MENÜ

A házinyúl leggyakoribb hasmenéses bántalma a kokcidiózis

Oldalszám: 29-30
2013.11.05.

S. József, kaposvári olvasónktól az alábbi levél érkezett az Agró Napló szerkesztõségébe:

“Tisztelt Doktor Úr! Idõs kisnyugdíjasok vagyunk, és nyúltartással egészítjük ki kevéske nyugdíjunkat. Az utóbbi években azonban nagyon sok veszteséget és bosszúságot okoz, hogy a szép kisnyulak a leválasztás után hasmenést kapnak, több közülük felfúvódik, majd sok elpusztul. De amelyik meggyógyul, az is nagyon visszamarad a fejlõdésben.

 

Olvastam az Agro Naplóban, hogy a Doktor úr szokott válaszolni a gazdák kérdéseire, ezért kérem, ha lehetséges, akkor írja meg ebben az újságban, hogy mi okozhatja a nyulaim betegségét, és hogyan tudnék ettõl a bajtól megszabadulni...”


Tisztelt Olvasónk! A felnevelésük során bizony számos betegség leselkedik a kisnyulakra, de az is igaz, hogy a legtöbb veszteséget a hasmenés okozza, amit kiválthat ugyan számos kórokozó, vagy tartási-, takarmányozási hiányosság, de a leggyakoribb bántalom – ami rövidesen a kisnyulak elválasztása után lép fel – a bélkokcidiózis.

Mivel pedig egyéb bántalmak hátterében is ott lappanghat a kokcidiumos fertõzöttség, bizonyára közérdeklõdésre tarthat számot – Olvasónk kérdésére válaszként is – e bántalom rövid ismertetése.

A házinyúl bélkokcidózisa

A bántalom elterjedtsége igen széles körû, hisz csaknem minden egészségesnek látszó állat bélcsatornájában is ott vannak a kokcidiumok és a kokcidiózis által okozott kár szinte felbecsülhetetlen. Már most felhívom a gazdatársaim figyelmét arra, hogy azokban az esetekben, amikor úgy látják, hogy a fogékony korban lévõ nyulaik nem gyarapodnak, rosszul fejlõdnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertõzöttség lehetõségére is.

Hogyan történik a fertõzés?

A bántalmat a bélkokcidiumok, a vékony- és vastagbelek hámjában élõsködõ apró paraziták, spórás véglények okozzák.

A fertõzés úgy történik, hogy a kokcidium-hordozó nyulak bélsarával a külvilágra került és sporulálódott oociszták a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz vagy alom útján az állatok emésztõcsövébe jutnak.

Ezek az oociszták a vékonybélben megnyílnak és a belõlük szabaddá vált ún. sporozoiták behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd itt bonyolult szaporodási folyamatok következnek be, melyek folytán a hámsejtek nagyfokban roncsolódnak. Egyetlen oocisztából 500-800 ezer újabb oociszta is képzõdhet! E nagy számok beszédesen bizonyítják, hogy milyen nagy a fertõzés veszélye, lehetõsége!

Vajon miért nem minden fertõzött
állat betegszik meg láthatóan?

Való igaz, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában megtalálhatók oociszták, de ahhoz, hogy a betegség klinikai tünetekben is megjelenjen, vagy másként szólva fellobbanjon a bántalom, többféle tényezõ is szerepet játszik. Nézzük ezek közül a leggyakoribbakat:

1. Ahhoz, hogy a kokcidiózis jellemzõ képe kialakuljon megfelelõ számú, mennyiségû oocisztát kell az állatnak felvennie, tehát masszív fertõzésnek kell történni. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az erõsen fertõzõ kokcidium-fajokból kb.15000 oociszta már nem csak hasmenést, de akár elhullást is elõ tud idézni.

Ha pedig figyelembe vesszük a már elõbb elmondottakat, miszerint egyetlen oocisztából akár 50-800 ezer újabb is keletkezhet, nem fogunk csodálkozni azon, hogy egyetlen bélsárgolyó is tartalmazhat a fertõzõ anyagból olyan mennyiséget, amelynek elfogyasztása már kiválthatja a bántalmat.

2. Tudni kell, hogy a különbözõ kokcidium-fajok (ezúttal Eimeria-fajok) megbetegítõ képessége eltérõ, következésképpen az is döntõ tényezõ a betegség fellobbantása szempontjából, hogy milyen pathogenitású eimeria-fajjal történt a fertõzés.

Vannak tehát erõsen fertõzõképes (Eimeria intestinalis), mérsékelten pathogen (E.piriformis, E. magna és az E. irresidua) és apathogen (=betegséget nem okozó) fajok, mint pl. az E.media, E.perforans, stb.

3. Az is lényeges, hogy milyen korban történt a fertõzõdés. Legfogékonyabbak az egy és négy hónapos kor közötti állatok, de a 16 napnál fiatalabb nyulak nem szoktak megbetegedni. Ugyanakkor az 5 hónaposnál idõsebb nyulak már ellenállóbbak a fertõzéssel szemben.

4. Az állatok, melyek a fertõzést átvészelték,aktív immunitásra tesznek szert, következésképpen ugyancsak fontos az állomány immunbiológiai állapota.

5. A betegség fellépésében igen jelentõs szerepet játszik az egyéb fertõzõ ágensekkel (baktériumok,vírusok stb.) történt egyidejû fertõzõdés. Megállapították, hogy nagyobb arányú elhullást okozott a vegyes (többféle) Eimeria-fajokkal és E.colival végzett egyidejû fertõzõdés, mint a kokcidiumos vagy baktériumos fertõzés külön-külön.

6. Ismételten hangsúlyozom, hogy a kokcidiózis mindenekelõtt a növendék nyulak betegsége – amint az Olvasónk esetében is történt – a bélkokcidiózisnak minõsített elhullások túlnyomó többsége az elválasztást követõ 1-2 hetes idõszakra esik.

7. Egyesek a kokcidiózist – mint betegséget – tartási hibának is minõsítik, ugyanis a tartási és takarmányozási viszonyok, valamint a higiéniai körülmények döntõ módon befolyásolják a bántalom fellépését, annak lefolyását.

8. Az állatok ellenálló-képessége döntõ módon meghatározza azt, hogy milyen mértékûvé lesz a megbetegedés aránya, mennyire súlyos lefolyású lesz a bántalom, és miként alakul az elhullási százalék.

A betegség tünetei

A fertõzöttség hajlamosító tényezõk nélkül többnyire tünetmentes (VETÉSI). Általában a választási korban és ezt követõen néhány héten belül jelentkezõ tünetek az alábbiak:

Étvágytalanság, csökkent takarmány- és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerûen híg hasmenés. A testtömeg-gyarapodás elmarad, sõt nem egyszer az állatok kondíciója éppenséggel romlik, a bõr rugalmatlanná válik és gyakori a felfúvódás.

Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése észlelhetõ. A környezetük iránt nem érdeklõdõ, levert állatok csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások mutatkoznak.

Gyakran 3-4 napon belül, ritkán e tünetek nélkül is lehet hirtelen elhullás.

Mi a teendõ?

Minthogy a betegség kialakulása több hajlamosító tényezõvel függ össze (tartási, takarmányozási anomáliák, higiéniás körülmények, egyéb kórokozók stb.), ezek kiiktatása nélkül a gyógyszeres beavatkozás legfeljebb átmeneti javulást hozhat. Minthogy az eddigi gyógyszerek csak az 5-6 napnál nem korábban fertõzõdött nyulakban fejtenek ki parazitaellenes hatást a régebben fertõzõdött nyulak elhullása folytatódik néhány napon át a kezelés után is. (VETÉSI)

A megbetegedések megelõzését szolgálhatja a választási korban végzett ismételt gyógyszeres kezelés az állatorvos által felírt valaminõ kokcidium-ellenes szerrel.

Ezúttal két olyan készítményt ismertetek, amit magam is a leggyakrabban alkalmazok.

COCCIFORT:
mikroelemes és gyógyszeres takarmány-kiegészítõ nyulak részére.

NEOPHYKOKCIN sol.konc:
Széles hatásspektrumú Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra valamint egysejtûekre kiválóan ható baktericid tulajdonságú potenciált szulfonamid készítmény.

Nyulak kokcidiózisának kezelésére ivóvízben adagoljuk 3-5 napon át. Állatorvosi vényre kapható, a várakozási idõ 10 nap.

Dr. Radnai István