MENÜ

Állami támogatás nélkül megoldhatatlan az öntözés elterjesztése

2017.07.03.

Kevesebb gabona lesz az idén, mint a múlt évben. Ennek csak egyik oka a fagy- és jégkár, legalább ilyen súllyal esik latba a szárazság. Többek között a túlzott bürokrácia és a hosszú megtérülési idő tartja vissza az öntözés terjedését – írja a Népszava hétfői számában.

A szakemberek szerint a hektáronkénti átlagtermés a rendkívül kedvező Magyarországi mezőgazdasági adottságok ellenére sem igazán versenyképes már sem a gabonában, sem a zöldség-, vagy a gyümölcságazatban. Ennek csak egyik oka, hogy a magyar gazdák jelentős része az uniós támogatásokat nem technikai, technológiai, vagy éppen genetikai korszerűsítésre használta fel, hanem egyéb célokra költötte. Sok gabonatermelő nem követte figyelemmel az egyre újabb, szárazságtűrő fajtákat és az öntözött területek nagysága évek óta nem növekedett.

A rendszerváltás előtt a csúcsidőszakban 300 ezer, de még a rendszerváltáskor is 200 ezer hektárt meghaladó termőföldet, kertészeti ültetvényt öntöztek. Ez a terület mára 100 ezer hektár alá zsugorodott. Ez akkor is kevés, ha egy hektáron a korszerű, csepegtető öntöző rendszer kiépítése minőségtől, illetve az informatikai felszereltségtől függően átlagosan 1 millió forint. Igaz, a biztonságosabb és jobb minőségű, magasabb hozamú növényi kultúrákkal ki lehet termelni a beruházás költségeit.

Azt még a kormányzat is elismerte, hogy nem sikerült előrelépést elérni az öntözés bővítésében. Pedig nemcsak a zöldséget, gyümölcsöt lehet öntözni, de a gabonát is. Van is erre példa, hiszen Magyarországon is léteznek öntözött gabonaföldek, s a termelőket tömörítő szövetség adatai szerint hektáronként akár 10 tonnát is learatnak, ami jócskán meghaladja a nem öntözött területek átlagtermését. Szántóföldi növényeket gazdaságosan nemigen lehet öntözéssel termeszteni, ellentétben a gyümölcsökkel, amiket viszont csak így szabadna - nyilatkozta a Népszavának Raskó György agrárközgazdász. Ráadásul az öntözéses gazdálkodás hektáronként 60-70 ezer forint többletköltséget jelent termelési szezononként, amit gabonával, olajos magvakkal nemigazán lehet kitermelni. Magyarországon emiatt leginkább a kertészeti ágazatban alkalmazzák az öntözéses gazdálkodást. Rajtuk kívül még a vetőmag és csemegekukorica termelők öntöznek, mert a forgalmazók, illetve feldolgozók másként nem kötnek a termelőkkel szerződést.

Még vetőmagtermesztésre is hiába igyekezett öntözési társulást létrehozni cukorrépa-, illetve vetőmagtermelőkkel az agrárközgazdász, a gazdák érdektelenségén megbukott a próbálkozás. Visszariadtak a rendkívül magas beruházási költségektől. Megoldható lett volna a projekt, ha vállalják a kötelező befizetést a rendszer működtetésére, de ettől is idegenkedtek.

Az öntözés terjedését nemcsak a gazdák szerint túlzott bürokrácia akadályozza, hanem az is, hogy a kormány évekkel ezelőtt gyakorlatilag felszámolta a termelők víztársulásait, megszüntetve a kötelező befizetéseket, amelyekből fenntartották, karbantartották az öntözőrendszereket. Tették ezt azzal az indokkal, hogy majd az állam kezeli a földek öntözésére szolgáló csatornákat, szivattyúkat. Azóta sem történt semmi. Az önkéntes befizetés pedig nem túl népszerű. Az öntözéses gazdálkodásra költött milliók hosszabb távon térülnek meg, s a magyar gazdák jelentős részének ez nincs ínyére.

Pedig egy tanulmány szerint Magyarországon a mezőgazdasági területek 20 százaléka, 800 ezer hektár lenne elvileg alkalmas öntözéses gazdálkodásra. Raskó szerint már az is nagy eredmény lenne, ha 100 ezer hektárral 170 ezer hektárra sikerülne növelni az öntözött területek nagyságát.

Állami támogatás nélkül megoldhatatlan az öntözés elterjesztése. A szakemberek szerint a gerinccsatornákat az államnak kellene kiépíteni, fenntartani. A gazdák azt sem tartják igazán szerencsésnek, hogy a vízügy, a vízgazdálkodás nem a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hanem a belügyminisztériumhoz tartozik.