Biológiai védekezés a szelídgesztenye kéregrák ellen

A szelídgesztenye nemcsak magas tápértékû gyümölcs, hanem a fája különösen értékes bútor-alapanyag, és nem utolsósorban a legszebb díszfáink egyike a hatalmas koronájával, babérszerû leveleivel és díszes virágzatával.

Sajnos ez az értékes fafaj az utóbbi évtizedekben erõs csökkenést mutat az elterjedési területén, olyannyira, hogy már-már a teljes kipusztulás fenyegeti hazánkban is. Az állománycsökkenés és kipusztulás legfõbb oka egy fertõzõ gombabetegség, a kéregrák. Kórokozója Cryphonectria parasitica (Murr.) Barr., korábbi nevén Endothia parasitica (Murr.) Anderson mikroszkopikus gomba.

A kórokozó a gesztenyefa törzsén, ágain vagy sarjhajtásain idéz elõ kéregpusztulást, amely rövid idõ alatt körülveszi az ágat, törzset, különösen, ha ezek nem túl vastagok. Ennek következtében a nedvkeringés leáll és ez a rákos seb feletti részek pusztulását eredményezi. Amennyiben ez a vegetációs idõszakban következik be, a levelek hirtelen elszáradnak, de nem hullanak le (a lombhullás idõszakában sem).

A betegség a sima kérgû, fiatal fákon könnyen, az öregebb repedezett kérgû törzsön, ágakon kezdetben nehezebben ismerhetõ fel. A kéregrepedések alján képzõdõ, narancssárga sztrómák és a kéreg alatti legyezõ formájú micélium-képzõdmények, a szirróciumok alapján a kórokozó biztonságosan meghatározható.

A fertõzés elõrehaladtával a beteg kéregrész teljesen elhal és leválik. A fertõzött fákon általában több rákos seb alakul ki. A kórokozó a leveleket és virágot egyáltalán nem, a termést is csak ritkán fertõzi meg.

A krifonektriás kéregelhalás gócszerûen terjed. Ez jól megfigyelhetõ a betegség kialakulásának kezdetén. A góc középpontjában egy (vagy több) már elpusztult fa áll, míg a gócok szélein elhelyezkedõ fák a fertõzés különbözõ stádiumait mutatják. (Rendszeres mechanikai védekezés mellett ez a gócjelleg kevésbé szembetûnõ.)

A kórokozó terjedésében jelentõs a madarak, a szél, az esõ, fertõzött szaporítóanyagok (oltócsapok, oltványok), valamint az ember szerepe, ezenkívül természetesen korlátozottabb mértékben a rovarok útján és a fertõzött faanyagok szállításával is terjedhet.

A kéregrák fertõzése következtében az 1940-1950 közötti években az USA keleti részén csaknem teljesen kipusztult a szelídgesztenye állomány. Európában Olaszországból kiindulva terjedt el, különösen Fraciaországban okozva súlyos károkat.

Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon nagyarányú szelídgesztenye telepítési program keretében az 1970-es években, 13 gazdaságban mintegy 1100 ha üzemi oltványgesztenyét ültettek. Az ültetvények a telepítési hiányosságok, az 1980-as évek közepén az erõs, téli fagyok és nagyobbrészt a krifonetriás fertõzés, valamint a különbözõ kórokozók miatt csaknem kipusztultak. Így az ültetvények felszámolódtak, esetenként egyéb fafajokkal besûrítve erdõsítették a területet.

A kilencvenes években nemcsak a még megmaradt ültetvények pusztultak tovább, hanem a teljes kipusztulás határán voltak az õsgesztenyések és kipusztultak szórvány állományok is.

A kórokozó ellen hatásos kémiai védekezés sem külföldön, sem hazánkban nem ismert. A permetezés egyébként is szinte megvalósíthatatlan technikai feltételeket igényelne a fák hatalmas mérete és a faállomány erdõ jellege miatt.

A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a fák teljes pusztulása nyugalmi állapotba végzett rendszeres és szakszerû mechanikai védekezéssel elodázható.

Amennyiben a fertõzés csak egy-egy ágrészre, vázágra terjed ki, úgy a fertõzött részek eltávolításával és a metszési felület sebkezelõ anyaggal történõ lezárásával a fertõzés helyi terjedése megállítható.

Súlyos törzsfertõzöttség esetén a gesztenyefát ki kell vágni, a helyszínen le kell kérgezni, a kérget és az ágrészeket maradéktalanul el kell égetni. A vastag (lekérgezett) farönkök is csak tûzifaként hasznosíthatók. A gyökérnyaki részben fertõzött fa tuskóját is ki kell égetni.

Az eddig vázolt drasztikus és mégsem kellõen hatékony beavatkozás helyett francia és olasz kutatók által kidolgozott biológiai védekezési módszer ad hatásos eredményt.

Ennek lényege, hogy a gesztenye kéregráknak vannak olyan törzsei, amelyek megfertõzik ugyan a gesztenyefát – rákosodást is okoznak enyhe tünetekkel –, de nem pusztítják el a fát. Ezek, egy vírus által legyengített ún. hipovirulens törzsek képesek arra, hogy természetes terjedésükkel a fertõzõ, virulens gombatörzseket is legyengítsék és gyógyulást okozzanak.

Fontos megtalálni az ilyen gyógyult tüneteket mutató fákat.

Az ilyen fákon a rákosodás csak felületi és a kalluszosodás megindult vagy befejezõdött. Fontos, hogy gesztenye-állományunkban minél több ilyen egyed legyen, mert ez biztosítja a gyógyulást.

Amennyiben ilyen tüneteket mutató fákat nem találunk, akkor mesterséges oltásokkal kell a folyamatot elõsegíteni. A hipovirulens törzsekkel történõ mesterséges fertõzést minden esetben laboratóriumi vizsgálatnak kell megelõzni.

A biológiai védekezési módszer gyakorlati alkalmazása komoly esélyt ad a gesztenyeállományok rekonstrukciójára, mivel hazánkban Rezi térségében már nagyszámú hipovirulens törzset izoláltunk és nagyon határozott gyógyulási tendenciát észleltünk.

Az elmúlt évben végzett vizsgálataink során kiderült, hogy ezen a térségen kívül Zala és Vas megye több gesztenyetermõ területén is természetes módon elõfordulnak hipovirulens törzsek. Mesterséges oltásuk elvégzésével elõsegíthetjük e törzsek gyorsabb elterjedését. Az eredményes munka érdekében mindenképpen el kell végezni az adott területen az elõzõekben már részletezett mechanikai védekezéssel kapcsolatos teendõket.

Mindezek alapján bízhatunk a még meglévõ gesztenyeállományok megmentésében.

Sótonyi János-
Lõrinczné Izsányi Gizella,
Zala Megyei NTÁ