Ezért kincs az agráradat – XX. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson

Támogatók:

Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson

Az előszót Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense fogalmazta meg.

Az agrárdigitalizáció fejlődésével felértékelődik az informatikai tudás, ami nélkül egy modern gazdaság egyre nehezebben boldogul. A különböző szolgáltatók számos lehetőséget biztosítanak arra, hogy az újabbnál újabb szolgáltatásokkal megkönnyítsék, vagy, ha megkönnyíteni nem is tudják, de legalább információval lássák el a gazdálkodók munkáját. Hiszen a mai mezőgazdasági munka szerves része kellene legyen az adatok felhasználása, értékelése, majd azok segítségével a kijuttatási, beavatkozási térképek elkészítése. Az adatokat megérteni, azokat értelmezni és feldolgozni csak komplex tudás meglétével lehet. Természetesen a mezőgazdasági munkát a kellő szintű gépesítettség segítségével valakinek el is kell végezni.

A mai munkagépek jelentős változáson mentek keresztül az akár 15–20 évvel ezelőttiekhez is viszonyítva, megjelentek bennük a komoly elektronikai, illetve informatikai fejlesztések. Emiatt kezelésük ugyan kényelmesebbé vált, meghibásodás esetén azonban már sok esetben nem elegendő a „józan paraszti ész”, illetve a több évtizedes tapasztalat. A jelenlegi cikk egy olyan gazdaságot mutat be, ahol a szükséges szaktudások, a mezőgazdasági alapismeretek, az informatikai tudás és a gépész szemlélet egyaránt rendelkezésre áll a termelésben. Óriási könnyebbség ez annak, aki a digitális átállást már megkezdte. Jó például járhat előre a bemutatott gazdaság azonban azoknak is, akik még csak ismerkednek a technológiai újdonságokkal, mert a cikkből ismét egyértelművé válik: Az agráradat: KINCS!

Pest megye keleti határán található Tóalmás, itt van a precíziós gazdálkodási gyakorlatot folytató Agroland 2004 Kft. központja. A családi alapon működő vállalkozás a község vonzáskörzetében, a telephelyükhöz közeli 450 hektáron gazdálkodik. Főként középkötött vályogtalajokon termelnek, kisebb részen található meg náluk homokosabb réti talaj is, de többnyire jó adottságú, 25–30 aranykorona-értékű területeken dolgoznak. A termesztett növények szempontjából három részre oszlik a termelés: a kalászos, a napraforgó és a kukorica szerepel a vetésforgójukban. Igyekeznek intenzíven gazdálkodni, a tervezett termésszintek és a kijuttatott inputanyagok is ehhez vannak beállítva.

A mezőgazdasági termelést idősebb Jánoska Gyula kezdte el a családban a 90-es évek közepén, majd szépen, fokozatosan tanulta meg és vette át a feladatokat két fia, Gyula és Attila. Utóbbival beszélgettünk a kukoricatermesztés és az adatalapú gazdálkodás részleteiről.

Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?

Édesapám akkor vágott bele a családi gazdálkodásba, amikor én még középiskolába jártam. Ez idő tájt ő egyedül vezette a céget és végezte a feladatokat, mi pedig az öcsémmel akkor segítettünk be, amikor volt szabadidőnk, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy jobban megfogjon minket az agrár­munka hangulata. A középiskolában informatikusnak tanultam, aztán a Budapesti Műszaki Főiskola villamosmérnöki karán szereztem diplomát. Idővel, menet közben alakult ki bennem a mezőgazdaság szeretete, így aztán az informatikus szakmában nem is dolgoztam, amint befejeztem a főiskolai tanulmányokat, csatlakoztam is a családi vállalkozáshoz. Gyula testvérem autószerelő végzettséget szerzett, ezért nagyon ért a gépekhez, és hozzám hasonlóan az iskolát kijárva ő is maradt a közös cégben.

A társaságban kizárólag szántóföldi növényekkel foglalkozunk, továbbá 100–200 hektár közötti területen végzünk bérmunkát, valamint az elmúlt években bővítettük a telephelyünket, hogy a betakarítást követő szolgáltatásokat is meg tudjuk valósítani. A gazdaságban az elmúlt években sokat fejlesztettünk: a precíziós pályázati beruházások mellett új szárítót is üzembe helyeztünk. A bővítés eredményeképpen a szárítás, a tisztítás és a raktározás is bekerült a feladatok közé, amivel mintegy 1000 hektár termése érkezik hozzánk. Összesen 4–4,5 ezer tonnát tudunk tárolni, és tervben van a kapacitás bővítése.

Elosztják a feladatokat

A legjobban a gépeket szeretem, akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha traktorban vagy kombájnban ülök. Ám ahogy egyre több a menedzsmenttel és a teleppel kapcsolatos feladat, aminek legnagyobb részét én végzem, kevés idő jut a fülkébe ülni. Az aratást viszont én csinálom. A betakarítás utáni szolgáltatások, a tárolás és a szárítás teszi ki a tevékenységem nagy részét. A testvérem dolga a vetés, egyes talajmunkák és a permetezés elvégzése, a két alkalmazottunk pedig a talajmunkákban, a tápanyag-utánpótlásban és a karbantartásban lát el fontos szerepet. Édesapánk a telepen a gépjavításokkal, valamint a tisztítóval kapcsolatos feladatokban vesz részt, édesanyánk és a feleségem pedig az adminisztrációs hátteret biztosítják, a papírmunka pontos elvégzésével.

Informatikus és mezőgazdasági szakember

Annak ellenére, hogy én vagyok informatikus, a digitális feladatokat nagyobb részben a testvéremmel közösen oldjuk meg. A vetési és a kijuttatási térképeket már februárban vagy márciusban megcsináljuk, ilyenkor van rá kicsivel több időnk. A térképeket, ha vannak jó adatok, amikből lehet dolgozni, a téli időszakban könnyedén meg lehet írni. Egy jó programban egy tőszámkijuttatás megírása egy táblára nagyjából 5–10 percig tart.

A folyamatirányítást és a döntéstámogatást a Bayer Climate FieldView programját előfizetve oldjuk meg, ami nagyon jól működik. Egyszerűen meg lehet írni a kijuttatási és a vetési térképeket is. Az éves 100 ezer forintos díjért cserébe minden, a számunkra fontos agráradat elérhető benne. Hetente, kéthetente kapunk biomassza és táblaegészségügyi térképeket, ráadásul mindent folyamatosan nyomon lehet követni a rendszerben. A változásokat és az aktuális állapotot is figyelhetjük a használatával.

Fontos, hogy hozamadatokat is gyűjtünk, a kombájn maga is mindent mér és rögzít, továbbá a Climate FieldView rendszerhez kapcsolódóan van egy eszközünk és egy iPad táblagépünk, amiket be kell tenni a fülkébe, és ezek is gyűjtik az adatokat. Arra kell csak figyelni, hogy a nap végén, vagy az aratás befejeztével szinkronizálni kell a mérlegház számítógépén mért adatokkal. A munka során szépen megjelennek a betakarítási térképek, ha pedig a kalibrálás ellenére esetleg nem pontosak a hozamadatok, értelemszerűen azokon is lehet utólag módosítani. Ehhez kapcsolódik, hogy mi az NDVI-felvételek és az elmúlt évek hozamtérképei alapján írjuk a kijuttatási térképeket. Idén 5 éve, hogy nálunk van a hozamtérképezésre alkalmas kombájnunk, amivel érdekes tapasztalatokat is szereztünk. Előtte bizonyos területrészeket homogénnek gondoltunk, ám amióta megvannak a hozamadatok, vannak meglepetések, nagyobbak az eltérések egy-egy táblán belül, mint azt korábban véltük.

Mit lehetne javítani a technológiai gyakorlaton?

A kalibrálás egy kicsit macerás, mert alapesetben nemcsak növényenként, hanem fajtánként el kell végezni, ami több fajta esetében sok időt vesz igénybe. Ezért nem is szoktuk mindig megtenni ezt, hanem a betakarítás után korrigáljuk és javítjuk az értékeket a ténylegesen a telephelyre bevitt termény és a hozammérés adatait összevetve. A hozammérésnél adódik egy másik kihívás is, hogy menet közben, a termény ürítésénél kicsit torzít, kevesebbet mutat a kombájn rendszere.

A technológiai váltásról és a fejlesztésekről a családon belül egyetértésben döntöttünk, tudatosan álltunk át a helyspecifikus gazdálkodásra. A fejlődésben részt kell venni, ezért mi is indultunk a precíziós pályázatban, a Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása kiírásban. Ennek keretében szereztük be az új John Deere 740i vontatott permetezőt, ami már alkalmas a folyékony műtrágya differenciált kijuttatására, valamint egy John Deere 6155R traktort és egy 4 méter munkaszélességű Väderstad Spirit vetőgépet is vettünk. Tervben van még egy Rauch műtrágyaszóró beszerzése, ami differenciáltan fog tudni tápanyagot kijuttatni.

A korábbi vetőgépünk egy 3 méter munkaszélességű Väderstad Rapid, valamint van még a gazdaságunkban egy Rába 245 is, amiben a modern gépekhez hasonlóan a John Deere univerzális programját használva természetesen benne van az automata kormányzás is. A betakarítást egy John Deere V650i kombájnnal végezzük. A KITE-vel minden gépre kötöttünk szervizszerződést, mert sok esetben a javítást csak hibakódokból lehet elvégezni, de amit tudunk, magunk megcsináljuk. Szerencsére nem sok műszaki hibánk szokott lenni. Mivel nálunk szinte csak zöld gépek vannak, a szinkronizálás egyszerű, a kompatibilitás megoldott, jól működik minden.

Hozamtérkép, differenciálás, tőszám és tápanyag-kijuttatás

A változó tőszámú vetés 3 éve a gazdálkodás gyakorlatának része a Tóalmás körüli földeken. Emellett tudtuk változtatni a tavaszi vetésnél a műtrágya-kijuttatást is, de a kalászosok alá és a fejtrágyázásnál Nitrosolt eddig még nem sikerült a zónák szerint elosztani. Az új permetezővel idén tavasszal két táblát próbáltunk ki, jó eredményekkel, a következő szezonban nagyobb területeken fogjuk alkalmazni a technológiát. A következő évtől pedig a Rauch műtrágyaszóró érkeztével már differenciáltan adjuk ki a szilárd nitrogén műtrágyát is az őszi alaptrágyázáskor. Egyelőre még nem minden táblán tervezzük ezt, ahol viszont így osztjuk el a tápanyagokat, ott a KITE által gyűjtött talajmintavételi eredmények és a hozamtérképeink alapján tervezzük a kijuttatást.

Mi a Climate FieldView rendszerrel mindent megoldunk, a MyJohnDeere programot pedig még tanuljuk. Az időjárás állomás szolgáltatást is igényeltük a pályázatban, annak is jó hasznát vesszük. Ha a tervezett műtrágyaszóró is meglesz, akkor a gépesítéssel egy időre végeztünk. Meglátjuk, hogy működik a rendszerünk, és a tapasztalatokra építve kialakul a jó technológiai gyakorlat. Amennyiben ilyen marad az időjárás, az öntözésfejlesztésben is gondolkodnunk kell.

A tőszámváltoztatásnak az aszály miatt az idén nem lesz értékelhető eredménye a kukoricában. Azonban az elmúlt évek tapasztalata szerint a megoldás 5–10 százalék terméstöbbletet hoz, amit úgy ellenőrzünk, hogy egyes tábláknál kontrollcsíkokat vetünk változatlan tőszámmal, aztán a hozamtérkép alapján látjuk a különbséget az eredményekben. Természetesen minden táblánál más a helyzet, egyrészről lehet törekedni a több hozamra, másrészről pedig a kevesebb kiadásra is. Néhány heterogénebb táblánkon belül vannak olyan mélyebb fekvésű részek, amelyeken a víz megáll, vagy homokosabbak, ezeken a tőszámmal, vagy az inputanyagon, a műtrágyán spórolunk. A költség minimalizálása is egy jó eredmény. Összességében a tábla és a hely adottságától függ, mennyi különbséget érdemes hagyni a tőszámok között. Mi a kukorica esetében 20 ezres intervallumban változtatunk, nincsenek nagy szélsőségek, 60–80 ezer között szórnak a számok.

Mire érdemes figyelni a kukoricatermesztésnél?

A Magyar Kukorica Klub szervezésében az idei, a tavalyi és az első Kukorica Termésversenyt kivéve szinte mindegyiken indultunk. Mivel szeretünk minél intenzívebben és többet termelve gazdálkodni, örömmel vettünk részt benne, ráadásul nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Többször lettünk a régiónkban első helyezettek, a legjobb eredményünk pedig egy országos 3. hely volt.

A technológiai elemek időzítésének változtatásával a kukoricánál évjáratonként próbálkozunk korábban, vagy később vetni, de azt tapasztaljuk, hogy nem kell nagyon kapkodni, az április második felén történő vetés több év átlagában a legjobb termést hozza.

A növényvédelem fontos része a megfelelő időben végzett gyom­irtás, és az utóbbi néhány évben egyre jelentősebb nálunk a kukoricamoly és gyapottok bagolylepke kártétele. Az ellenük való védekezést hidas permetezőgéppel, vagy – amint a magyarországi szabályok lehetővé teszik – drónos permetezéssel érdemes elvégezni. Ehhez kapcsolódik, hogy elképzelhető, hogy 1-2 éven belül mi is beszerzünk egy drónt, mert sok lehetőséget látunk benne. Idén is terveztünk drónnal deszikkálni a napraforgót, de az időjárás megoldotta a kérdést. Egyelőre nálunk drónnal még nem voltak felmérések és felvételezések, a műholdfelvételek és a hozamadatok alapján tervezünk és valósítjuk meg a feladatokat a területeinken.

Nálunk általában kalászos kultúra a kukorica előveteménye, és fontos, hogy nem szoktunk szántani alá. A tarlóápolást követően 45 centiméter mélyen középmély lazítást végzünk, majd ősszel, ha kigyomosodik a terület, egy totális gyomirtóval, vagy rövidtárcsával kezeljük azt. Tavasszal az egyik legfontosabb, hogy a talajmintavételi eredmények mutatta ellátottság alapján történjen meg a tápanyag-utánpótlás. A talajaink viszonylag jól feltöltöttek, egy enyhe foszforhiányra kell csak figyelnünk, ezért az összetett műtrágyából inkább foszfortúlsúlyosat alkalmazunk. A növény átlagos környezeti feltételek és jó csapadékviszonyok között meghálálja a megfelelő mennyiségű nitrogént is, amiből hektáronként mindenféleképpen 100 felett, de inkább 150–200 kilogrammot érdemes kijuttatni. A jelenlegi aszályos évben sajnos ezek a területeink sültek meg legelőször, de reméljük, nem ez lesz az általános trend az időjárásban. A megfelelő magágy kialakítása és a pontos vetésmélység is kiemelten fontos. Idén volt egy kelési kísérletünk is a Väderstad Tempo-val, aminél a magok 95 százaléka 1 nap alatt kikelt, ami lényeges az egységes fejlődés és kezelés szempontjából is. Továbbá van a Bayer szakembereivel közösen végzett kísérletünk is, aminek részleteiről nem beszélhetünk.

A jó kukoricatermesztéshez fontos megismerni a fajtákat is. Ki kell tapasztalni a tulajdonságaikat, mert például nem minden fajta reagál egyformán a tőszámsűrítésre sem. A fajtaválasztás a saját tapasztalataink és a területi képviselőkkel történő közös gondolkodás és egyeztetések eredménye. Egy kicsit nehezíti a helyzetet, hogy olyan gyorsan cserélődnek a kukorica vetőmag fajták, hogy az ember alig tudja megismerni azokat, már váltania kell. Szerintem 2–4 év kevés erre, de szerencsére mindkét cég szakembereivel nagyon jó a kapcsolat, sok információt megosztanak velünk, ami sokat segít a fajtaválasztásban. Az adat itt is kincs. Természetesen minden évben vannak fajtasorok is, amelyekből eredményeket tudunk meg arra vonatkozóan, hogy a mi területeinkre melyik fajta lehet a nyerő.

A precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó információszerzés az eredmények és a hatékonyság javítása érdekében különösen fontos, erre főként az internet szakmai oldalait, valamint a területi képviselők tudását és a tapasztalatainkat használjuk, ezek segítenek a jó döntések meghozatalában. Agrárrendezvényekre évente egy-két alkalommal jutok el, azokra is csak télen, mert a raktár és a telephely feladatai sűrű időbeosztást követelnek meg, ráadásul, mivel sok a termény, télen és nyáron is mindig van teendő, ott kell lenni.

Jótanácsok az adatalapú termeléshez

A mai világban szinte bármilyen gép vásárlása után nélkülözhetetlen, hogy valamilyen szinten értsen a gazda a modern technológiához. Lassan ott tartunk, hogy ez az ekékre is vonatkozik. Végzett informatikusként azt tanácsolom, hogy a gazdatársak ne féljenek hozzányúlni a modern rendszerekhez, használják azokat, vagy bízzanak meg hozzáértő embereket a technológia kezelésével. A gazdatársaknak azt üzenem, hogy a lehetőségeik függvényében próbálják ki a helyspecifikus technológiákat, kérdezzék meg azokat, akik már benne vannak és nézzék meg a gyakorlatban is, mert bizonyos üzemméret felett mindenképpen érdemes belevágni és alkalmazni.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 21. részében az öntözéstechnika hatékonyságát segítő agrárdigitalizációs és adat­alapú megoldásokról írunk részletesen.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson

A cikk szerzője: Csurja Zsolt