Ezért kincs az agráradat – XXI. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben

Támogatók:

Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben 

Az előszót Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézeté-nek tanszékvezető egyetemi docense fogalmazta meg.

Nincs két egyforma gazdaság hazánkban, ezért receptet sem lehet felírni arra, mi a helyes megoldás a helyspecifikus technológiák megválasztásakor. Alapvetések vannak, de a helyspecifikus ismeretek mellett a gazdaság adottságainak ismerete is nagyon fontos ahhoz, hogy megfelelő döntéseket lehessen hozni. Mint ahogy minden ágazatban, az agráriumban is megvannak azok a döntési folyamatok és döntési pontok, amik meghatározzák, hogy sikerrel, vagy kudarccal végződik-e az év. Természetesen a környezeti tényezők nagy befolyással vannak a hatékonyságra, mégis fontos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a lehetőségekhez mérten a legjobb döntéseket hozzuk. Előfordul persze, hogy kísérleti jelleggel merészebb döntések is születnek – mint például az alábbi cikkben a tőszámszabályzás esetében is láthatjuk –, de az természetes, hogy a rendelkezésre álló technológia segítségével elkezdjük feszegetni a határokat.

Ha ez megalapozottan, adatokra támaszkodva történik, az eredmények – mint például a hozamadatok, illetve a gazdasági számítások – hamar megmutatják, hogy az adott év döntéshozatali mechanizmusa beváltotta-e a reményeket, vagy a rendszer finomhangolására van szükség. Egzakt számítások és értékelések csak adat alapon lehetségesek. A cikksorozat jelenlegi részében erre is találunk jó példát.

Ismét bebizonyosodik tehát, hogy a jó döntések alapja az agráriumban is az információ. Ezért KINCS az agráradat.

Jó olvasást kívánunk!

Fokozatosan és folyamatosan fejleszti a helyspecifikus technológiákat és a forgatás nélküli gazdálkodást a Hajdúböszörmény körüli földeken Kardos Csaba és édesapja, Ferenc. A család növénytermesztéssel foglalkozik: búza, kukorica, napraforgó, zöldborsó és némi csemegekukorica van a földjeiken. A fiatalabb gazdával beszélgettünk öntözésfejlesztésről, növényvédelemről, talajjavításról és vetésről.

Hogyan kerültél kapcsolatba az agrárszakmával?

Édesapám annak idején más területen dolgozott, eleinte háztáji szinten termeltünk, aztán 1991-ben kezdte el komolyabban a gazdálkodást, amikor én épp 6 éves voltam. Már óvodásként is veteményeztem egy barátommal, aztán az évek során belenőttem a gyakorlatba, jó alapot szereztem otthon. A gimnázium elvégzése után állatorvos szerettem volna lenni, de végül a Szent István Egyetem (ma már MATE) gazdasági agrármérnök szakára vettek fel. Innentől már egyenes volt az utam, azóta is együtt dolgozunk édesapámmal. A közös munka során sokat láttam és tapasztaltam, miközben nagyon megszerettem a mezőgazdaságot. A sikeresebb gazdálkodás érdekében 5 éve elvégeztem a növényvédelmi szakmérnök szakirányú továbbképzést a Debreceni Egyetemen, ahol kiváló szakemberektől szerezhettem magas szintű tudást. Ez kellett ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni a termelés hatékonyságát illetően. Korábban voltak rendszeresen elkövetett hibák, aminek kijavításában segített a debreceni szaktudás is. Igyekszünk édesapámmal együtt gondolkodva gazdálkodni. Végigvezetjük és megbeszéljük, hogy mit és miért érdemes tennünk a legjobb megoldások elérése érdekében. Ez adott esetben azt is jelenti, hogy mást, jobban találunk ki, mint a hagyományos gyakorlat, a képzésen tanultak ehhez nagyon sokat adtak.

Természetesen továbbra is minden évben akadnak hibák, van, amit lehetne máshogy csinálni, de igyekszem a növényvédelmi feladatokat modern hozzáállással, helyspecifikusan, a talajviszonyoknak megfelelően elvégezni.

Hogyan valósul meg a gazdaságban és a gondolkodásotokban a precíziós, illetve a helyspecifikus gazdálkodás?

Bérelt és saját területeinket összeadva mintegy 600 hektárt művelünk a magunk részére, további 400 hektáron pedig teljes körű integrációt folytatunk. A teljes területen szántás nélküli művelést alkalmazunk, és jelentős részen segítjük öntözéssel is a termelést. A precíziós gazdálkodás egyszerűbb részei, mint például a robotkormányzás, már régóta jelen vannak nálunk. A gépeinket 2007 óta GPS-vezérléssel vásároltuk meg. Sőt, van egy 1997-es Valmet traktorunk is, amibe ugyancsak beszereltünk egy John Deere RTK pontosságú GPS rendszert.

Igyekszünk a magasabb szintű helyspecifikus technológiát is egyre inkább meghonosítani a gazdaságban, ilyen a műtrágya differenciált kijuttatása, amit 4 éve alkalmazunk. Természetesen sokat kísérletezünk arra vonatkozóan, hogy mi a jó irány a mi földjeinken. Többféle döntést lehet hozni arról, hogy miért annyit és miért oda teszünk ki akár a tápanyagból, akár a vetőmagból, törekszünk rá, hogy az információkból és a tapasztalatokból a legjobbat hozzuk ki. A saját tábláinkon differenciáltan vetjük a kukoricát, itt is gyűjtjük a jó és a rossz tapasztalatokat, hogy az adatok alapján minél objektívebben, pontosabban lássuk a hatékonyságot. Mivel csak tavaly óta van hozammérős kombájnunk, korábban nehéz volt az eredmény visszamérése. A fejlesztés nagyon kellett ahhoz, hogy tudjuk, mit és hogyan arattunk a valóságban. Ehhez kapcsolódik, hogy nem feltétlenül a helyspecifikus vetést tartom a leginkább célravezető eszköznek a mi területeinken, inkább a talajfoltok megismerésének van nagy hatása.

A helyspecifikus gazdálkodás alapja, a legfontosabb kiindulópont, hogy meg kell ismerni a talajainkat. Tudni kell a hibákról, a hiányokról, a túlsúlyokról, csak úgy lehet sikeresen kiküszöbölni azokat. A szikesedést okozó nátriumtöbbletet, az antagonista hatásokat, a foszfor, a cink, kén, vagy egyéb elem jelenlétét mérve és meghatározva próbáljuk optimalizálni a technológiáinkat.

A Debreceni HL-LAB Talajvizsgáló Laboratórium szakembereivel kezdtünk bele egy, a hagyományosnál pontosabb, okszerű talajtér­képezésbe. Régóta bővített vizsgálatokat végeztetünk, ezenfelül néhány éve kezdtük meghatározni a menedzsmentzónákat a talaj­szkennelés segítségével. Idén aztán ezek és az NDVI-térképek alapján készítettünk egy mintavételi térképet, ahol ugyanazokból a helyekből 3–5 évente begyűjtött adatok alapján megnézzük, hogy ténylegesen mit okoztunk a földeken. A cél, hogy ott vegyünk mintát, ahol van értelme, és azok helye pontosan megegyezzen a korábbi pontokéval.

Az idei, nagyon szélsőséges időjárást, a januártól esett 80 milliméter csapadékot tapasztalva jól látszik, hogy mekkora jelentősége van a zónák helyes lehatárolásának. A búza esetében még hagyján, de a kukorica az öntözetlen részeken 0,5 és 4 tonna között hozott hektáronként, a hozamtérkép pedig azt mutatta, hogy a 4 tonnás termésátlagnál a 0 és 11 tonna is előfordult a homogénnek hitt, 35 aranykoronás böszörményi földön. Az alaptudásunk szerint nem szabadna ilyen különbségeknek lenniük, mégis ez a valóság. Ennek egyértelmű oka a talaj változatossága, a különböző foltok eltérő adottsága. A rendkívüli aszályos évben nagyon kijött, hogy ami máskor hibának sem számít, idén az is nagy gondot okoz, és meglátszik, hogy azért van, mert 2 éve megtapostuk a talajt, vagy például az előző őszi kultúrában gyomos volt az adott tábla.

Mit szeretsz a legjobban a mezőgazdaságban?

Azért lelkesedek folyamatosan az agrárszakma iránt, mert egy évről évre megújuló ágazat, amelyben minden egyes szezonban új reményekkel indulhatunk neki a feladatoknak. Ez pedig a legtöbbször nagyon jó dolgokat hoz ki az emberből, mert törekszünk arra, hogy fejlődjünk és javítsunk a korábbi gyakorlatokon. Az évente megvalósuló újjászületés lehetősége és a természet szeretete is fontos számomra, örülök, ha kint lehetek a növények között és törődhetek velük.

A munkánk célja természetesen az, hogy általa jobb teljesítményt tudjunk elérni, a jó minőség és a nagyobb termésátlag elérése motivál minket. Sokszor nem is a jövedelem mozgat, hanem az, hogy a termésátlagunkat üzemi szinten egy átlagos évben kukoricánál 10 tonna helyett 11-12-re tudjuk emelni. Ehhez pedig szükség van a gépek technológiai fejlesztésére, az agrotechnika helyes és pontos alkalmazására, valamint az öntözés minél jobb megvalósítására.

Milyen rendszerben és milyen eredményekkel öntöztök?

Az első öntöződobokat 2012-ben vásároltuk, saját csőrendszert fektettünk le, így építettük ki nagy munkával a mesterséges vízellátást. Sajnos nem hozta a várt eredményt, a szójánál nem volt nagy hozadéka a beruházásnak és a csemegekukoricánál sem értük el a kívánt eredményt. Aztán 5 éve építettük az első körforgó öntözőt, 2 éve pedig egy lineár rendszert, majd az idén 3 további körforgó öntözőt helyezünk üzembe, a jövőben pedig a kisebb területeinket is bevonjuk a fejlesztésbe. A területek adottságainak megfelelve a lineár vagy a center rendszereket választjuk, mert hatalmas lehetőséget látunk az öntözésben, ami az idén nélkülözhetetlen volt az eredményes termeléshez. A táblákon, amiken öntöztünk, az idei szárazság ellenére is 10 tonna felettinek ígérkeznek a kukoricaállományok, tavaly pedig 16 tonnát arattunk. Ugyanazon a táblán pedig, ahol nem érte el az öntöző a növényeket, épp csak, hogy 7 tonna volt a hektáronkénti terméshozam. Idén ezeken 2-3 tonnás átlagra számítunk. A területeinken az amerikai gyártású Lindsay öntözőket használjuk, egyelőre nem differenciált kijuttatással.

Milyen kihívások fordulnak elő az öntözés során?

Az öntözésnél nálunk a legnagyobb feladat a vízkivétel megfelelő szervezése. Az elmúlt időszakban nagyon sok rendszer települt oda, ahol mi is öntözünk. Az idei nagy vízigénynél és alacsony tiszai vízállásnál augusztusra voltak komoly kihívások, nem mindig volt elegendő mennyiség a csatornában. Mivel mi felszíni vizeket használunk, az ellátás néha akadozott. Szerencsére a helyzet megoldható volt, nem kellett korlátozásokat bevezetni, de napi szinten működtünk együtt a vízügyi hatóságok szakembereivel a megvalósítás érdekében. Kihívás még a szakképzett emberek hiánya, ezért igyekszünk olyan gépeket venni és működtetni, amelyek távfelügyelettel ellenőrizhetőek. Természetesen ott kell lenni a közelben és bizonyos folyamatoknál a gépnél. Nem lehet 20 kilométerről elindítani egy rendszert, mert eldugulhat, vagy nem pontosan működik, előfordulhatnak problémák. A felügyelettel viszont nyomon követhetőek a dolgok, így 1-2 ember akár több öntözőt is el tud látni.

Az idei év sajátossága volt, hogy nagy vízadagokkal kellett dolgozni. Az 5–10 milliméteres normák nem működtek. A mi rendszerünk 24 órás teljesítményét 7 milliméterre tervezték, de sokszor ennél többre lehet szükség. Ezért az újabbakat átterveztettük, hogy nagyobb motorral nagyobb teljesítményre legyenek képesek, mert ilyen nagy légköri szárazságban nincs értelme ennek a mennyiségnek. A másodvetésű csemegekukoricára például 30–35 milliméter kelesztő öntözést kellett kijuttatni, mert amit az elején 20-szal kezdtünk öntözni, nagyon rosszul kelt a hatalmas párolgási veszteség miatt. A növényeket és az időjárást figyelve igyekszünk előre dolgozni, és feltölteni a talajt és a növényt nedvességgel, és nem a már kialakult helyzetre reagálni, hogy minél kisebb legyen a veszteség.

Hogyan növeli a termelés hatékonyságát az öntözési technológiátok?

Mivel a táblák teljes területét egyik rendszer sem képes teljesen lefedni, a különbségeket nagyon jól látjuk az öntözött és az öntözetlen területek között. Óriási az eltérés az NDVI-felvételeken és a helyszínen is. Az is pontosan látható, hol öntöztünk kevesebbszer valamilyen ok miatt.

Milyen fejlesztéseket végeztetek el a gazdaságban, és milyeneket terveztek a jövőben?

Az első körben az öntözési beruházásaink vannak fókuszban, valamint a 2009-ben épített terményszárítónkat bővítjük tárolókkal, plusz egy tisztító vonallal. Nagyon fontos feladat a talajjavítás. Évről évre azon vagyunk, hogy egyre jobban megismerjük a területeinket és azok adottságai szerint műveljük meg a talajt, ami komoly összeg és energia.

Mi az, ami meglepetést okozott az új technológiák használata során?

A talajfoltok sokkal markánsabb különbségeket mutatnak, mint gondoltuk volna. A tavalyi, hektáronkénti 16 tonnás termésátlag a 4 és a 23 tonna szélsőségeiből jött össze. A hozamtérkép megmutatta, hogy ezek nem pontszerűek, hanem foltokat alkotnak. A területeinket jól ismerjük, tudjuk, hol vannak ezek, de az eltérések mértéke meglepő volt számunkra is. A 2012 óta használt szakaszvezérelt permetezés nagy tapasztalata volt, hogy jelentős megtakarítást lehet vele elérni és nagyon pontosan ki lehet számolni és adagolni a vegyszert, ha nincs átfedés, és nem megérzésből dolgozik az ember. További kedvező változás volt a robotkormányzás használata, mert nagyon nem mindegy a gépkezelők számára egy 12–16 órás munkanapnál, hogy mennyi segítséget kapnak a technikától. A használatával sokkal kisebb átfedéseket értünk el és kevésbé fáradtak az emberek, így jobban tudnak figyelni a kijuttatásnál az agrotechnológiára.

Milyen a gépparkotok, milyen inputanyagokat használtok?

A gazdaságban főleg John Deere és Fendt traktorok dolgoznak, de szerepet kap a korábban említett Valmet erőgépünk is. A „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” pályázatban vettünk egy John Deere 8R370-es traktort és egy CLAAS LEXION 5500 TERRA TRAC kombájnt, amely hozamtérképezésre alkalmas és gumihevederes járószerkezetű, ahogy a korábban beszerzett Challenger traktorunk is. Ennek azért van jelentősége, mert a földjeink jelentős része kötött, vagy hordalékos, belvizesedésre hajlamos, vízállásos talajú. A taposási kár elkerülése ezért kiemelten fontos nálunk, amikor kicsit nyers a talaj felső rétege. A betakarításnál pedig 2 éve nagyon hiányzott a gumihevederes kombájn, amikor a gyönyörű, 9-10 tonnás búzánkat nem tudtuk magunk learatni, mert az eső eláztatta a területet. Végül aztán a segítségül hívott két gumihevederes betakarítógép mentette meg a helyzetet és a terményt. Tavaly ősszel nem igazolta a beszerzést a szezon, de idén aztán a napraforgóban hozta a hasznát, mert több olyan tábla is volt, amit nélküle nem tudtunk volna levágni.

Az okszerű, szántás nélküli művelést egy Lemken és egy Väderstad Topdown kultivátorral oldjuk meg, továbbá van egy mélylazítónk is. A magok kijuttatását egy Horsch Sprinter vetőgéppel, valamint egy Lemken direktvetőgéppel végezzük, ez utóbbi boldogul a szármaradványos területtel is. A kukoricát változtatható tőszámmal, egy John Deere vetőgéppel vetjük.

Hogyan valósul meg a differenciált kijuttatás a földjeiteken?

A kukorica tőszámváltoztatásánál igyekszünk érzékelhető léptékeket meghatározni, mert az 1-2 ezres módosítás szinte a hibahatár kategóriát jelenti, nem érdemes foglalkozni vele. Tavaly talán egy kicsit túl bátrak is voltunk ebben, mert 50 és 95 ezer között differenciáltuk a kivetett magokat az öntözött területeinken, aminél a csúcsérték nem biztos, hogy indokolt volt. Ezért idén kicsit visszavettük a legmagasabb tőszámot, 55 és 85 ezer között adtuk meg az értékeket. Egyelőre ebben is tesztelünk, kísérletezünk, megfigyeljük a tapasztalatokat. Többször volt olyan, hogy az öntözött körülmények között, a talajfolt sajátosságainak megfelelő tápanyag kijuttatása után mégis az alacsonyabb tőszám hozott jobb terméseredményt ugyanazzal a fajtával. Egyelőre még nem egyértelmű, mi a megoldás kulcsa a differenciált vetésben.

Úgy gondoljuk, hogy az eltérés okai a talajösszetételben és a talajszerkezetben meglévő nagy különbségekben keresendők, a belvizes és a szikes területek komoly eltéréseket eredményezhetnek. Ezért nagyon kell figyelni arra, hogy a tőszámdifferenciálást helyesen végezzük, mert ha az nem okszerű, akár rossz irányba is elvihető a termésátlag.

Az inputanyagok áremelkedése miatt a nitrogén, a foszfor és a kálium műtrágyák kiadásánál is egyre nagyobb a jelentősége, hogy az helyspecifikus módon történjen meg. Komoly lehetőség van abban, hogy változó mennyiségben juttassuk ki, illetve akár egy-egy folton, azok talajvizsgálat szerinti igénye szerint pótoljuk a táp­anyagokat. Mi nagy mennyiségű szerves trágyát használunk, és elkezdtük a riolittufa alkalmazását is, mert jó megoldásnak tartjuk a talaj javítására. Fontos a meszezés és a zöldtrágyázás is, az utóbbi nagyon jó elővetemény hatást ad. Volt olyan búzatáblánk idén, amely zöldborsó után vetve 8 tonna termést hozott. Mellette az ugyanolyan technológiával művelt, napraforgó előveteményű táblák pedig 2-3 tonna között teljesítettek. A tapasztalatunk, hogy a zöldtrágyában alkalmazott pillangósok és egyéb növények kedvező hatást biztosítanak a főnövényekre. 

Mit tesztek a növénykultúrák állapotának javításáért?

A növényvédelem foltkezelése egyelőre még nem a gyakorlat része, nem differenciált és nem térkép alapú a permetezés. Az önjáró gépünk ugyanakkor teljes, 30 méteres keretszélességben képes a változó kijuttatásra, amit használunk is a folyékony műtrágya kiadására. Azonban egyelőre nem látok olyan intelligens szoftvereket, amik nagy biztonsággal különítik el az egyes betegségeket vagy gyomokat a kultúráktól. Úgy vélem, hogy egyelőre ez még technológiai szinten nem alkalmazható. Mi elég sok levéltrágyát alkalmazunk, amelyek között egyre inkább a biostimulátor jellegű aminosavakat, a huminsavakat és az algákat részesítjük előnyben. Az előző évek lombtrágyakísérletei bizonyították, hogy az egyszerű, NPK alapú termékek nálunk nem a legjobbak, mert szerves trágyával és tápanyaggal jól feltöltjük a talajainkat. Táblaszinten nincs, legfeljebb foltonként van tápelemhiány, ezért ezek a típusok csak foltszerűen tudnak javítani a talajokon. Ugyanakkor az aminosavak és a biostimulátorok használatával stresszes időszakban láthatóan nagyobb hozamokat érünk el, mint nélkülük. A legnagyobb lehetőséget az aminosavakban látom, mert azok a növényt arra késztetik, hogy jobban teljesítsen, gyökeresedjen, növekedjen, felvegye a tápanyagokat stressz esetén is. Ezeket több éve használjuk jó hatékonysággal.

Mit tanácsolsz a gazdatársaknak az öntözéssel és a helyspecifikus termeléssel kapcsolatban?

Azt gondolom, hogy a helyspecifikus termelés minden gazdaság részévé fog válni előbb vagy utóbb, csak az a kérdés, hogy mikor történik meg ez. Muszáj lesz fejlődni a talpon maradáshoz, mert csak az lesz versenyképes, aki használja az agráradatokat. Az öntözésnél hasonló a helyzet: ahol van lehetőség és öntözővíz, beruházni kell. Ha ugyanis így marad az időjárás, és a következő évtizedekben még erőteljesebben jelentkeznek a klímaváltozás szélsőségei, nem lehet majd öntözés nélkül eredményesen termelni. A beruházás ezáltal több évben fog pluszt hozni a gazdaságnak, mint amennyiben nem kell majd használni. Előre kell gondolkodni és érdemes addig megvalósítani a fejlesztést, amíg támogatást is igénybe lehet rá venni. Nálunk egy konzorcium működik, amelynek 5-en vagyunk tagjai és szervezzük a helyi öntözési közösséget is, amit hamarosan meg is alapítunk a gazdatársakkal.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 22. részében Debrecenbe látogatunk, hogy az Egyetem Precíziós mezőgazdasági szakmérnöki képzéséről, valamint a helyspecifikus gazdálkodást támogató agrárdigitalizációs és adatalapú megoldásokról írjunk.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson

A cikk szerzője: Csurja Zsolt