PR cikk • 2023. január 28. 16:08
Mostoha viszonyok között él Zalában Csordás János, de Landini traktorjainak korántsem mostohagyerek sorsa jut, hozzáértően, szeretettel gondozza mindhármat. Megtudjuk tőle, hogy igenis lehet több a kevesebb.
Idilli, dombos, zöld, erdőkkel tarkított, szépséges táj – természetbarátnak, kirándulónak, de korántsem mezőgazdának! Errefelé, nagyjából félúton Keszthely és Zalaegerszeg között változatos a térszín, csak egyféle nem fordul elő: sík terület, a focipálya kivételével... A mintegy 180 lakosú, takaros község, Tilajújhegy is keskeny völgyben nyúlik el. Hazánk e vidékén legtöbb a csapadék (általában 1000 mm/év, de idén csak 500 volt), kevesebb az aszálykár, de gyakran lesz mélyes felázott, járhatatlan az agyagos talaj, amely kiszáradva kőkemény. E tájon őshonos családból származik a negyvenéves Csordás János, aki a korábban polgármesteri tisztséget betöltő édesapjától vette át szerény méretű gazdaságát.
János előbb mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, majd mezőgazdasági technikumot végzett – ennek még jelentősége lesz. Nagybirtoknak aligha mondható 120 hektárt művel, domboldali, erősen kötött agyagos talajú, és sok kis parcellára oszlik el, négykilométeres körön belül, némelyiken meg sem tudna fordulni egy nagyobb gép. Búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, és zöldítésként a vetésforgóba illesztett lucernát termeszt. Váltogatja a forgatásos és a forgatás nélküli művelést, az előbbi a tavaszi vetést megelőző őszi mélyszántás, az utóbbi az aratás után kerül előtérbe.
Errefelé, a talajadottságok és a szintkülönbségek miatt, ekefejenként legalább negyven lóerőre van szükség. Anno MTZ járta, de már apuka is vásárolt 2008-ban egy Landini Vision 100-ast, manuális irány- és sebességváltóval, hagyományos kuplunggal, de már klímával, rádióval. Mindkét erőgép megvan még, jó állapotban. János megtanulta becsülni a csúcsmárkákénál egyszerűbb szerkezetű, kevesebb hibalehetőségű Landinit, és egyébként is szkeptikus a nagymértékben automatizált, high-tech traktorok iránt (máshol dolgozott ilyeneken is, tehát tudja, miről beszél), mert a könnyű kezelés ellentételeként nyolcról hatezerre csökkent az első felújításig általában teljesíthető üzemórák száma, és az ő körülményei között nem jön össze évi ezer óra, amellyel kigazdálkodható lenne ilyenek beszerzési és fenntartási költsége. Tehát Landini!
Jött is erősítés: 2014-ben persze megint az AXIÁL-tól vásárolt egy használt Landini Landpower 165-öt, kétezer üzemórával, beletett még 3500-at és túladott rajta, mert jött vezérgépként egy szintén használt Landini 7-215-ös (188 LE), előéletében ez már csak 1100 üzemórát szolgált, az AXIÁL demógépeként. Tavaly rendelt meg egy Landini 6-115 H típust, könnyebb munkákra, mint vetés, permetezés, szállítás, idén tavasszal érkezett meg. Ez a két erőgép 500-500 órát dolgozik évente. Kiválasztásukban, a beszerzések lebonyolításában jelentős részt vállalt az AXIÁL területi képviselője, Egyed János, akivel baráti munkakapcsolat alakult ki az évek alatt.
A Landinik nem földre szállt űrhajók, hanem „őszinte gépek”, lehet gépészkedni, kuplunggal váltani és centizni velük, de ettől még simán, könnyedén boldogul velük egy filigrán nő, mint Szandra, János felesége. Nem kényszerből vállalja, szeret traktoraikon dolgozni, avatott kézzel, ügyesen mozog velük, függesztett ekével, munkagéppel is. Kedvence a vezérgép, tűzrőlpattant teremtésként egyedül szántani nem kedvel, mert kisebb a tempó… János nagyra értékeli a Landinik kiváló ár/érték arányát, és azt, hogy maximálisan megfelelnek igényeiknek. Legrosszabb tulajdonságok, szavai szerint, hogy „dolgozni kell velük”, de mosolyogva mondja, vérbeli gazdálkodóként örömét leli munkájában, ez az élete!
Hogy tartják karban traktoraikat? Mindössze 17 kilométernyire van az AXIÁL zalaegerszegi telephelye, a garanciális időszakban oda járnak, teljes megelégedésükre, de „nem mindennapos vendégként”, utána már János veszi kézbe a dolgokat. Gyakorlott szerelőként maga javítja kis Suzuki terepjáróit is, és gondozza erőgépeit: olajat, szűrőket, gömbfejeket (a 7-215-ös független első felfüggesztésben) cserél, de nem hátrál meg komolyabb javításoktól sem, mint például egy kuplungcsere volt a Landpowerben. Műhelyemelőként rakodógépét használja, súlyosabb fődarabok, kerekek mozgatásához. Nyáron az elől nyitott gépszínben dolgozik, télen befűt a garázsba. Adott esetben tanácsot kér az AXIÁL szakembereitől, de mobilszervizt még sosem kellett kihívnia. És, ha valamilyen szerelési művelethez kevés két kéz? Természetesen Szandra segít férjének!
Ezek után nincs csodálkoznivaló, hogy az AXIÁL-nál vásárolták gépparkjuk szinte teljes egészét: Grégoire-Besson ekét, Fradisc tárcsát, Monosem vetőgépet, Sulky műtrágyaszórót és CLAAS kombájnt.
A riporthoz kivonultunk a határba, élvezettel vezethettem is két Landinit, de túl vizesnek, puhának, ragadósnak mutatkozott az agyag egy fotózási próbaszántásra, visszafordultunk. Azzal a gondolattal búcsúztam el a Csordás házaspártól, hogy ha traktor lennék, János valamelyik dédelgetett Landinijének jó sorsára vágynék…
Szöveg, fotó: Karlovitz Kristóf
Forrás: AXIÁL Híradó 2023. évi 1. szám
A cikk szerzője: Karlovitz Kristóf
(x)