A hobbiló-tartásról

De mire is legyünk figyelemmel, mielõtt ló vásárlására vállalkoznánk?

Elõször is tudnunk kell, hogy a lótartás nem kis, és nem egyszeri, hanem folyamatos anyagi- és idõ ráfordítást igényel. Nagy általánosságban, de jó közelítéssel számolhatunk úgy, hogy könnyû munka (heti 4x1.5 óra nem megerõltetõ lovaglás) esetén 100 testtömeg kilogrammonként 1.5 kg széna és 0.5 kg abrak az állat takarmányigénye. Ez egy átlagos, fél mázsa körüli lónak évente kb. 27 mázsa szénát és tíz mázsa körüli zabot jelent. Ezen kívül szükség van megfelelõ mennyiségû és minõségû alomanyagra, valamint lovunk elhelyezésén kívül természetesen mindezek betárolásához szükséges helyrõl is gondoskodnunk kell. Tehát csak akkor vágjunk bele leendõ hátasunk megvásárlásába, ha felmértük, hogy mindezeket a feltételeket biztosítani tudjuk.

Elkövetkezhet tehát az egyik leglényegesebb feladat, jövendõ kedvencünk kiválasztása. Leginkább különféle félvérek használatosak erre a célra, de véleményem szerint fajtától függetlenül a megfelelõ viselkedésû jószág megtalálása a legfontosabb dolog. Az állat szelíd, nyugodt, nem ijedõs, kényelmes, könnyen lovagolható legyen, mind a négy lábát kényszerítés nélkül hagyja felemelni. A vásárláshoz mindenképpen hívjunk segítségül hozzáértõértõ, lovastapasztalattal rendelkezõ ismerõst, hagyjunk bõven idõt a szemrevételezésre, hiszen hosszú távra választunk egy jövendõ családtagot.

Mik legyenek a kiválasztás további szempontjai? Elõször is az ivar. Hobbilónak vérmérséklete, kiszámíthatatlan természete miatt mén nem való. Ha nem szeretnénk a csikóneveléssel foglalkozni, valamint el szeretnénk kerülni a sárlási idõ alatt megváltozott viselkedéssel járó esetleges meglepetéseket, akkor legjobb, ha herélt mellett tesszük le a voksunkat. Aki úgy gondolja, hogy vállalja a fedeztetés teendõit, a megszületendõ csikóval való törõdés többletfeladatait, valamint számol azzal, hogy a kiscsikós kancával bizony nem lovagolhat úgy kedvére szabadon, mint elõtte, annak nyugodt szívvel ajánlható kanca. Ilyen esetben az eladott választási csikó árával a tartás költségei is lényegesen csökkenthetõk. Figyelembe kell venni, hogy testnagyságunknak megfelelõ méretû legyen az állat, ez lényegesen megkönnyíti terepen az egyensúlyban, elengedetten történõ harmonikus mozgást.

Kor tekintetében a négyévesnél idõsebb, már belovagolt jószág kívánatos. Állatorvos segítségét célszerû igénybevenni annak megállapítására, hogy valóban csak teljesen egészséges, fertõzõ betegségektõl, sántaságtól, veleszületett és szerzett hibáktól mentes ló kerüljön megvásárlásra. Fontos megtekinteni az állatot különbözõ mozgásnemekben. Különösen ügetés közben célszerû oldalról, szembõl, hátulról szemrevételeznünk a mozgását, így deríthetjük fel az esetleges hiányosságokat. Törekedjünk a nyereg alatti kipróbálásra is, hogy megtudjuk, hogyan engedelmeskedik utasításainknak. Ha aztán az üzlet létrejött, ne feledkezzünk meg a tulajdonjogot bizonyító marhalevelet nevünkre átíratni, valamint, ha van, a származási lapot és az oltási bizonyítványt elkérni. Tájékozódjunk az elõzõ tartási helyén történõ takarmányozásáról, hogy elkerüljük az esetleges hirtelen táplálékváltással járó problémákat.

Milyen követelményeket támasszunk a leendõ istállónk felé? Ne abból induljunk ki, hogy ami nekünk jó, az a lónak is optimális. A hõmérsékletnek bizonyos határok között nincs különösebb jelentõsége. A ló károsodás nélkül elviseli tartósan a fagypont alatti temperatúrát a szabadban, ha lehetõsége van szélárnyékba húzódnia. Istállónk legyen elsõsorban száraz, jól szellõztethetõ, de nem huzatos helyiség. Ennek a célnak nagyon jól megfelel, egy 3,5-4 m oldalhosszúságú négyzet alapterületû boksz, ahol az állat szabadon mozoghat. Lehetõség szerint ne legyen lekötve! Ezzel nagyon sok sérülést, kötélbelépést, unalomból fakadó viselkedési problémákat tudunk megelõzni. Hasznos, ha a külvilág felé nyíló ajtó két részes, amibõl a felsõ részt napközben állandóan nyitva hagyhatjuk, így kielégítve lovunk természetes kíváncsiságát. Padozatnak a régebbi szakirodalmak döngölt agyagot, élire állított téglát javasolnak. Kétségtelen elõnyei mellett (jó hõszigetelõ-képesség, kevésbé terheli az ízületeket) én mégsem ajánlanám, mert nehezen tisztántartható, nedvszívó, állandósítja az ammóniával telített párát az istálló levegõjében, folyamatosan terhelve ezzel ez amúgy is érzékeny légzõszerveket. Nehezen fertõtleníthetõ volta pedig szinte lehetetlenné teszi a parazitáktól, egyéb kórokozóktól való mentesítést. Véleményem szerint kellõ almolás esetén a betonpadozat minden téren kielégíti igényeinket. A boksz berendezése egy fali etetõcsészébõl (musli), esetleg ellenkezõ oldalon egy önitatóból, valamint az ápolás idejére szükséges lekötéshez való, falba épített karikákból álljon. Szénarácsot nem javaslok felszerelni, természetesebb, a nyak alakulására kedvezõbb hatású, ha a szénát a földrõl etetjük.

Milyen alomanyagot válasszunk? Klasszikusan a búza-, zab-, vagy rozsszalma jön számításba (az árpaszalmát szúrós részecskéket tartalmazó volta miatt kerüljük), de egyáltalán nem kell idegenkedni a faforgácstól sem, pláne ahol van közelben olyan fûrészüzem, ahol ezt igen olcsón beszerezhetjük. A tengerentúlon több helyen is tapasztaltam, hogy kizárólag bálázott szíjácsot használtak a lovak alá, ha nekik bevált, nekünk is megfelelhet.

Fontos, hogy lovunk mozgásigényének kielégítéséhez egy lehetõség szerint minél nagyobb karám is rendelkezésre álljon. (Ha nincs ilyen célra legelõnk, minimálisan akár egy 6x6 m-es terület is megteszi) Amennyiben van megfelelõ legelõterület, a legkisebb költséggel villanypásztorral oldhatjuk meg a körülkerítést. Ideális a lejtõs terepadottság, ahol nem képzõdnek pocsolyák, lehetõség szerint a karám két ellentétes végében biztosítsuk az etetõ- és az itatóhelyet, ezzel is mozgásra késztetve állatunkat. Tavasztól õszig akár éjszakára is kint maradhat a kedvencünk, csak gondoskodjunk egy szélvédett, fedett pihenõhelyrõl, ahova szüksége szerint beállhat, lefeküdhet.

A lónak, testméretéhez képest viszonylagosan kis ûrtartalmú gyomra miatt legalább napi háromszori etetés javasolt. Reggel adjunk kevés szénát az állatnak, majd itassuk meg, utána etetés, majd ezt megismételjük délben és este is. Éjszakára célszerû kevés szénával szintén megkínálni. Gondoskodjunk, hogy nyalósó mindig legyen elõtte, amibõl kedvére fogyaszthat, valamint rendszeresen egészítsük ki az étrendet sárgarépával, amelynek karotin tartalmára különösen a téli hónapok idején van nagy szükség. Mivel ez igen kedvelt csemege a ló számára, jutalomfalat gyanánt is sokkal egészségesebb megoldás, mint a kockacukor.

Különös odafigyelést igényel, ha takarmányváltoztatásra kényszerülünk. A régi takarmányról az új takarmányra 4-5 nap átállási idõt hagyjunk, úgy, hogy fokozatosan minél nagyobb százalékban keverjük be az új eleséget a meglévõbe. Ugyanígy fokozott figyelmet kell fordítani tavasszal a zöldtakarmányra való áttérésre. Itt is a négy-öt napos átmenet indokolt, úgy, hogy mindig növekvõ mennyiségû zöldet rázzunk össze szénával. Legelõre kiengedéskor az elsõ idõszakban elõbb lakassuk egy kicsit jól száraz szálassal, majd csak azután engedjük ki a friss zöldre. Etetés után közvetlenül ne dolgoztassuk a lovat, minimálisan legalább fél óra pihenõidõt hagyjunk a nyugodt emésztéshez.

Pataápolás

Pata kezelésekor a célunk a szarutok nedvességtartalmának megõrzése, erre fõleg nyáron, száraz, poros idõben kell nagy hangsúlyt fektetni. Hetente legalább egyszer-kétszer vízzel mossuk le a lábvégeket, ilyenkor jó, ha percekig áztatjuk a szarufalat, majd patakenõccsel kenjük be. Lehet ilyet készen, többféle minõségben vásárolni, de akár magunknak is készíttethetünk gyógyszertárban. Nagyon megfelelõ anyagot kapunk, ha 1 kg vazelinhez 3 deci vitaminos babaolajat kevertetünk. Minden istállóból való ki- és bemenetnél tisztítsuk ki a patákat, közben ellenõrizzük, nincs-e rajtuk sérülés, folytonossághiány. A repedéseknek akkor van komoly jelentõsége, ha az felülrõl, a pártaszél felõl indul, különösen súlyos beszámítás alá esik, ha a résbõl váladék szivárog. Ilyenkor mindenképpen hívjunk állatorvost. A pata egyik gyakori megbetegedése a nyírrothadás, ami általában a vizelettel szennyezett alom áztató hatására alakul ki úgy, hogy rothasztó baktériumok telepednek meg a középsõ nyírbarázdában. Könnyen felismerhetõ jellegzetes, kellemetlen szagáról, és a kenõcsös, bûzös váladékról. A betegség kialakulása szárazon tartott alom mellett megelõzhetõ. A használattól, illetõleg a talajadottságoktól függõen, 6-8 hetente az állatot szakértõ kováccsal körmöltessük-, illetõleg patkoltassuk meg.

Évente kétszer végeztessük el a féregtelenítést, lehetõleg váltogatott hatóanyagú készítményekkel, ezek széles választékban állnak a rendelkezésünkre. Szintén hathavonta ajánlott a herpeszvírus fertõzés elleni védõoltás, évente egyszer pedig tetanusz és lóinfluenza elleni vakcinázás. Végül, de nem utolsó sorban a napközben szabadban tartott állatokat célszerû minden évben veszettség ellen is leoltatni.