A rendelet az EP 2013-2020-as vállaláselosztási határozatát váltja fel. Az elfogadott szabályok lehetővé teszik, hogy az Európai Unió teljesítse vállalásait, és 2030-ra összességében 40 százalékkal csökkentse károsanyag-kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

Az 534 szavazattal, 88 ellenében, 56 tartózkodás mellett elfogadott javaslat alapján ha 2020 előtt lépnek, jutalomban részesülnének azok a tagországok, melyeknek az uniós átlag alatt van az egy főre eső bruttó hazai termékük (GDP). A képviselők 2050-re 80 százalékos csökkentést tartanak kívánatosnak a 2005-ös szinthez képest.

Az uniós vállalást kötelező nemzeti célokra bontja le olyan területeket érintve, mint a mezőgazdaság, a közlekedés, az építőipar, illetve a hulladékkezelés, amelyeket az EU szén-dioxid-piaca ugyan nem fed le, de az üvegházhatású gázok kibocsátásának 60 százalékát adják. Az intézkedéssel kapcsolatos elemzés szerint Magyarországnak 7 százalékos csökkentést kell végrehajtania.

A mezőgazdaságban az állattenyésztésre és a növénytermesztésre legjellemzőbb az üvegházhatású gázok kibocsátása. A KSH 2015-ben kiadott elemzése szerint az ammóniakibocsátás fő forrásai az állattartás során keletkező trágya, a hígtrágyázás és a szintetikusnitrogén-tartalmú műtrágyázás. A legjelentősebb ammóniakibocsátó a mezőgazdaság, amely 2013-ban a nemzetgazdaságból származó emisszió 99 százalékáért felelt, míg a nitrogén-oxidok tekintetében szintén a mezőgazdaság volt a legszennyezőbb, 25 százalékos nemzetgazdasági részesedéssel. 2013-ban a metán esetén a teljes kibocsátás 37 százaléka a mezőgazdasághoz, a dinitrogén-oxid esetén a teljes szennyezés 79 százaléka a mezőgazdasághoz volt köthető.

Emellett dinitrogén-oxid szabadul fel rizstermesztés és a tarlóégetés során, továbbá a mezgazdasági talajok szintén dinitrogén-oxidot bocsátanak ki.