MENÜ

Nemzetközi Takarmányozási Szimpóziumot rendeztek Kaposváron

2015.09.22.

A Kaposvári Állattenyésztési Napok egyik kiemelt programja volt 2015. szeptember 4-én a hagyományos Nemzetközi Takarmányozási Szimpózium amelynek ez alkalommal "Takarmány- és élelmiszerbiztonsági kihívások és kockázatokaktuális címet adták a szervezők. 

KE

Az első előadó, a német Prof. Dr. Sven Dänicke, intézetigazgató (Szövetségi Mezőgazdasági Kutatóközpont, Braunschweig) Mikotoxinok és takarmánybiztonság összefüggéseiről beszélt. Azzal kezdte az előadását, hogy a természetben nagyon elterjedt, heterotróf mikroszkopikus penészgombák elszaporodását számos környezeti tényező befolyásolhatja. A klíma megváltozásával az élelmiszerek és takarmányok penészgombákkal való fertőződésének és mikotoxinokkal való szennyeződésének lehetősége megváltozik, potenciálisan mind a termények aratása előtt, mind az azt követő fázisokban. Az előadó megállapította, hogy a mikotoxinokkal együtt kell élnünk. A megtermelt gabonafélék 60–80%-ában, érzékeny analitikai módszerekkel, ismert mikotoxinok mutathatók ki. Általában 0,1 mg/kg-ot meg nem haladó koncentrációkban, évjárattól függetlenül. A mikotoxin-mentesség tehát csak egy relatív fogalom, a „toxinmentes” kifejezés csak a vizsgált metabolitokra igaz. Nem vizsgált, vagy analitikailag jelenleg nem vizsgálható toxinok azonban jelen lehetnek a takarmánykomponensekben. Előadásában felvázolta a sertésállományokban súlyosabb problémákat okozó mikotoxinokat, ezekből néhányra (DON, T2, FUM, AFB1, ZEN) különösen felhívta a figyelmet. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által készített, a takarmányok egyes mikotoxin tartalmára vonatkozó határértékeket a szerző szerint egy keveréktakarmány esetén minden komponens szennyezettségét megállapítva, végül összesítve kell figyelembe venni. Ugyanis, ha több mikotoxin egyidejűleg is jelen van, azok káros szinergista hatása érvényesülhet. A továbbiakban a kutató elmondta, hogy az oldott formában a növényben „elraktározott” metabolitok a „maszkos” vagy „maszkolt”, a nem oldott formában lévő, kötött mikotoxinokat pedig a „rejtett” toxinok.  A maszkolt és a rejtett mikotoxinokat a rutin szűrővizsgálatok jelenleg nem mutatják ki, és ezekre vonatkozóan jogszabályozás sincs. Szakirodalmi információk erről a potenciális kockázatról elsősorban a Fusarium fajok által képzett mikotoxinok egy részéről (nivalenol, dezoxinivalenol: DON, zearalenon: ZEN és fumonizinek) állnak rendelkezésre. Az előadó végezetül leszögezte, hogy a megelőző intézkedéseknek magukban kell foglalniuk mind a lehető legminimálisabb szennyeződés bekerülésének az elvét, mind pedig a sertések optimális tartási feltételeinek biztosítására vonatkozó alapelveket.

Prof. Dr. Horn Péter, akadémikus, örökös rektor emeritus (Kaposvári Egyetem, Kaposvár) előadásában, amelynek címe Az állattenyésztés jövője, optimista realista megközelítésben volt először is rövid áttekintést adott az első zöld forradalomról és vázolta az új kihívásokat. Több prognózist közölt, amelyek az állati termékek iránti megnövekedett kereslet várható mértékét körvonalazzák. Ismertette a szükséges növényi biomassza többletigényt, amely a következő évtizedekben várható, és amelynek célja egyrészt a közvetlen emberi élelmiszerellátás biztosítása, másrészt a növekvő állatállomány takarmányigényének kielégítése. Külön feltüntetette a bio-üzemanyag-ipar várható növekvő igényét is, amennyiben a jelenlegi technológiákat nem váltják fel alapvetően újak. A vásárlóerő növekedése során tapasztalt emelkedő állati termék fogyasztás humánbiológiai okait elemezve rámutatott arra, hogy ennek eredendő oka az emberi evolúció során kialakult nagyméretű emberi agy rendkívüli energiaigénye, ami nyugalmi állapotban összes energiafelhasználásunk 20 %-át teszi ki.  Az akadémikus előadásában megállapította, hogy az intenzív állattenyésztési árutermelési módszerek, amelyek nagy termőképességű takarmánynövény fajtákat és nagy termelőképességű állatpopulációkat tartanak a rendszerben, a jövőben még nagyobb szerepet fognak játszani, különösen a baromfi-, a sertéshús- és a tejtermelésben, mert ezek a rendszerek használják fel a leghatékonyabban a különböző erőforrásokat (takarmány, víz, termőföld) és a környezeti lábnyom is utóbbi rendszerekben a legkisebb egységnyi mennyiségű előállított állati termékre vonatkoztatva. Az előadó ismertetette az USA-ra vonatkozóan a tej- és marhahústermelésben bekövetkezett komplex hatékonysági változásokat egységnyi termékre vetítve. A tejtermelésben 1944-2007 között például a területlekötés 91 %-ot csökkent, ami 129 millió hektár terület felszabadítással járt, a mai összes tejtermelési igényt figyelembe véve.  Megjegyezte, hogy a húsmarha vertikumban ez sokkal mérsékeltebb volt és az egységnyi mennyiségű tej előállításának komplex környezeti lábnyoma is drasztikusan csökkent. Az előadó a kérődzők metán „lábnyomát” elemezve rámutatott arra is, hogy a korábbi időszakok vadon élő kérődző állománya (bölény, szarvasfélék, stb.) annyi metánt termelt, mint a mai haszonállat-állomány (USA). Végezetül Horn Péter az akvakultúra rohamos fejlődését elemezve rámutatott arra, hogy az úgynevezett szárazföldi állattenyésztőknek komoly konkurenciát fog jelenteni a mesterséges haltenyésztés, és annak jelentős gyári keveréktakarmány igénye.

Dr. Pleva György a NÉBIH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság igazgatója Kihívások és változások az élelmiszerlánc felügyeletében címmel megtartott előadásában kitért arra, hogy több éves előkészítő munka után elkészült és a Kormány 1703/2013. (X.8.) Korm. határozatával elfogadásra került az Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia, mely tíz évre határozza meg az élelmiszerlánccal kapcsolatos legfontosabb célokat és előttünk álló feladatokat. Ennek során fogalmazódott meg a Stratégia küldetése, amely nem más, mint az élelmiszerlánc-biztonság javításával mindannyiunk, azaz az ember és a társadalom védelme. A Stratégia lefektet olyan alapelveket, melyek végig kísérik a stratégia és a jövőbeli programok gyakorlati megvalósítását is. Átfogó, megelőző szemlélet „a termőföldtől az asztalig”; illetve az integrált megközelítés, mely szerint az élelmiszerlánc egyes elemeit és folyamatait nem vizsgálhatjuk külön-külön, csakis egységesen. Alapelvek közé tartozik az átláthatóság és nyomon követhetőség; a fogyasztóközpontúság; valamint a tudományos megalapozottság is. Az előadó hangsúlyozta, hogy fontos annak megértése, hogy az élelmiszerlánc minden résztvevőjének kiemelt felelőssége a saját hatáskörében a legnagyobb gondossággal eljárni, azaz az elővigyázatosság és kiterjesztett felelősség szintén az alapelvek közé került. Kiemelésre került, hogy az élelmiszerlánc-biztonság javítása az élelmiszerláncban előforduló egészségügyi és gazdasági veszélyek azonosításával és azok kockázatának csökkentésével történhet meg. A kockázatcsökkentésre két fő út áll rendelkezésünkre: az egyikben az állam feladata lesz a társadalmi tudásmenedzsment megszervezése és koordinálása az élelmiszerlánc mentén – azaz az Élelmiszerlánc-biztonsági tudásmenedzsment megszervezése, a másikban pedig az állam hagyományos hatósági funkcióit kell megerősíteni, hatékonyságukat fokozni, az ellenőrzési módszereket fejleszteni – azaz az Élelmiszerlánc-kockázatok kezelése határozható meg, mit stratégiai célterület. A továbbiakban ez előadó az ellenőrzések jellegéről beszélt és közzé tette a 2014 évi ellenőrzések eredményeit. Így a 2014. évben 5711 bejelentés-köteles és 876 engedélyköteles élelmiszer-előállító létesítmény üzemelt. Az élelmiszer-forgalmazó létesítmények száma 40431 volt, amely az előző évhez képest kis mértékben (5%-kal) nőtt. A vendéglátás és étkeztetés területén 53233 létesítmény működött, amely emelkedést mutatott a 2013. évi adathoz képest (52 391). A takarmány-előállító és forgalmazó létesítmények száma 5773 volt. Az élelmiszerbiztonság területén 2014. évben a NÉBIH élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatósága (ÉTBI) által koordinált létesítmény-ellenőrzések száma 66 525 volt. 2014. évben 3927 esetben szabott ki bírságot, összesen 757 963 875 Ft értékben. Az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság 2014-ben összesen 2313 tonna élelmiszert és 28 tonna takarmányt vont ki a forgalomból. Végezetül szó esett még a FELIR, Elektronikus Nyilvántartási Rendszerről, amely az élelmiszerlánc-felügyelet minden ügyfelére kiterjedő egységes, a társhatósági és közhiteles adatbázisokkal validált nyilvántartási rendszer.

Bustyaházai László a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének elnöke a Takarmánygyártás és a takarmánybiztonság kapcsolata című előadásában megállapította, hogy a magyarországi takarmánygyártás az elmúlt 25 évben jelentős változásokon esett át, mint ahogy a piacát jelentő hazai állattenyésztés is. A változások kihívásként érték a takarmányipart, mert megváltozott a piac, megváltozott a jövedelmezőség, megváltozott az alapanyag-bázis, megváltozott a jogi környezet is. 10 millió tonna késztáp-gyártásunk visszaesett 4 millióra, míg ilyen mértékben nem csökkent a takarmánygyártó üzemek száma. Ebből is jól látszik, hogy Magyarországon jelentős gyártási kapacitások mellett Nyugat-Európához képest kisebb gyártással rendelkező keverőkben működtetik a hazai takarmánygyártók a biztonságos takarmány előállítása érdekében a kontrollt, mely fajlagosan nagyobb költséget ró a belföldi gyártókra a külföldi versenytársaikhoz képest. Mégis több olyan nyugat-európai esemény (BSE, dioxin, aflatoxin stb.) volt a takarmánygyártás történelmében, mely rámutatott, hogy milyen veszélyes lehet, ha megpróbálják lazítani a kontrollt.  Az ilyen események is hatással voltak arra, hogy a takarmánygyártásban kialakult a biztonságos gyártás gyakorlata, amely 3 területre osztható: biztonságos alapanyag, technológia és üzemeltetés. Az előadó szerint a gyártási biztonság a takarmánybiztonság fenntartása, üzemeltetése, nyomon követése összetett folyamatos, következetes munkát és figyelmet követel a hazai takarmány-gyártóktól, amelynek nagy eredménye, hogy az elmúlt időszakban nem volt semmilyen jelentős hiba, mérgezés, káresemény. Ez egy nagyon jelentős eredmény, hiszen e nélkül nem lehetne egészséges, biztonságos élelmiszert eljuttatni a fogyasztóhoz.

Dr. Nagy András, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Biológiai Osztályának tudományos munkatársa GM növények takarmány- és élelmiszerbiztonsági kockázata. GMO nyomon követés és jelölés vs. „GMO mentes” védjegy című előadásában rávilágított arra, hogy az EU állati termék előállítása az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt és import függősége a fehérje-dús takarmányokban (közel 70%), elsősorban szójabab őrleményben továbbra is fennáll. 2014-ben a biotechnológiai úton előállított növényeket 181,5 millió hektáron termesztették, mely az elmúlt 19 évben közel 100-szoros növekedést mutatott. Szója esetében a teljes termőterület (111 millió hektár) 82%-a volt GM szója. Európában a marha, a sertés és a baromfi takarmányok többségében a GM növény a GM eredetű fehérjeforrás, de gyakran használnak GM eredetű adalékokat (pl. vitaminok, probiotikumok) vagy enzimet. Az európai szabályozásnak megfelelően, a genetikailag módosított (GM) élelmiszerek/takarmányok és termékek (továbbiakban GM termékek) csak abban az esetben kaphatnak forgalomba hozatali engedélyt, ha egy szigorú élelmiszerbiztonsági kockázatértékelési folyamaton mentek keresztül. Az EFSA (European Food Safety Authority, Parma, Olaszország) tudományos alapon végzi a GMO-k kockázatértékelését, míg a döntéshozás az Európai Bizottságra és a Tagállamokra, mint kockázatkezelőkre hárul. A GM növények kockázatértékelése a bizalom és a lényegi egyenértékűség (összehasonlító kockázatbecslés) elvére épül. Az EFSA feladata annak elbírálása, hogy a GM növény legalább annyira tápláló és biztonságos, mint a hagyományosan termesztett növényé, figyelembe véve a köztermesztésben lévő növényfajták variabilitását is. Amennyiben a lényegi egyenértékűség nem áll fenn, további vizsgálatokat szükségesek. Fontos kérdés, hogy az új fehérje és a GM termék fogyasztása jelent-e bármilyen toxikológiai vagy allergén kockázatot. Szükséges a GM termék szándékos környezetbe történő kibocsátását követő lehetséges környezeti hatások elemzése és annak figyelembe vétele, hogy a tervezett felhasználás import-, feldolgozási vagy köztermesztési célú. Az EU tagállamokban ezért az engedélyezett GM termékek nyomonkövetése és pozitív jelölése kötelező. Ennek megkönnyítésére számos információs platform és adatbázis áll rendelkezésre. Egy speciális intézkedés került be a gyakorlatba az élelmiszerek jelölésére, függetlenül attól, hogy mit ír elő az EU szabályozás, mely szigorúan kizárja a GMO-k használatát az élelmiszerekben vagy takarmányokban, melyet se nem tiltanak, se nem szabályoznak EU-szinten. A „GMO-mentes” élelmiszer jelölés vagy egy minőségjelző védjegy vagy egy ellátó lánc követelmény. Itt is a jelölés általános szabályait kell alkalmazni.

A hozzászólásokat követően Prof. Dr. Tossenberger János dékán, a rendezvény házigazdája foglalta össze az elhangzottakat és köszönte meg a szervezőknek s a jelenlevőknek azt, hogy igen értékes és érdekes konferenciának lehettek részesei. Egyben meghívott mindenkit a két év múlva sorra kerülő jubileumi Nemzetközi Takarmányozási Szimpóziumra, hiszen az első ilyen konferenciára 1992-ben került sor, vagyis 2017-ben már 25 éves lesz ez a maga nemében egyedülálló szakmai rendezvény.

Összeállította: Dr. Tóthi Róbert, Kaposvári Egyetem