Támogatott tartalom • 2024. február 1. 12:52
A Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. szarvasmarha ágazata 550–600 tejelő tehenet és szaporulatát tartja, ezzel évi 7 millió kiló tejet termelnek. Sertéságazatukban 900 kocával évi 30–31 ezer malacot állítanak elő, 22–24 ezer hízót értékesítenek, valamint 25 kg súlyban 4–6 ezer malacot adnak el továbbtartásra. Növénytermesztésük 1.000 ha szántóra és 160 ha gyepre alapozott, alapvetően az állattenyésztésük takarmány- és alomigényének a kiszolgálása a feladata.
Az állatállományuk takarmányellátásához a rendelkezésükre álló terület nem elegendő, ezért a környékbeli gazdálkodókkal integrációs kapcsolatban állnak. Tevékenységükkel nagyságrendileg 2.500 ha szántóföldi növénytermesztésre látnak rá, segítik az inputanyag-beszerzést és szervezik a termények értékesítését. A gazdaság szemes fehérjéből 200–220 hektáron őszi takarmányborsót és 100–120 hektáron szóját termel.
Bóna Szabolcs igazgató elmondta: a szemes fehérjenövényeket az állattenyésztésük számára termelik takarmánynak, ezen túl integrációban további cca. 300 ha ősziborsó és 250–300 ha szójaterületen termelnek partnereik is. Az idei évben üzemelték be az extruder üzemüket, ahol borsó- és szójakeveréket dolgoznak fel saját felhasználásra.
Hangsúlyozta: alapvetően a saját fehérjetermelésben és a takarmányozásban való felhasználásnak az alapja nem csak eredményességi okokban keresendő.
„Érdemes kicsit végigmenni azon az érvrendszeren a mi szempontunkból, ami a fehérjenövények termelését előmozdította az esetünkben és térségünkben.
Az olajnövények termesztési lehetősége nagyon beszűkült. A napraforgó-termesztés nálunk rendkívül kockázatos. A táblák mérete kicsi, kevés 10 ha-os vagy nagyobb parcellaméret van, amit művelünk. A mezei nyúl populáció jelentősen felszaporodott az elmúlt 10–15 évben, ami jelentős vadkárt okoz a napraforgóban. Kisebb parcellaméretek esetén a rágási kár arányaiban sokkal nagyobb, mint nagy, összefüggő táblaméreteknél. Ezt a növényt már 6 éve elengedtük a vetésforgóból. Ettől az időszaktól kezdve az őszi takarmányborsót és a szóját kezdtük felfuttatni. A repce, ami az egyik kedvenc növényünk volt, a hatóanyag-kivonások áldozata lett.
A megmaradó hatóanyagokkal, csak rendkívül sok kezelés mellett, igen magas költséggel lehet biztonságosan termeszteni, ami már nyugodtan kimondható, hogy csak 5 tonna/hektáros hozamszintek felett tud jövedelmet termelni. A 2023-as évben már nem volt repcénk emiatt. A helyét az őszi takarmányborsó vette át.”
A repce- és napraforgó-feldolgozás melléktermékeként keletkező darák fontos fehérjeforrások az állattenyésztésben, igaz, árunövényként termesztették, de a mellékterméket visszavásárolva elmondható, hogy „helyi” fehérjéből tudtak tejet és húst előállítani. Ahhoz, hogy a pozíciójuk ne változzon, kézenfekvő volt a helyettesítésük fehérjenövényekkel (szója, borsó).
A repce kiváltásában ráadásul olyan növényeket tudtunk behozni, amelyeknek az elővetemény hatása még jobb. A nitrogénmegkötő képességüknek köszönhetően a műtrágyaigényünket csökkenteni tudtuk a kalászosoknál. Az ökonómia kérdésében ez is fontos szempont.
Miért dolgozták fel maguk? Azért, mert ezzel további költségeket tudnak megtakarítani, ami a szállításból adódna bérfeldolgozás esetén. Persze, nem elhanyagolható az extruder üzem beruházási költsége sem, de a saját gyártás ellátásbiztonságot is jelent. A Covid-időszakban mindenkinek világos lett, hogy az önellátás biztonsága nem, vagy nehezen árazható. Ezt jó lenne szem előtt tartani mindenkinek, amikor a szabadkereskedelmi megállapodásokat kötik. Nemcsak az a kérdés, hogy milyen a minősége, a beltartalma és legfőképp az ára egy harmadik országból származó terménynek, hanem az is, hogy biztosan elérhető-e minden körülmények között.
Jövedelmezőség
Jelenleg az az elvárásuk, hogy a saját előállítású fehérje ne legyen drágább, mintha import szóját használnának a receptjeikben. Bóna Szabolcs elmondása szerint ez sem egyszerű kihívás, hiszen a szójadara ára rendkívül széles sávban mozgott az elmúlt évben, de kijelenthető, hogy a célt elérték.
Más komparatív előnyöket is figyelembe véve azt viszont elmondhatják, hogy árelőnyre tettek szert, hiszen a saját fehérjéket használva a sertéshizlalás esetében az elkészülési időn tudtak javítani 4-5 napot átlagban, mindezt a színhúskihozatal javítása mellett. Ez attól függően, hogy milyen az értékesítési szerződés feltételrendszere lefordítható 1–8 Ft/élősúly kilogramm árelőnyre. Az ő esetükben az elkészülési idő ráadásul fokozottan fontos a sertéseknél, hiszen a hizlaldai kapacitásuk szűkössége miatt kényszerülnek malacértékesítésre, ahol az öt napos elkészülésiidő-csökkenés akár egy plusz hízócsoportnyi (esetükben 250–350 hízó) kibocsátást tud hozni éves szinten.
Utoljára említette azt a motivációs kérdést, ami a saját fehérjeellátás irányába tolta őket, ez pedig a tevékenységük karbonlábnyoma. Még nincs értékelésük, de remélik, hogy a 2024-es tevékenységüket már tudják auditáltatni és rendelkezni fognak minősítéssel.
Az a rendszer, amihez csatlakoztak, komoly súllyal veszi figyelembe, hogy milyen távolságból (fuvarozásból eredő kibocsátás) és milyen forrásból (Dél-Amerikából az elmúlt 25 évben erdőterület helyén létrehozott szántóról) származik a felhasznált fehérje.
Kukorica kontra szója…
A kukorica és a szója jövedelmezőségét össze tudják hasonlítani nem a saját, hanem az integrációban résztvevő partnereik számai alapján.
A hektárköltségek esetében leszögezte: azok a fölbérleti díjakat is tartalmazzák, a jelentős eltérések az évek között pedig az inputanyagok árnövekményéből, valamint az egyes munkaműveletek díjkorrekciójából származnak. Ha egy 300 lóerő feletti traktort veszünk és azt nézzük, hogy milyen áron tudjuk újjal pótolni, az új gépek ára az elmúlt 1,5 évben 75–80 millióról 125–140 millióra változott. Ezzel együtt az alkatrészárak is megduplázódtak és a műszaki szolgáltatások ára is 50%-kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatások árát is jelentősen szükséges emelni, aminek még csak kis részét érvényesítették a gépi bérmunkát szolgáltatók. Azért hozta fel ezt a kérdést, mert azok a kultúrák fognak versenyelőnybe kerülni, amelyeket kevesebb menetszámmal, kevesebb gépi munka (de összességében munka) igénybevételével tudnak termeszteni. Emellett az is fontos kérdés lesz, hogy minél kevesebb ipari inputot legyen szükséges használniuk, mivel a magas költség magasabb tőkelekötést is jelent, ami a jelenlegi finanszírozási költségek mellett (magas kamatszint) szintén a jövedelmezőséget rontja.
Költségek csökkentése
Bóna Szabolcs kiemelte: „a műtrágya mindenképpen az egyik legfontosabb költségtényező, ami a kukoricatermesztéshez viszonyítva (a mi esetünkben a repce kiváltása történt és itt is igaz) jelentős megtakarítást jelent. A szója, ha valaki nem intenzív termesztésre törekszik, akár műtrágya nélkül is eredményesen termeszthető.”
A gépi munka használata is kevesebb egy kukoricához viszonyítva és ez igaz a logisztikai költségekre is. A 2023-as évben a szóját ultrasekély (3–7 cm) műveléssel termesztették. Az első év tapasztalata pozitív, úgy tűnik a mélyművelés elhagyható, emiatt jóval kisebb a hektárköltség-növekményük a két év viszonylatában. Szintén jelentős az anyagmozgatás, tisztítás és a tárolási költségtöbblet is a kukoricánál területegységre vonatkoztatva. Nem mindegy, hogy egy hektárról 2,5–4 tonna, vagy 8–12 tonna termést kell logisztikailag kezelni – hangúlyozta Bóna Szabolcs.
Mivel folyamatosan kacérkodnak a direktvetéssel, azt is ki meri jelenteni, hogy a szójatarlóba történő direktvetés tökéletesen működik a tapasztalataik alapján. Ez nem közvetlenül a szójatermesztés költségét csökkenti, de egy vetésforgó ciklusát figyelembe véve jelentősen tudja a jövedelmezőséget javítani. A klasszikus elővetemény hatása is jó a szójának a nitrogén kötése miatt, de szintén saját tapasztalat, hogy kén pótlására oda kell figyelni, hogy a nitrogén valóban hozzáférhető legyen a következő kultúrnövény számára.
Szintén fontos különbség, hogy a szárítás költsége a szója esetében, a termőhelyre megfelelő éréscsoportot választva, megspórolható. A jelenlegi energiabizonytalanság (ellátási és árbizonytalanság) nagyon fontos kérdés.
Kihívások
Véleménye szerint az elsődleges kihívás szójában a növényvédelem. Nagyon szűk a hatóanyagok köre, amelyek felhasználhatóak a termesztésénél. Főleg a gyomirtás, gyomszabályozás kérdése kulcsfontosságú. Nagyon oda kell figyelni a gyomirtás időzítésére. Viszont jó hír, hogy mechanikus gyomszabályozással (gyomfésű, küllős kapa, sorközművelő) is nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Kártevők, kórokozók időszakosan okoznak problémát, de oda kell figyelni a megjelenésükre, mert gyorsan tudnak nagy kárt okozni a vetésben.
„Az összes tankönyv azt írja, hogy a talajmunkára igényes, én azon a véleményen vagyok, hogy ez nem teljesen igaz. Az a fontos, hogy a mag megfelelő talajkapcsolattal rendelkezzen, ami valóban fontos, hogy asztal simaságú legyen a terület.” – szögezte le Bóna Szabolcs.
A betakarításánál szintén nagy figyelmet igényel, fontos a jó gépbeállítás a törtszem, a tisztaság és veszteség minimalizálása miatt. Az aratását általában magasabb tarifával szokták vállalni (ez is benne volt a hektárköltségben).
Jótanácsok kezdő szójatermesztőknek
„Azok a termelők, akik a repce vagy cukorrépa termesztését meg tudták tanulni és ezeket a növényeket jövedelemmel tudták termeszteni, valószínűleg eredményesek lesznek. A szója is igényli a tanulást, a tudást és az alázatot.” – emelte ki az igazgató.
Szinte minden adottsághoz lehet találni fajtát, de fontos, hogy minden térségben olyan elvárást fogalmazzunk meg a terméseredményekkel kapcsolatban, aminek van realitása. Náluk a Rábaközben lehet álmodni 5–6 tonnás átlagokról, de a legjobb területeiken is 3,5–4 tonna a realitás. A területeik nagy részén tervezéskor 2,5–3 tonnás elvárást fogalmaznak meg. Akinek nincs tapasztalata igényes, nagy figyelmet igénylő növénykultúra termesztésével, a szántóterületének egy kisebb hányadán (10–15%) próbálja meg. Viszont mindenkinek javasolja, hogy próbálja meg! Biztos a piaca és biztonságos jövedelmet tud hozni – tette hozzá Bóna Szabolcs.
Fehérjenövény alternatíva
„Szoktam mondani, hogy van nekünk is szójánk, csak elfelejtettük. Ez pedig a borsó.” A nyolcvanas évek elején hirdetett fehérjeprogramok hozták el a borsó bukását, de véleménye szerint vissza kell hozni a takarmányozásba. A monogasztrikusok és baromfitakarmányozásban nagyon jól alkalmazható és kevésbé érzékeny a termőhelyi adottságokra. Ráadásul korai betakarítású, a nyári aszály előtt lekerül a területről. Náluk ezért hangsúlyosabb a vetésszerkezetben.
A szója aminosav-összetétele a tejtermelésben jobb, és jelenleg szélesebb körű a felhasználása a humán táplálkozásban is. Bóna Szabolcs szerint érdemes más babokkal, csillagfürttel és minden pillangóssal kísérletezni, de fontos lenne jó K+F programokat futtatni a felhasználási területük kibővítésére.
Az biztos, hogy itt az idő a kalászos, kukorica vetésforgóból kilépni, és tudásalapú profi gazdálkodásra áttérni, mert a gabonatermesztés aranykorának tartósan vége van. – zárta gondolatmenetét a szakember.
A lehetőségek és korlátok az egyes fehérjenövények, különösképpen a szója és borsó vetésterületének növelésére című összállításunk itt olvasható
(x)