Az ismertetés felidézi: a három jelölt közül az ősi vonásokat viselő és napjainkra erősen megfogyatkozott angolna a szavazatok 20 százalékával lett a harmadik. Második a főként hegy- és dombvidéki patakjainkban élő, mindössze 8-10 centit elérő fürge cselle. Erre a viszonylag ritka és védett halra a szavazók 31 százaléka voksolt. Az élen, 49 százalékos többséggel, a közepes és nagyobb folyóink alföldi szakaszait kedvelő jászkeszeg végzett.

A világos pikkelyei miatt Herman Ottó által még ónos jásznak nevezett jászkeszeg ezüstös színű pontyfélénk. Az alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, ezért gyakran összetévesztik a bodorkával vagy a vörösszárnyú keszeggel. A jászkeszeg pikkelyei azonban apróbbak ezért az oldalvonalán mindig 55-nél több számolható, míg a másik két fajnál 50-nél kevesebb.

A jászkeszeg táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő faj, de a gyakran felfrissülő tavakban is megtalálható, amilyen például a Tisza-tó, a Balatonban azonban ritkaság. Ívásuk késő tavasszal történik, ezért április 15-től május 31-ig a fogásuk tilos. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Közepes termetű halunk, a kifogható legkisebb mérete 20 centiméter, de a 30 centiméter fölöttiek sem ritkák A húsa szálkás, de ízletes. A hazai horgászrekord 3,86 kilogrammos példány kifogása volt 1995-ben – tartalmazza az ismertetés.