Agro Napló • 2022. október 7. 23:41
Ezért kincs az agráradat sorozatunk második évadjának kilencedik, októberi részében az adatalapú okszerű kukoricatermelés gyakorlatát néztük meg részletesebben Pest megyében.
Támogatók:
Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
Dr. habil. Milics GáborAz előszót Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense fogalmazta meg.
Az agrárdigitalizáció fejlődésével felértékelődik az informatikai tudás, ami nélkül egy modern gazdaság egyre nehezebben boldogul. A különböző szolgáltatók számos lehetőséget biztosítanak arra, hogy az újabbnál újabb szolgáltatásokkal megkönnyítsék, vagy, ha megkönnyíteni nem is tudják, de legalább információval lássák el a gazdálkodók munkáját. Hiszen a mai mezőgazdasági munka szerves része kellene legyen az adatok felhasználása, értékelése, majd azok segítségével a kijuttatási, beavatkozási térképek elkészítése. Az adatokat megérteni, azokat értelmezni és feldolgozni csak komplex tudás meglétével lehet. Természetesen a mezőgazdasági munkát a kellő szintű gépesítettség segítségével valakinek el is kell végezni.
A mai munkagépek jelentős változáson mentek keresztül az akár 15–20 évvel ezelőttiekhez is viszonyítva, megjelentek bennük a komoly elektronikai, illetve informatikai fejlesztések. Emiatt kezelésük ugyan kényelmesebbé vált, meghibásodás esetén azonban már sok esetben nem elegendő a „józan paraszti ész”, illetve a több évtizedes tapasztalat. A jelenlegi cikk egy olyan gazdaságot mutat be, ahol a szükséges szaktudások, a mezőgazdasági alapismeretek, az informatikai tudás és a gépész szemlélet egyaránt rendelkezésre áll a termelésben. Óriási könnyebbség ez annak, aki a digitális átállást már megkezdte. Jó például járhat előre a bemutatott gazdaság azonban azoknak is, akik még csak ismerkednek a technológiai újdonságokkal, mert a cikkből ismét egyértelművé válik: Az agráradat: KINCS!
Pest megye keleti határán található Tóalmás, itt van a precíziós gazdálkodási gyakorlatot folytató Agroland 2004 Kft. központja. A családi alapon működő vállalkozás a község vonzáskörzetében, a telephelyükhöz közeli 450 hektáron gazdálkodik. Főként középkötött vályogtalajokon termelnek, kisebb részen található meg náluk homokosabb réti talaj is, de többnyire jó adottságú, 25–30 aranykorona-értékű területeken dolgoznak. A termesztett növények szempontjából három részre oszlik a termelés: a kalászos, a napraforgó és a kukorica szerepel a vetésforgójukban. Igyekeznek intenzíven gazdálkodni, a tervezett termésszintek és a kijuttatott inputanyagok is ehhez vannak beállítva.
A mezőgazdasági termelést idősebb Jánoska Gyula kezdte el a családban a 90-es évek közepén, majd szépen, fokozatosan tanulta meg és vette át a feladatokat két fia, Gyula és Attila. Utóbbival beszélgettünk a kukoricatermesztés és az adatalapú gazdálkodás részleteiről.
A képen középen az egyik vetőmagos cég területi képviselője, a bal oldalon Jánoska Gyula, a jobb oldalon Jánoska Attila a Magyar Kukorica Klub Termésversenyének díjaivalHogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?
Édesapám akkor vágott bele a családi gazdálkodásba, amikor én még középiskolába jártam. Ez idő tájt ő egyedül vezette a céget és végezte a feladatokat, mi pedig az öcsémmel akkor segítettünk be, amikor volt szabadidőnk, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy jobban megfogjon minket az agrármunka hangulata. A középiskolában informatikusnak tanultam, aztán a Budapesti Műszaki Főiskola villamosmérnöki karán szereztem diplomát. Idővel, menet közben alakult ki bennem a mezőgazdaság szeretete, így aztán az informatikus szakmában nem is dolgoztam, amint befejeztem a főiskolai tanulmányokat, csatlakoztam is a családi vállalkozáshoz. Gyula testvérem autószerelő végzettséget szerzett, ezért nagyon ért a gépekhez, és hozzám hasonlóan az iskolát kijárva ő is maradt a közös cégben.
A társaságban kizárólag szántóföldi növényekkel foglalkozunk, továbbá 100–200 hektár közötti területen végzünk bérmunkát, valamint az elmúlt években bővítettük a telephelyünket, hogy a betakarítást követő szolgáltatásokat is meg tudjuk valósítani. A gazdaságban az elmúlt években sokat fejlesztettünk: a precíziós pályázati beruházások mellett új szárítót is üzembe helyeztünk. A bővítés eredményeképpen a szárítás, a tisztítás és a raktározás is bekerült a feladatok közé, amivel mintegy 1000 hektár termése érkezik hozzánk. Összesen 4–4,5 ezer tonnát tudunk tárolni, és tervben van a kapacitás bővítése.
Elosztják a feladatokat
A legjobban a gépeket szeretem, akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha traktorban vagy kombájnban ülök. Ám ahogy egyre több a menedzsmenttel és a teleppel kapcsolatos feladat, aminek legnagyobb részét én végzem, kevés idő jut a fülkébe ülni. Az aratást viszont én csinálom. A betakarítás utáni szolgáltatások, a tárolás és a szárítás teszi ki a tevékenységem nagy részét. A testvérem dolga a vetés, egyes talajmunkák és a permetezés elvégzése, a két alkalmazottunk pedig a talajmunkákban, a tápanyag-utánpótlásban és a karbantartásban lát el fontos szerepet. Édesapánk a telepen a gépjavításokkal, valamint a tisztítóval kapcsolatos feladatokban vesz részt, édesanyánk és a feleségem pedig az adminisztrációs hátteret biztosítják, a papírmunka pontos elvégzésével.
Informatikus és mezőgazdasági szakember
Annak ellenére, hogy én vagyok informatikus, a digitális feladatokat nagyobb részben a testvéremmel közösen oldjuk meg. A vetési és a kijuttatási térképeket már februárban vagy márciusban megcsináljuk, ilyenkor van rá kicsivel több időnk. A térképeket, ha vannak jó adatok, amikből lehet dolgozni, a téli időszakban könnyedén meg lehet írni. Egy jó programban egy tőszámkijuttatás megírása egy táblára nagyjából 5–10 percig tart.
A folyamatirányítást és a döntéstámogatást a Bayer Climate FieldView programját előfizetve oldjuk meg, ami nagyon jól működik. Egyszerűen meg lehet írni a kijuttatási és a vetési térképeket is. Az éves 100 ezer forintos díjért cserébe minden, a számunkra fontos agráradat elérhető benne. Hetente, kéthetente kapunk biomassza és táblaegészségügyi térképeket, ráadásul mindent folyamatosan nyomon lehet követni a rendszerben. A változásokat és az aktuális állapotot is figyelhetjük a használatával.
Fontos, hogy hozamadatokat is gyűjtünk, a kombájn maga is mindent mér és rögzít, továbbá a Climate FieldView rendszerhez kapcsolódóan van egy eszközünk és egy iPad táblagépünk, amiket be kell tenni a fülkébe, és ezek is gyűjtik az adatokat. Arra kell csak figyelni, hogy a nap végén, vagy az aratás befejeztével szinkronizálni kell a mérlegház számítógépén mért adatokkal. A munka során szépen megjelennek a betakarítási térképek, ha pedig a kalibrálás ellenére esetleg nem pontosak a hozamadatok, értelemszerűen azokon is lehet utólag módosítani. Ehhez kapcsolódik, hogy mi az NDVI-felvételek és az elmúlt évek hozamtérképei alapján írjuk a kijuttatási térképeket. Idén 5 éve, hogy nálunk van a hozamtérképezésre alkalmas kombájnunk, amivel érdekes tapasztalatokat is szereztünk. Előtte bizonyos területrészeket homogénnek gondoltunk, ám amióta megvannak a hozamadatok, vannak meglepetések, nagyobbak az eltérések egy-egy táblán belül, mint azt korábban véltük.
Mit lehetne javítani a technológiai gyakorlaton?
A kalibrálás egy kicsit macerás, mert alapesetben nemcsak növényenként, hanem fajtánként el kell végezni, ami több fajta esetében sok időt vesz igénybe. Ezért nem is szoktuk mindig megtenni ezt, hanem a betakarítás után korrigáljuk és javítjuk az értékeket a ténylegesen a telephelyre bevitt termény és a hozammérés adatait összevetve. A hozammérésnél adódik egy másik kihívás is, hogy menet közben, a termény ürítésénél kicsit torzít, kevesebbet mutat a kombájn rendszere.
A technológiai váltásról és a fejlesztésekről a családon belül egyetértésben döntöttünk, tudatosan álltunk át a helyspecifikus gazdálkodásra. A fejlődésben részt kell venni, ezért mi is indultunk a precíziós pályázatban, a Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása kiírásban. Ennek keretében szereztük be az új John Deere 740i vontatott permetezőt, ami már alkalmas a folyékony műtrágya differenciált kijuttatására, valamint egy John Deere 6155R traktort és egy 4 méter munkaszélességű Väderstad Spirit vetőgépet is vettünk. Tervben van még egy Rauch műtrágyaszóró beszerzése, ami differenciáltan fog tudni tápanyagot kijuttatni.
A korábbi vetőgépünk egy 3 méter munkaszélességű Väderstad Rapid, valamint van még a gazdaságunkban egy Rába 245 is, amiben a modern gépekhez hasonlóan a John Deere univerzális programját használva természetesen benne van az automata kormányzás is. A betakarítást egy John Deere V650i kombájnnal végezzük. A KITE-vel minden gépre kötöttünk szervizszerződést, mert sok esetben a javítást csak hibakódokból lehet elvégezni, de amit tudunk, magunk megcsináljuk. Szerencsére nem sok műszaki hibánk szokott lenni. Mivel nálunk szinte csak zöld gépek vannak, a szinkronizálás egyszerű, a kompatibilitás megoldott, jól működik minden.
Hozamtérkép, differenciálás, tőszám és tápanyag-kijuttatás
A változó tőszámú vetés 3 éve a gazdálkodás gyakorlatának része a Tóalmás körüli földeken. Emellett tudtuk változtatni a tavaszi vetésnél a műtrágya-kijuttatást is, de a kalászosok alá és a fejtrágyázásnál Nitrosolt eddig még nem sikerült a zónák szerint elosztani. Az új permetezővel idén tavasszal két táblát próbáltunk ki, jó eredményekkel, a következő szezonban nagyobb területeken fogjuk alkalmazni a technológiát. A következő évtől pedig a Rauch műtrágyaszóró érkeztével már differenciáltan adjuk ki a szilárd nitrogén műtrágyát is az őszi alaptrágyázáskor. Egyelőre még nem minden táblán tervezzük ezt, ahol viszont így osztjuk el a tápanyagokat, ott a KITE által gyűjtött talajmintavételi eredmények és a hozamtérképeink alapján tervezzük a kijuttatást.
Mi a Climate FieldView rendszerrel mindent megoldunk, a MyJohnDeere programot pedig még tanuljuk. Az időjárás állomás szolgáltatást is igényeltük a pályázatban, annak is jó hasznát vesszük. Ha a tervezett műtrágyaszóró is meglesz, akkor a gépesítéssel egy időre végeztünk. Meglátjuk, hogy működik a rendszerünk, és a tapasztalatokra építve kialakul a jó technológiai gyakorlat. Amennyiben ilyen marad az időjárás, az öntözésfejlesztésben is gondolkodnunk kell.
A tőszámváltoztatásnak az aszály miatt az idén nem lesz értékelhető eredménye a kukoricában. Azonban az elmúlt évek tapasztalata szerint a megoldás 5–10 százalék terméstöbbletet hoz, amit úgy ellenőrzünk, hogy egyes tábláknál kontrollcsíkokat vetünk változatlan tőszámmal, aztán a hozamtérkép alapján látjuk a különbséget az eredményekben. Természetesen minden táblánál más a helyzet, egyrészről lehet törekedni a több hozamra, másrészről pedig a kevesebb kiadásra is. Néhány heterogénebb táblánkon belül vannak olyan mélyebb fekvésű részek, amelyeken a víz megáll, vagy homokosabbak, ezeken a tőszámmal, vagy az inputanyagon, a műtrágyán spórolunk. A költség minimalizálása is egy jó eredmény. Összességében a tábla és a hely adottságától függ, mennyi különbséget érdemes hagyni a tőszámok között. Mi a kukorica esetében 20 ezres intervallumban változtatunk, nincsenek nagy szélsőségek, 60–80 ezer között szórnak a számok.
Mire érdemes figyelni a kukoricatermesztésnél?
A Magyar Kukorica Klub szervezésében az idei, a tavalyi és az első Kukorica Termésversenyt kivéve szinte mindegyiken indultunk. Mivel szeretünk minél intenzívebben és többet termelve gazdálkodni, örömmel vettünk részt benne, ráadásul nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Többször lettünk a régiónkban első helyezettek, a legjobb eredményünk pedig egy országos 3. hely volt.
A technológiai elemek időzítésének változtatásával a kukoricánál évjáratonként próbálkozunk korábban, vagy később vetni, de azt tapasztaljuk, hogy nem kell nagyon kapkodni, az április második felén történő vetés több év átlagában a legjobb termést hozza.
A növényvédelem fontos része a megfelelő időben végzett gyomirtás, és az utóbbi néhány évben egyre jelentősebb nálunk a kukoricamoly és gyapottok bagolylepke kártétele. Az ellenük való védekezést hidas permetezőgéppel, vagy – amint a magyarországi szabályok lehetővé teszik – drónos permetezéssel érdemes elvégezni. Ehhez kapcsolódik, hogy elképzelhető, hogy 1-2 éven belül mi is beszerzünk egy drónt, mert sok lehetőséget látunk benne. Idén is terveztünk drónnal deszikkálni a napraforgót, de az időjárás megoldotta a kérdést. Egyelőre nálunk drónnal még nem voltak felmérések és felvételezések, a műholdfelvételek és a hozamadatok alapján tervezünk és valósítjuk meg a feladatokat a területeinken.
Nálunk általában kalászos kultúra a kukorica előveteménye, és fontos, hogy nem szoktunk szántani alá. A tarlóápolást követően 45 centiméter mélyen középmély lazítást végzünk, majd ősszel, ha kigyomosodik a terület, egy totális gyomirtóval, vagy rövidtárcsával kezeljük azt. Tavasszal az egyik legfontosabb, hogy a talajmintavételi eredmények mutatta ellátottság alapján történjen meg a tápanyag-utánpótlás. A talajaink viszonylag jól feltöltöttek, egy enyhe foszforhiányra kell csak figyelnünk, ezért az összetett műtrágyából inkább foszfortúlsúlyosat alkalmazunk. A növény átlagos környezeti feltételek és jó csapadékviszonyok között meghálálja a megfelelő mennyiségű nitrogént is, amiből hektáronként mindenféleképpen 100 felett, de inkább 150–200 kilogrammot érdemes kijuttatni. A jelenlegi aszályos évben sajnos ezek a területeink sültek meg legelőször, de reméljük, nem ez lesz az általános trend az időjárásban. A megfelelő magágy kialakítása és a pontos vetésmélység is kiemelten fontos. Idén volt egy kelési kísérletünk is a Väderstad Tempo-val, aminél a magok 95 százaléka 1 nap alatt kikelt, ami lényeges az egységes fejlődés és kezelés szempontjából is. Továbbá van a Bayer szakembereivel közösen végzett kísérletünk is, aminek részleteiről nem beszélhetünk.
A jó kukoricatermesztéshez fontos megismerni a fajtákat is. Ki kell tapasztalni a tulajdonságaikat, mert például nem minden fajta reagál egyformán a tőszámsűrítésre sem. A fajtaválasztás a saját tapasztalataink és a területi képviselőkkel történő közös gondolkodás és egyeztetések eredménye. Egy kicsit nehezíti a helyzetet, hogy olyan gyorsan cserélődnek a kukorica vetőmag fajták, hogy az ember alig tudja megismerni azokat, már váltania kell. Szerintem 2–4 év kevés erre, de szerencsére mindkét cég szakembereivel nagyon jó a kapcsolat, sok információt megosztanak velünk, ami sokat segít a fajtaválasztásban. Az adat itt is kincs. Természetesen minden évben vannak fajtasorok is, amelyekből eredményeket tudunk meg arra vonatkozóan, hogy a mi területeinkre melyik fajta lehet a nyerő.
A precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó információszerzés az eredmények és a hatékonyság javítása érdekében különösen fontos, erre főként az internet szakmai oldalait, valamint a területi képviselők tudását és a tapasztalatainkat használjuk, ezek segítenek a jó döntések meghozatalában. Agrárrendezvényekre évente egy-két alkalommal jutok el, azokra is csak télen, mert a raktár és a telephely feladatai sűrű időbeosztást követelnek meg, ráadásul, mivel sok a termény, télen és nyáron is mindig van teendő, ott kell lenni.
Jótanácsok az adatalapú termeléshez
A mai világban szinte bármilyen gép vásárlása után nélkülözhetetlen, hogy valamilyen szinten értsen a gazda a modern technológiához. Lassan ott tartunk, hogy ez az ekékre is vonatkozik. Végzett informatikusként azt tanácsolom, hogy a gazdatársak ne féljenek hozzányúlni a modern rendszerekhez, használják azokat, vagy bízzanak meg hozzáértő embereket a technológia kezelésével. A gazdatársaknak azt üzenem, hogy a lehetőségeik függvényében próbálják ki a helyspecifikus technológiákat, kérdezzék meg azokat, akik már benne vannak és nézzék meg a gyakorlatban is, mert bizonyos üzemméret felett mindenképpen érdemes belevágni és alkalmazni.
Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben
Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 21. részében az öntözéstechnika hatékonyságát segítő agrárdigitalizációs és adatalapú megoldásokról írunk részletesen.
Az összeállítást az AGRO NAPLÓ felkérésére Csurja Zsolt óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök készítette. |
Sorozatunkban korábban:
- Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
- Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
- Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
- Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
- Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
- Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
- Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
- Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
- Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
- Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
- Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
- Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
- Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
- Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
- Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
- Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
- Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
- Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
- Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson