Az automata takarmánykeverő-kiosztó robotok az állománylétszámtól (500–1000 tehén) és az üzemmérettől (kis-, közepes és nagy üzem) függően különböző műszaki kivitelben és teljesítményben megtalálhatóak a gyártó és forgalmazó cégek palettáján (Húth és Tóth, 2021). Bár az ilyen rendszerek (1. ábra) kiépítése meglehetősen költséges, sok esetben jóval drágább, mint a telepi gyakorlatban elterjedt önjáró vagy vontatott kivitelű takarmánykeverő-kiosztó kocsik, nagy előnyük ugyanakkor, hogy használatukkal az emberi tévedés valószínűsége jelentős mértékben csökkenthető, ill. kizárható. Működésük zaj- és füstmentes, így az állatok napi bioritmusát nem zavarja, kiválóan illeszkedik a fejőrobotos istállókra jellemző nyugodt termelési környezetbe. Alkalmazásukkal a PMR-fogyasztás és a fejőrobotban kijuttatott abrak mennyisége pontosan beállítható, a takarmányfelvétel pedig hatékonyan ellenőrizhető, biztosítva a magas színvonalú termelést szolgáló, kiegyensúlyozott táplálóanyag-ellátást.

1. ábra: felsőpályás takarmánykiosztó robot
(Forrás: Húth és Tóth, 2021; Digitális Agrárakadémia)

A takarmánykeverő-kiosztó robotok gyakorlatban előforduló leggyakoribb megoldásai a következők (Hajdú, 2014 alapján):

• autonóm akkumulátor meghajtású kiosztó robot,
• kötöttpályás takarmánykiosztó robotok,
• takarmánykiosztó robottal vagy szalaggal üzemelő automata takarmányozási rendszerek,
• műholdvezérlésű autonóm takarmánykeverő-kiosztó kocsi.

A takarmányozási menedzsment a tejelő tehenészetek termelési eredménye és gazdaságossági mutatói szempontjából alapvető jelentőséggel bír. Habár a magyarországi tehenészetekben az automata takarmánykeverő-kiosztó robotok széles körben még nem terjedtek el, fontos felhívni a hazai szakemberek figyelmét, hogy az ilyen típusú rendszerek esetén is fokozottan ügyelni kell arra, hogy naponta hányszor kerül takarmányadag a tejelő tehenek elé. Egy vizsgálatban Mattachini és mtsai (2019) fejőrobot és automata takarmányozási rendszernél értékelték a naponta 11, illetve 6 alkalommal történő takarmányadag-kiosztás hatását az állatok viselkedésére és termelési eredményeire (1. táblázat).

A szerzők megállapították, hogy a napi takarmányadag-kiosztás gyakoriságának növelése jelentősen csökkentette az etetés előtti pihenési időt ill. a fejések időtartamát, miközben a tejtermelési paraméterek (pl. napi átlagos tejtermelés) romlottak. A takarmányadag-kiosztás gyakoriságának növelése, mivel zavarja az állatok megszokott, napi rutinját, negatív hatással van az állatjóléti indikátor paraméterekre (viselkedés, teljesítmény, állategészségügy). Oberschatzl-Kopp és mtsainak (2016) eredményei szerint az automata fejési és takarmányozási rendszereknél a napi kétszeri takarmánykiosztás kevésbé hatékony, mint a hatszor történő etetés, mivel a tejelő teheneknek megnövekedett az állással és várakozással töltött ideje, ami negatív hatással volt a fejési idő hosszára és az állatok termelésére.

A takarmányadag-kiosztásának gyakorisága mellett kritikus szempont az egyes takarmánykomponensek tárolására és behordására szolgáló asztalokon, illetve előtartályokban (2. ábra) deponált takarmány mennyisége, ugyanis az erjesztett takarmányok (szenázs, szilázs) esetében – különösen a nyári, meleg időszakban – fennáll a minőségromlás kockázata. Így a hőségnapokon érdemes az etetni kívánt napi szilázs és/vagy szenázs mennyiségét napi kétszeri alkalommal betárolni. Széna, illetve szalma esetében a vázolt probléma nem áll fenn. Az automatizált takarmánykeverő-kiosztó robotok több hazai tejelő tehenészetben is megjelentek, éppen ezért nagyon fontos lenne az automata takarmányozási technológia hazai elterjedésével párhuzamosan a tejelő tehenészetek figyelmét felhívni az optimális betárolási és etetési gyakoriság kialakítására.

2. ábra: az egyes takarmánykomponensek napi fogadására és tárolására szolgáló asztalok, előtartályok (fotó: Húth és Tóth)

Az etetett tartósított tömegtakarmányok minőségét automata takarmányozási rendszerek esetén is folyamatosan vizsgálni kell, és ezeknél a takarmányozási rendszereknél a silózási adalékanyagok (pl. tejsavtermelő baktériumkultúrák, szelektív mikrobagátló anyagok, biológiai tartósítószerek stb.) használata különösen indokolt lehet. Maier és mtsainak (2013) eredményei szerint a nyári időszakban, mikor az átlaghőmérséklet meghaladja a 20oC-ot, az etetett TMR hőmérséklete, élesztőszáma az optimálisnál nagyobb lehet, ill. jelentősen csökkenhet a szilázsok és a teljes vagy részleges takarmánykeverékek aerobstabilitása (2. táblázat). Ellenben a téli időszakban (mikor az átlaghőmérséklet 70oC alatt volt) a hatszori etetésből vett minták élesztőszáma és hőmérséklete 20–24 óráig nem mutatott lényeges növekedést a napi egyszeri etetésből származó mintákhoz viszonyítva. Erre vonatkozóan további vizsgálatokra van szükség, a hazánkra jellemző klimatikus tényezők mellett is.

A takarmánykiosztás automatizálásán túl fontos információt jelent a takarmányfelvétel egyed szinten történő nyomon követése, amelyre vonatkozóan a gyártók különböző megoldásokat kínálnak. A 3. ábrán bemutatott takarmányfelvételt mérő eszközök segítségével étvágy szerinti (ad libitum) vagy korlátozott etetést is meg lehet valósítani, így a tejelő- és a húshasznosítású szarvasmarháknál egyaránt lehet alkalmazni.

3. ábra: egyedi takarmányfelvétel mérésére szolgáló rendszerek (Forrás: Húth és Tóth, 2021; Digitális Agrárakadémia)

A MATE kaposvári Tangazdaságában Holló és mtsai (2021) charolais bikákkal elvégzett vizsgálataik eredményei alapján megállapították, hogy a kisebb RFI-értékkel (RFI: reziduális takarmányfelvétel, vagyis a tényleges és az elvárt napi szárazanyag-felvétel különbsége) rendelkező egyedek, a vizsgálat ideje alatt naponta 1,78 kg-mal kevesebb száraz anyagot vettek fel, mint a nagy RFI-értékkel rendelkező társaik. A kevesebb takarmányfelvétel ellenére 50 g-mal nagyobb napi súlygyarapodást, 3,9 kg-mal nagyobb élősúly-növekedést és 30 g-mal nagyobb életnapi súlygyarapodást realizáltak a nagy RFI-értékkel rendelkező csoporttal szemben. A charolais növendékbikák naponta több, mint két órát töltöttek takarmányfelvétellel. Azonban a kisebb RFI-értékkel bíró egyedek átlagosan nyolc perccel többet, mint a nagy RFI-értéket mutató társaik. A kisebb RFI-értékű csoport naponta, átlagosan 32 alkalommal látogatta meg az etetővályút és látogatásonként 4,46 percet töltött takarmányfelvétellel, amely során 146,36 g takarmányt vettek fel átlagosan percenként, amely 324,24 g felvett takarmányt jelent alkalmanként. A kisebb RFI-értékkel bíró egyedek jobb takarmány­értékesítő képességét mutatja, hogy 1 kg élősúlyra vetítve 2,57 g-mal kevesebb takarmányt vettek fel átlagosan, a nagy RFI-értékkel rendelkező bikákkal szemben. A ládalátogatások több, mint 60%-a reggel 9 és este 18 óra között volt, míg a legkisebb látogatási hajlam az éjfél és a hajnali 6 óra közötti időszakra esett. A kapott eredmények segítenek az egyedek takarmányfelvételi és pihenési szokásaihoz igazodó „jászolmenedzsment” kialakításában.

Cikkünkben röviden bemutatott automatizált fejéssel, takarmányösszeállítással, -kiosztással, egyedi takarmányfelvétel mérésével összefüggő újszerű technológai megoldások alkalmasak az egyedek viselkedési- (pl. takarmányfelvétel, pihenési idő, fejés hossza), teljesítmény- (pl. napi tejtermelés) és állategészségügyi paramétereinek a nyomon követésére, éppen ezért a jövőben a precíziós állattartás (PLF) fontos eszközei lesznek a hazai tehenészetekben is.

Tóth Tamás1, Bázár György2, Tóthi Róbert3, Fébel Hedvig3, Haruna Yakubu Gado3, Húth Balázs1
1Széchenyi István Egyetem, Agrár- és Élelmiszerkutató Központ
2ADEXGO Kft.
3Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kaposvári Campus, Élettani és Takarmányozástani Intézet  

A cikk a szerzők 20. Nemzetközi Takarmányozási Szimpóziumon (KÁN Egyetemi Napok, 2022. szeptember 29., Kaposvár) megtartott előadásanyagának rövidített összefoglalója.

Köszönetnyilvánítás:
Delaval Kft., Emődi Mezőgazdasági Zrt. (Kaposvári Péter és Hanyicska Csaba)

A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás és mtsai