot okoz, hogy a gombabetegségek gyorsan berobbannak, ezt pedig mindig megelőzni a legjobb. Mi ennek érdekében hosszú hatástartamú szerekkel védekezünk, így amikor látjuk, hogy jön az eső, elébe megyünk a fertőzésnek. A lényeg, hogy minden kultúrát úgy állítunk be és úgy választjuk meg a vegyszerező kapacitást is, hogy szükség esetén bármelyikből az összeset egy nap alatt le tudjuk fújni. Nálunk minden szer készleten van, nem rohangálunk, ott kell lenniük helyben, elérhetően. Mert ha kedden látjuk, hogy csütörtökön eső lesz és eldöntjük még aznap, hogy fújunk, akkor másnap reggel 5-kor kezdünk, és akkor megyünk haza, amikor kész az összes. Úgy állítottuk be a rendszerünket, hogy erre képesek legyünk, erre a sebességre nagy szükség van az eredményes növényvédelemhez.

Van egy trükkünk az okszerű használatra a 4 ezer literes, 24 méteres szórókeretű full extrás felszereltségű Dammann vontatott permetezőnkkel. Vegyszerezéskor melléhúzzuk a 8 ezres nagy traktorral a bálakocsinkat, rajta van 2 darab 4500 literes vegyszerbekeverő tartály, egy Honda benzinmotoros szivattyú társaságában. Így nem a 8 ezer literes DETK tartálykocsit kell Nitrosollal megtölteni, hanem azt az üvegszálas anyagból készült tartályban tudjuk kivinni, ha szükséges. Amikor viszont nem használunk folyékony technológiát, nagyon gyors munkára is képesek vagyunk, hasonlóan dolgozunk, mint a Forma-1-es szervizcsapatok. A Dammann permetezőt húzza egy traktor, a másik áll a tábla egyik végében, ahol mindkét tartályt keverjük. A harmadik traktorral a 8 ezres tartálykocsi folyamatosan hordja rá az álló traktorra a vizet. Mire a permetezős traktor kifújta a vegyszert és bejön, az egyik tartály kész van, a másik éppen keverés és feltöltés alatt áll.

A szivattyú 5-6 perc alatt feltölti a már bekevert növényvédő szert a tartályból, majd folytatja a permetezést. Ekkor az első tartály üres, a szivattyú járva marad, a kettes tartályban keringtetés történik, majd a DETK-ről feltöltjük vízzel az egyest és öntjük bele a növényvédő szert. A ráhajtásos módszerrel nincs megállás, ezt a tempót évente 3 nap kell előadni. Ez azért különösen fontos, mert amikor megelőzzük a károkat, az hektáronként egy tonna pluszhozamot jelent.

Az időjárás hektikussága miatt a tőszámcsökkentés lehetőségét óvatosan alkalmazzuk, nem kísérletezünk vele, inkább megcélozzuk, amit a fajta előállítója javasol. Mivel magunknak termesztjük a búzát, 2-3 ezer szemet leszámolunk, lemérjük a tömegét, majd az alapján határozzuk meg a kilogrammra vonatkozó vetési értékeket. Ez alól kivétel a hibrid árpa, aminél rájöttünk, hogy a sűrítés nem tesz jót a növénynek. Azon túl, hogy megdől, nem is bírja leadni a teljesítményét, ezért itt az ajánlott sáv alsó határát célozzuk meg. A hibrid árpánál a minél korábbi, jóval a búza előtti vetést szorgalmazzuk. A szeptember végi vetéssel egyrészt a munkacsúcs csökkentése a cél, másrészt így általában kap egy esőt is az árpaállomány.

Milyen eredményre jutottatok a kalászosoknál?

Árpából tavaly 9 tonnás, búzából 8,8 körüli üzemi átlagunk volt, első alkalommal megtermeltük a 9–12 tonnás mennyiségi fajtabúzát. Ha az éven esne még két eső, a 10 tonnás célzott átlagot elérhetjük, de ezt az időjárás, a csapadék mondja majd meg.

Miket terveztek a vetőmagok használata terén?

Figyeljük, hogy vannak-e új fajták, igyekszünk megnézni, milyen más lehetőség van, ami jó, eladható és piacos fajta lehet. A búzavetőmagoknak fejlődniük kellene az időjárás kompenzációja mentén, mert sajnos nem minden fajta tudja kihozni a benne található potenciált. Ehhez kapcsolódik, hogy fontos lenne zárt körűvé tenni a vetőmagtermesztés lehetőségét. Nem jó mindenkinek biztosítani azt, mert azzal, hogy bárki részt vehet benne, a jó minőséget termesztők versenyhátrányba kerülnek. Alsódobszán épp egy vetőmagüzemet építünk, ami egy hosszú távú terv része, miszerint magasabb feldolgozottsági fokot szeretnénk elérni.

Milyen javaslataid és észrevételeid vannak a kalászos növényvédelem és tápanyag-utánpótlás területeihez kapcsolódóan?

A növényeket jó kondícióban kell tartani, ezt pedig nem kuratív, hanem preventív megoldásokkal érdemes elérni. A búzánál két teljes körű lombtrágyakezelést illesztettünk a technológiába, továbbá állandó a nitrogénnel történő etetés, lehetőség és igény szerint pedig a kénnel is ezt tesszük. Főleg a Huminisz Kft. és a Timac Agro Hungária Kft. termékeivel dolgozunk. Az állomány tavasszal, bokrosodás környékén kap egy nitrogén lombtrágyát huminsavval és biostimulátorral, ezt teljes mikroelemkomplex egészíti ki plusz réz- és plusz kéntartalommal. A zászlóslevél kiterülésénél, a kalászhányás kezdetén még egyszer megtesszük ugyanezt, annyi különbséggel, hogy akkor a réz és a kén szerepe már lényegesen kisebb. Ekkor a teljes mikroelemkomplex-igényt is fedezzük, amit a búza akkor kíván. Tesszük ezt annak érdekében, hogy a beltartalmi értékek jók legyenek, a szemek frakciója, homogenizálása kialakuljon. A vetőmagnál a kihozatal célja a 10 százalék alatti ocsúarány, hogy a töppedt, besült szemek, a nem értékelhető elemek, amik nem mennek át a rostán a vetőmag előállításakor, minél kisebb arányban legyenek a késztermékben. A lényeg mindig a megelőzés.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 17. részében az adatalapú tervezés és beavatkozások gyakorlatát mutatjuk be Szákszenden, egy digitalizált, helyspecifikus szempontok szerint működő üzemben, ami a Digitális Agrárakadémia egyik bemutató gazdasága.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken

A cikk szerzője: Csurja Zsolt