Már ősszel megkezdődik, a téli hónapokban pedig valóban intenzív az őzek, szarvasok, vaddisznók etetése, ha ugyanis a vadásztársaságok nem helyeznének ki kellő mennyiségű és minőségű eleséget, tavaszra számos egyed elpusztulna.

A szakemberek szerint a szarvasfélék azért vannak veszélyben, mert az őszi párzási időszak felemészti az energiáikat, és emiatt kevés tartalékuk marad télre.

Az etetéssel ugyanakkor az is megelőzhető, hogy az éhes vad a mezőgazdasági területekben vagy a konyhakertekben tegyen kárt. A somogyi erdőkben szemes és szálastakarmánnyal etetik a vadállományt.

A nyolcvanezer hektár erdőterületet kezelő SEFAG Zrt.-nek a Balaton és a Dráva között fekvő nyolc vadászterületen együttesen 4300 gímszarvas, csaknem kétezer dámvad, kétszáz muflon, másfél ezer őz és 2300 vaddisznó téli etetéséről kell gondoskodnia.

Ehhez évi ezer-ezerötszáz tonna kukoricára, búzára és szénára van szükség. Az őzek és a szarvasok kifejezetten ínyencek és a legkönnyebben hozzáférhető etetőket keresik, míg a vaddisznók bármilyen földre szórt eleséggel megelégednek.

Az apróvadak, fácánok, foglyok, nyulak főleg szemestakarmányt kapnak, amit a vadászok úgy helyeznek ki, hogy a mohó vaddisznók ne férjenek hozzá.